Pokol prof: A kibertéri társadalom pártjai és táborai ‒ A kormányfő kocsmai stílusának ellenszere
Pokol prof a politikai csatatér és szerkezet teljes megváltozásáról, valamint egy kíméletlen tükör felállításának szükségességéről, amelyet folyton az új miniszterelnök orra elé kell tartani.
Tallián Hedvig cikkajánlója
1.) A kibertéri társadalom pártjainak új kapcsolata a politikai táborokkal
Hosszú ideig a pártok óriási tagságra törekedtek, és a minél több tag volt a választási siker záloga. Ennek lett vége az 1960-as évektől a nyugati világban a tömegmédia és a televízió elterjedésével, és már csak néhány ezres aktivista kör kellett egy-egy pártnak, hogy a választási kampányban segédkezzenek a képviselőjelöltjeiknek és a pártvezéreknek. Ennek ellenoldalaként a pártok önkormányzati embereivé és a pártapparátusok tagjaivá is lehettek sokan az aktivisták közül. A pártvezérek és képviselőjelöltek sikere a választási kampányban az aktivistát tömegén nyugodott, és így a politikai tábor egy részébe a pártok a tagjaikon keresztül is bekötődtek. A szovjet birodalomból kiszakadva 1989-ben ez valósult meg Közép-Kelet-Európa országaiban is.
Ennek lett fokozatosan vége a 2010-es évek előrehaladásával, ahogy a kibertéri közösségi médiában egyre inkább a társadalom tagjainak többsége közvetlenül is elérhetővé vált.
A tömegmédiát egyre inkább a közösségi média influenszerei szorították háttérbe, és a választó közönség rajtuk keresztül kezdett megszerveződni.
Ez a korábbi aktivista tagságon keresztüli összekötés fontosságát nagy mértékében lecsökkentette. Így egy-egy politikai tábor már csak mint választó kezd fontossá válni, de már nem közvetlenül kapcsolódik egy-egy párthoz. Vagyis a politikai táborok és pártjaik tendenciaszerűen elszakadnak egymástól, és ez az utóbbi évek fejleménye, még csak e folyamat közepén tartunk.
A pártok így néhány fős pártvezéri körre szűkülnek le, és a jó kommunikáló stílus, illetve képesség válik egy-egy párt sikerének zálogává. A tömegekkel összeköttetést a választási kampányok során közvetlenül a közösségi média és a podcastok influenszereinek tucatjai valósítják meg, akik vendégként a pártvezéreket kifaggatva százezereket elérő videókban tudják egy-egy pártvezércsoport választási ígéreteit közvetíteni. De sokszor egy-egy ilyen sikeressé vált influenszer indul meg a választásokon, és gyűjt maga köré alvezéreket, vagy más sikeres influenszerrel összegfogva állnak ki a választásokon mint egy új politikai párt, ostorozva az eddigi kormánypártot, és kihasználva az elégedettlenségeket.
A tagsággal és aktivistákkal a választó közösség politikai táboraihoz kötődő pártoknak tehát az új tapasztalatok szerint kezd vége lenni, és
egy felfokozott konkurenciával jellemezhető kibertéri influenszer pártok rendszere vázolható fel jövőként, melyek csak egy maroknyi pártvezérre szűkülnek, és pusztán a közösségi média influenszereivel kötődnek a választók milliói felé.
2.) A miniszterelnöki kocsmai verekedő stílus ellenszere
Szűcs Gábor tűnik az ellenszernek, Gulyás Gergő frakcióvezető túl szolid, ezen már nem lehet változtatni, de Magyar Péter kifogyhatatlan gyalázkodási energiája napi válaszokat követel. A Tisza-kormányzás első heteiben ez ellen a Házban csak Szűcs Gábor képviselőnek a miniszterelnök kocsmaiájához képest kulturált agresszivitása tűnik ígéretesnek, ezt kellene napi többszöri gyakorisággal szembe szegezni. Persze segítenünk kellene neki, hisz ki tud ennyi agresszivitást folyamatosan megfogalmazni? Meg lássuk be férfiasan, hogy nincs annyi agresszivitás egy emberben, mint ami miniszterelnökünkbe beleszorult. Szóval a szükséges kb. öt napi kulturált agresszivitás megfogalmazása Szűcs képviselő úr támogatására kormányfőnk megfékezésére a Házban a mi szellemi segítségünket igényli, indítsunk erre mozgalmat. Álljon is itt egy rögtön mintának, még a képviselő úr egyik minapi riposztjának fordulatát felhasználva.
„Miniszterrrrrrrelnök Úrrrrrrr!
Az Ön neve fideszes körökben korábban a Focistafeleség volt, persze csak utólag tudtuk meg, hogy Ön verte a focistáját, zsarolva folyamatosan, hogy jól fizető állásokat járjon ki Önnek, Miniszterrrrrrelnök Úrrrrr! Azt is utólag tudtuk meg, de ezt már személyesen Öntől, hogy titkokban lehallgatta és elárulta az Önt eltartó focistáját, hogy politikai karriert csináljon, és sajnos az már a magyar nép szégyene, hogy Ön e lehallgatások révén tényleg karriert tudott befutni ebben az országban. Lekapcsolta alkalomadtán a nadrágszíját is, és azt suhogtatva kényszerítette engedelmességre feleségét, az Önt eltartó „focistát”, és nagyon remélem, hogy itt a Házban azért nem ragadja el a hév annyira, hogy bennünket is fenyegetve lekapcsolja majd nadrágszíját! Bár tudja mit, Miniszterrrrrelnök Úrrrrr! Ha megígéri, hogy kocsmai verekedő stílusát felszólalásaiban, bekiabálásaiban mellőzi a jövőben, akkor le is kapcsolhatja nadrágszíját, elnézzük Önnek, hisz mégiscsak Ön Magyarország miniszterelnöke.”
Szóval napi ötöt ezekből, és Szűcs Gábor képviselő úr nem fog kifogyni riposztjaiból, amíg miniszterelnökünknek még lesz mersze bejárni a Házba. Bár lehet, hogy az övéi is rájönnek a kocsmai verekedő stílus kontraproduktív jellegére – MP már csak az ötödik saját kormányában a népszerűségi listákon -, és kérlelni kezdik eltávolítására egy újabb többhetes országjárásra: „Péter, Miniszterelnök Úr, vár a nép, ne hagyd őket cserbe. menj ki közéjük, és a román határig meg se állj! Kétszer megismételve ez még hatásosabb lenne!”
