Pokol prof: Az Orbán-rendszer hatalmi dilemmája ‒ Az államfő zsebvétója?
- dombi52
- 2 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás
Dávid harca Góliát ellen, de ki veszi el Dávid parittyájából a lendületet?
Tallián Hedvig cikkajánlója
1.) Az Orbán-rendszer hatalmi dilemmája
Egy parlamenti többségi választások kormányhatalmára felépülő államhatalom ez, mely megtartotta, sőt fokozta a parlamenti többségtől elszakított hatalmi ágak rendszerét. Ám e hatalmi ágak csúcsait a kormányfőhöz személyi függésben levő lojális vezetőkkel kötötte magához, semlegesítve ezzel az államhatalom szétszakítottságát, miközben a lojális vezetők alatti elkülönített hatalmi egységek csendes ellenállásban maradtak a mindent mozgató parlamenti többségi miniszterelnökkel.
E rendszer gyengeségét a ciklikusan mindig visszatérő választásokon a mindennek középpontot adó kormányfő hatalomból kiesése és veresége hozza felszínre.
Ekkor ugyanis a rendszer lényegét jelentő „szétszakított, de személyi függéssel mégis összetartott államhatalom” a mozdulatlan mozgatót veszíti el, különösen, ha az egésznek stabil alapot adó 2/3-os parlamenti többségi alkotmányozó hatalom is a leváltó új kormányzathoz kerül. Ezzel a lojális vezetőknek a csak középpontból eredő ereje roppan meg, és az addig csendes ellenállásban és csak vazallusi engedelmességben lévő hatalmi ágaik porladozni kezdenek az új kormányzattal szemben. Ennek vagyunk a szemtanúi.
Az így 16 évig fennálló Orbán-rendszer egy birodalmi globális hatalmi rendszerrel szembesülve végig nemes harcot vívott a nemzetállami Európa bástyájaként, és bukásához vezető 2/3-os vereségéhez ez is hozzájárult, de szemünk előtt végbemenő gyors összeomlási menetét ez a beépített gyengesége okozza: szélsőséges hatalommegosztás, de személyi függésben ezek visszakötéssel semlegesítése.
Most elmondhatjuk, hogy kár volt 16 éve e mellett a kényelmesnek látszó hatalmi megoldás mellett dönteni.
2) 17. Alaptörvény módosítás
Hatálybalépése másnapján a köztársasági elnök megbízatása megszűnne. Ez visszaható hatályú és jogállamiságba ütközik, de a Szabó ‒ Melléthei paktum miatt nyolc bíró tiszás lett, és így az AB ennek kontrollját visszautasítja, ha elé viszik ezt.
Egy mód a hatálybalépés eltolódására vagy megakadályozására, ha az államfő az un. amerikai zsebvétót alkalmazza. Nem írja alá saját jogállamellenes hivatalból felmentését, és ez ellen csak egy hosszadalmas megfosztási eljárást kezdeményezhet a Tisza-kormány.
Ekkor 2/3-os előterjesztésére az AB elé kerül a megfosztás, ám ott 10 tiszás bíró kellene, és csak nyolc van, így az nem tudja kimondani a megfosztást.
Ha a megfosztást indítja be a Tisza-kormány ezért még a módosítás előtt, akkor a néhány napos beígért társadalmi vita, majd országgyűlési vita után, majd ennek megszavazása után, plusz öt nap az államfői döntéshez e felett (kb. mától számítva öt hét múlva tudja ezt), és így augusztus elején lehet erről a Házban a vita és a szavazás. Feltéve ennek 2/3-os megszavazását, a Ház elnöke az ideiglenes államfői hatáskör gyakorlója ettől a naptól kezdve. Ő feltehetően alá is írhatja már az 17. Alaptörvénymódosítást, és ha másnap hatályba lép is, az államfőről a döntést akkor is még meg kell hozni az AB 2/3-nak. Ám 4 AB tag elérve a 70 évet, szeptember 1-től elveszti (jogállamellenesen) a megbízatását e módosítás nyomán, és új alkotmáőnybírókat kell választani helyettük, nekik pedig belül egy új AB-elnököt, ami több nap. Így velük együtt a megfosztást szeptember végére mondhatják ki a paktumos bírák és az új tiszás bírák.
