Pokol prof: Időmúlás a kibertérben ‒ Orbán-röpirat: Magyar Péter értékelése ‒ A demokrácia vége? ‒ Meditálás
- dombi52
- 1 nappal ezelőtt
- 3 perc olvasás

Mi jár Pokol prof fejében? Két nap termése, úton a demokrácia vesztés felé, és a kérdés, hogy ha nem a CIA, akkor ki/mi irányítja az ország élére megválasztottakat a háttérből?
Tallián Hedvig cikkajánlója
1.) Időmúlás a fizikai térben kontra a kibertérben
A fizikai térben oda kell menni, össze kell vele futni, és ott elmondani neki, és ha pillanatnyilag nem tűnik jelentősnek, akkor elfelejti, és én is elfelejtem. Hosszú idő, pillanatnyi elmúlás.
A kibertérben csak felteszem egy perc alatt a mondandómat bejegyzésként, kommentként, és amíg a kibertéri platform, facebook stb. létezik, az ott marad, elvileg örökidőkre, reagálásra képesen sok év múlva is. Az idő pillanatnyi és örökkévaló. És mivel a társadalom az egyéni reagálások beillesztése a közösségi cselekvésbe, és e beillesztés nélkül minden csak pszichikai véletlen marad,
a kibertéri el nem múló idő sokszorosan sűrűvé teszi a kibertéri társadalmakat.
2.) Orbán-röpirat Magyar Péter értékelése
"Brüsszelből delegált új miniszterelnök-jelölt maga testesíti meg a kormányzóerő minden rossz vonását – annak erényei nélkül. Hiába, ő az egy fenékkel egyszerre három felügyelőbizottságban ülő, örök VIP, az egyetlen ember az országban, aki 2010 óta minden kétharmadnak, immár az ötödiknek is örül, hiába a mentális terheltség orvosilag nyilvánvaló ténye." (11.p.)
3.) Demokrácia vége jön a kibertéri társadalmakban?
Churchill ismert poénja szerint a demokrácia nagyon rossz, de jobbat, ami működött is volna, még nem találtak fel. Az 1800-as évek közepe óta Európában és a tágabb nyugati világban elterjedő demokráciához a kibomló sajtó, majd rádió, televízió tömegmédiája révén közösen adta meg mindenkinek a társadalom és a világ kereteit és benne a tényeket, amiket eltérő politikai irányok szerint lehetett értékelni. Így a ciklikusan visszatérő választásokon a többségi vélemények leválthatták vagy megerősítették az állam kormányzó hatalmát.
Ám a kibertérbe áttolódásunkkal az elmúlt bő egy évtizedben a nép háromnegyede már kibertéri közösségi platformokon él,
pl. itthon a Facebook/Meta platformján, és itt fokozatosan politikai vélemények szerint egymás felé lezáródó csoportokban ismeri meg az egyes csoportokon belül terjedő információkat a társadalmi világ tényeiről és ezek értékeléseiről. Megszűnőben van a mindenkit közösen átfogó nyilvánosság, és szétesett politikai táborok szerint egymással szemben lezáródó nyilvánosságok adják már egyre inkább az eddigi, 200 éves demokrácia alapját.
Itt már nem véleménykülönbségek vannak, hanem szembenálló milliós közönségek tényvilágai szerint külön élő véleménytáborok. A demokrácia alapja szűnik épp meg a szemünk előtt,
és Churchill poénja ehhez már kevés.
Az áprilisi választásunk 3,5 kontra 2,5 millió szavazója már így élt a maguk számára evidensen egyetlen saját tényvilágában, istenítve a végül győztes Messiást, vagy a másikban őt csak elmebeteg Nérónak tekintve. A kormányzási gondok és az új Tisza-kormány amatőr jellege gyors elsodrását valószínűvé teszi, és a még ép jobboldali kormányzati, fideszes pihenő apparátus visszajövetelére komoly fogadási téteket lehet feltenni, és ugyanez a helyzet Európa nagy részén még a korábbi, fizikai téri társadalmi körülmények között elismertté vált párvezércsoportokkal. A még ép demokrácia utóhatása élő Európa nagy részén. De a jövő riasztó, a demokrácia alapja eltűnőben van, és jobb lenne már most a kibertéri társadalmak posztdemokráciájára gondolatilag felkészülni.
A kibertéri fordulat óriási evolúciós előnyei miatt nem visszafordítható, még ha ez ki is húzza a 200 éves európai demokrácia alól a talajt.
4.) Meditálás
Még őszinte emberként, a kezdetén a Partizán podcaston elkezdett politikus karrierje első napjaiban
Magyar Péter azt nyilatkozta, hogy csak betámolygott az első helyre, és csak később tudta meg, hogy a pesti CIA-központba talált betévedni.
Az időközben végbement trumpi elnöki CIA-tisztogatás után ma már biztosan nem lehetne a Partizánt CIA-lerakatnak nevezni ‒ feltéve persze, hogy a már kormányfővé avanzsált akkori támolygónak jó információi voltak ‒, de most, hogy Ruff Bálint után a kormányzatban már a második Partizántól érkező kap kinevezést Kovalcsik Tamás személyében, azért csak felmerül az emberben, hogy
mely szerv vehette át a Partizánt? Hisz mégiscsak a mi kormányunk szilárd tartó oszlopának tűnik, és még sok emberük van, Ruffék meg éhesen várják az utánpótlást.
















