Pokol prof: Szabadítsuk ki az alkotmányt és tegyük rendbe az alkotmánybíráskodást! (Tallián Hedvig posztajánlója)
- dombi52
- 21 órával ezelőtt
- 2 perc olvasás
Egymásba hurkolódó súlyos kérdések alkotmányos berendezkedésünk körül. (T. H.)
Szabadítsuk ki az alkotmányt és tegyük rendbe az alkotmánybíráskodást!
Hétfőn dönt az AB az információk szerint a Fidesz és KDNP képviselők beadványáról a 17. alaptörvénymódosítás megtámadása tárgyában, de sikere a minimálisnak tűnik az 16. módosításról már meghozott visszautasító döntése nyomán. Mint az ehhez fűzött különvéleményében Handó bíróasszony sérelmezte, az érdemi vizsgálat nélküli, sommás visszautasítás hibás azért is, mert a beadvány az előírt módon eljárási sérelemre alapította a megtámadását, és ennek érdemi megvizsgálása nélkül csak a kialakult AB-gyakorlat megsértésével lehetett visszautasítani. Ha megvizsgálták volna, akkor persze még lehetett volna az elutasítás, de
az AB-többség páni félelme a folyamatosan fenyegetődző miniszterelnöktől még ettől is eltántorította a legtöbb alkotmánybírót.
A kiesők közül három pedig már nem kívánt ennyi ellenállást se tanúsítani, lelkileg már el is távoztak a testületből. Ennyit a hétfői AB-döntés elé.
Ám a szégyenteljes politikai nyomás az alkotmánybírókon érdemessé teszi a már kezdés előtt álló új alkotmányozás mostani szakaszában is, hogy
a politikai játékszernek tekintett alkotmány országgyűlési 2/3-tól elszakítását vessük fel.
A mostani 2/3-os elfogadás után legyen népszavazással megerősítve, aminél ajánlatos levinni az érvényességi küszöböt az összes választó 1/3-ára, ami kb. 2,5 millió embert jelent minimálisan, és ezt is nagyon nehéz lesz biztosítani. De az alkotmánymódosításokhoz is csak a Ház 2/3-ától elszakítása biztosítja a játékszer jelleg elkerülését, míg ehhez a népszavazás azért már túl sok lenne. Így adódik, hogy az alkotmánymódosító hatalom a Ház 2/3-a megemelve legyen ilyen esetben az összes megyei közgyűlés 2-2, illetve fővárosi közgyűlés 8 küldöttével, összesen 46 fővel, és így a 199+46= 245 alkotmányozó 2/3-a lenne csak elég az alkotmánymódosításhoz, vagyis ha jól számolom 162 fő. Csak az ilyen széles politikai konszenzus előfeltételével lenne tényleg stabil a magyar alkotmány, és ez alapot jelent egy megfélemlítéstől megszabadított alkotmánybíráskodás számára is.
(A „miért csak most?! ‒ ellenvetés megelőzésére hadd jelezzem, hogy ezt javasoltam már a 2011-es alkotmányozásnál is.)
Az alkotmány kiszabadítása a politika fogságából azonban csak az egyik tennivaló a megfelelő színvonalú alkotmánybíráskodás létrehozására. A további gondot az jelenti, hogy az USA-ból száz éve Európába áthozva, ez a generális jellegű bíráskodás alapvetően szemben áll az európai bírók és bíróságok jogterületek szerinti specializálódásával, mely révén az egyes országok jogászsága is jogterületek szerint szétszakadozik. E miatt aztán
bár híres jogászprofesszorok kerülnek be sokszor ide alkotmánybírónak, de ezek magánjogászok, büntetőjogászok, munkajogászok stb., és már csak diákkori emlékeik vannak a többi jogterületről.
Miközben megválasztásuk után az AB-ba kerülve már másnap fel kell emelni a kezüket, hogy szavazzanak, és akár egyikük döntése is eldöntheti a AB-ítéletét. Ténylegesen azonban így nem tudnak dönteni még hosszú ideig, és
az új bíró vagy csak véletlenül nyújtva fel valamelyik opcióhoz a kezét, vagy a már hosszabb évek óta ott lévő munkatársai döntenek helyette.
Némelyiknél ez így marad végleg, és soha nem válik igazi alkotmánybíróvá, de ez
az alapdilemma kaotikus döntési szituációkat hoz létre a testületi üléseken.
Ezt a problémát tehát orvosolni kell egy megfelelő komolyságú alkotmánybíráskodás megteremtésén gondolkodva.
