Pontosan mit lélegzel be, amikor arcmaszkot viselsz? (Susan C. Olmstead jegyzete)
Eredeti cikk:
Cser Ferenc küldeménye
Az arcmaszkok kémiai vegyületeket bocsátanak ki, és az új kutatások szerint a sebészeti maszkok és az FFP2-ek a legrosszabbak
Az eldobható arcmaszkok, mint például azok, amelyek viselésére az egészségügyi tisztviselők a COVID-19 világjárvány idején ösztönözték (vagy egyes esetekben kötelezték) a lakosságot, szintetikus szálakból készülnek, és kémiai vegyületeket tartalmazhatnak. Sokan megkérdőjelezték a szintetikus szálakból készült maszkok hosszú ideig történő viselésének bölcsességét, és azt kérdezték, hogy a maszkok által kibocsátott kémiai vegyületek belélegzése nem vezethet-e egészségügyi problémákhoz.
Az Ecotoxicology and Environmental Safety című folyóiratban áprilisban megjelent áttekintés szerint
a maszkok 24 óra alatt akár 5390 mikroműanyag-részecskét is kibocsáthatnak, és különösen a sebészeti maszkok kevesebb mint egy óra alatt körülbelül 3152 mikroszálat.
A felülvizsgálat elvégzéséhez német és svájci kutatók 24 tanulmányt vizsgáltak meg, amelyekben 631 sebészeti, szövet és N95-ös maszkot értékeltek, hogy meghatározzák összetételüket és az általuk kibocsátott vegyületeket.
A maszkok 63 százaléka „riasztó eredményeket” mutatott – írták a kutatók –, nagy mennyiségű mikro- és nanoplasztikát bocsátva ki.
A kutatók megállapították, hogy a maszkokban lévő számos anyag – köztük az illékony szerves vegyületek (VOC), xilol, akrolein, per- és polifluoralkil anyagok (PFAS), ftalátok, ólom, kadmium, réz és titán-dioxid (TiO2) – meghaladta az emberekre vonatkozó biztonsági határértékeket.
A Nature folyóiratban 2022-ben megjelent cikkben egy kutatócsoport megállapította, hogy 12 maszktípus mindegyike „meghaladta a TiO2 belégzéssel történő elfogadható expozíciós szintjét”, és szabályozási szabványokat követeltek a TiO2, egy potenciális emberi rákkeltő anyag használatára vonatkozóan.
A legújabb kutatás
A legújabb ilyen típusú tanulmány, a „Comprehensive Risk Assessment of the Inhalation of Plasticizers From the Use of Face Masks” (A lágyítószerek belégzésének átfogó kockázatértékelése arcmaszkok használatából), amely nemrégiben jelent meg az Environment International című folyóiratban, négyféle maszkot vizsgált 31 féle lágyítószer jelenlétére vonatkozóan. Azt is vizsgálta, hogy ezek és más vegyületek milyen mértékben szabadulnak fel (és ezáltal belélegezhetők) a maszk szimulált használata során.
Bár „az általános lágyítószer-koncentráció mind a négy arcmaszktípusban hasonló volt” – jelentették a kutatók –, azt találták, hogy a sebészeti maszkok és az (Európában széles körben használt) FFP2 maszkok esetében magas, 4 százalék körüli lágyítószer-kibocsátási arányt mértek (3,9 százalék, illetve 4,8 százalék).
„Az arcmaszkok túlnyomórészt szintetikus anyagokból állnak”, leggyakrabban polipropilénből, polisztirolból, polietilén-tereftalátból és poliészterből – írták a kutatók. A kutatók a spanyolországi Barcelonában működő Környezetértékelési és Vízkutatási Intézetben működő Környezeti és Vízkémia az Emberi Egészségért (ONHEALTH) csoport tagjaiként dolgoztak.
A gyártók olyan adalékanyagokat is beépítenek a maszkokba, mint a ftalátok és a foszfátorganikus észterek (OPE-k), mint lágyítószerek „a puhaság és rugalmasság növelése érdekében, vagy lángmentesítő anyagként” – állapították meg a kutatók. A maszkokban található egyéb kémiai vegyületek közé tartoznak a nehézfémek, a PFAS-ok és a VOC-ok.
Az ONHEALTH tanulmányában a különböző maszktípusokban talált átlagos lágyítószer-koncentrációk a következők voltak: 7,27 mikrogramm a sebészeti maszkokban, 8,61 mikrogramm az újrahasználható maszkokban, 11,0 mikrogramm a KN-95 maszkokban és 13,9 mikrogramm az FFP2 maszkokban.
Belégzési szimulációs vizsgálatok
A maszkok által kibocsátott lágyítószerek mennyiségének vizsgálatára a kutatók papírmasé műfejeken végeztek belégzési kísérleteket, hogy megismételjék az emberekre jellemző használatot. Az eredmények azt mutatták, hogy
az emberi légzést utánzó magasabb hőmérséklet nagyobb mértékű műanyag-adalékanyagok felszabadulását okozta.
„A magas hőmérsékletű állapot [a kísérletben] a legrosszabb forgatókönyvet jelenti a műanyag adalékanyagok felszabadulása szempontjából” – írták a kutatók.
A maszkok által kibocsátott vegyületek mennyisége széles skálán mozgott, 0,1 százaléktól 95 százalékig terjedt az adott vegyület és a maszk típusától függően.
„Figyelemre méltó, hogy az OPE-k átlagosan 1,0 [százalékos] százalékos felszabadulási százalékot mutattak, hasonlóan a ftalátokhoz, amelyek 1,2 [százalékos] felszabadulást mutattak” – írták a kutatók.
A legmagasabb általános felszabadulási arányú maszktípusok a sebészeti maszkok és az FFP2-ek voltak (3,9 százalék, illetve 4,8 százalék). Az újrafelhasználható maszkoknál volt a legalacsonyabb, átlagosan 0,6 százalékos kioldódási arány. A KN-95-ös maszkok esetében 1,2 százalékos volt a kioldódási arány. Egy sebészeti maszkban egy vegyület, az acetil-tributil-citrát, egy potenciális endokrin károsító 95 százalékos felszabadulási arányát mutatták ki.
Maszkok „további expozíciós útvonal
Fontos, hogy a tanulmányban vizsgált konkrét vegyületek értékei „a megállapított küszöbértékek alatt maradtak” – írták a kutatók. A lágyítószerek azonban nem csak a maszkokban vannak jelen; gyakran beépülnek játékokba, élelmiszercsomagolásokba, ruhákba, kozmetikai termékekbe, tisztítószerekbe és más olyan tárgyakba, amelyekkel a legtöbb ember naponta érintkezik.
Az arcmaszkok „egy további expozíciós útvonalat jelentenek, amely más, dominánsabb expozíciós útvonalak, mint például a beltéri/kültéri belégzés, a bőrön keresztüli felszívódás és az étrendi bevitel mellett figyelembe véve a teljes expozíciót megfontolásra érdemesnek teszi” – írták a kutatók.
„A lágyítószereknek való bizonyított expozíció miatt a genotoxikus, immuntoxikus és teratogén [születési rendellenesség] kockázat a számított értékektől függetlenül fennmarad, különösen a gyermekek, terhes nők és más kockázati csoportok esetében.”
Comments