RÁSEGÍTÉS (Deli Mihálytól)
- dombi52
- dec. 3.
- 1 perc olvasás
Látom nem érted, amit
mondtak / és ösztönösen
tiltakozol, mintha nem
neked, s mindannyiunknak
szólnának furcsa nyelven…
Mozgásuk is ismerős
mégis ellenünkre van
Minden bánt, kényelmetlen
Jobbról-balról támadnak
Fentről-lentről ugyanúgy
(előről-hátulról is)
’Sugárözönben élünk’
Már-már foszforeszkálunk
Meg kéne méredzkednünk
Akkor kiderülne, hogy
vonzunk-e, vagy taszítunk?
Mit vonzunk, mit taszítunk?
Például, ha bekenjük
magunkat impregnáló
szerrel, az talán megvéd
Legalábbis megszűri
a káros hatásokat
kissé lelassítja a
mérgező behatolást
Hová menekülhetnénk?
Lassan már magunkból is
ki vagyunk lakoltatva
Erre ugyan mondhatod
nemes önérzettel, hogy
nem igaz, túl durva (bár
egy költő is megírta)
Pedig lehet, hogy ez az
egyik menekülő út:
át kell alakulnunk, így
megmenthetjük magunkat
egészen másnak lenni
Jó, de akkor mi marad?!
Lélekrom, önfeladás?
Hazugság, megalázás?
És degenerálódott
szellemi morzsalékok?
A megoldás egy bukfenc:
merülés/emelkedés
finom átlényegülés
A fájásod mostani
Bukj föl, épp így lép egyet
az evolúció, te
vagy a kiszemelt példa
Szép kínoddal vetkőzd le
minden régi rongyodat
megcsúfolt és elfáradt
embermaradékodat
Ahogy a Bölcs is mondta:
csak az tud meghalni, ki
látja a lépést, amely
rajta keresztül vezet
Gyerünk tovább, ne sajnáld
Könnyecskéid morzsold el
Visz a Lépés, egy felkent
szent társas utazó vagy
Lesz még boldogság, ha majd
nem is annak nevezik
Érted már, mit sugalltak
furcsa, zavaros nyelven
és mutogattak gyilkos
koreográfiával
neked, mindannyiunknak?!
Mindez lehet ördögi
De lehet, hogy angyali
(S lehet, azokon túli)
Valamit segítettem…?
