SENKI SEM ÁRTATLAN (2025. augusztus 2. – éjszakai vallomás Deli Mihálytól)
- szilajcsiko
- 5 nappal ezelőtt
- 4 perc olvasás
SENKI SEM ÁRTATLAN(2025. augusztus 2. – éjszakai vallomás)
„Éjjel két óra van
az Ukrán Magyar határ közelében / (még) az Ukrán oldalon
Zuhog az eső, és ez most jó
Erősen járőröznek, sok a szökés, a dezertálás
Parancs van, szó nélkül lelőnek
Hajnali háromra ígérték, hogy átvisznek
Addig itt kell dekkolnom
És nem fogod elhinni, még nem döntöttem, megyek-e?!
De, de, menni fogok
Mégis, van bennem egy százalék, hogy nem
Három nap szabadságot kaptam
Aztán vissza kéne mennem a frontra
Valaki mondta, hogy jó pénzért átvisznek
Ezért ülök most itt
Nem tud átverni, csak a túloldalon fizetek
Menjek vagy maradjak?
Menni kell / maradnék is / rohadt egy háború
De gyűlölöm a gyávaságomat is / ahogy az oroszokat is
Még egy óra, és eldől, hogy ki vagyok
Ez elég filozofikus, meg irodalmi, igaz?
Hát dehogy! Egy francokat! Gyilkosan valóságos!
Kijevi vagyok, ott születtem, az apám orosz, korán meghalt rákban
Nem „az oroszt” gyűlölöm, hanem a kommunistákat
a rossz kommunistákat, az uszítókat
akik tönkretették az oroszt, az ukránt
Összezavarták és kifosztották a szlávságot
Őket is, minket is
Testvérek, szomszédok, földik vagyunk
A rossz kommunistákból kapzsi fanatikusok lettek
Ők szították ezt a régi gyűlöletet
Mert ezek a mostaniak már nem kommunisták
Vagyis nem úgy, mint azelőtt
De ezt nehéz szétszálazni
A cári oroszt, a kommunista oroszt, meg a putyini oroszt
(meg az ilyen-olyan közbülsőket) –
magát az orosz szívet, például az enyémet is
Amióta függetlenedtünk a szovjet-orosztól
ukránok lehetünk, patrióták, sokan azt mondják:
igen, ukránok, de úgy is mondják ’nemoroszok’, „itteniek”
Az orosz csak térképen Európa, lelkében sosem lesz európai
Sosem fogadnák be, ahhoz kevés a kultúra, a humánum
Más lelkűek / a civilizáltság külsőségei mögött: megtaposott szentek
Meg pórázukat harapdáló szolgák
És nyersek / vad szívűek
Ez van bennünk is
Két tűz között vagyunk / menekülnénk
Ha megmentene a nyugat, annak nagy ára lenne
vagyis nagy ára lesz, már most látszik
Azt a kérdést, hogy milyen erők gerjesztik a háborút
és mi a célja a háborúnak, senki nem firtatja, nem is látja
Mindenki hasznot akar húzni
A nagyok nagyot, a kicsik kicsit, a legkisebbek a maradékot
A többiek egymást, vagy már egymást se
Azon a szinten vannak, hogy már egymásért élnek
Érzékenységek-fájdalmak-igazságtalanságok összemosva
Egyezség, igazság, történelem józanul szóba se kerül
A természetes hétköznapokat lenyomja az erő
a hadi-gazdasági-ideológiai agresszivitás
Az érdekek száz éven át összekeveredtek
Ezt a legkönnyebb a haszonlesőknek meglovagolni
Hogy ki kit használt ki, illetve terrorizált
azt ABC-be lehet szedni és kibontani
de megbékíteni képtelenség
Függetlennek kéne lenni, ami lehetetlen
El van cseszve ez az egész
Félig orosz vagyok / most gyűlöljem magam?
Gyűlölöm őket, pedig félig orosz vagyok
Az enyémeim sem jobbak
A Nagy Maffiózók és politikus-bábjaik hozták ránk ezt a borzalmat
Békében is élhetnénk / vagy az nem üzlet?!
Olvasok én mindenféle alapos elemzést
de az első dominó megbillenésében van a dolgok veleje
a többi a történelemkönyvek meséje
Mit akarsz még hallani?
Harmincnégy éves vagyok, kiképzett katona, hős, kitüntetésem van
és döntenem kell: harcoljak ukrajnaiságomért, az otthonomért
vagy meneküljek?!
Mennyire vagyok hazafi, mennyire gyűlölöm az oroszokat?
Illetve mennyire féltem az életemet:
magamért, vagy a Németországba menekített családomért?
A hülye is látja, hogy ezt a háborút elvesztettük
Az ország romokban, hosszú évtizedekre (vagy tán örökre) eladósodtunk
Számoljak le végleg a múltammal?
Vagy harcoljak, áldozzam fel magam?
Mindkettő bukás
…Már fél három / háromig döntenem kell
Akkor még átcsúszhatok a határon
Utálom a gyávaságot, a gyávaságomat
Rühellem ezt a maffiahálózatot, amely markában tartja a
kormányt, a hadsereget, a politikát
az egész rohadt életet, a gazdaságot
A feleségem, anyám, két kisfiam Németországban várnak
Csak még túl sok bennem a düh, a bátorság, az erő (meg a gyávaság)
Így együtt, – talán ezért szorongatom ennyire ezt a géppisztolyt…!
Szerelmes vagyok és apa és katona, a kurva életbe!
Engem nem fognak elkapni, én átjutok
Ellopják, eladják, kihúzták alólam a hazámat
De amíg itt vagyok, még az enyém
És vannak társaim, haverok, a szomszédok, barátaim
A mellőlem kilőtt bajtársaim
Úgy dőltek rám a gödörben, mint a zsák
A kezemben haltak meg, folyt rám a vérük
Mindent láttam az elmúlt hónapokban!
Józan ember menekülne
de látod, én sem vagyok teljesen józan
Amikor ott vagy a darálóban, ölnöd kell
Az valami drog, a bosszú és a gyűlölet hajt
Ne légy ember, pusztíts, mint egy gép:
ez a háború filozófiája és pszichológiája
A borzalom a képernyőkön csak egy film
élőben maga a pokol
És mégis csinálod, kifulladásig
már nem is az igazadért, hanem fanatikus gyűlöletből
Hogy somfordáljak majd haza, ha ezt itt hagyom?!
Nem mehetek
Nem maradhatok
…Mindjárt három
Mennem kell
Menekülni, várnak a gyerekeim, a szerelmem
Erős vagyok, tudok dolgozni, mindenhez értek
szobafestés, ácsmunkák, víz- gázszerelés, villanyszerelés
Beszélek angolul, oroszul, kicsit németül
Valahogy meg fogunk élni
Itt romok és kilátástalanság
Mindenki az amerikaiakra vár, meg Európára, hogy eltörlik az oroszokat
Béke sosem lesz
Örökké izzó parázs marad az eltakarított romok alatt
Ölni kell, öldökölni, pusztítani, kiélni a gyűlöletet
mert benne vagy / kívülről abszurd és tragikus az egész
Az igazságok megrepednek, összetörnek
Valakik nagy-nagy hasznot húznak ebből
Hol a határ a küzdelem és a feladás között?
A tudatomban? Az ösztöneimben?
Mindkettő megzavarodott, egymásba marnak
…Mindjárt három
Mennem kell
Én kijevi vagyok, de Moszkvában tanultam
Ott éltem apai nagyszüleimnél
Amikor apám meghalt visszaköltöztem anyámhoz Kijevbe
Megnősültem, két fiam van, négy és hét évesek
A feleségem azt mondja, ha vége lesz a háborúnak, visszajövünk
Ide? Nem marad itt semmi! Csak romok, kifosztott ország
Fájdalom és gyűlölet és a régi zsiványok
…Na, azt hiszem, jön a fickó
Egy vagyont kér a rohadék, de tud egy biztos utat
Szevasz, remélem még találkozunk
Mennem kell mégis
Pedig szégyellem
A legvégén mindenki veszít
ezért vagy azért, de megbűnhődik
Mondj értem egy imát
Meg magadért is, mindenkiért
Mert senki sem ártatlan!
Ezt jegyezd meg jól, és mondd el mindenkinek:
Senki sem ártatlan!
Még a szentek sem
Talán az újszülöttek…
Egy fájdalmas pillanatig”
