Sokszínűségért felelős rendőrtisztek lesznek a briteknél
A briteknél egy kicsit minden más. Azt már sok honfitársunk megtapasztalta, hogy nagyon nehéz odakint magyar ételeket készíteni, mert a legtöbb alapanyag hiányzik. A kint tartózkodónak gyorsan meg kell érteni, hogy az angol üzletekben kapható zöldségek és gyümölcsök csak küllemben hasonlítanak a magyar testvéreikhez, ízre és állagra egyáltalán nem. A legtöbb zöldség kemény, vizes és íztelen. Mások a mértékegységek, a kisgyerekeket pórázon vezetik, a bal oldali közlekedés miatt jobbkormányos autók vannak, a péntek vagy szombat esti buli után hegyekben áll a szemét az utcán, nincs függöny a háztartásokban, vezetés közben nem kell magadnál tartanod a jogosítványt, keskenyek az utak és a hivatalos iratok kitöltésénél fekete tollat kell használni. A sok furcsaságból azonban egy mégis kiemelkedik: a rendőrök fegyvertelenek. Mindebben pedig óriási szerepe van a hagyományoknak. Nálunk a történelmi sajátosságok miatt a rend őrének személye sokszor egybeesett a megszálló hatalom kiszolgálóival, és nem a paraszti vármegye alulról szerveződő önvédelmi erői jelentették a hazai rendőrség alapját, hanem a megszálló hatalom központosítási törekvései. A mi közigazgatásunk, oktatásügyünk, jogrendszerünk ma is attól szenved, hogy az adott központi hatalom a szerves fejlődés eredményeit mindig félredobta és öszvérszerűen alkalmazott idegen megoldásokat rakott a közélet nyakába. Az angolok voltak eddig még a leginkább hagyománytisztelők, de a brit közbiztonság eddigi fejlődését komolyan veszélyeztetik az új ideológusok elképzelései. Hagyományok kontra progresszió, erről is szól a sokszínűségért felelős rendőrtiszti beosztások körül nemrégiben kirobban vita.
Kicsit magyar déjà vu-m volt, amikor megtudtam, hogy az angol rendőrség a tything-man-ek szász hagyományokon alapuló rendszerében gyökerezik. Ennyi erővel nekünk is alulról szervezett, közösségi rendőrségünknek kéne lenni.
A tything (vagy ahogy ma írják, tithing) tíz családból álló régi (a normann megszállás előtti) közigazgatási egység, melynek képviselője a tything-man. E szisztémában 10 thyting együttes képviselője a hundred-man, aki a tulajdonképpeni korabeli ispán vagy helytartó megfelelője a megyében (grófságban). Az angol korona fennhatósága alá tartozó területeken I. (Hódító) Vilmos óta az volt a gyakorlat, hogy a mindenkori uralkodó nem szól bele a helyi rend fenntartásába. Ennek megfelelően a helyi közösség alakította ki és vigyázta a maga eszközeivel és módszereivel az állampolgárok vagyoni és személyi biztonságát. Minden brit felnőtt férfi köteles volt közbenjárni a rend fenntartásáért, egyben a seriff segítőtársa volt szükség esetén, továbbá a helyi védő vagy őrgárda tagja is volt egyben. Akkoriban minden egyházmegye köteles volt egy fegyvertelen férfit kijelölni, aki egy éven keresztül (fizetés nélkül) segítette a helyi igazságszolgáltatást, a törvényes rend fenntartását. Ő volt a constable (rendbiztos). Részt vett bűnesetek felderítésében, körözések kiadásában, elfogásban, s támogatta a bírói hatalom érvényre jutását. A közösség így még inkább maga alakította és vállalta a felelősséget az állampolgárok személy- és vagyonbiztonságáért. Ezért mondják, hogy a szigetország rendvédelme a helyi közösségek, önkormányzatok szülötte, amely a lakosság támogatását élvezi.
A tényleges rendőrség története a rendőrbírói hivatalok megjelenésével kezdődik, 1739-ben. A rendfenntartás központosítása többször napirendre került, de a kezdeményezéseket végül mindannyiszor elvetették, mígnem 1829-ben megalakult a Metropolitan Police (ismertebb nevén Scotland Yard). A hagyományoknak megfelelően, amikor a XIX. század elején Sir Robert Peel (a Robert becenevéből ered a bobby kifejezés is) életre hívta a rendőrséget, egy fegyvertelen szervezetet álmodott meg.
A bobbyk hatékonyan is működtek, jellegzetes uniformisukkal lassan turistalátványossággá nőtték ki magukat. A szigetország büszke arra, hogy kevés más ország mellett (pl. Norvégia, Írország és Új-Zéland) fegyvertelen a rendőrsége.
A szakemberek azzal érvelnek, hogy Nagy-Britanniában eleve kevés olyan bűncselekmény történik, amely indokolná az állandó fegyverviseletet, ráadásul külföldi példák – így az Egyesült Államoké – is azt mutatják, a fegyver egyáltalán nem garantálja, hogy kisebb eséllyel lőjék le a rendőrt. És bár ezt általában nem verik nagydobra, de a döntésben az is közrejátszhat, hogy a testület felfegyverzése és a kiképzés meglehetősen magas költségekkel járna. Csakhogy az idők megváltoztak, és a terrortámadások, a növekvő számú no-go zónák és a helyi törvényeket megvető vallási szélsőségesek miatt sokszor felmerült, hogy mégis fegyvert kellene adni a rendőrök kezébe. Egyelőre azonban minden változtatási kísérlet kudarcot vallott, és egyébként a felmérések szerint maguk a bobbyk is elégedettek a helyzettel, még ha gyakran veszélyben érzik is az életüket.
Persze azért a briteknek is megvannak a maguk fegyveres alakulatai, és az utóbbi időben az utcán is érezhetően megnőtt a jelenlétük. A néhány évvel ezelőtti adatok szerint a Londonban szolgáló 32 ezer rendőr közül csak 2000 felfegyverzett, a teljes állománynak pedig nagyjából az öt százaléka. A felfegyverzett tisztek többségükben nem egyszerű járőrök, hanem kiemelt helyszíneket, például kormányépületeket, nagykövetségeket, sportlétesítményeket, közlekedési csomópontokat védenek. Ha mégis olyan bűncselekmény történik, amely fegyveres rendőrt igényel, egy gyors reagálású osztag vonul ki.
A terrortámadások után sokszor felvetődik a kérdés, hogy megakadályozható lett-e volna, ha a bobbyk fegyvert viselnek, ha például a megkéselt rendőrnél van egy pisztoly? A válasz nem egyértelmű. Tény, hogy a terroristák általában úgynevezett puha célpontokat választanak, azaz olyan helyeket, ahol maximalizálni tudják a pusztítást, amihez az kell, hogy ne ütközzenek komolyabb ellenállásba. Egy fegyveres rendőr jelenléte már önmagában visszatartó erő lehet.
A terroristákra és a szervezett bűnözőkre az is megnyugtatólag hatott, amikor kiderült, hogy a brit rendőrök jelentős része nagyon megijedt a kötelező éves fizikai állapotfelmérés ötletétől. Az állampolgárok számára nem túl biztató, hogy sok rendőr úgy véli, elbukna az erőnléti teszteken. Egy vizsgálat szerint a rendőrséget "időzített bombaként" fenyegeti a tömeges elhízás veszélye.
*
Nemrégiben a nyugat-midlandi rendőrség bejelentette, 180 000 fontot szán a „sokszínűség védelmével foglakozó tisztek” fizetésére. Ezeknek a tiszteknek az lesz a feladatuk, hogy elősegítsék a bevándorlók befogadását és ellenőrizzék elfogadottságukat az adott területen. A sokszínűségért felelős rendőröknek nem lesz feladata a bűnözés elleni küzdelem.
A nyugat-midlandi rendőrség bejelentette, hogy 74 340 font éves fizetésért felvesznek egy „tisztességességért és összetartozásért felelős igazgató asszisztenst”.
Ugyanannyi adózói pénzt költenek „a tehetség és a szervezeti hatékonyság igazgatójának asszisztensére”, valamint további 28 725 fontot egy „elkötelezettséggel és konzultációval foglalkozó tiszt” alkalmazására - jelentette a The Sun szombaton.
Összesen a három sokszínűségért felelős tisztviselő évente mintegy 180 000 fontba kerül az adófizetőknek.
Kevin Moore egykori nyomozó-főfelügyelő a The Sunnak elmondta: "Néhány tisztviselőt jobban érdekel a politikai korrektség, mint a valóság." A nyugat-midlandi parlamenti képviselő, Nicola Richards szerint: „Tavaly West Bromwichban sokkoló bűncselekményeket találkozhattunk, de ahelyett, hogy több rendőri beosztást hoznánk létre, David Jamieson [rendőrségi és bűnügyi biztos] tízezreket pazarol el ilyen beosztásokra." Nigel Farage, a Brexit párt vezetője hozzátette: "Kétlem, hogy az adófizetők örülnének annak, ha pénzüket ilyen munkákra fordítják." Danielle Boxall, a TaxPayers Szövetség (TPA) munkatársa keményebben fogalmazott: „Az adófizetők azt akarják, hogy nehezen megkeresett készpénzeiket a bűncselekmények elleni harcban résztvevő zsarukra költsék, és ne az íróasztaluk mögül prédikáló kulturális komisszárok váltsák fel őket."
Az angliai hírekben gyakran szereplő (zömében bevándorlók által lakott) Birmingham városa is a West Midlands-i Rendőrség felügyelete alatt áll. Itt az elmúlt években évente csaknem 100 000 bűncselekményt regisztráltak. A bűnesetek száma évente 20-30 százalékos növekedést mutat.
Az új beosztások ellen tiltakozó lakosok szerint az angol rendőrség már így is megadta magát az anarchiának. Az angol rendőrség azt tanácsolja a munkatársainak, hogy „térdeljenek le” a BLM tiltakozásainak biztosítása során, elkerülendő a baloldali tömeg esetleges haragját.
A rendőrségi vezetők annak idején hevesen tiltakoztak a kötelező fizikai állapotfelmérés ellen, mivel szerintük nincsenek bizonyítékok arra, hogy megéri a ráfordított költségeket. Talán az új beosztások megérik…
Forrás:
