Sucharit Bhakdit népellenes uszítással vádolják. A legfőbb ügyészség mint a kormány csatabárdja?
Hihetetlen: a kieli ügyészség megszüntette azt a nyomozást, melyet a koronajárvány elleni intézkedések hírneves bírálója, Sucharit Bhakdi professzor ellen, népellenes uszítás gyanúja miatt indított. Véleményem szerint erre jó oka volt: a thaiföldről származó orvos kijelentései lehettek ugyan félrevezetők és szerencsétlenek, de ahhoz erősen rosszindulatú képzelőerőre van szükség, hogy uszítást halljunk ki belőlük.
A kieli ügyészséggel ellentétben azonban a felettes hatóság – a schleswig-holsteini ügyészség – most éppen ezt teszi. A bíróságokkal ellentétben az ügyészségek általában kötődnek a politika utasításaihoz. A főügyészségeket a kormányhoz kötő kapcsolat általában még nyilvánvalóbb és szorosabb, mint a nekik alárendelt, területi hatáskörű ügyészségeké.
A vezető médiában, mint mindig, most is rengeteg „keretbe ágyazás” [framing] folyik – így nevezik az újnémetben a manipulatív véleményformálást [és az „újmagyarban” is – a ford. megjegyzése]. Még a „Welt” is, noha, eltérve ebben sok más nagy médiumtól, az intézkedéseket bíráló írásokat is közöl, így írt erről a vádemelésről:
„A korona-járvány idején Sucharit Bhakdi mikrobiológus egyebek között olyan kijelentésekkel keltett közfeltűnést, amelyeket szakértők félrevezetőnek vagy hamisnak neveztek.” Bhakdit „vitára ingerlőnek” is jellemezték. Ez egy demokráciában voltaképp mindenkire érvényes lenne, aki a nyilvánosság kereszttüzébe került, de Németországban ezt a jelzőt rágalmazásként használják. Különös, hogy ha Lauterbach miniszter úrról írnak, soha nem olvashatunk ilyen állandó jelzőket – pedig ha Bhakdira ilyen mércét alkalmazunk, akkor azok Lauterbachról szólva is kötelezőek lennének.
A schleswig-holsteini főügyészség itt meglátásom szerint kormányzati csatabárdként viselkedik, ugyanis gyűlöletkeltéssel vádolja a „vitatott mikrobiológust” és „vádlottat” (ez a "Welt" eredeti megfogalmazása) egy 2021. áprilisi interjúban tett kijelentése miatt. Ebben Bhakdi bírálta az izraeli oltási politikát és ezzel, úgymond, a Németországban élő zsidókra is általánosítandó kijelentésével ellenük uszított, és őket mint vallási csoportot gonoszul megvetendőnek mutatta.
Meglátásom szerint ez rendkívül rosszindulatú értelmezése Bhakdi szavainak (ezeket magam is nagyon szerencsétlenül kiválasztott szavaknak tartom – de nem gyűlöletkeltésnek). Olvassa el az itt következő idézetet, és alakítsa ki saját véleményét:
Azok az emberek, akik elmenekültek ebből az országból – ebből az országból, ahol a főgonosz volt –, és megtalálták saját országukat, most még szörnyűbbé változtatták saját országukat, mint amilyen Németország volt. (…) Ez a rossz a zsidókban: jól tanulnak. Nincs olyan nép, amelyik náluk jobban tanulna. De most a gonoszságot tanulták meg – és alkalmazták. Ezért Izrael most living hell – az élő pokol.
Véleményem szerint ez nagyon ügyetlenül van megfogalmazva. De hogy ez arra való kísérletet lenne, hogy a zsidók ellen uszítson és a zsidóságot mint vallási csoportot gonoszul megvetendőnek állítsa be? – merthogy ezt a főügyészség így látja (nem úgy, mint a neki alárendelt, kieli államügyészség). Ezt a felfogást egyértelműen politikai indíttatásúnak tartom, egyúttal a törvény arra való használatának, hogy zaklatni lehessen vele a kormány bírálóit. Az ügyészség még azzal is vádolja Bhakdit, hogy egy 2021. szeptember 24-i választási gyűlésen a „Covid-19 elleni” vakcinák jóváhagyásáról azt mondta, hogy ez a „végső céllal" és „a második holokauszttal” függ össze. Ezzel pedig, úgymond, eljelentéktelenítette azt a sorsot, mely a nemzetiszocialista időben sújtotta a zsidóságot. Berlinben a Tagesspiegelben máris cenzúrázták Harald Martenstein egyik írását, mert kijelentette benne, hogy bár szerinte az ilyen összehasonlítások ízléstelenek, de nem zsidóellenesek (itt lehet róla olvasni). A korona-intézkedések kritikusainak antiszemitizmussal való megvádolása az „új Németország” egyik dogmája. Jaj annak, aki a nyilvánvaló képtelenséget annak nevezi! Személy szerint teljesen helytelennek és ízléstelennek tartom egyenlőségjelet tenni a korona-intézkedések és a zsidóüldözés közé – de sokkal rosszabbnak tartom, ha a média és a politikusok a zsidóüldözést eszközként használják bírálóik megrágalmazására.
És őket is szakmailag is meg kell semmisíteni. A „Welt” továbbá azt írja: „A Bhakdi ellen népellenes uszítás miatt felhozott vádak alapján Rajna-vidék-Pfalz tartomány tudományügyi minisztériuma azt fontolgatja, hogy megtiltsa-e az orvosnak, hogy használhassa professzori címét. „Ez egy folyamatban lévő közigazgatási eljárás, amely a meghallgatási szakaszban van – közölte pénteken egy szóvivő.”
Tessék? Az ártatlanság vélelme már nem vonatkozik a kormány bírálóira?
Őrült világban élünk – nemhogy nem vonják felelősségre azokat, akik leginkább felelősek azért a korona-politikáért, mely – ez most már egyre nyilvánvalóbb – teljesen túlzó és törvénytelen volt, hanem bizony ez továbbra is azokkal történik, akik tiltakoztak e politika ellen.
Egy igencsak lényeglátó olvasói megjegyzés:
Hát ha valaki mondott valamit, az még hagyján. Mindenki mondott már meggondolatlanul valamit, ami szerencsétlenül volt megfogalmazva. A tettek azonban egészen másféle dolgok. Ezek ugyanis sokkal többet nyomnak a latban, mint néhány szó. Gondoljunk csak az elmúlt két év tébolyult intézkedéseire, amelyek tönkretették vagy még meg is semmisítették megannyi ember életét. Nem is beszélve azokról a mérhetetlen lélektani és társadalmi kártételekről, melyekkel még nemzedékeknek kell megküzdeniük.
Gondoljunk azokra az áldozatokra, akik az oltások okozta súlyos egészségkárosodásoktól szenvednek vagy akik még meg is haltak tőlük. Ezek száma a nem regisztrált eseteké nélkül is már több milliónyi. A gyártók (és minden bizonnyal a megélhetési politikusok is) tudták, hogy a cucc életveszélyes, mégis egészen a közelmúltig kötelezővé akarták tenni; ez teljesen ellentétben van minden észérvvel, tudományos bizonyítékkal, emberi jogokkal és etikai alapelvekkel. Hát akkor mi nem hasonlítható össze ebből a holokauszttal? Itt hol vannak a vádak? Hol fogják most itt végre az igazi bűnözőket felelősségre vonni? A bíróságoknak szégyenkezniük kellene. Cinkossá teszik magukat elhibázott viselkedésükkel.
A fordító megjegyzése
Dr. Sucharit Bhakdi a németországi járványügyi intézkedések egyik első, nagy tudású orvosi és szaktudósi bírálója volt. Már 2020 márciusában nyílt videólevélben fordult az akkori kancellárhoz, Angela Merkelhez, és rámutatott a német kormány akkori intézkedéseinek oktalanságára és feleslegességére. Megkérdezte a kancellárt, hogy miért nem végzik el Németországban a legszükségesebb járványtani felméréseket, mielőtt korlátoznák, illetve felfüggesztenék a legalapvetőbb polgári szabadságjogokat, és rámutatott ezeknek a korlátozásoknak megindokolhatatlanságára.
Aki ismeri a német lelkületet és a német viselkedéskultúrát, nem csodálkozik azon, hogy ettől a csodálatos tudású és emberségű orvostól néhányan még egykori munkatársai közül hamarosan „elhatárolódtak“. A német viselkedéskultúrának ugyanis „alapértéke“ a hatóságnak, a hatalmi gépezetnek való szinte feltétel nélküli engedelmesség. Nincs akkora hazugság, amelyet ne hinne el az átlagos németek többsége, ha az államhatalom mondja, és nincs olyan értelmetlenség, melyet ne hajtana végre, ha az államhatalom ezt követeli tőle.
Bhakdi professzor pedig az idő haladtával és az intézkedések, valamint az ellenük tiltakozó tüntetők (vagyis a nem átlagos németek) elleni hatósági fellépés egyre erőszakosabbá válásával maga is egyre radikálisabbá vált. Túlságosan is intelligens és tág látókörű tudós ő ahhoz, hogy ne látta volna át a első pillanattól kezdve, mire is akarják kifuttatni a hatósági „járványügyi“ intézkedéseket, és azt is látta már 2020-ban, hogy ezeknek az oltási kényszer bevezetése ugyan nagyon fontos, de nem egyetlen céljuk. Aki ismeri ennek a hatalomnak a természetét – és ezt fogadjuk el érvényesnek minden ilyen hatalomra nézvést –, az tudja, hogy a bosszú elmaradhatatlan következménye az afféle bátor fellépésnek, amilyent Bhakdi tanúsított. Nagyon is várható volt, hogy a német hatóságok „fogást keressenek és találjanak“ rajta. Hogy ez éppen a „holokauszt relativizálása“ és az antiszemitizmus vádja lett, azon meg aztán végképp nincs semmi csodálkozni való. Az idősebb olvasónak talán nem ismeretlen az a 60-as évekbeli vicc, mely szerint a kocsma legkötekedőbb, legagresszívebb „tölteléke“, miután már eleget ivott ahhoz, hogy „jó formában érezze magát“, így fordul asztalszomszédjához:
– „Hékás! Azt mondtad, hogy hernyótalpas az anyám?!“ A másik rémülten hebegve így válaszol: „De-he-hogyis mondtam én ezt, mé-még csak az eszem ágában sem volt ilyesmi“.
– Hát akkor én hazudok?!
(M. J., Szilaj Csikó)
