Sütő Gábor: Kedves Unokaöcsém! (Negyedik levél) – 1. Soros intelmek
A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet
Szerzőnk legutóbbi írásához (Sütő Gábor: Tudatunk védelme (10) – Az „orosz–ukrán” háború tágabb nézőpontból) főszerkesztői megjegyzést fűztem. Egyebek mellett leszögeztem: „Úgy tapasztalom, hogy valakinek a zsidó származása vagy kötődése önmagában nem dönti el, hogyan viszonyul magyar sorskérdéseinkhez – mint ahogy a nem zsidó származása sem –, ezért ennek a feszegetése vagy emlegetése többet árthat, mint amennyit használ.” Sütő Gábor egy régebbi írásának elküldésével válaszolt. Ha nem késztetett is álláspontom megváltoztatásra, annyi fontos tény közölt és annyi jelentős gondolatot, szempontot vetett fel, hogy engedélyt kértem a szerzőtől a Szilaj Csikón való megjelentetéséhez. Figyelemre méltó, hogy elemzése 2017-ben született, abban az évben látott először napvilágot előbb a Kapu c. folyóiratban, majd a Magyar Megmaradásért honlapon. Az elkövetkező napokban fejezetekre bontva tesszük közzé a teljes írást. – VDGy)
Soros intelmek
Része vagyunk-e a magyar nemzetnek?
Történelmi jelentőségű?
V4 – Oszd meg és uralkodj?
A zéró tolerancia visszaszól
1. Soros intelmek
Kedves Unokaöcsém!
Örvendetes a politikai tisztánlátásunkat elősegítő eszmecserénk folytatása, illetve rajtad keresztül vidéki szerveződésetek eligazítása. A Netanjahu látogatása nyomán áttekinthetetlenebbé vált helyzetben tisztánlátásunk naprakészen tartására fokozottabb szükségünk lesz, mint gondolnánk. Értsétek jól, a belső egymásközti őszinte, a tisztánlátásunkat elősegítő eszmecserékről beszélek, nem pedig a velük a nem is rímelő kifelé irányuló sugalmazó-befolyásoló megnyilatkozásainkról. Akkor sem, ha az adott helyezettől függően mindkettő lehet sajátunk. Bár ez nem valami klasszikus megfogalmazás, értelmezzétek helyesen, mert a lényeget fejezi ki. Azaz változatlanul a céltudatos, közegorientált egyéni és szervezeti megnyilvánulásaink képezik a sikeres nyomulásunk alapfeltételét. Ennek tudatában olvassátok a jelen soros, mondhatnám Soros intelmeim, mert nem egyszerű az utóbbi hetek-hónapok szerteágazó és ellentmondásosnak tűnő eseményeit számunkra értelmezhető vonalba állítani, iránymutató választ adni az új helyzetben az ősi, mindenkor felteendő kérdésünkre: jó-e ez Izraelnek és a zsidó diaszpórának. Kis időszerű szójátékkal: Netanjahu, netán jó ez nekünk?
A leveledben felvetett legfontosabb témákat alcímnek használva válaszolok a kérdéseidre.
1. Soros intelmek
A téma közepébe vágva, igazad is van, meg nem is, akárcsak Lázár Jánosnak, amikor azt állítjátok, hogy nem Soros származásával van „a baj”. El is hinném mindkettőtöknek, de a származás megkerülhetetlen bökkenő. Ugyanis Soros beavatkozásainak önmaga által elismert irányultságát, hazai és nemzetközi követőinek összetételét látva, sokkal inkább az feltételezhető, hogy a származásával összhangban cselekszik. Azaz „a baj”, amiről beszéltek, nem választható el a származásától, ahogy másoknál is kimutatható a tett és a származás összefüggése. Nem közömbös tehát a származása az önmaga által is elismert lelkiismeretlen műveleteiben. E témakör kapcsán idézitek az általam nem szeretett, de valahogy mégis tisztelt Márai Sándor sokszor emlegetett gondolatát: „Nincs nekem a zsidókkal semmi bajom. Csak a szemtelen és tisztességtelen emberekkel van bajom, akik között feltűnően sok a zsidó.” Valami ilyesmit a még kevésbé kedvelt Szabó Dezső is megfogalmazott. Vonakodva, de be kell ismernem, az igazság talán valahol tényleg e tájékon tanyázik. De mit érnek vele? Minket mindez hidegen hagy.
Soros tevékenysége az izraeli-amerikai céloktól meg pláne nem választható el. Merthogy – ezt sem győzöm ismételni – csak színleg, névleg cselekszik egyedül. Nehogy azt gondoljátok, hogy az USA és Izrael politikája, az amerikai főleg zsidó nagytőke, a szabadkőművesség, de a nemzetállamok megsemmisítésére törekvő más erők is nem állnak mögötte. Akkor is, ha nem nyilatkoznak, vagy az ellenkezőjét állítják. Egyedül pénzügyileg és politikailag – sajnos, lassan szellemileg is – képtelen lenne rá, hogy nyíltan és döntően befolyásolja az EU vezetőit, sőt segítségükkel hatásosan irányítson olyan világeseményt, mint a népvándoroltatás. Ám teheti, mert bár ma Európában a migráció a legnagyobb, sőt végzetesnek bizonyulható probléma, nem akad egyetlen EU-képviselő sem, lenne akár zsidó, akár gój, aki legalább megkérdezné, hogy ez az amerikai milliárdos milyen jogcímen tart kioktató előadásokat az Európai Parlamentben, folytat titkos tárgyalásokat az EU vezetőivel, és azok miért az ő téveszméit, nem pedig a tagállamok politikai akaratát követik. Tehát az a bizonyos „baj” nem csak Sorosnál mutatkozik.
Nekünk, ideértve általában a zsidóságot, Izraellel és Netanjahuval együtt, a felmerülő kérdésekben egyszerre kell pro és kontra álláspontra felkészülnünk. A pro és kontra veleje pedig a veled és ellened, a húzd meg és ereszd meg logikája. Mikor hogyan követelik meg az érdekeink. Ezért nemcsak káros, hanem önleleplező is a kormánynak a Soros elleni plakátkampányát zsigerből leszűkíteni antiszemitizmusra, ahogy a Mazsihisz elnöke, Heisler hittársunk tette. Netanjahuhoz fordulva a zsinagógai összejövetelen, kimondta, hidegzuhanyként ért minket, s cserbenhagyásnak tekintjük, hogy Izrael budapesti nagykövetének a Soros elleni magyar kampányt elítélő nyilatkozatát Netanjahu visszavonatta. Mindegy, antiszemita volt-e a plakátkampány vagy sem, a magyarországi zsidók elkezdtek félni – mondta, igyekezvén elhitetni, hogy ez cáfolhatatlan érv, ha a közvélemény másképpen látja is.
Pusztán formailag nézve, a nagykövet leintése párját ritkító eset. De a pro és kontra szellemében el tudom képzelni, sőt remélem, hogy minden előre egyeztetve volt. Ha így történt – zseniális. Ugyanis a kétoldalú, sőt nemzetközi szempontból is fontos látogatás előtt ki is mondtuk, meg vissza is vontuk eddigi álláspontunkat; kemények is voltunk, meg rugalmasak is. Ugyanakkor a számunkra leglényegesebb cél is megvalósult, hiszen fenntartottuk a gójok előtt az általunk kialakított pszichológiai akadályt, miszerint egy zsidó sem a tetteiért, sem a hibáiért nem bírálható, mert az antiszemitizmus. A tárgyalások során e tételt sikerült 1919-ig visszamenőleg hatályosítani, s remélhetőleg lemondanak a számtalanszor beígért rendszerváltás utáni elszámoltatásról és a kettős állampolgárok nyugtalanításáról is. Soros pedig a mi kutyánk kölyke; nehogy már takargassuk, vagy szégyelljük! Sőt, emlékeztetek, hogy Sorost 2002-ben óvatlanságból, vagy hízelgésből, de Budapest díszpolgárává választották. A 18 karátos aranyérmét és viaszpecsétes díszoklevelet Demszky Gábor polgármestertől kapta. A kitüntetéssel ingyenes díszsírhely is jár, ezért akár az is előfordulhat, hogy a sorosozás után – amennyiben ez lenne a végakarata, vagy a család kívánsága – a főváros díszszertartással temeti el, mivel Sztálintól, Haynautól és másoktól eltérőn Sorostól nem vonták meg a Budapest díszpolgára címet. Így a végén mégiscsak ő nevethetne.
Tehát a gójok is pro és kontra helyzetben találják magukat. Akárcsak az egész világ. Legyen rasszizmusból, vagy érdekből, de Sorosban zsidóknak, gójoknak egyaránt a zsidót kell látniuk, legalábbis a zsidót is. Viszont tévedés lenne csak magánemberként kezelni, hiszen a feltérképezhetetlen állami és pénzügyi támogatás nélkül képtelen lenne eljátszani szerepét. Az is ténykérdés, hogy az összetűzést Magyarországgal az ő ténykedése váltotta ki, nem a magyarok kezdeményezték. Mindezt látnunk kell magunk között, hogy minél inkább beletanuljunk a pro és kontra gyakorlatába. Ezért is derülök jókat a vitán, hogy Soros palesztinbarát-e, vagy nem. A világosabban látók ezt félrevezetésnek is tartják, mert helyesen úgy ítélik meg, ez nem tőle, hanem az adott helyzettől függ. Pontosan, hiszen Soros is ismeri a pro és kontra egyenletet. Tudja, hogy e két szélső véglet ritkán jelenik meg, inkább a rugalmas átmeneti formái fordulnak elő. Ezzel azt akarom mondani, tudatában van, hogy a palesztinok a hozzánk legközelebb álló szemita fajtestvéreink, de annak is, hogy Izrael Állam létrejötte óta Káin-Ábel viszony uralkodik közöttünk.
A pro és kontra kényszer rendeltetésszerű volt, Orbán és Netanjahu nem manapság kezdődött, de most látványos formát öltött, ám korántsem biztos, hogy hosszú életű összemelegedésében is. Minket nem zavar, ha valaki hol szövetségesünk, hol ellenségünk, akár országokról, szervezetekről, vagy személyekről van szó. Egy zavar, de az nagyon; ha valakik barátaink (testvérpárt, meg ilyesmi) akarnak lenni. Tapintatosan mi alig vagyunk képesek rá, de valahogy mégis csak megértetjük majd a magyarokkal, hogy a barátság és az érdek, akárcsak a tisztesség és a politika nem tűrik egymás társaságát. Ugyanis lemondással, elnézéssel, kompromisszumokkal, mások érdekeinek figyelembe vételével járnak, ami viszont nekünk soha nem volt és nem lehet sajátunk. Ugyanakkor, persze, megköveteljük, hogy ők barátságosak, sőt szolgálatkészek legyenek velünk szemben. Így is járt el minden rendszerváltás utáni, de lényegében a rendszervás előtti kormány is.
Ennek ismeretében ne tartsd hát véletlennek, hogy a Soros tevékenysége kapcsán kialakult helyzet láthatólag mindegyik felet kielégíti, akkor is, ha nem így nyilatkoznak. Ugyanis egyféle strapabíró egyensúlyi helyzetet tart fent. Orbánéknak megfelel, hiszen nem kell közvetlenül bírálniuk az „amerikai imperializmust”, főleg remélt barátjuk, Trump politikáját, de mégis elmondhatják róla a véleményüket a világnak. Az ellenzéknek is jó, mert akkor és annyiszor antiszemitázhatják le az Orbán-kormányt, amikor és ahányszor akarják. Teszik is, észre sem véve a lényegi változást, hogy Magyarországon (lassan más helyeken is) az antiszemita vád sokak szemében már-már dicséret, hiszen a világ egyre inkább szembefordul a nyomulásunkkal. Az antiszemita kártya azonban, bármennyire is réges-régi cinkelt lap, a névértéke még érvényesül. Az amerikai politikának is kedvező, mert mossa kezeit, mintha semmi köze nem lenne az egészhez, hiszen mindezt Soros műveli. Izraelnek ugyanezért felel meg, és a Soros-hálózat kiképzett felforgató ügynököket szállít részére. Végül nekünk (mondhatnám, a hazai háttérhatalomnak) is kielégítő, mert bennünket nem emlegetnek, s ekképpen még hatékonyabban ügyködhetünk. Magának Sorosnak is elfogadható, mert ezáltal még befolyásosabbnak, hatalmasabbnak tűnhet mind szövetségesei, mind ellenfelei szemében. És utóvégre, kifelé mindegyik fél úgy viselkedhet, mintha kellemetlen lenne neki ez az egész ügy, ugyanakkor érvként használhatják, sőt egyéb céljaik elérésére is alkalmazhatják. Mivel azonban időnként nyilvánosan állást kell foglalniuk, vagy dicsérik, vagy bírálják, de különösebben nem törekednek a helyzet megváltoztatására. Mi magunk sem, de a lassú módosulásokat is éberen figyeljük, és ha szükséges, reagálunk.
Következő rész
