top of page

Sütő Gábor: Tudatunk védelme (10) – Az „orosz–ukrán” háború tágabb nézőpontból (3.)





A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet





Verje meg az Isten,

Nem egyszer, de százszor,

Ki magyar létére

Idegenhez pártol

Ősi jussát önként

Idegennek dobja,

Kincseinket egy más fajnak

Kincstárába hordja.

Pósa Lajos: Verje meg az Isten


A tanulmányt az elkövetkező napokban a következő fejezetekben közöljük:

  1. Tényleg nem győzhet egyik fél sem?

  2. A kiinduló történelempolitikai képlet

  3. Meddig terjed az ellenzék jogköre?

  4. Európai-e az Európai Unió?

  5. Tegyünk együtt a magyar Magyarországért



3. Meddig terjed az ellenzék jogköre?


Tudatunk védelmében e kérdés is parancsolóan megválaszolandó, hiszen az ellenzék fő képviselői már régóta politikai, szellemi, erkölcsi polgárháborút vívnak a magyarok ellen. Sikereiktől megszédülve, napjainkban bejelentették, hazafias kötelességüknek tartják, hogy az EU-ban szembeforduljanak Magyarországgal! Világos tehát, már nem az a tisztázandó, hogy átlépték-e az írott és íratlan jogkörüket, hanem, hogy e bűntényük milyen mulasztást nem tűrő következményeket von maga után.


Ellenzéken ugyanazokat az álbaloldaliakat értjük, akik elszámoltatását a rendszerváltás óta a jobboldali erők a választási kampányaikban annyiszor beígérték, de a hatalom birtokában említeni is elfelejtik. Sőt sajnáltatják magukat, hogy lám, még mindig a Gyurcsányék ellen kell harcolniuk, mintha ebben valaki más lenne a ludas. Ha megtörtént volna elszámoltatásuk, ma sokkal könnyebb lenne visszaverni a háttérhatalmi ügynökökké vált EU-vezetők támadásait, akikkel szövetkeztek. Ideje megértenünk, tőkés rendszerben élünk, ahol a tőkés a tőkést általában nem számoltatja el! (Az EU-ban ez jelenleg a legarcátlanabb módon érvényesül még a köztörvényes bűnöket elkövetők esetében is). Baloldalnak minősítésük is a rendszerváltás óta uralkodó szembeszökő politikai tévedés, de inkább megtévesztés. Ugyanis a tőkés rendszer hívei, akárcsak a kormányerők, tehát ők is jobboldaliak. Ennek egyértelmű megállapítása kulcskérdés, ám akkor se tévesszük szem elől, fennáll a nagy különbség közöttük, amit mindenki tapasztalhat. A kormányerők nemzeti beállítottságúak, mutatnak szociális érzékenységet, a békepolitika hívei.


Az ellenzékiek nem véletlenül kapták a dollárbaloldal elnevezést: a globálisnak vélt háttérhatalom képviselői, nemzetellenesek, háborúpártiak. Taktikailag nem tiltakoznak a baloldali, a dollárbaloldali, sőt a kommunista minősítés ellen sem, ezzel feledtetik háttérhatalmi elkötelezettségüket, de álbaloldaliak. Ezért a politika és a politológia súlyosan téved, amikor lekommunistázza őket, ahelyett, hogy utánanézne, kik is ők és nevükön nevezné őket. A történelmi baloldal ugyanis a tőkés társadalmi rendszerrel áll szemben, azt akarta/akarja mássá változtatni, eltörölni, nem pedig „a múltat”. Az internacionáléban a tabula rasa-t a múlt eltörlésének fordították, s azóta a sekélyes politikusok és politológusok ezen élesítik a nyelvüket, félrevezetve önmagukat, s felelőtlenül a közvéleményt is.


A történelmi baloldalt nálunk ma kizárólag a Munkáspárt képviseli, amely egy lapon sem említhető az álbaloldaliakkal, a tőkés társadalom szerves részével. Állásfoglalásai megfontoltak, reálisak, történelempolitikailag indokoltak. Szavazók, figyelem! Nagyon hiányoznak az Országgyűlésből. Más értékelést kell kapnia a Mi Hazánk Mozgalomnak, a Magyarok Világszövetségének, a HVIM-nek és egy sor jelentős hazafias és állampolgári ellenzéki szervezetnek, amelyek egyre inkább hallatnak magukról. Őket azonban mindkét oldal elhanyagolja. Az álbaloldal eljárása érthető, a jobboldalé nem, hiszen a hazai és a nemzetközi erőviszonyok alakulását nézve, a számára egyre szükségesebb, a saját véleményük mellett kitartó, de éppen ezért megbízható szövetségesekről mond le, bizonytalan és elvtelen erőkben keresve támogatókat.


A nemzeti egységet erősítő szövetségi politika annál szükségesebb, mivel az álbaloldali ellenzék, a háttérhatalom közvetlen politikai, szervezeti és pénzügyi támogatását élvezve, polgárháborús kihívásként ellenséggé nyilvánította önmagát. Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba, Horn Gábor, Niedermüller Péter, Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter, Donáth Anna, Szabó Tímea, Jávor Benedek és mások évek óta értésünkre adták, vezéreik most ki is jelentik, hazafias kötelességüknek tekintik elősegíteni, hogy az EU Magyarországot hátrányosan diszkriminálja, ne adja meg azt sem, ami alanyi jogon jár, sőt jogai csorbításával büntesse, akadályozza meg a paksi bővítést, és sorolhatnánk.


Eleinte még kötötték az ebet a karóhoz, hogy csak a kormány ellen harcolnak. Csakhogy a vak is látja, ez is kifejezetten országellenes álláspont, bonyolult nemzetközi helyzetben akadályozza a kormány tevékenységét. Ezt ők maguk is elismerik. Innen már csak pár lépés, hogy fegyverrel forduljanak ország és nép ellen. El is rajtoltak a polgárháborús irányba, s nyíltan követelik, hogy áldozzuk katonáinkat idegen országban, Ukrajnában, a még idegenebb háttérhatalmi érdekekért!


Mintha nem is magyarok lennének. Karácsony Gergely pedig már hadba is léptetett bennünket Oroszországgal. Karácsony üzelmeit, nyílt összejátszását a hazai és a globális háttérhatalommal, pénzügyi és gazdasági károkozását, önállósult „fővárosi” műkedvelő kül- és belpolitika folytatását, nem elég leleplezni, kifigurázni és helyteleníteni. Nem állunk háborúban Oroszországgal, tény viszont, hogy Karácsony, mint Budapest főpolgármestere, ahelyett, hogy tisztességgel ellátná a posztját, háborúban áll Magyarországgal!

Mindez világos a magyar közvélemény előtt. Ennek okán már nem a kormány által május végén meghirdetett „figyelemfelhívó kampányt” kellene indítani, hanem sokkal komolyabb lépést tenni végre ellenük. Az illetékes szerveinknek, de az Országgyűlésnek és a kormánynak miért csak ennyire telik? A nyilvánvaló kártékony, ellenséges gyakorlat elé már régen akadályokat kellett volna gördíteni, el kellett volna lehetetleníteni. Ugyanaz a tehetetlenség folytatódik, amivel Karácsony Gergely megválasztását igazolhatatlanul és jóvátehetetlenül elnézték. Reméljük és elvárjuk, hogy a külföldi pénzelésük kapcsán most beindult ÁSZ vizsgálatot következetesen végigviszik. Ugyanakkor a magyarellenes ellenzéki vezetőiket, ahogy eddig sem, most sem akadályozza senki abban, hogy tartsák magukat álláspontjukhoz, s rukkoljanak be Zelenszkij kék-sárga zászlaja alá, s zászlótartónak Ursula von der Leyent vigyék magukkal. Nélkülük jobban fogunk boldogulni a piros-fehér-zöld trikolor alatt.


Ha létezik valami, ami mindenki előtt világos, az a béke mindenek fölötti volta, így szükségtelen ennek párszavas folyamatos monoton fakó ismételgetése az ellenzékkel szemben is. Ugyanis a háborúhoz vezető okok és bűnösök megnevezése nélkül az ellenzékkel szemben is egyre kevesebbet ér, nem mozgósít ellenük. Bántó méreteket ölt, az állampolgárokat elaltatja, félrevezeti. Holott az emberek keresik a mérvadó forrásokat, s azoknak hisznek, akik nemcsak a pillanatot, az okozatokat látják, hanem az okokat és okozókat is, és meg is nevezik őket. Ebben felmérhetetlenül hatalmas a felelőssége a sajtónak, hírközlésnek, politológusoknak, politikusoknak, méltóságainknak, vezető szerveinknek. Akkor is, ha a háttérhatalom úgy sem értene belőle, ha megneveznék. Még kevésbé a minduntalan pártfogásba vett Ukrajna nem-ukrán kormánya. De nem róluk van szó, hanem közvéleményünk tudati formálásáról. Május végén a kormány mégis csak kampányt indított, annak érdekében, hogy a magyar emberek is tisztában lehessenek e veszélyekkel. „Minden magyar embernek joga van tudni, hogy milyen veszélyekkel jár a háborúpárti álláspont” – mondta az illetékes a bejelentésben. Igaz, ám efféle kampány eddig is folyt. Az illetékes kormányszerveknek éreznie kellene, hogy ide már nem kampány kell. A hosszú ideje nyilvánvaló igazságok-igazságtalanságok állandósult ismételgetése bosszantóvá válik. Sőt, váddá alakul: a kétharmad birtokában a „felvilágosításon” túl miért nem lépnek fel hatékonyabban.


Az álbaloldaliak tiltakoznak, hogy ne legyen hazaárulózás. Ezzel egyet lehet érteni, egy feltétellel: ne legyen hazaárulás! Ám amíg van, addig csak legyen hazaárulózás, minél hangosabb, sőt vonjon is végre maga után megfelelő súlyú büntetést. A tény, hogy az álbaloldali ellenzék újnak tűnő fogalmazásban adja elő a vádaskodásait, nem jelenti, hogy az ellene folyó kampányt kell újabb szintre léptetni. A kormányzati szerveknek végre a gyakorlatban kell érvényesíteni az elvet, hogy a nemzeti érdekeink védelme szempontjából az ellenzékiség nem jár kevesebb felelősséggel, mint a kormányzás. Ehelyett elnézik, hogy Karácsony Gergely városállammá növeli Budapestet, amely a kormánytól nemcsak elkülönülő, hanem kifejezetten szembenálló, önálló kül- és belpolitikát folytat. Alig tesznek ellene valamit, azon kívül, hogy elítélően beszélnek róla. Későn lesz akkor kapkodni, amikor majd már nem csak a főváros forog veszélyben.


Semmiféle jogállami keret nem teszi lehetővé, hogy az EU-ban Magyarország ellen szavazzanak és áskálódjanak, ténylegesen pénzért árulják a hazát, akadályozzák a kormány tevékenységét, országunk haladását, a belpolitikában pedig társadalmi feszültséget állandósítsanak. Következetesen és évek óta. Mintha nem is magyarok lennének. Egyetlen más ország ellenzéke nem teszi ezt. Elítélő vélemény bőven van, de a tett hiánycikk. Tudatában kellene lenni, hogy a hazaárulás ellen már rég nem kampányban, felvilágosításban kell gondolkodni, hanem tettekben, ami jogállamban nehogy nem tilos, hanem törvéeszabta.


Következik:

4. Európai-e az Európai Unió?






284 megtekintés

1 Comment


"Mindez világos a magyar közvélemény előtt"

Nem tudom, mit kellene értenünk közvélemény alatt, de valószínűleg az író téved. Ha világosak lennének mások számára azok, amik számunkra egyértelműek, akkor már sehol sem lennének ezek az álbaloldaliak. Az intelligencia sokrétű dolog, és az emberismeret, összefüggések felismerése fájdalmasan sok emberben nincs meg.

Like
legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page