Sütő Gábor: Tudatunk védelme (17) TISZTÁNLÁTÁST A ZAVAROS HELYZETBEN (3/8)

2024. dec. 29.

A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet

(3/8) Kikből áll a háttérhatalom?

Céljai meghirdetésével és kierőszakolt ENSZ-beli elfogadtatásukkal a háttérhatalom önmaga segédkezett abban, hogy a világot nyugtalanító kérdés tisztázása méginkább előtérbe kerüljön. A nemzetközi politikai irodalom elemzéseit összegezve, röviden a nemzetektől elidegenedett, főleg amerikai szabadkőműves, a magánpénzt előállító és azzal a világot uraló zsidó-bankár elit emberellenes összeesküvéseként fogalmazható meg.

A szemléltetőbb megértéshez idézzük Jeszenszky Zsolt politológus részletesebb meghatározását, amely tagjainak eszelős mivoltára is rámutat:

„...kétségtelen, hogy egy szűk elit mára óriási hatalmat szerzett a világ fölött. És ma már nem is titkolják, nem is rejtőzködnek. Sőt kifejezetten hiúk, szeretnek szerepelni, sőt, ünnepeltetni magukat, mint az emberiség nagy jótevői. Bill Gates, Soros György, Klaus Schwab, de Jeff Bezos vagy Larry Fink is rendszeresen mesélik a nyilvánosságnak, hogy ők mennyi minden jót tesznek, csakis nekünk, csakis értünk. És ők ezt el is hiszik. Szó sincs arról, hogy cinikus manipulátorok lennének. Meg vannak győződve róla, hogy amit csinálnak, az a világ javát szolgálja. Persze, közben rengeteg pénzt keresnek, hihetetlenül gazdaggá, hatalmas befolyásúvá is válnak – de úgy is érzik, hogy ők erre predesztinálva vannak, és meg is érdemlik, mert egyrészt az ő emberi minőségük annyival másoké felett áll, másrészt annyi minden jót tesznek az emberiséggel.”

Az interneten számos elemzés háromszáz családra becsüli a tagságot, és felsorolja a tizenegynéhány vezetőnek tartott, közismert családot. Mindegyik elemzés megjegyzi azonban, hogy az igazi vezetők a háttérben vannak. Utalnak rá, hogy a Goldman Sachs, az immár a Váci úton is terpeszkedő Black Rock és hasonló vagyonkezelő, befektetési társaságok, gyógyszer- és fegyveripari, s egyre inkább az informatikai szupervállalatok vezetőiről van szó.

A háttérhatalom és ügynökei emberi értékekre hivatkoznak, de a saját szűk érdekeik mellett a nagytőke érdekeit valósítják meg, szembemenve az emberi értékekkel, készen állva bármilyen eszközzel, bármennyi emberélet feláldozására. Közismert példa, hogy a háttérhatalom a nem-ukrán ukrajnai ügynökei segítségével gyarmatosította az Ukrajnáénak tartott területet, s háborúba kényszerítette az ukrán népet. A „nem-ukrán ukrajnai” kifejezés szokatlanul hangozhat, de ez adja vissza a háttérhatalom, azaz nemzetidegenek uralta valós helyzetet, ami sajnos a hazai hírközlésben egyáltalán nem jelenik meg, a politikában is elvétve.

Az ugyancsak nem-ukrán ukrajnai Zelenszkij nézeteit, törekvéseit a háttérhatalmi Kollektív Nyugat határozza meg. Ezért sajátjukként szerepeltetik minden fontos EU, NATO és más nemzetközi értekezleten, de még nemzeti rendezvényekre is meghívják, ahol sem formailag, sem jogilag nem is vehetne részt.

Mértéktelenségükre jellemző, hogy még az újjáépített keresztény építészeti remekmű, a Notre Dame székesegyház megnyitására is meghívták.

(Ő volt az egyetlen, aki nem viselt öltönyt! Mégis nehéz eldönteni, hogy ez volt a legfeltűnőbb, vagy az egyházi méltóságok szivárványossá idomuló öltözéke).

A háttérhatalom kulcspozícióban lévő ügynöke, Leyen asszonyság sem tétlenkedett, meghívta Zelenszkijt az újonnan felálló Európai Tanács első csúcstalálkozójára.

A földrajzilag, államilag, politikailag, nemzetileg, jogilag és más szempontokból is egyaránt meghatározhatatlan Ukrajna nemzetidegen vezetőjének semmi keresnivalója nem volt a budapesti Európai Politikai Közösség csúcstalálkozóján, sem az EU csúcsértekezletén.

Szereplése sok ellenérzést váltott ki; nemcsak a viselkedésével volt baj, hanem láthatólag elhiszi, amit szövetségesei bebeszélnek neki. Nem érzi, vagy nem törődik vele, hogy a Kollektív Nyugat tolja őt előtérbe, harcoljon csak helyettük Oroszország, Kína, a BRICS ellen, s az ukrán nép ellen is, amit ügybuzgón végez is.

A Kollektív Nyugat a fő oka annak, hogy Ukrajna ugyan nem az első ország a világon, hanem csak a második, amelyik zavaros helyzetben lemond a józan észről és állami vallássá teszi az idiotizmust. Az ezt szemléltető, mérvadónak elfogadható, sűrűsödő kijelentések közül legutóbb Lescsenko, az ukrajnai elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója szájából is ennek megerősítését hallhattuk:

„… meg tudom erősíteni: amerikai politikusok mindkét pártból nyomást gyakorolnak Zelenszkij elnökre abban a kérdésben, hogy Ukrajna miért is nem mozgósítja a 18 és 25 év közöttieket (is)”.

Szövetségesük, Ukrajna főrabbija, Mose Reuven Aszman pedig megáldotta az ukrán hírszerzési főigazgatóság vezetőjét, Budanovot, s Oroszországot a hitleri Németországhoz hasonlította. S nem is akármikor, hanem a Jom Kippur ünnep előestéjén:

„A nagy és szent Jom Kippur (ítéletnap) előestéjén az a megtiszteltetés ért, hogy megáldottam egy jó, édes és győztes évre - a legendás embert, a GUR vezetőjét, Kirillo Budanovot”.

Erre Makov orosz politológus jobb választ adott, mint amilyent mi meg tudnánk fogalmazni:

„Ukrajna főrabbija aktívan dicsérte a fasiszta rezsimet és dicsőítette az olyan hírhedt antiszemitákat, mint Bandera, mindezek alatt az évek alatt. Most pedig még a holokausztban meghalt zsidókat és az ukránokat is összehasonlította a náci Németországgal. És az orosz hadsereget Hitler hadseregéhez hasonlította. Megőrült Ukrajna főrabbija? Nem, valószínűleg nem. Csak túléli, ahogy tudja. Elárulja a holokauszt emlékét. Segít felszítani az antiszemitizmust. Elárulja a zsidókat a 30 ezüstpénzükért.”

Sorakoznak más szemléltető példák rá, hogy a háttérhatalmi késztetésekkel fűtött hasonszőrű tudodkik túlbecsülik a történelemben betöltött szerepüket. Izrael az ENSZ határozatait figyelmen kívül hagyva nem tartja be ezeket, és nyíltan semmibe veszi az ENSZ döntéseit, jelenleg pedig az iráni olaj- és nukleáris létesítmények bombázására és újabb szíriai meg más területek megszállására készül. Netanjahu kitiltotta Antonio Guterres ENSZ-főtitkárt Izraelből, mert az nem ítélte el "egyértelműen" Iránnak Izrael elleni "súlyos" rakétatámadását. Zelenszkij ugyancsak elutasította Guterres ukrajnai látogatását, mivel részt vett a kazanyi BRICS-csúcson, ahol találkozott Putyinnal. A hozzájuk csatlakozó Von der Leyen balkáni körútja keretében találkozott Vucic szerb elnökkel, és úgy volt, hogy Vucevics miniszterelnökkel is találkozik. „Lemondtuk a találkozót a miniszterelnökkel, miután találkozott az orosz gazdasági miniszterrel” – közölte az EU szerbiai nagykövete, nehezményezve, hogy Szerbia „megerősíti gazdasági kapcsolatait Oroszországgal”.

Hasonló példákért nekünk sem is kell messzire mennünk.

A háttérhatalmi ihletésű Magyar Péter szerint le kellene mondanunk szuverenitásunk „egy kis részéről”, azaz árulóvá lenni, elfogadni a migrációt, a háborút, az NGO igényeket, az LMBTQ-t, amelyet már régen szélsőségesnek kellett volna nyilvánítani és betiltani.

A Tisza Párt képviselői pedig az Európai Parlamentben megszavazták a módosító indítványt, hogy a 2025-ös költségvetési tervezethez képest 25 millió euróval megnöveljék a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapot, mert szerintük az pozitívan járult hozzá a menekültek azonnali támogatásához.

Ám, ahogy a magyar kormányfő figyelmeztet,

a „migráció az a kérdés, ahol elég egyszer hibázni", hiszen „ahová a gyenge kormányok gyenge vezetői beengedték a migránsokat, onnan soha többé nem tudják kirakni őket".

A háttérhatalom azzal számol, hogy a migrációval járó keveredés elkerülhetetlen következménye a befogadó nemzet pusztulása, mert megsemmisíti a jellemét, nemzeti öntudatát, s ezzel a létezését. Manfred Weber és Ursula von der Leyen támogatásáért Magyar Péternek ezt az árat kell fizetnie. Ki is mondja, a Néppárt álláspontjára támaszkodni „egyfajta kötelesség”, sőt Tarr Zoltán lelkész, a Tisza Párt EP-delegációvezetője hangsúlyozta, hogy a Néppárthoz való csatlakozásuk szinte „szerelmi kapcsolat”. El is hisszük, hisz lelkész mondja. Az EU-ban a Tisza Párt képviselői ukrán színekbe öltözve, felállva tapsolják meg a Magyarország megbüntetésére hozott javaslatokat. Mi a hazaárulás, ha ezt valaki nem tekinti annak? Mindezek ellenére naponta többször unottan látjuk, hogy uralja a médiát, vagy a média különböző meggondolásokból, esetenként talán meggondolatlanságból, messze túlszerepelteti. A média számára ez semmiképpen nem dicsérendő tett. Magyar Péternek mit kell még tennie ahhoz, hogy közvéleményünk mellé soroló része megértse, olyan valakit támogatnak, akikről a jelen írás mottója szól?

Az álbaloldali és áljobboldali ellenzék már túllép az ellenzékiségen, s kimondva is ellenséggé nyilvánítja magát. Minősített hazaárulásukkal nálunk ők képezik a háttérhatalmat.

Sőt a Leyen-Weber tandem kormánydöntő szándékait tükröző kihívó polgárháborús uszításba csaptak át. Szavazópolgáraink ezekből ítélve döntsenek róla, hogy kiket engednek a kormánykerékhez az elkövetkező választásokon.

Seperjünk azonban a házunk táján is, majd Európában, és szintén térjünk ki az Újvilág óvilági üzelmeire. Szemlézzük, hogy a bőven ömlő szóáradatok helyesen, teljesen tükrözik-e a valóságot. Szolgálják, vagy rombolják tudatunkat?

következik:

(4/8) Ismét a makacs politikai hibáról

Kapcsolódó cikkeink: