top of page

Sütő Gábor: Tudatunk védelme (13) MIÉRT TŰNNEK EL A HATÁROK? – A JÚNIUS 9-i VÁLASZTÁSOK ELÉ (1.)





A szerző közíró, nyugalmazott nagykövet






Gondolj merészet és nagyot,

És tedd rá éltedet!

Nincs veszve bármi sors alatt,

Ki el nem csüggedett

Katona József: Bánk bán

 

Az emberiség mindeddig úgy vélekedett, mindennek van határa, valamint szükségszerűen megkülönböztető, a lényegi tartalmát kifejező neve, elnevezése, és ehhez tartotta magát. Mindenki tisztában volt vele, hogy amit nem neveznek nevén, arról nem tudnak egymást megértően tárgyilagosan beszélni, nemhogy tárgyalni, hiszen önmaguk akadályozzák a tárgy, az eset, a kérdés pontos közös azonosítását. Idősebb korosztályaink tartják még ehhez magukat, a középkorúink kezdenek elszokni tőle, a fiatal korosztályaink meg már hozzá sem szoknak. Merthogy mind kevesebben vannak, akiktől átvehetnék, velük szemben egyre elvonatkoztatottabb követelményeket támasztanak, oktatási intézményeink pedig ma már inkább csak oktatnak, a nevelésről elfeledkeztetik őket a hatóságok.

 

E romboló folyamat okszerű magyarázata, hogy a háttérhatalomnak a „társadalom-mérnökségi” jogosultságra kinevezett álcivil élcsapatai, nemzeti és nemzetközi keretekben a normálist kényszerítően abnormálisra cserélik. Az általuk erőszakosan terjesztett „politikai korrektség”, woke, gender és más eszement ide-odalógiák szerint így „korszerű”. Megtévesztésül sokmindent elneveznek „okosnak”. Van már okos: óra, telefon, kamera, doboz, riasztó, tankönyv, szemüveg, tányér, játék, vérnyomásmérő. Mi több, okos külföldi rendőrök és vendégmunkások, és más „okosok” is egyre többen tévelyegnek az utcákon. Mindez már túl van a határeseteken, ám még terveznek negyedóra alatt bejárható okos városokat is, ahol az emberidegen mesterséges intelligencia irányít, azaz ellenőriz majd mindent, főleg minket. Sulykolják, hogy itt van az ideje az okos digitális állampolgárságnak, az okos WHO-egészségügynek, az okos digitális pénznek. Pedig a világnak nem ezekre, hanem csak okos emberekre van szüksége.

 

Az emberi határokat átlépő ügyködést a Világkereskedelmi Fórum (WEF) irányítja, az ENSZ, az EU is támogatja. Az eredmény máris kibontakozott: 

a határ, mint olyan, az emberi élet szinte minden területén látványosan veszít jelentőségéből, vagy eltűnőben van. 

Legyen szó államhatárokról, földrajzi, erkölcsi, politikai, társadalmi, emberi, nemi, eljárásbeli, magatartásbeli határokról, határvonalról, határértékről, határpontról, választóvonalról.  

A kierőszakolt „okos” körülmények között az életet egyre inkább csak mímelni lehet. 

Az életünket mesterségessé tevő veszély mind fenyegetőbb formákat ölt. Mivel azonban mindez még nem tudatosult széleskörűen, sem kellően, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy 

mindezek mögött az emberiségtől elidegenedett háttérhatalom érdekei állnak,

amit látványosan bizonyít, hogy akadnak feltűnő kivételek, amikor háttérhatalmi érdekeiket követve, éppen a határra teszik a hangsúlyt. (A nemzetközi politikai irodalom elemzéseit, minősítéseit összegezve, a háttérhatalom a nemzetektől elidegenedett szabadkőműves, zsidó-bankár elit emberellenes összeesküvéseként fogalmazható meg.) Ukrajna vonatkozásában egyes politikusaik még olyan ukrán földrajzi határról, területi integritásról is szónokolnak elérzékenyülve, ami soha nem létezett. Viszont az ENSZ-határozat alapján létrehozandó palesztin-izraeli határról hallgatnak. Az európai nemzetállami határokat pedig nem védelmezik, hogy ugyancsak a háttérhatalom által uszított, főleg muszlim és más nemzetidegen betolakodók ostromolják, átlépjék, megsértsék, kiiktatassák az európaiak életéből. Nyugat-Európa nemzeti határai szinte meg is szűntek, amiben a fő bűnösök az EU jelenlegi vezetői.

 

Sok helyen, nálunk is, a pártok is határtalanná, vagy átjárhatóvá válnak. A politikusi mivoltot felelőtlenül viselők egyik nap MSZP-sek, másnap DK-sok. 

Fedő, vagy kódolt név alatt vakítanak, nem lehet megtudni, mi az igazi politikai vonaluk. Lehet Más a Politika, hirdeti az egyik, ami a valódi tartalmát és célját illetően a lehető legeltájolóbb elnevezés. 

Kezdik is zöldeknek nevezni önmagukat, bár enélkül is látható, hogy éretlenek. Hasonló umbuldáért nem megy a szomszédba a Momentum, Iszom, Volner, Jobbik, Párbeszéd, Kétfarkú kutyapárt sem. Ez utóbbi az LMBTQ köreiben jókora népszerűségre tehetne szert, ha úgy lenne, ahogy a neve mutatja.

 

Nem jobb a helyzet az EU-ban sem; az európai közvélemény az elnevezéseik alapján nem tud igazán eligazodni közöttük. Mind a nemzeti, mind a világpolitikában a társadalompolitikai határok is elmosódnak, felbomlanak, s a lehetetlennel határos megállapítani, hol húzódnak. Még zavaróbb hogy, vörös vonalnak is nevezik, ami nem meghúzható, mindenki oda képzeli, ahova akarja, s akkor tekinti megsértettnek, amikor az érdekei, vagy a téveszméi megkövetelik. Akárcsak a „jó”, vagy „rossz oldal” szónoki fogása. Képzeletbeli határok ezek, ámde mégsem függetlenedtek teljesen a történelemileg kialakult, vagy a mesterségesen meghúzott ország- és államhatároktól, avagy emberi, társadalmi normáktól. Esetenként következményei ezek elhalványulásának, másszor következményekkel járnak alakulásukra. 

A fenyegető harmadik világháborús hangulat nem utolsó sorban azért alakulhatott ki, mert a háttérhatalomnak az emberi tudat elleni támadásokkal sikerült megkérdőjelezni a hagyományos határokat, s nagy tömegeket eltájolni. 

A magyar politika mindennek okán a hihetetlen gyorsasággal és rejtelmesen változó világpolitikai körülményekhez hol kényszerűen, hol értelemszerűen alkalmazkodva, s nemzeti érdekeinket szem előtt tartva, a legtöbbször helyesen kezeli a határok kérdését. Nem válaszfalnak tekinteti az államhatárokat sem, hanem összekötő kapocsnak. Nem mindig talál megértésre. Főleg ami a történelempolitikailag helyes tételét és eljárását illeti, miszerint 

az országoktól-államoktól eltérően, a nemzetnek nincsenek határai, s közigazgatási, vagy államhatárok sem oszthatják meg. 

Mi megvédjük a saját állami határunkat, de a schengenit is csak mi védjük akkor is, ha az EU leváltandó, minden határt semmibe vevő európaellenes vezetői ezért büntetni akarnak bennünket. Nemzetünk is ilyen értelemben adja meg a választ a szétszaggatására Csíksomlyón: a határokat átívelő összetartozása felejthetetlen élményének méltóságos átélésében. Önmagát keresi, nem pedig ellenséget, ahogy a legtöbbször a trianoni javadalmazottak teszik. Amilyen természetes, s eléggé általánosan elfogadott ez az eljárás nálunk a magyarság vonatkozásában, sajnos annyira természetellenes, hogy orosz–ukrán, valamint izraeli–palesztin viszonylatban a kormányzati állásfoglalások ezzel sokszor ellentétesek és ellentmondásos eredményeket is szülnek. A magyar képviselő – nem Magyarország – az ENSZ-ben nemmel szavazott az önálló palesztin államra, amivel, akár akarta, akár nem, de támogatta Izraelnek a létrehozatala óta folytatott palesztin népirtását. Az ENSZ közgyűlés elsöprő többséggel fogadta el a határozatot, hogy a BT vizsgálja felül és támogassa Palesztina teljes jogú tagságát. 143 ország támogatta, kilenc szavazott ellene, köztük az Egyesült Államok és Magyarország, 25 ország pedig tartózkodott.

 

A határok messze nem teljességgel körvonalazott kérdésköre tehát felvet tárgyilagos elemzést, megoldást követelő mind időszerűbb hazai és világpolitikai kérdéseket, amelyek közül, a június 9-i választásra felkészülésként is, érdemes egyikre-másikra kitérni.


 

holnap folytatjuk:

 

Kivel legyünk határosak?



 



245 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page