Szakács Árpád: Kié a WHO diktatúrája? (II. rész) Remember the Addis Abeba!
Utánközlés a szerző hozzájárulásával
Remélem mostanra a kedves olvasók megtalálták a válaszokat az előző fejezetben feltett kérdésekre, és bízom benne, hogy ezek után önök is olyan jókedvűen tudnak kacarászni, mint Orbán Viktor a parlamentben, amikor Dúró Dóra képviselő asszony erről a kérdésről faggatta. Fontos, hogy jó kedvünk legyen, hiszen a WHO és a magyar kormány karöltve küzd értünk, de amíg kibontjuk ennek a részleteit, most először is elviszem önöket csodaországba, lássák, milyen mély a nyúl, akarom mondani, a WHO ürege… Most nem kell se kék, se piros pirulát bevenni, elég lesz, ha figyelnek!
Először is folytassuk a kormány által támogatott PPPR 4. cikkelyének az ismertetésével:
Megerősítjük elkötelezettségünket az [ENSZ] harmadik Fejlesztésfinanszírozási Konferenciájának Addisz Abeba-i Akcióterve mellett, amellyel támogattuk a vakcinák és gyógyszerek kutatás-fejlesztését, valamint a fertőző és nem fertőző betegségek megelőzését és kezelését, különösen azokét, amelyek aránytalanul nagy mértékben érintik a fejlődő országokat;
Megjegyzés: Hölgyeim és Uraim! Ismerjék be nyugodtan, nem ez az a mondat, ami egy globális háttérhatalmi összeesküvés leleplezése kapcsán felkeltette a kíváncsiságukat és az érdeklődésüket. Pedig óriási hibát követnénk el, ha figyelmen kívül hagynánk ezt a szürke, semmitmondónak tűnő pár sort. Itt ugyanis nagyon fontos adatok vannak elrejtve. Elemző számára ez a mondat egy oknyomozó könyvvel felérő információtenger. Itt mindennek jelentése és értelme van, ide gyökerezik minden, ami a mai életünket megkeserítette, és ebből táplálkozik a nekünk szánt nem túl fényes jövő is.
Minden családban fontosak a nagy események, a születésnapok, évfordulók megünneplése. Miért lenne ez másként egy olyan szép és nagy globális közösségben, mint az ENSZ? Mert az ENSZ-ben az egyik legnagyobb ünnep az Addisz Abeba-i Akcióterv megszületése, olyan ez, mint a keresztényeknél a karácsony. Tudom, durva ez a hasonlat, sőt maga a megtestesült anakronizmus. Csakhogy ez az alfája mindennek, ami ma velünk történik. Itt fogalmazódott meg az SDG, a már említett Fenntartható Fejlődési Célok rendszere. Akkor olyan esemény volt ez az ENSZ számára, mint amikor egykoron az Isten Mózesnek kőbe véste a Tízparancsolatot és leküldte a hegyről. Csak itt nem 10, hanem 17 SDG-parancsot kapott az egész Föld népessége és nem az Istentől, hanem… Na erre még visszatérünk… Tehát ne szaladjunk ennyire előre, a lényeg: Addis Abebában nemcsak az Agenda 2030 akcióterv részét, a globális SDG-diktatúrának az alapjait fektették le, (mint említettem, ezzel külön fejezetben foglalkozunk) hanem, mint látjuk, külön esemény volt „a vakcinák és gyógyszerek” kutatás-fejlesztésének a támogatása is. Akkor nem verték ezt nagy dobra, a magyar kormány is következetes volt, mint most, nem kötötte a derék magyarok orrára, hogy mi készül, mit fogadnak el a mi nevünkben.
Pedig akkor már fortyogott az üstben a víz, amiben minket akartak megfőzni, pontosabban megvakcinázni. És itt most álljunk meg egy percre. Figyeljük az időpontot: 2015. Vajon miért éppen 2015? Miért nem 2012, vagy 1987, esetleg 1999? Itt vagyunk most 2023-ban, amikor bejelentik, hogy jön az új járvány, a nagy világjárvány, és az egyetlen megoldás a vakcinafejlesztés. Erre összeül az ENSZ, hogy politikai nyilatkozatot fogadjon el arról, hogy lesz egy járvány (!!!) és majd mit kell tenni: oltakozni, oltakozni, oltakozni! Mindezt úgy, hogy visszautalnak 2015-re, egy korábbi vakcina -fejlesztési programra. Abnormális esetek halmaza, mint a bolondok házában. Úgy tűnik, az egésznek semmi értelme. Pedig van!
Mielőtt rátérnénk a lényegre, próbáljuk meg logikusan átgondolni: van egy 2015-ös (és 2023-as) ENSZ-elmélet, amely szerint nemsokára világjárvány lesz, ami sokak halálával jár majd, ezek közül az egyik be is teljesedett. Óriási! Ennek egy vírus az oka, amiről nem tudunk semmit, konkrétan és ténylegesen semmit. De az ENSZ állam és kormányfői megkezdik a felkészülést, a vakcinafejlesztést, a gyógyszerfejlesztést, a teendők megtervezését egy olyan eseményre, ami majd lesz, ami majd biztosan be fog következni, de fogalmunk sincs róla, hogy mikor és mi, és hogyan? Normális reakció ez? Kénytelen vagyok megvédeni a tudósokat, a tudományt Gyurcsány Ferenc elhíresült mondatával: mi az, hogy, nagyon is!
Nincs ebben semmi különös, nincs itt semmi látnivaló, ez teljesen hétköznapi eset, önök is szoktak ilyennel foglalkozni, akkor, amikor elmennek lottózni. Az egyik eset párszáz, vagy ezer forintba kerül, az ENSZ tüsténkedése pedig dollármilliárdokba. Mert nagyjából reménytelenebb eséllyel kezdenek hozzá a nagy tudósok a jövőbeli világjárványok elleni küzdelem vakcinafejlesztéseihez, mint önök a lottóhoz. Annak az esélye, hogy előre eltalálják a leendő vírusmutációra a vakcinát, semmivel nem kisebb, mint az, hogy valaki beletrafáljon a lottóötösbe egymás után tízszer. Szép próbálkozás, de azért, ez mégiscsak egy hazárdjáték, egy pénznyelő őrület. És talán ez a legjobb példa a helyzet megértésére: ugyanis ami az egyik végén kimegy költségként dollármilliárdok formájában, az valahol mindig megjelenik bevételként, ugyancsak dollármilliárdok formájában. A pénznyelő átváltozik profittá… valahol… valakiknek a cégeinél, azoknak, akik a nyalóka jó oldalán vannak.
Vajon miért költ az ENSZ dollármilliárdokat valamire, amiről azt sem tudja, hogy mi? Valami csak kell legyen a háttérben. Vagy esetleg valaki? Valakik? És ne felejtsék el, időben még mindig 2015-ben vagyunk! Pontosabban 2015. július 13-16. között, Addis Abebában!
Vagy esetleg pontosan tudják, hogy mi következik?
Az események mögötti történésekkel foglalkozó „keresd a nőt” és a „minden út Rómába vezet” bölcsességeket mára nyugodtan lecserélhetjük a „keresd a Bill Gates-t” vagy minden út „Bill Gates-hez vezet”, esetleg a Big Pharmához, vagy talán mindkettőhöz.
Történt ugyanis, hogy szinte napra pontosan négy hónappal az ENSZ Addis Abebában tartott közgyűlése előtt a fent megnevezett főhősünk valami átlényegülésnek köszönhetően járványügyi Nostradamusszá változott. Bill Gates a 2015 március 18-i New York Times oldalán a „Hogyan harcoljunk a következő járvány ellen?” című írásában egy szokatlan forgatókönyvre hívta fel a figyelmet. Ebben részletesen megjövendölte, hogy új világjárványok jönnek, ezek nem az Ebolára hasonlítanak majd, hanem influenzaszerű megbetegedéseket okozhatnak, mint a spanyolnátha, és rengeteg ember fog meghalni, ezért fontos a felkészülés, a megoldás pedig csak a globális válasz lehet, és persze a vakcina, a tesztelés és egy katonaságra hasonlító végrehajtó gépezet létrehozása. De inkább adjuk át a szót magának doktor Billnek. Mivel kiemelkedően fontos kordokumentumról van szó, most először magyarul is közzétesszük a teljes írást. Nézzék ezt annak fényében is, hogy a szerző személyében állítólag egy zsenivel van dolgunk, aki emellett szoftverfejlesztő, a matematikai képletek mestere, logikusan gondolkodik. Vagy mégsem?
Először is képzeljük el, ahogy a dollármilliárdos Bill Gates éjszaka hánykolódik az ágyában, és a felelősségtudattól nem tud aludni. Nagyokat sóhajt, jobbra, majd balra fordul, a pizsamája lucskos a verítéktől. Lüktet a feje, majd felkel, leül az ágy szélére, két kezébe temeti az arcát és elkezd könnyezni az emberiség leendő pusztulása miatt. Őt ez nem érinti, neki elég pénze van, hogy megvédje magát mindentől, na de ott vannak az elesettek, a mindennapi kisemberek. Miattuk tördeli a kezét. Új világjárvány lesz és rengetegen meg fognak halni, mit csináljon? Ezt csak ő tudja! Felkel, felveszi a papucsát, kimegy a fürdőszobába, megmossa az arcát, majd hajnali háromkor, immár tiszta tudattal leül a számítógép elé és cikket ír a leendő borzalmakról, minden felelősen gondolkodó ember fejében meggyújtja a lármafákat, félre veri a harangot, mert szörnyű kataklizma közeleg, mint a János Jelenésekben a végítélet órája! Íme:
„SEATTLE – A nyugat-afrikai Ebola járvány több mint 10 000 ember halálát okozta. Ha valami jó származhat ebből a folyamatos tragédiából, akkor az az, hogy az Ebola ráébresztheti a világot egy kijózanító tényre: egyszerűen nem vagyunk felkészülve egy globális járvány kezelésére.
Az összes olyan dolog közül, amely az elkövetkező években világszerte több mint 10 millió ember halálát okozhatja, messze a legvalószínűbb, hogy egy járvány lesz az. De ez szinte biztosan nem az Ebola lesz. Bármilyen szörnyű is, az ebola csak fizikai érintkezés útján terjed, és mire a betegek megfertőzhetnek más embereket, már a betegség tüneteit mutatják, ami viszonylag könnyűvé teszi az azonosításukat.”
MEGJEGYZÉS: Sokaknak ez a példa igen megrázó lehet, de ha egy kicsit átgondoljuk, ez a hasonlat sántít. Az emberiség sorsáért aggódó irgalmas szamaritánus tépelődése egy vírus miatt alakult ki. Az nem aggasztotta Billt, hogy például az agrár- és gyógyszeripari mérgek mellékhatásaitól milliók halnak meg, és hogy sok millió gyógyszerfüggő van csak Amerikában, akik ugyancsak halálos veszedelemnek vannak kitéve. Ő célzottan egy vírustól rettegett, és hát szerinte az Ebola is megmutatta, hogy van okunk a rettegésre.
Csakhogy az Ebola „tanulságaiból” egy teljesen másfajta globális világjárványt vizionálni nagyjából annyira életszerű, mint ahogy az alföldi Józsi bácsi reggeli tüsszentéséből estére tájfun keletkezhet a Szaharában. Mielőtt a „kijózanító” további hasonló tényeket sorolnák, itt álljunk meg egy percre, mert ebben az Ebola-ügyben is sokkal több van, mint ami elsőre látszik.
Az emberiséget az elmúlt többezer évben rengeteg fertőző betegség tizedelte, éghajlati sajátosságok alapján volt itt minden, lepra, himlő, sárgaláz, tífusz, malária és a jó ég tudja még, hogy hány betegség. Az viszont biztos, hogy Ebola, az nem volt. Létezhet olyan betegség, ami többezer éven át lappang? És éppen 1976 lesz az az év, amikor felbukkan? Pont ekkor mutálódott valami, például egy állatról emberre terjedő vírusból? De a korábbi pár ezer évben is a derék afrikaiak mindent megettek, ami csak mozgott és repült, akkor miért éppen 1976-ban jelent meg az első Ebola-eset?
Judy Mikovits, aki az Ebola vírussal kapcsolatos kutatások egyik tudósa A korrupció pestise című könyvében külön fejezetet szentelt ennek a jelenségnek. Ez kiemelkedően fontos könyv, ebben részletezte a szerző, hogy a Big Pharma miként pénzeli le a „tudomány elkötelezett kutatóit”, és hogy a védőoltásnak nevezett kampányok mögött nem az emberek egészsége, hanem kőkemény üzleti érdekek állnak. Mikovits, miközben végigelemezte az összes eddigi Ebola járványt, arra hívta fel a figyelmet, hogy a gócpontok több helyen egyszerre alakultak ki, sokszor egymástól nagy távolságra, ez pedig lényegében lehetetlen. Ezzel valami nem stimmel. Csoportosította az eseteket, majd ezekre két magyarázatot adott: az egyik körben – ezek kivétel nélkül mind Afrikán kívül található helyek –, csak és kizárólag ott jelent meg az Ebola, ahol állatkísérleti laborok vannak és egészségtelen körülmények között tenyésztik a majmokat. Judy Mikovits feltette a kérdést:
„Ez csak a képzeletem műve, vagy tényleg az a legvalószínűbb, hogy ahol elkaphatjuk az Ebolát, ott van egy tudományos labor, vagy egy olyan hely, ahol az ember ketrecekben, feltehetően egészségtelen körülmények között majmokat tart?”
Mikovits a másik körbe az afrikai Ebola-járványok eseteit helyezi, és beidéz egy érdekes oknyomozó elemzést, amelyet egy hongkongi újságíró, a tokiói The Japan Times egykori szerkesztője, Yoichi Shimatsu tudományos szakíró közölt:
„Az Ebola-járvány középpontjában az a rejtély áll, hogy az 1995-ös Zaire (ZEBOV) vírustörzs, amely Közép-Afrikából, mintegy 4000 kilométerre keletre, Közép-Afrika kongói (Zaire-i) tartományaiból származik, hogyan tudott egy évtizeddel később hirtelen megjelenni Guineában, Nyugat-Afrikában. Mivel a repülőtereken, kikötőkben vagy autópályákon nem mutattak ki tranzit Ebola-fertőzésre utaló nyomokat, a kezdeti fertőzéseknek a két alternatív útvonal egyikéből kellett származniuk. Az ok, amiért az egyes hordozók helyett oltáskampányra gyanakszunk, az a tény, hogy az Ebola-fertőzés nem egyetlen földrajzi központban kezdődött, majd kifelé terjedt az utak mentén. Ehelyett a vidéki Guinea egymástól nagyon elkülönült részein több esetből álló egyidejű kitörések történtek, ami azt jelzi, hogy rendkívül szervezett erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy ugyanabban az időkeretben megfertőzzék a különböző helyeken lakókat. A március eleji Ebola-járvány országszerte három különböző oltási kampánnyal esett egybe: a Medicins Sans Frontieres kolera elleni orális vakcina kampányával a WHO irányítása alatt, és az UNICEF által finanszírozott megelőzési programokkal az agyhártya -gyulladás és a gyermekbénulás ellen.”
Judy Mikovits ezeket így összegzi:
„Úgy gondolom, hogy ezek a kórokozók valószínűleg évezredek óta megtalálhatók az afrikaiakban, és egészen addig nem volt probléma, amíg nem tettünk valamit, amivel megzavartuk a kontinens népeinek immunrendszeri egyensúlyát. Ez a hipotézis Brazíliában és Kolumbiában a patogén Zika-vírus közelmúltbeli megjelenését is alátámasztja. A védőoltással azt okozzuk, hogy ideiglenesen ésszerűtlenül leterheljük az immunrendszer egy részét, amivel az erőforrásokat eltérítjük a más vírusok elleni védelemtől, hogy semlegesíteni tudják a vakcinával beadott vírust. Többszöri oltással egyszerre bénítjuk meg az immunrendszer több részét, és nem teszünk semmit a rendszer egyensúlyának helyreállításáért. Nem tudjuk, milyen betegségeket terjesztünk azáltal, hogy a legyengült immunrendszert fogékonnyá tesszük másokra. A legjobb szándékú emberek, mint a keresztény misszionáriusok és az önkéntes orvosok, elmennek az afrikai országokba és megteremtik a szörnyű járványkitörések feltételeit. A legjobb embereinket küldik, hogy akaratlanul is a legrosszabb dolgokat tegyék az emberiség egészségéért.”
Nem állítom azt, hogy ez 100%-ban bebizonyítja, hogy az Ebola pont a WHO oltási kampányának köszönhető, de hogy kizárni sem lehet a szerepüket, az valószínű.
De térjünk vissza ismét a WHO finanszírozó Bill Gates Ebola történeteire, a szerző az írását ezzel folytatja:
„Más betegségek – például az influenza – a levegőn keresztül terjednek, és az emberek már azelőtt fertőzőképesek lehetnek, hogy rosszul éreznék magukat, ami azt jelenti, hogy egy ember sok másikat megfertőzhet, ha csak egy nyilvános helyre is elmegy. Láttunk már ilyet korábban is, szörnyű eredményekkel: a spanyolnátha 1918-ban több mint 30 millió emberrel végzett. Képzeljük el, mit okozhatna ez a mai, rendkívül mobilis világban.
Az Ebolára adott világméretű válaszlépésekről szóló nyilvános viták nagy része arra irányult, hogy az Egészségügyi Világszervezet, a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központok és más csoportok hatékonyabban is reagálhattak volna. Ezek fontos kérdések, de a lényeget figyelmen kívül hagyják. A probléma nem annyira az, hogy a rendszer nem működött elég jól. A probléma az, hogy alig van rendszerünk.”
Megjegyzés: tehát mindenki nyugodjon meg, Ebola nem lesz, de lesz helyette más, mert ez „messze a legvalószínűbb”. Hiszen száz évvel ezelőtt is megtörtént, így meg fog most is, nem tehetünk semmit, fel kell rá készülni – figyelmeztet a humanitárius mozgalmak élő szentje. Ettől függetlenül azért feltehetjük magunknak a kérdést, vajon 1939-ben, vagy 1967-ben, esetleg 1996-ban miért nem volt senki, aki ugyanerre gondolt volna, mint Bill Gates? Akkor az emberiség még közelebb is volt a spanyolnátha borzalmaihoz, sokaknak okuk volt a félelemre, a rettegésre, vagy törvényszerű jelenség az, ahogy egyre távolodunk tőle, annál nagyobb a veszély? És miért ugyanaz ismétlődik meg?
Erre is megvan a válasz, nemsokára megtudják! De most inkább lássuk, mivel folytatódnak Bill Jelenései?
„Először is, a legtöbb szegény országban, ahol a legnagyobb a valószínűsége, hogy egy természetes járvány kialakul, nincs szisztematikus betegségfelügyeleti rendszer. Még amikor tavaly felismerték az ebolaválságot, akkor sem álltak rendelkezésre olyan erőforrások, amelyekkel hatékonyan fel lehetett volna térképezni, hogy hol fordulnak elő megbetegedések, vagy amelyek segítségével az emberek utazási szokásai alapján meg lehetett volna jósolni, hogy a betegség hová terjedhet legközelebb.”
Megjegyzés: tehát a szegény országokban a legnagyobb valószínűsége egy „természetes világjárvány” kialakulásának. Egy náthavírusnak. De miért pont nátha? És miért pont szegény országok? Ez még a spanyolnáthára sem volt igaz, hiszen az is egy jól felszerelt, nem szegény amerikai tartomány jól táplált katonáinak bázisán alakult ki. Akkor honnan veszi ezt a feltételezést? Ezt mire alapozza? Értem én, hogy Bruce Billisnek és a Big Pharmának mindenképpen meg kell mentenie a Földet, de ez mégiscsak egy meredek kijelentés. Fontosak az elméletek, na de valami tényre hasonlító ezeregyéjszakás mesés hasonlattal igazán előállhatott volna.
És még mindig álljunk itt meg egy percre: tehát szegény országban a legnagyobb a valószínűsége egy „természetes világjárvány” kitörésének. Ha így van, akkor nem a helyi szegény országokra kellene koncentrálni a megelőzésben? Ha meg akarunk akadályozni valamit, akkor nem a helyi gócpontokat kellene felderíteni? Ehhez pedig miért kell globális cselekvési terv? Olyan ez, mintha egy elméletbeli börtönlázadást úgy akarnánk megakadályozni, hogy az adott ország összes városára cselekvési és lezárási terveket dolgozunk ki, katonaságot rendelünk ki, minden állampolgárt megfigyelünk, kizárólag az ő érdekük miatt, hogy szólni tudjunk nekik, ha tőlük 1000 kilométerre kirobbanna a nagy börtönlázadás.
És ha már a szegény országoknál tartottunk, pont ide tartozik az a szeptember 25-i WHO-hír, amiben arra hívják fel a figyelmet, hogy 2022-ben a korábbi évhez viszonyítva megduplázódott a kolerás megbetegedések száma. 2017-ben a WHO azt a célt tűzte ki, hogy ezt a betegséget teljesen felszámolja. Mára ez pont fordítva sült el, egy év alatt sikerült megduplázni az eseteket, ez ugyanis valóban a szegény országok betegsége, a drasztikus robbanás pedig pont egybeesik a WHO által megkövetelt teljesen értelmetlen Covid-lezárásokkal. Nagyszerű döntés volt! Köszönjük WHO!
És ha lett volna betegségfelügyeleti rendszer – folytatja Bill Gates – akkor az Ebolánál is meg lehetett volna jósolni az utazási szokások alapján, hogy hová terjed. Csakhogy pusztán utazással nem terjed az Ebola, kivételt jelent, ha valakiben nem lángol fel a vágy arra, hogy végigcsókoljon egy vonatnyi utast akkor, amikor még nincsenek tünetei. Ha pedig vannak, akkor nem sok kedve lesz a páciensnek semmilyen utazáshoz.
Figyeljük a folytatást:
„Aztán, amikor világossá vált, hogy súlyos vészhelyzet van kialakulóban, a képzett személyzetnek napokon belül el kellett volna árasztania az érintett országokat. Ehelyett ez hónapokba telt. Az Orvosok Határok Nélkül nagy dicséretet érdemel, amiért gyorsabban mozgósította az önkénteseket, mint bármelyik kormány. De nem szabad a nonprofit csoportokra hagyatkoznunk a globális válaszlépések szervezésében.
Még ha azonnal rengeteg szakértőt és önkéntest szerződtetnénk is, nem világos, hogyan tudnánk őket gyorsan bevetni az érintett területen, vagy hogyan szállítanánk a betegeket. Kevés szervezet képes arra, hogy több ezer embert, köztük néhány ezer fertőzöttet egy hét leforgása alatt a világ különböző pontjaira szállítson.”
Megjegyzés: Ha szét akarjuk szórni a járványt a világban, akkor erre tökéletesen alkalmas Bruce Billis terve. Most komolyan: nem az lenne a lényeg, hogy helyben, a lehető leggyorsabban megkapja valaki a kezelést? Néhány ezer fertőzöttet a világ különböző pontjaira akarnak szállítani? Nem kell virológusnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, ez egyszerűen őrültség. És ehhez kellenek a – de rég hallottuk ezt a szót – globális válaszlépések! És ahogy haladunk az írásban tovább, most már ismerős élethelyzetek és fogalmak jelennek meg. 2015-ben ennek még senki nem tudta az értelmét, a mögöttes tartalmát.
„Az Ebola járvány sokkal rosszabbul alakulhatott volna, ha az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és más kormányok nem használnak katonai erőforrásokat arra, hogy embereket és felszerelést repítsenek az érintett területekre és onnan ki. De nem szabad azt feltételeznünk, hogy a következő járvány a nyugati csapatokat befogadó országokra fog korlátozódni.
Az adatok jelentik a másik döntő problémát. Az ebolajárvány során az eseteket nyilvántartó adatbázis nem mindig volt pontos. Ez részben azért van, mert a helyzet ennyire kaotikus, de azért is, mert az esetek nagy részét papíron jelentették, majd egy központi helyre küldték adatbevitelre.
Aztán ott van az is, hogy nem fektetünk be hatékony orvosi eszközökbe, például diagnosztikai tesztekbe, gyógyszerekbe és vakcinákba. Átlagosan egy-három napot kellett várni az ebola-tesztek eredményére – ez egy örökkévalóság, amikor karanténba kell zárni az embereket, amíg nem derül ki, hogy fertőzöttek-e. Azokat a gyógyszereket, amelyek segíthetnek az ebola megállításában, csak a járvány tetőzése után tesztelték a betegeken, részben azért, mert a világon nincs egyértelmű eljárás a gyógyszerek jóváhagyásának felgyorsítására.
Hasonlítsuk össze mindezt azzal a felkészültséggel, amelyet a nemzetek a védelemre fordítanak. A hadseregeknek van rendszerük a katonák toborzására, kiképzésére és felszerelésére. A NATO-nak van egy mobil egysége, amely készen áll a gyors bevetésre. Bár a rendszer nem tökéletes, a NATO-tagok közös gyakorlatokat tartanak, ahol kidolgozzák a logisztikát, például azt, hogy a csapatok hogyan jutnak élelemhez, és milyen nyelven kommunikálnak majd.
Kevés ilyen megközelítés létezik a járványokra való reagálás kapcsán, ha egyáltalán létezik ilyen. A világ nem finanszíroz semmilyen szervezetet (még a WHO-t sem), amely koordinálná a járvány megállításához szükséges összes tevékenységet. Röviden: ez olyan, mintha egy súlyos járvány elleni harcban kést vetnénk be egy páncélököllel való küzdelemben.
Hiszem, hogy ezt a problémát is meg tudjuk oldani, ahogyan sok más problémát is megoldottunk – leleményességgel és innovációval.
Szükségünk van egy globális figyelmeztető és reagáló rendszerre a járványok kitörése esetén. Ez a szegény országok egészségügyi rendszereinek megerősítésével kezdődne. Amikor például egy klinikát építünk az egészségügyi alapellátás biztosítására, akkor a járványok elleni küzdelem infrastruktúrájának egy részét is megteremtjük. A képzett egészségügyi dolgozók nem csak oltóanyagokat adnak ki, hanem a betegségeket is figyelemmel kísérhetik, és a korai előrejelző rendszerek részeként figyelmeztethetik a világot a lehetséges járványok kitörésére. A gyermekbénulás elleni küzdelemben Nigériában dolgozó személyzet egy részét átcsoportosították az Ebola elleni munkára – és ez az ország nagyon gyorsan meg tudta fékezni a betegséget.
A betegségfelügyeletbe is be kell fektetnünk. Olyan eset-adatbázisra van szükségünk, amely azonnal hozzáférhető az érintett szervezetek számára, és amely szabályokkal kötelezi az országokat az információ megosztására. Szükségünk van listákra a képzett személyzetről, a helyi vezetőktől a globális szakértőkig, akik készen állnak arra, hogy egy járványt azonnal kezelni tudjanak. Kiképzett katonai erőforrásokra van szükségünk, amelyek készen állnak a reagálásra, és egy olyan listára, amely tartalmazza a vészhelyzetben felhalmozható vagy elkobozható készleteket.
Végül pedig sokkal többet kell befektetnünk a gyógyszerek, vakcinák és diagnosztikai tesztek kutatásába, és lehetővé kell tennünk, hogy válság idején felgyorsítsuk az új megközelítések jóváhagyását.
Az ENSZ-nek fel kellene hatalmaznia és finanszíroznia kellene egy globális intézményt, amely koordinálná ezeket az erőfeszítéseket. Az ENSZ és a WHO tanulmányozza a járvány tanulságait; értékeléseik jó kiindulópontot jelentenének a WHO megerősítésének módjáról és a rendszer azon részeiről folytatott megbeszélésekhez, amelyeket a szervezetnek kellene vezetnie.
Nem láttam szigorú előrejelzést arról, hogy mennyibe kerülne egy ilyen rendszer. De tudjuk, mennyibe kerül, ha nem cselekszünk. A Világbank szerint egy világméretű influenzajárvány 3 billió dollárral csökkentené a globális vagyont, nem is beszélve a több millió haláleset okozta mérhetetlen nyomorúságról. Egy ilyen katasztrófa megelőzésére érdemes a világnak időt és figyelmet fordítania.”
Megjegyzés: akkor összegezzük a kiemelt részeket: Bill Gates szerint a sikeres járványkezeléshez:
katonai erőforrás
mindent nyilvántartó központi adatbázis
új gyógyszerek (pl. a Bill Gates-féle Remdesivir)
új vakcinák (a Bill Gates-féle vakcinák)
orrba-szájba tesztelni kell
fel kell gyorsítani a BIG Pharma termékeinek a jóváhagyását
a WHO kell koordinálja a járvány megállításához szükséges összes tevékenységet
globális figyelmeztető és reagáló rendszerre van szükség
mindenkiről adatbázis kell
kötelezni kell az országokat az információ megosztására
külön kiképzett katonai erőforrásokra van szükségünk és egy olyan listára, amely tartalmazza a vészhelyzetben felhalmozható vagy elkobozható készleteket
az ENSZ-nek fel kell hatalmaznia és finanszíroznia kell egy globális intézményt, amely koordinálná ezeket az erőfeszítéseket, ez pedig a WHO.
Hölgyeim és Uraim! Ez minden, csak nem járványkezelési terv. Ezt úgy hívják, hogy diktatúra! Az ENSZ égisze alatt és a WHO főszereplésével létrehozott világkormány zsarnokságának a programja. Ez az Addis Abebában elfogadott akcióterv lényege. Ennek a felmelegített, korszerűsített, a tapasztalatok alapján módosított változata a PPPR és a WHO egészségügyi szabályzata, az IHR. 2015-ben a Bill Gates mögött álló erők megfogalmaztak egy tervet a New York Times oldalain, amit Addis Abebában elfogadtattak, az elképzeléseik pedig úgy mentek keresztül mindenen, mint kés a vajon. Addis Abeba a nemzetközi bűnszövetség első állomása. Olyan élmény ez nekik, mint az amerikai katonáknak a Remember the Alamo csatakiáltása.
Remember the Addis Abeba!
Említettem egy választ arra a kérdésre, hogy 2015-ben Bill vajon honnan tudta, hogy ki fog törni egy influenza típusú világjárvány? Emlékeznek még Wuhanra? 2015-ben már készen volt a nátha vírus első változata: az Anthony Fauci által finanszírozott amerikai tudósok a kínai Wuhan Virológiai Intézettel együttműködve egy állati koronavírust alakítottak át úgy, hogy az képes legyen megfertőzni az embert. Ennek a teljes dokumentációját 2015. november 9-én tették közzé egy tudományos szaklapban. Nem sokkal előtte, szeptember 25-27. között Orbán Viktor kormányának a támogatásával az ENSZ elindította a 17 fenntartható fejlődési célt (SDG) tartalmazó Agenda 2030-at. Ezek a „fenntartható fejlődési” célok a több klímapolitikát, több bevándorlást, több gazdasági újraelosztást és több nemzetek feletti döntéshozatalt támogató politika fontosságát hangsúlyozzák. A fenntartható fejlődési célok közé tartozik a globális egészségügyi kérdések WHO általi központi koordinálása is – összegzi az eseményeket Thierry Baudet, A Covid rulett című könyvben.
A jó Bill Gates és a mögötte álló körök ekkor már bent fialtatták a fáradságos munkával megszerzett dollármilliárdjait a Big Pharma cégeiben és természetesen a WHO-ban. Már csak a felvevő piacot kellett megteremteni. Innen folytatjuk!
