Szent küldetés ‒ Könyörgés ‒ Gavallár János két verse
- dombi52
- 2 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás
Szent küldetés Mert a lélek és a test, az ég és a föld,
szétszakadt, széthasadt,
mert Isten helyett ítélkezik az ember,
szétszakad, széthasad,
a világnak rendje haldoklik, jajgat!
Mert hazug lett az emberi cselekedet
és ugat a tudat,
mert hazug minden eszme, minden törvény,
minden bűn, gondolat,
hogy jajgasson az élet, s éljen a halál!
Mert vigasztalhatatlan a lét illata,
szétszakadt, széthasadt
a mindenség harmónia, a harmónia,
s szétszakad, széthasad,
a világnak rendje haldoklik, jajgat!
Mert illata boldogság a szeretetnek,
s mert a boldogság illata az élet.
Mert veszítve megmaradni, szent küldetés,
de harcban meghalni, gyáva győzelem.
Mert háború volt, és mert öltek,
mert éltek rosszak, gonoszak, sötétek,
mert fájdalom marta oldalunk,
mi nem ölhetünk, mi emberek maradunk!
Aljasok ordítják, előre!
Magyarok, mi boruljunk le a földre!
A gyermeknek anyára s apára,
a hazának s a földnek szolgára
lesz szüksége örökkön örökké!
Magyarok, mi boruljunk le a földre!
Mert illata boldogság a szeretetnek,
s mert a boldogság illata az élet.
Mert veszítve megmaradni, szent küldetés,
de harcban meghalni gyáva győzelem!
Mert háborút akarnak a gyűrűs férgek,
ne lőjetek senki szívére!
Mert zűrzavart akarnak földön-égen,
ne rakjatok rőzsét a tűzre!
Ne gyújtsatok tüzet a szomjazók lelkébe!
Ne menjetek a háborúba,
ne menjetek a harcba,
hazugok veszik így el az életet,
hazugok gyártanak síró lelkeket!
Ne menjetek a háborúba,
ne menjetek a harcba:
hazugok veszik így el az életet,
hazugok gyártanak síró lelkeket!
Magyarok, mi boruljunk le a földre!
A gyermeknek anyára s apára,
a hazának s a földnek szolgára
lesz szüksége örökkön örökké!
Magyarok, mi boruljunk le a földre!
Mert a lélek és a test, az ég és a föld,
szétszakadt, széthasadt,
mert Isten helyett ítélkezik az ember,
szétszakad, széthasad,
a világnak rendje haldoklik, jajgat!
Mert hazug lett az emberi cselekedet
és ugat a tudat,
mert hazug minden eszme, minden törvény,
minden bűn, gondolat,
hogy jajgasson az élet, s éljen a halál!
Mert vigasztalhatatlan a lét illata,
szétszakadt, széthasadt
a mindenség harmónia, a harmónia,
s szétszakad, széthasad,
a világnak rendje haldoklik, jajgat!
Mert illata boldogság a szeretetnek,
s mert a boldogság illata az élet.
Mert veszítve megmaradni, szent küldetés,
de harcban meghalni, gyáva győzelem!
2011. 03. 13.
Könyörgés Könnyeink óceánján evez Mammon,
lebeg, mint gőz fölött a légy, nem érzi,
nem tudja, hogy míg a sóhaj sodorja,
addig él: Dicsőség-hasát sütteti!
A mindennapokat élő újvilág,
víz alatt fuldokolva, mint kényszer-
rab, zsírégető káposztalevesén
tengődik, – tudatba vert szög, nyög, fészkel,
nyikorog eszmék alatt az agy, kopog
a szellem, vihart jósol az óceán,
erek, patakok, folyók visszhang-kompján
emberérzés ordít: Gyűlik a gond!
Hűs árnyékban hempergő gyermekábránd
nélkül, beton kolosszusok ablakán
könyököl az osztott idő, nincs jelen,
csak múlt és jövő, munka és bér, kéj éj,
szmog és sötét, guanós falakon lidérc.
Megszűnni látszik a tér, ahol a lét
bimbója duzzadni képes, nincs rét, erdő,
nem nyílik vadon virág, sólyom se szeli
vitorlázva át a végtelent, fertő,
szabályok kötik gúzsba a levegőt.
S Mammon-vigyorral tapsolnak a fuldoklón!
Tovább? Isten! Ez úton? Nem. Nem megyünk!
Jöjjön a Négy lovas! Büntesd meg a bűnt!
Vagy légy oly könyörületes, hogy lehelj lelket,
Mindannyiónkba!
2012. 01. 26.
