Szlovákiában csapott le újra a magányos fegyveres...
Egészen kiváló elemzés, rövid és velős. Nálunk sem kéne semmibe venni...– a Szerk
Eredeti cikk
IN SLOVAKIA, THE LONE GUNMAN STRIKES AGAIN..., Stephen Karganovic, May 16, 2024
Schiller Mária küldeménye
A "magányos fegyveres", az a karikatúraszerű figura, aki az elmúlt évtizedekben – legalábbis 1963 novembere óta – rendszeresen keretbe foglalja a legtöbb magas rangú merényletet, ismét lecsapott, ezúttal az engedetlen Szlovákiában. Mindig akkor bukkan fel, amikor szükség van a jelenlétére, hogy figyelmeztesse a félresikerülteket, és hogy megfegyelmezze a feladatukkal nem törődő csapatjátékosokat is.
A Robert Fico szlovák miniszterelnök elleni merénylet is ebbe a sémába illeszkedik. Fico évtizedekre visszanyúló politikai múltja bizonyos fokú bizalmatlanságot válthatott ki globalista körökben.
Választási győzelmét és tavaly őszi visszatérését a hatalomba azonban valószínűleg kezelhető kihívásként kezelték volna, ha Fico elég romlott lett volna ahhoz, hogy úgy cselekedjen, ahogy kollégái szoktak: a választások előtt mondjon valamit, utána pedig tegye az ellenkezőjét. Ehelyett azonban kiderült, hogy hű ember, aki állja a szavát, és minden bizonnyal eloszlatta azokat a pletykákat, amelyek szerint valaha is a WEF fiatal vezetői közé szervezték volna be.
A globalista zsinórhúzók számára kritikus helyzetben, amikor az együttműködő csapatjátékosnak lenni szigorú követelményenk számít, ő úgy döntött, hogy letér a kitaposott útról, mint például Orbán Viktor, és olyan régimódi értékek mellett száll síkra, mint Szlovákia nemzeti szuverenitása.
Fico azonban nem csak Szlovákia szuverenitásához ragaszkodott, ami eleve elég rossz lett volna, hanem más, a mai Európában ugyanúgy megvetett és hiteltelenített fogalmakhoz is: az államisághoz, a nemzethez, a valláshoz és a családhoz. Az ezekhez az értékekhez való ragaszkodása, amelyek egykor az európai civilizáció sarokkövét jelentették a kulturális összeomlás előtt, tette Ficót magányos fegyveres célpontjává.
De ezekhez a hiányosságokhoz számos más, nem kevésbé zavaró és potenciálisan életveszélyes hibát is hozzá kell tenni. Az elmúlt hónapokban, amikor az Ukrajna-projekt hajótöréssé vált, Fico dacosan elutasította a kijevi rezsim katonai támogatását, az oroszellenes szankciók eltörlésére szólított fel, és többször hangoztatta azt a tiltott elképzelést, hogy Ukrajnát le fogják győzni.
Mintha ez nem lenne elég, van még más is. Egy rég elfeledett tragédia során 2006-ban egy szlovák repülőgép rejtélyes módon lezuhant, miközben Koszovóból repült vissza. A fedélzeten a szlovák békefenntartókon kívül igen érdekes rakomány volt. Szlovák szakemberek és igazságügyi szakértők több koszovói tömegsír exhumálásában vettek részt, ahol szerb áldozatokat temettek el, és a bizonyítékokat hazahozták.
Kiderült, hogy sok áldozaton olyan mellkasi bemetszéseket találtak, amelyek erősen arra utaltak, hogy az albán emberkereskedők akaratlan szervdonorként használták őket.
Azok az olvasók, akiknek az emlékei még épek, emlékezhetnek a koszovói emberi szervkivételről és -kereskedelemről szóló, akkoriban tomboló vitára, amely a Dick Marty svájci nyomozó által az EU-nak benyújtott, 2010-es terhelő jelentésben csúcsosodott ki.
A szlovák csoport az általa feltárt bizonyítékok egy részét átadta a NATO-nak, amelynek Szlovákia akkor már tagja volt. De hogy biztosak legyenek abban, hogy eredményeik nem tűnnek el valami NATO-fekete lyukban, elővigyázatosságból hazavittek magukkal egy extra csomagot. Ezek a bizonyítékok a repülőgép fedélzetén voltak, amely megmagyarázhatatlan módon lezuhant, és elpusztult a mintegy 40 szlovák személyzettel együtt, akiknek a koszovói szörnyű leletekkel kapcsolatos szája így örökre lepecsételődött.
Ahogy az ilyen helyzetekben szokás, a szlovák hatóságok elhamarkodott és felületes vizsgálatot folytattak, amelynek következtetéseit államtitokká nyilvánították, majd lepecsételték.
Öt évvel ezelőtt a 2006-os repülőgép-szerencsétlenség ismét reflektorfénybe került,
mivel új bizonyítékok kerültek elő arról, hogy az eset talán mégsem baleset volt, mivel a fedélzeten robbanószerkezetet helyeztek el. A szlovák parlament vizsgálatot indított az ügyben, amelyet Robert Fico teljes szívvel és nyilvánosan támogatott.
A közelmúltbeli baklövései mellett ez is egy hatalmas csapás lehetett ellene.
A lövöldözésért a felelősséget – ahogy az várható volt – azonnal egy magányos személynek tulajdonították, aki állítólag politikai haragot táplált Fico iránt, és úgy döntött, hogy megöli őt. Hogy ez a nevetséges, Jack Ruby-féle magyarázat mennyire fog beigazolódni, hamarosan kiderül, ahogy a szlovák hatóságok folytatják a nyomozást.
De függetlenül attól, hogy a szlovák nyomozók mit tárnak fel, és hogy a NATO főnökeik mennyit engednek meg belőle nyilvánosságra hozni, bizonyos előzetes következtetéseket le lehet vonni erről a borzalmas gyilkossági kísérletről.
Az eddigi tapasztalatok összessége alapján ezek a következtetések végül biztosan megerősítést nyernek, és minden bizonnyal ki fogják állni az idő próbáját.
A szlovák miniszterelnök ellen elkövetett gengsztergyilkosság elérte a kívánt hatást, akár túléli, akár nem. Ez egy megfélemlítő üzenet volt, amelyet hangosan és világosan küldtek minden érintettnek, hogy eszükbe se jusson megkérdőjelezni a szabályokon alapuló rendet.
A "szabályok" természetét és hatókörét, ami őket illeti, a minap Szlovákiában világosan megmutatták. Ahogy a kollektív Nyugat pozíciója egyre inkább összeomlik, minden olyan európai vezető, aki esetleg arra gondol, hogy a parancsok engedelmes követése helyett meggondolja magát, vagy érvényesíti nemzete érdekeit, figyelmeztetésben részesült. Ha Robert Fico sebezhető volt, akkor ők is azok. És ez nemcsak a jelenleg hivatalban lévő nemzeti vezetők szánalmas kifogásaira vonatkozik, hanem azokra is, akik a helyükre pályáznak.
Tágabb értelemben Robert Fico meggyilkolásának kísérlete üzenetet küld a sokféle profilú, kiemelkedő, nem politikai közszereplőknek, például Vigano érseknek, akiknek bátor kijelentései, koherens elemzései és a nyilvánossághoz intézett meggyőző felhívásai azzal fenyegetnek, hogy összeomlik a gyártott konszenzus.
