’SZÜLETÉSNAPODRA’ – Deli Mihály köszöntője

2024. október 2.

Mindig újra, elölről

Amint elkezdődött, vége is

Egy elmélyülő pont az egész

Magába fullad, magából kitör

Magát szüli, magát kioltja

Úgy menekül, úgy bukik

Úgy ível, úgy kunkorodik

Minden ugyanúgy, semmi változás

Ugyanazok az álmok, részeg ébredések

Megint valami öntudat

Na, majd most! / de mégse

Na, mégis / újra és újra

Hogyan lehetne kijózanodni?!

A lehetetlen nyergében nyargalászni

Felülmúlni a teremtést vagy beleveszni

Nincs idő, lehagyni a pillanatot

Úgy indul, ahogy érkezik / és fordítva

Emléket hajt, emléket vet

Azt hiszi, hogy…!

Hát higgye…

Egy ölelés emeli át a Ködbe