Új amerikai nagykövet: Magyarországnak Ukrajna oldalára kell állnia a háborúban

Vajda Miklós jegyzete

Még ha nehéz is, Magyarországnak az Egyesült Államokkal együtt kell elítélnie Putyin elnök háborúját, és egyértelműen támogatnia kell Ukrajnát – erről a Budapestre delegált új amerikai nagykövet beszélt első ünnepi fogadásán.

David Pressman elmondta: Ha Putyin abbahagyja a harcot, akkor véget ér a háború, de ha Kijev teszi le a fegyvert, akkor megszűnik Ukrajna. A nagykövet szerint nehéz idők jönnek, de Washington kész segíteni a magyarokat akkor is, amikor a rezsik az elviselhetetlenségig nőnek, és amikor a gyűlöletkeltés próbára teszi a demokráciát.

A képen David Pressman (jobbra) és az Egyesült Államok magyarországi vazallusainak egy része. Baranyi Krisztina, László Imre, Niedermüller Péter, Szaniszló Sándor.

Az üzenetünk a magyaroknak egyszerű és tiszta: mi veletek együtt szeretnénk megoldani ezeket a problémákat. Az Egyesült Államok a barátotok már 100 éve és az is marad örökre. Partnerek vagyunk a kereskedelem, a kultúra, a tudomány, a technológia és a hadügy területén. Mégsem lehetünk önelégültek.

Az Egyesült Államok nem csak együtt szeretne működni Magyarországgal, hanem együtt is kell neki. Hiszen csak így nézhetünk szembe sikerrel a modern idők kihívásaival. A történelem túl sokszor megmutatta már, hogy mi történik, ha nem tudunk ellenállni az elnyomó és bomlasztó erőknek. Együtt kell ellentámadásba lendülnünk.

Arra is kitért, hogy a bankettre direkt a közélet legkülönbözőbb szereplőit hívták meg. Tudósokat, ellenzéki politikusokat és a civil szféra kiemelkedő alakjait. A nagykövet ugyanis bízik abban, hogy megbízatása alatt mindenkivel szót ért majd.

Magyarország és az USA szoros kapcsolatát erősítené az új amerikai nagykövet.

Ahogy fogalmazott: reméli, hogy olyan gyorsasággal és lelkesedéssel tudja majd megoldani a felmerülő nehézségeket, mint ahogy a fia kirakja a Rubik kockát, mindössze 30 másodperc alatt.

Egy magyar állampolgár magánvéleménye:

Az új budapesti amerikai nagykövet nem több egy küldöncnél, aki teljesítette első feladatát. Elhozta az renitens magyaroknak az amerikai kormánynak kellő arroganciával előadott, diktátumát arról, hogy a New York-i és a City of londoni pénzvilág mit vár el egy általa uralt gyarmatbirodalomnak a perifériáján lévő országtól.

Exellenciás uram! Kérem, figyeljen, mert politikusoktól és diplomatáktól ilyet sohasem fog hallani.

A diplomáciában a gesztusok nagyon fontosak, mert szavak nélkül is sokat elárulnak az adott ország szándékaiból.

Amikor ön megérkezett Budapestre, az első dolga az volt, hogy találkozott a magyarországi LMBTQ szervezetek vezetőivel. Majd fogadást adott a hazai ellenzéki pártok és szervezetek vezetőinek a tiszteletére. Sorrendben csak harmadrangú gesztusként tartotta fontosnak, hogy találkozzon a Magyar Köztársaság elnök-asszonyával. Ez pedig elég sokat elmond az ön által képviselt világhatalom morális mélységeiről.

Ön azt mondja, hogy az Egyesült Államok már száz éve, a barátunk, és az is marad örökre.

Nekünk, magyaroknak közvetlen tapasztalataink vannak egy korábbi nagyhatalommal fennállt örök és megbonthatatlan barátságról. Mi inkább egyenrangú felek közötti korrekt diplomáciai kapcsolatokat szeretnénk. Ön az elmúlt száz évre hivatkozik, amely idő alatt Magyarország már bőven szerzett tapasztalatokat az amerikai segítségből.

Pontosan tudjuk, hogy a New York-i bankárok hogyan robbantották ki az önök segítségével az első világháborút, amelynek végén hazánkat a nagyhatalmak bűnbaknak tekintették.

Tudjuk hogyan adtak el minket a trianoni békediktátum idején, amikor az önök elnöke (Woodrow Wilson) éppen az általa gyakran hangoztatott népek önrendelkezési jogának megtagadásával, hogyan járult hozzá Magyarország feldarabolásához.

Pontosan tudjuk, hogy a II. világháborút önök hogyan készítették elő, majd amikor a magyar diplomácia az angolszász hatalmakhoz fordult, a háborúból való kiugrás segítéséért, akkor az önök elnöke (Franklin Delano Roosevelt, Winston Churchill angol miniszterelnökkel egyetértésben) diplomáciai tohuvabohu dumával hogyan utasította el a segítséget, mondván, hogy forduljunk Sztálinhoz. Mert önök akkor már egymás között újra felosztották a világot, és – ne szépítsük – eladtak minket a Szovjetuniónak.

Pontosan emlékszünk arra, hogy az 1956-os szabadságharcunk idején az önök Amerika Hangja, és a Szabad Európa rádiója hogyan ígérte a segítséget a szovjet megszállókkal szemben, miközben üzeneteket küldött Moszkvába arról, hogy

“Az Egyesült Államok kormánya nem nézi jó szemmel azokat a kormányokat, amelyek barátságtalan viszonyban vannak a Szovjetunióval.”

Ez világos üzenet és felhívás volt a bolsevik birodalomnak hazánk kockázat nélküli lerohanására.

Pontosan emlékszünk arra, hogy már az úgynevezett rendszerváltás előtt évtizedekkel, az amerikai diplomácia hogyan segítette országunk legújabb-kori kirablását.

Pontosan emlékszünk arra is, hogy az önök hadserege a NATO-val karöltve hogyan bombázta szét Szerbiát – benne magyarlakta településeket is –, hogyan hozta létre Koszovót, mindenféle nemzetközi és ENSZ határozat nélkül. Akkor nem voltak annyira kényesek a nemzetközi jogra, mint most Ukrajna esetében.

Pontosan emlékszünk arra is, hogy az önök diplomáciája hogyan verte szét Ukrajnát, – Viktória Nuland saját nyilatkozata szerint – öt millió dollárral támogatva az ottani civil szervezeteket.

Látjuk, hogyan támogatják a mai napig is az ott önök által létrehozott bábkormányt, pusztán azért, hogy Ukrajnát is a saját gyarmatbirodalmukba vonják.

Pontosan tudjuk azt is, hogy mondvacsinált okok alapján hogyan hajszolták háborúba a harcoló feleket, mert a céljuk az, hogy közvetlen ütköző területet hozzanak létre a NATO és Oroszország között azért, hogy később egy újabb világháborút provokáljanak. Mint ahogy tették ezt 1939-ben, amikor e célból először nyugatról, majd keletről is lerohanták Lengyelországot, ezzel megteremtve a II. világháború kirobbanásának a lehetőségét.

Ezért a magam nevében közlöm önnel, hogy az üzenetet megértettem. Továbbá tisztelettel megkérem önt arra, hogy a kioktató hangneméből vegyen vissza, és ne avatkozzon bele egy függetlennek mondott állam belügyeibe. Még akkor sem, ha önök ott Amerikában nem értik, hogy a világ folyamatos kirablása nem tarthat örökké, mert, ahogy a korábbi világbirodalmak ideje lejárt, úgy az önök uralma is a végéhez közeledik.

Vajda Miklós