Ukrajna nagy bajban van – Az oroszokon a Penicillin segített (Vukics Ferenc jegyzete)

Az ukrán elnök nemrégiben beismerte, hogy Ukrajna nagy bajban van és egyre nehezebb a helyzet a frontvonalakon. A zűrzavar mértékére jellemző, hogy délelőtt még az volt a nagy hír, hogy David Arahamija, a Nép Szolgái parlamenti frakciójának vezetője bejelentette, hogy már kijelölték az új védelmi minisztert, aki nem más, mit Kirilo Budanov, az ukrán központi hírszerzés vezetője. Délután ugyanő nyilatkozott arról, hogy mégsem menesztik Reznyikovot a hadügy éléről. A parlamentben egyszerűen levették a napirendről Olekszij Reznyikov leváltását, de új vezetőt kap a belügyi tárca és az SZBU.

Közben Vagyim Ljah Szlavjanszk polgármestere felszólította a városban élőket, szedelőzködjenek és meneküljenek, mert hamarosan odaér a háború. Az ukrán jogi szakértők a külföldön tartózkodók mozgósítási lehetőségeiről polemizálnak, bejelentették, hogy tovább korlátozzák a nők külföldre távozásával kapcsolatos szabályokat.

Ismertté vált, hogy az ukránok mellett harcoló Mozart katonai magánvállalat finanszírozási problémák miatt feloszlott. Kiderült, hogy a Nagy-Britanniában kiképzett ukrán katonák egy csoportja 20 perccel az első összecsapás után megadta magát, az ukrán elnök pedig jóváhagyta azt a jogszabályt, miszerint a külföldiek ezután szabadon, korlátozás nélkül beléphetnek az ukrán hadseregbe.

A nép sem tétlenkedett: petíció indult azért, hogy mozgósítsák az ukrán parlamenti képviselőket.

Gyenyisz Pusilin, a Donyecki Népköztársaság megbízott vezetője kijelentette, hogy az ukrán erők Szoledar és Artemivszk (Bahmut) környékén többször is vegyi fegyvert vetettek be. Jan Gagin, Pusilin főtanácsadója azt mondta, hogy a vegyi anyagot tartalmazó bombákat drónokról dobják le az orosz hadsereg állásaira.

A Wagner-csoport szerint azért is nagyon nehéz Bahmut elfoglalása, mert az ukrán katonák reménytelenségükben újra a civilek mögé bújnak és élő pajzsként használják azokat.

Minden hír a helyzet súlyosbodásáról szól. Ennek ellenére egyes ukrán és nyugati szakértők nem estek ki a korábbi szerepükből, és csak azt szajkózzák, hogy Ukrajna már a nyáron felszabadíthatja a Krímet.

Yves Smith amerikai televíziós műsorvezető néhány nappal ezelőtt felvetette: "Mi van, ha Oroszország döntő győzelmet arat – de a nyugati sajtót arra utasítják, hogy ezt ne vegye észre?"

Érdekes kérdés, az biztos. A nyugati média fölénye miatt nem is elképzelhetetlen, hogy képesek lesznek ezt keresztülvinni. Előző írásomban már jeleztem, hogy nem az a szándékuk, hogy tájékoztassák az embereket a világban zajló eseményekről, hanem manipulálni próbálják az emberek gondolkodását.

A hatalom nemcsak azt akarja irányítani, hogy mi történjék. Régóta rájöttek arra, hogy sokkal fontosabb szempont, hogy azt is irányítaniuk kell, ahogy az emberek gondolkodnak arról, ami éppen körülöttük történik.

Ahhoz, hogy egy ilyen hazugságot életben tudjanak tartani, Ukrajna áldozathozatala kevés lesz. Egy ilyen szürreális helyzet megteremtéséhez a Nyugat és az Új Globális Rend államai közötti gazdasági konfrontációnak szélesebb, hosszabb háborúvá kell kiterjednie.

A nyilvános szereplést annak idején azért vállaltam, mert azt tapasztaltam, hogy az elméleti szakemberek jelentős részének nincsenek harcászati, hadműveleti, törzsszolgálati, haditechnikai alapismeretei. Ez azt eredményezte, hogy sokszor olyan megállapításokat tettek, amire nekem a szakmai órákon azonnal egyest kellett volna adnom. Úgy véltem, hogy az emberek egy ilyen veszélyes helyzetben nem tájékozódhatnak ilyen „átgondolatlan” ismerethalmazból. Nem hiszem azt, hogy én lennék a legalkalmasabb személy arra, hogy tájékoztassam az embereket, de muszáj volt szakmailag megalapozott adatokat is ismertetni az emberekkel. Ezekkel természetesen lehet vitatkozni, de ez azt jelenti, hogy akkor már jó úton haladunk a megismerés felé.

A tájékozatlanság mellett a másik fontos inspiráció a nyilvánvaló hazugságok jelenléte volt. Igazából néha nem is értettem a dolgot, mert az adott személy legalább annyira képben volt a valósággal, mint én. Ez nem magyar jelenség. Vajon mi viszi rá pl. az amerikai hadsereg hivatalos oldalát (Starts and Stripes) arra, hogy nyilvánvaló hazugságokból álló elemzéseket tegyen közzé?

Még mindig vannak olyan Pentagon-tisztviselők, akik tagadják a valós helyzetet. Megdöbbenve olvastam az alábbi sorokat:

„Az orosz erők csaknem egy évvel ezelőtt vették át az ellenőrzést Bahmut városa felett, miután Moszkva megnyitotta a háború azon szakaszát, amely a Donbász területére összpontosított, Ukrajna távol-keleti sarkában, Luhanszk és Donyeck megyékből álló területekre. Az ukrán harcosok legutóbbi sikerei Bahmut térségében arra késztették Moszkvát, hogy erősítést küldjön – mondta a névtelenséget kérő magas rangú amerikai katonai tisztviselő. Amerikai és ukrán tisztviselők szerint jelenleg az ukrán csapatok tartják ellenőrzésük alatt Bahmutot, bár Moszkva a héten azt állította, hogy erői átvették az ellenőrzést egy közeli sóbányászattal foglalkozó város, Szoledar felett.”

"Az ukrán erők továbbra is sikeresen tartják és védik Bakhmutot" – mondta az amerikai katonai tisztviselő, hozzátéve, hogy az új orosz csapatok "rosszul kiképezve" és "rosszul felszerelve" "sietnek" a csatatérre.

Ha ilyen ostobaságot lehet olvasni a Stars and Stripes-ben, az amerikai hadsereg újságjában, az elég sokat elmond arról, hogy mit is gondolnak a hatalmasok az emberek emlékezőképességéről. Tudnak ezek az emberek egyáltalán térképet olvasni? Bakhmut soha nem volt az orosz erők ellenőrzése alatt és komoly erőfeszítéseket kellett tenniük azért, hogy idáig eljussanak.

Néhány nappal ezelőttig egy körülbelül 27 dandár méretű haderőt láthattunk ezen a területen. Egy dandár szokásos mérete kb. 3000-4000 ember, több száz mindenféle járművel. Ha az összes dandár teljes létszámmal rendelkezne, akkor ez az erő 97.500 embernek számítana. Egy nemrégiben adott interjúban Zaluzsnyij ukrán katonai parancsnok azt mondta, hogy hadseregének 200 000 harcra kiképzett embere van. További 500 000 embernek más feladatai vannak, vagy éppen kiképzés alatt állnak. Azok az erők, amelyeket jelenleg a Bakhmut térségében marcangolnak, Ukrajna jelenlegi harcképes erőinek egykor az 50%-át tették ki.

A várost majdnem bekerítették. A városba vezető és onnan kivezető összes főút az orosz tüzérség ellenőrzése alatt áll. Ez a jelenlegi helyzet Bakhmut körül. Ez egy nagy húsdaráló. A német hírszerző szolgálat, a BND szerint az ukrán erők csak ebben a városban naponta több száz katonát veszítenek. Az orosz védelmi minisztérium nem számol be Bakhmutról, mivel az Wagner területe, de arról hírt ad, hogy több száz ukrán katona esik el naponta. Jelenleg heves harcok folynak a város északi részén. A Wagner vezetője, Jevgenyij Prigozsin szerint az ukrán erők nem vonulnak vissza sehová. A végsőkig harcolnak.

Ennek ellenére Szoledar elesett, és Bakhmut elvesztése is borítékolható, s egyesek a helyzetet úgy próbálják bemutatni, mintha Ukrajna megnyerte volna a háborút.

Jelenleg úgy tűnik, hogy az úgynevezett „Zelenszkij-vonal” (Sztálingrádhoz hasonlóan ezért sem lehet meghátrálni) már azelőtt megtörik, hogy Oroszország komolyan munkába állította volna nemrég mozgósított erőit.

A híreket nyomon követő szakértők azt várják, hogy az „orosz kalapács” lesújtson. Ne feledjük, hogy az orosz fél egyik aggodalma az, hogy elkerülje a "gyors győzelmet", nehogy az a NATO pánikjához és kétségbeesett cselekvéséhez vezessen. Be kell látni, hogy a Kollektív Nyugat törékeny érzelmi állapotát senki sem tudná könnyen kezelni.

Ebben az összefüggésben elvárható, hogy a sajtó egyes tagjai már rájöttek, hogy a dolgok nem mennek túl jól Ukrajna számára, és hogy a filmekből ismert mentőakció (még ha tankok és tüzérség formájában érkezik is) talán túl későn kezdődött el. Úgy tűnik, hogy a média megpróbálja a helyszínen tapasztalt tények részleteit integrálni egy jövőbeli, elkerülhetetlen ukrán győzelem hősies meséjébe.

Érdemes alaposabban utána járni annak, hogy mi is változott meg hirtelen az elmúlt időszakban.

Néhány hete az orosz hadsereg szisztematikus módon elkezdte felszámolni az ukrán tüzérséget. Ebben azóta nagy előrelépést ért el. Az ellenséges tüzérségi egységek észlelésének tipikus nyugati módja a radar. Eddig az oroszok részéről inkább azt láthattuk, hogy drónokkal végzik a tüzérségi felderítést, ami erősen korlátozott megfigyelési lehetőséget biztosított.

A tüzérségi felderítő radar méri a lövedék repülési útvonalát, és kiszámítja a lövedék forrásának koordinátáit. Ez lehetővé teszi a saját tüzérség számára az azonnali választ. De a legtöbb tüzérségi radar aktív rendszerű és kisugárzást végez. Ezáltal könnyen észlelhető és tűzzel szemben sebezhető.

Az elmúlt hónapokban Oroszország egy egészen másfajta tüzérségi felderítő rendszert vetett be, amelynek meglehetősen ironikus neve: Penicillin.

A Penicillin vagy 1B75 Penicillin egy akusztikus-thermikus tüzérségi felderítő rendszer, amelyet a Ruselectronics fejlesztett ki az Orosz Fegyveres Erők számára. A rendszer célja az ellenséges tüzérség, az aknavetők, a sorozatvetők, a légvédelmi tüzelőállások felderítése és lokalizálása szeizmikus és akusztikus érzékelőkkel, rádióhullámok kibocsátása nélkül. Az ellenséges tüzet 5 másodpercen belül lokalizálja 25 km-es távolságon belül. A Penicillin 2018 decemberében fejezte be az előírt teszteléseket, és 2020-ban állt harci szolgálatba.

A Penicillin a 8x8-as Kamaz-6350 alvázra van szerelve, és egy teleszkópos gémre helyezett 1B75 szenzorcsomagból áll. Kiválóan teljesít az infravörös és a látható spektrumban is. Az 1B76 szenzorcsomag több földre telepített szeizmikus és akusztikus vevőegységből áll, ami tökéletesen kiegészíti az 1B75 képességeit. A más katonai eszközökkel való kommunikációra is alkalmas, hatótávolsága elérheti a 40 kilométert, és képes teljesen automatikus üzemmódban, személyzet nélkül is működni. Egy rendszer állítólag egy egész hadosztályt képes fedezni az ellenséges tűzzel szemben. Emellett koordinálja és korrigálja a saját és baráti erők által lőtt tüzérségi tüzet is, így a „baráti tűz” esélye (amikor egy adott fél tévedésből a saját erőit lövi) teljesen megszűnt.

A Penicillin rendszer képes elrejtőzni az erdőben, és teleszkópos gémjét felemelve figyeli és hallgatja a harcteret. Mivel nincs kisugárzó eszköze, az ellenség számára nincs sok lehetőség a felderítésére. A rendszer pontosan beméri az ukrán ágyúkat, amint azok tüzelnek. Ezeket aztán azonnali, precíz ellentűzzel semmisíti meg. Ahogy azt az orosz védelmi minisztérium által rendelkezésre bocsátott mai "csattanólista" tüzérségi vonatkozású része állítja:

Egyetlen nap alatt az oroszok megsemmisítették a 114. területvédelmi dandár tüzérségi lőszerraktárát Velikij Burluk (Harkovi terület) közelében, valamint felszámoltak 82 tüzérségi egységet a tüzelőállásokon, 98 területen lévő embereket és felszereléseket.

Az új módszernek köszönhetően ellentűzzel számoltak fel:

egy lengyel gyártmányú Krab lánctalpas önjáró löveget Peschanoye (Harkovi terület) közelében;
egy amerikai gyártmányú M109 önjáró tarackot (Ez a Paladin elődje és semmilyen hírben nem jelent meg eddig, hogy ilyet kapott volna Ukrajna. A kilövést azóta több forrásból is visszaigazolták), és egy Gradrakéta sorozatlövő-rendszert Lozovaya (Harkovi terület) közelében;
egy D-20-as páncéltörő löveg Terny (Donyecki Népköztársaság) közelében;
két 152 mm-es Giatsint-B vontatott ágyutarackot Marjinka és Orlovka (Donyecki Népköztársaság) közelében;
két 152 mm-es Akatszija önjáró tarackot Nyevszkoje (Luganszki Népköztársaság) és Preobrazsenka (Zaporozsjei terület) közelében;
öt 122 mm-es D-30-as vontatott ágyútarackot Zmiyevka, Novokairy (Herszon régió), Sofiyevka (Donyecki Népköztársaság) és Orekhov (Zaporozsjei régió) közelében.
Négy amerikai gyártmányú ütegelhárító radart semmisítettek meg:
két AN/TPQ-50 állomást Mylovoye és Dudchany (Herszon régió) közelében,
egy AN/TPQQ-36 tüzérségi elhárító radart Ugledar (Donyecki Népköztársaság) közelében,
egy amerikai gyártmányú AN/TPQQ-48 típusú tüzérségi elhárító radart Senkovo (Harkovi terület) közelében.

A Penicillin adatainak köszönhetően aznap hat ukrán pilóta nélküli légi járművet lőttek le Kremennaja (Luganszki Népköztársaság), Nyikolskoje és Petrovszkoje (Donyecki Népköztársaság) közelében és 14 HIMARS és Olkha MLRS rakétalövedéket fogtak el Udy (Harkovi terület), Szmoljaninovo (Luganszki Népköztársaság), Donyeck és Harciszk (Donyecki Népköztársaság) közelében.

A fentiek mindösszesen két tüzérségi üteg (12 lövegből álló tüzér alegységek) egy nap alatt történő megsemmisítésének felelnek meg. Ez száz nap alatt újabb két ukrán hadseregre való tüzérségi eszközt jelent.

Az orosz tüzérség elleni ukrán „ellentűz” már nem lehetséges, mivel a szükséges észlelőberendezéseket az oroszok már a támadások elején megsemmisítik, és az ukrán ellentüzet az orosz légvédelem most már nagy hatékonysággal és koordinált módon még a levegőben megsemmisíti.

Ez az orosz „ellentűzre épülő hadjárat” már több hete tart. Az ukrán nagyobb hatótávolságú képességek megmaradt elemeinek nagy részét már hatástalanította. Eközben az orosz tüzérség folyamatosan lövi a frontvonalat tartó ukrán csapatokat. Csak amikor az ukrán lövészárkok minden részét intenzív tűz alá vették, az orosz gyalogság csak akkor fog előremozogni, hogy eltakarítsa, ami megmaradt. Ez a harcforma hatalmas veszteségeket okoz az ukrán oldalon, míg az orosz erők csak minimális veszteséget szenvednek.

Megállapíthatjuk, hogy Ukrajna mostanra két nagyobb hadsereg felszerelését vesztette el.

A háború kezdetén az ukrán hadseregnek mintegy 2500 harckocsi, 12 500 páncélozott jármű és 3500 tüzérségi eszköz volt a birtokában. Ezeknek alig több mint a fele volt használható állapotban, a többit folyamatosan javították fel. Az orosz hadsereg azt állítja, hogy ezek nagy részét felszámolták.

Ha valaki kételkedik ezekben a számokban, akkor fel kell tennie a kérdést, hogy miért kellett Ukrajnának ennyi fegyvert importálnia, és miért van még mindig hiány belőlük?

Eddig átvettek:

410 szovjet korabeli harckocsit
300 [páncélozott/gyalogsági harcjárművet]
1100 [páncélozott szállító harcjárművet],
300 vontatott ágyútarackot
400 darab önjáró löveget
95 sorozatvetőt

Továbbá számos vadászrepülőgép, helikopter és légvédelmi rendszer is érkezett. A fenti volt a második hadsereg, miután Ukrajna eredeti hadserege nagyrészt eltűnt és mára már szinte teljesen megsemmisült.

Az Economistnak adott interjújában Zaluzsnyij tábornok azt kérte, hogy azonnal szállítsanak neki egy harmadik hadsereget: "Tudom, hogy le tudom győzni ezt az ellenséget" – mondja. "De erőforrásra van szükségem. Szükségem van 300 harckocsira, 600-700 IFV-re [gyalogsági harcjármű], 500 tarackra."

Ahogy az Economist írója szárazon megjegyezte: „Az általa keresett fegyvermennyiség jóval nagyobb, mint a legtöbb európai hadsereg teljes páncélos erőinek nagysága.”

Ukrajnában mostanra két komplett hadsereg készleteit semmisítették meg. Egy kisebb harmadik hadsereg erőforrásait a következő hónapokban a "nyugati" felszerelésszállítások következő fordulóiban fogják leszállítani. Ha minden így megy tovább, akkor Oroszország szenvtelenül fogja megsemmisíteni Ukrajna harmadik hadseregét, ahogyan az elsőt és a másodikat is megsemmisítette. Kétséges, hogy a "Nyugatnak" van-e még elég anyaga ahhoz, hogy Ukrajnának egy negyedik hadsereget is biztosítson.

Így aztán csak két lehetőség marad. Beküldeni a "nyugati" hadseregeket a még meglévő felszerelésükkel, vagy győzelmet hirdetni és hazamenni.

A neokonzervatívok, mint mindig, most is az első lehetőséget részesítik előnyben. Joe Biden elnök talán még mindig ellenzi az amerikai katonák küldését, de ez változhat, ha megzsarolják (lásd a dokumentumbotrányt).

A második lehetőség az, hogy a sajtón keresztül győzelmet hirdetünk (ahogy az amerikai elnökválasztások során szokás mostanában), és elfelejtjük az egész kérdést.

A Penicillin sem jó mindenre, de nem árt, ha ugyanolyan részletességgel számolunk be róla, mint ahogy a nyugati média tette annak idején a HIMARS-al. Legalább a hozzáértők ne hazudjanak maguknak.