Ukrajna szétesése és a világ újrafelosztása. Hazánk hol akarja találni magát...?

Pasztuha-Tocsek Zénó helyzetelemzése

(Szilaj Csikó)

(A kép forrása: itt)

Nem lázálmokat kergetünk, csak megfelelően olvasunk a fősodor sorai között. Nógrádi tanár úr a minap arról értekezik, hogy Ukrajna háború nélkül – gazdaságilag – is szétesett volna. Aztán megint csak a fősodorban, annak mértéktartóbb részében, lejöhetnek azon hadászati elemzések, amelyeket Vukics Ferenc már hetekkel ezelőtt megírt: bajban vannak az ukránok. Oly mértékű az orosz tüzérségi fölény – némi túlzással –, hogy „sztálinorgonák” zajától hangos a front. 1943. januárjában is pont így fordultak meg a dolgok. Érdekes ugyanazon települések nevét olvasni a háborús tudósításokban, mint Békési-Varga Sándor (önéletrajzi ihletésű) háborús regényében: A különleges járőrben. 79 év távlatában minden ugyanúgy történik, és ugyanazok a hadviselő felek is – remélhetőleg kivéve talán minket…

Aztán a következő fősodor-tudósítás az USA gazdaságának az állapotáról. Szédületes infláció…

Mi a közös mindezekben?

Induljunk el a kályhától! Az USA dominanciájának egyes számú tartópillére a petrodollár. Világpénz, univerzális valuta, csereeszköz. Eleddig a világban minden pénzügyi tranzakció dollárban bonyolódott le. Dollárt kellett váltani mindenhez. A FED semmiből teremtette a dollárt, de az USA inflációja azért nem szabadult el, mert a petrodollárnak köszönhetően az egész bolygó reálgazdasága teremtette meg e fiat (fiktív) pénznek az utólagos fedezetét.

Mi áll akkor az USA hirtelen inflációjának a hátterében?

Oroszország, Kína, Irán, India (stb.) már a dollár kihagyásával, nemzeti valutájukban való elszámolással kereskedik egymással. Nem vesznek dollárt. A saját reálgazdaságukat immáron nem tolják be a fiktív dollár alá. Ellenben a FED hihetetlen mennyiségű pénzt dobott piacra – többet, mint 2008-ban. De a „világreálgazdaság” már nem nekik játszik.

Az a reálgazdaság, mely az USA fiktív pénz általi, politikai dominanciáját fedezni hivatott, területileg óriási mértékben összezsugorodott. Amit eddig az egész bolygó reálgazdasága tolt az USA fiat dollárja alá, azt most az USA „déloszi” szövetségeseinek (= EU) egyedül kell megteremtenie. Magyarul, amit eddig a világgazdaság termelt meg a fiktív dollár utólagos fedezeteként, azt ma a megmaradt gyarmatoknak kell kitermelniük. A megmaradt gyarmat pedig a NATO-EU tandem. Láthatólag nem elegendő, ahogyan szépen száll el az USA inflációja...

Oroszország tudatosan vált le a petrodollárról. Ez a leválás nagyobb csapás, mint a hirosimai atombomba. Az USA mindezt kénytelen tudomásul venni, és befolyását megmaradt gyarmataira koncentrálnia, mert katonailag az atomhatalom Oroszországot megtörni nem tudja.

Miről szól az ukrán háború az USA számára?

Életben maradása érdekében az USA pénzéhségének utólagos reálgazdasági fedezetét sokkal kisebb területről megteremteni.

Az ukrán háború célja valójában ez. Maga a háború csak egy öncél.

Az embargók ellenére az USA, köszöni szépen, de veszi az olcsó orosz energiát. Az embargók hatására az USA gyarmatai (NATO/EU) egyrészt drága „usaérdekelt” energiát vesznek; másrészt leépítik gazdaságukat, a piaci résekbe az USA benyomul és profitál; harmadrészt a gyarmati polgárok vagyonát „grétrezetesen” elzabrálva, reálgazdasági fedezetet képez a fiktív, fiat dollár alá.

Ügyes!

Ukrajna az eszköz. Eszköz az árfelverésben, az EU által otthagyott, feladott piaci résekhez való hozzáférhetőségben, eszköz az embargók által az „usaérdekelt” energetikai termékek gyarmatokra tukmálásában.

Ne legyen kétségeink! Az USA pontosan tudta, hogy a medve provokálása utáni orosz támadás nyomán Ukrajnának esélyei sincsenek. Dehogy akart ő közvetlenül beavatkozni! Nem a harmadik világ- vagy egy atomháború kockázata miatt. Bár a „Nyugat” valódi urai egyébként azért kellően elmebetegek ehhez. Egy haldokló világbirodalom pénzügyi éhségének az elfogadható – elfogadtatható – alapját kellett megteremteni ezzel a háborúval.

S hogy mi lesz Ukrajnával? Igazából senkit nem érdekel, de kíséreljük meg a vázolt képlet mentén megírni a sorsát!

***

Ha Kissinger mond valamit, arra azért érdemes odafigyelni. Úgy vélem, amit mond, az majdhogynem a hivatalos USA álláspont. Területi engedmények Ukrajna részéről…

Az USA saját – világbirodalmi – túlélése érdekében, úgy tűnik, egy paraszthajszállal közelebb engedte magához Oroszországot, s inkább a saját gyarmatait veszi rá arra, hogy jóval nagyobb összegekkel járuljanak hozzá létéhez. A nagyobb összeget pedig csak az ukrajnai háború mainstream diskurzusával lehet elfogadtatni a gyarmatokkal, kikényszeríteni belőlük. Ez az ukrán háborús – csak úgy mellesleg: náci – propaganda. De mivel a pénznek nincs szaga, a nácibűz jelen helyzetben elfogadott. Az örök magyar rettegők vajon miért nem kiáltanak barna esőt?!

Kb. 7-8 évvel ezelőtt láttam az első térképeket Ukrajna felosztásártól. Tűpontosan minden realizálódni látszik. Az USA tudta, hogy az Ukrajna általi proxy-háborúban az oroszokat legyőzni nem tudja, így megelégedett azzal, hogy Ukrajna rovására mindkét fél egy-egy lépéssel közelebb kerüljön egymáshoz, mialatt az USA gazdasági túlélését gyarmatai egyébként biztosítják.

Meg merem kockáztatni, hogy a két nagyhatalom már megegyezett az új határokban. A reális erőviszonyokat feltételezve igazából ez egy win-win helyzet mindkét félnek. De lássuk!

Az USA kettesszámú európai szövetségese: Lengyelország. Az első: Nagy-Britannia. Látszik háborús retorikájából. Egy biztos szövetséges által hogyan kerülhet közelebb a NATO Oroszországhoz? Ha Kelet-Galícia és Lemberg – történelmi jogon – Lengyelországhoz csatoltatik.

Ki az USA európai, mindig megbízható(!) másik szövetségese, aki rendelkezik fekete-tengeri kijárattal? Románia.

Ha én orosz geopolitikai tervező lennék, bizonyosan magamnak akarnám a Fekete-tenger egész északi partját, vagyis, hogy senki másnak ne legyen északról hozzáférése a Fekete-tengerhez. Várjuk ki türelemmel, hogy mindez megvalósul-e! Egyben képzeljük is el!

Törökország konstans megbízhatatlan – mondjuk Románia is; hatványozottan. De legyen Románia inkább az USA kezében, mintsem Törökország. Akkor mi marad a NATO számára az egyetlen fekete-tengeri kijárat? Konstanca – igen.

Miért fontos Kelet-Galícia Lengyelországnak? A történelmi okokon túl, általa valósul meg a lengyel–román határ. Kérem a tisztelt Olvasót, hogy ebben a pillanatban keressen rá az „intermarium” és a Három Tenger Kezdeményezés kifejezésekre! Megtörtént? No! Nem széplelkű gazdasági együttműködés az, hanem kőkemény geopolitikai. Szárazföldi ’nátós’ összeköttetés a Baltikum és a Fekete-tenger között. Mert ha Oroszország tényleg annektálja a Fekete-tenger egész északi partját – Törökországot nem számítva –, a NATO utolsó fekete-tengeri kijárata: Románia. Örök kérdés, persze, mennyire megbízható. A választ szem előtt tartva felkészül: Bulgária!

Mivel ’Csernovic’ környékén él vagy 400 ezer román, nem kérdés, hogy a dolgot a lengyelek és a románok „lebótolják”.

És akkor jöjjön a bili, benne a kezünkkel!

Ha Kelet-Galícia Lengyelországhoz kerül (tessenek kézbe venni az atlaszt!), az államiságában majdnem megszűnő Ukrajnának lenne egy Kalinyingrádhoz hasonló exklávéja: ’Zakarpacka’ (= Kárpátalja). Reális ez? Valljuk be, nem!

Én USA-ként vagy Lengyelországhoz vagy Romániához csatolnám, nem a renitens Magyarországhoz.

De két dolgot ne feledjünk! A ’ruszkik’ vannak nyerőben, és Oroszország állambiztonságát Magyarország garantálta azzal, hogy 8 évig blokkolta Ukrajna NATO csatlakozását…. („Álmodtam egy világot magamnak…”)

***

Ami pedig a geopolitikát illeti... A petrodollárról való leválás által az USA visszahúzódik gyarmataira, hogy túléljen. Minden bizonnyal egy új vasfüggöny fog leereszkedni Európára. Kérdés, hogy szegény hazánk melyik oldalon akarja találni magát?!