–
Vukics Ferenc írása
A szakember folyton vizsgáztatja a fősodratú médiában állandóan szereplő „szerencsétlen sorsú biztonságpolitikusokat”. A magyar közvéleményt tájékoztató „narratívafelelősök” döntő többségét pótvizsgára kellene bocsátani hadtudományból.
Értem én, hogy ezek az emberek csak részei az információs műveleteknek és „az elemzés is csak a háború folytatása, más eszközökkel”, ahogy Robert C. Castel mondja, de továbbra is rejtély előttem, hogy hogyan lehet ilyen alacsony felkészültséggel a felszínen maradni.
Már a járványidőszakban elmondtam, hogy szakértőtől azért elvárható, hogy az előrejelzéseinek egy része valósággá válik, és pontosan a teljesülés mértéke bizonyítja, hogy valaki a többieknél jóval nagyobb energiákat fordított a probléma megismerésére.
Ám sem ezek az ún. szakértők, sem a futtatóik nem zavartatják magukat hitelességi kérdésekkel. A mi „szakértőink” két utat követnek: egy részük szemrebbenés nélkül „tolja” a megrendelő értelmezését (ez általában az ukrán propaganda teljes elfogadásában nyilvánul meg – amit persze szintén a megrendelő állított elő), másik részük pedig ügyefogyottan, szélkakas módjára forogva próbál érdekes maradni a sajtó és a közvélemény számára.
Néhányunknak pedig, akik alapvető harcászati, hadműveleti és haditechnikai ismeretekkel és vezetési tapasztalatokkal rendelkezünk, csak annyi „hitelesítés” marad, amikor az új honvédelmi miniszter a mi számításaink szerinti veszteségi adatokat és megállapításokat közli.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf szerint
„az orosz oldalon 15–25 ezer katona, az ukrán oldalon pedig 35 ezer katona esett el, ám az ukránok az alacsonyabb népességszámból következően nehezebben tudják pótolni az élő erőt. Ezt pedig nem ellensúlyozza a Nyugatról érkező haditechnika sem. Vagyis egyre nehezebb a helyzete Ukrajnának.”
Azért csak idegeskedünk, amikor azt halljuk, hogy az alapvető pusztítási együtthatókat, a harcértékekre vonatkozó számokat, az erő-eszköz számításokat már senki sem tudja Magyarországon elvégezni, és ezért „Amerikába kell küldeni valakit”, hogy kitanulja. Ilyenkor gondolkodom el azon, hogy tényleg nagy bajban vagyunk. Azok, akik ezeket a kijelentéseket teszik, pontosan ugyanazoktól a tanároktól tanultak, mint mi, és ez akkoriban történt, amikor a képzés során legalább egy-egy évet szántak az egyéni, a raj, a szakasz, a század, a zászlóalj, a dandár és a hadtest felkészítésekre.
Hét év tanulmányi idő kellett hozzá, most pedig egy húsz napos tanfolyamon próbálják ugyanazokat az eredményeket elérni.
Legutóbb azon akadtam ki, amikor „biztonságpolitikusok hada” állította, hogy a proxy háborúkat az oroszok „találták ki”. Megint „vezényszóra” jutottak erre a felismerésre. Mintha valaki az elmúlt három évtized eseményeit kitörölte volna a fejükből.
Nick Turse, Alice Speri „How the Pentagon Uses a Secretive Program to Wage Proxy War s- Exclusive documents and interviews reveal the sweeping scope of classified 127e operations” c. cikkét olvasva azonban ismét megnyugodhatunk, hogy jól emlékszünk. A szerzők a tanulmányban felidézik azokat a helyeket, ahol az USA proxy háborút folytatott az elmúlt években. Az ukrajnai konfliktus során a legtöbben egyszerűen képtelenek tudomásul venni azt a tényt, hogy
a nyugati hadseregek nemcsak önkéntesek útján vannak jelen a konfliktusban. Ennek a „hagyománya” jelen van az amerikai és brit hadseregben, és az a legelképesztőbb benne, hogy az arra jogosult demokratikus intézmények „tudta és engedélye nélkül” hajtják végre ezeket a „küldetéseket”.
Évtizedek óta már senkit sem érdekelnek a „jogállami korlátok”.
A 127e műveletek jól mutatják, hogy valójában milyen erő is mozgatja az állítólagos nemzetállamok hadseregeit.
„Exkluzív dokumentumok, valamint több mint tucatnyi jelenlegi és volt kormánytisztviselővel készült interjú szerint az Egyesült Államok különleges műveleti erőiből álló csapatokat vetett be az alacsony intenzitású konfliktusokban. Ez egy önálló proxy háborús program és a korábban feltételezetthez képest jóval nagyobb mértékű. Míg a The Intercept és más ügynökségek már korábban beszámoltak arról, hogy a Pentagon több afrikai országban használta a titkos 127e hatóságot, az információszabadságról szóló törvény révén megszerzett új dokumentumok most az első hivatalos megerősítéseket tartalmazzák arra vonatkozóan, hogy legalább 14 127e program zajlott és a nagyobb országokban is jelen volt.”
„Összességében 2017 és 2020 között az amerikai különleges erők legalább 23 különálló 127e programot hajtottak végre szerte a világon. Joseph Votel, a hadsereg nyugalmazott, négycsillagos tábornoka, aki a Különleges Műveleti Parancsnokságot és az Egyesült Államok Közel-Keleten tett katonai erőfeszítéseit felügyelő Központi Parancsnokságot is vezette, megerősítette a korábban fel nem tárt 127e 'terrorizmusellenes' erőfeszítések létezését Egyiptomban, Libanonban, Szíriában és Jemen.
Egy másik korábbi magas rangú védelmi tisztviselő, aki névtelenségét kérte, megerősítette, hogy a 127e program korábbi verziója már Irakban is működött. Egy másik beszerzett dokumentum szerint létezett egy tunéziai 127e program is (kódnéven Obszidián torony), amelyet a Pentagon soha nem ismert el. A 127e hatóság itt is felhasználásra került, és 2017-ben az amerikai erők és a helyi helyettesítők harcát eredményezte. Egy harmadik dokumentum rávilágít a program legfontosabb ismertetőjegyeire. Ezek a programok szinte korlátlan felhatalmazást biztosítanak a 'döntéshozóknak', hogy küldetéseket hajtsanak végre a világ olyan területein, amelyek egyébként még a legelitebb amerikai csapatok számára is elérhetetlenek.”
„A dokumentumok és az interjúk az eddigi legrészletesebb képet adják egy olyan homályos finanszírozási hatóságról, amely lehetővé teszi az amerikai különleges erők számára, hogy terrorellenes műveleteket hajtsanak végre 'külföldi és irreguláris partnererők részvételével, velük és rajtuk keresztül' szerte a világon.
A küldetések végrehajtásának helyéről, gyakoriságáról és célpontjairól, valamint az Egyesült Államok által alkalmazott külföldi erőkről szóló alapvető adatokról még az illetékes kongresszusi bizottságok legtöbb tagja és a külügyminisztérium legfontosabb alkalmazottai sem rendelkeznek információval.”
„A 127e-n keresztül az Egyesült Államok felfegyverzi, kiképzi és hírszerzést biztosít a külföldi erőknek. De a hagyományos külföldi segítségnyújtási programokkal ellentétben, amelyek elsősorban a helyi kapacitások kiépítésére irányulnak, a 127e programok során az Egyesült Államok saját kezében tarja a küldetések irányítását és különböző szintű együttműködő 'partnereket' küld az Egyesült Államok céljainak elérése érdekében. 'A 127 Echo program külföldi résztvevői olyan hiányosságokat pótolnak, amelyeket nem tudunk betölteni' – mondta a programban részt vevő egykori magas rangú védelmi tisztviselő a The Interceptnek. 'Ha valaki proxyműveletnek nevezne egy 127 Echo programot, nehéz lenne vitatkozni vele.'"
„A 127e programról – amely a katonai szakzsargonban '127-echo' néven ismert – a nyugalmazott tábornokok azt mondják, hogy rendkívül hatékonyan célozza meg a militáns csoportokat, miközben csökkenti az amerikai haderő kockázatait.
A szakértők azonban azt is elmondták a The Interceptnek, hogy ennek a programnak a használata súlyos elszámoltathatósági és felügyeleti aggályokat vet fel, és potenciálisan sérti az Egyesült Államok alkotmányát."
„A The Intercept által birtokba vett egyik dokumentum szerint a 127e-os műveletek költsége 2017 és 2020 között 310 millió dollárra rúgott, ami az Egyesült Államok katonai kiadásainak csak a töredéke volt ebben az időszakban, de jelentős növekedést jelent a programnak az első engedélyezésekor (2005-ben) elkülönített 25 millió dolláros költségvetéshez képest."
„Míg a kritikusok azt állítják, hogy a demokratikus felügyelet hiánya miatt a 127e-programok veszélybe sodorják az Egyesült Államokat (az emberi jogok megsértése, külföldi konfliktusokba bonyolódás anélkül, hogy a Kongresszus és az amerikai nép tudna róla bármit is), a korábbi parancsnokok szerint a 127e hatóság kulcsfontosságú eszköz a terrorizmus elleni küzdelemben.”
„Úgy gondolom, hogy ez felbecsülhetetlen értékű hatáskör”, mondta Votel a The Interceptnek. „Lehetővé teszi az Egyesült Államok terrorizmusellenes céljainak megvalósítását a helyi erőkkel, ráadásul az eljárások az adott műveleti terület egyedi körülményeihez szabhatók."
„A 127e hatóságot először azután kellett jelentős ellenőrzés alá vonni, hogy négy amerikai katonát megöltek az Iszlám Állam fegyveresei egy 2017-es nigeri rajtaütés során, és több magas rangú szenátor azt állította, hogy keveset tud az Egyesült Államok ottani műveleteiről. A The Intercept és mások korábbi jelentései 127e műveletet dokumentáltak több afrikai országban. Ide tartozik a kameruni hadsereg hírhedten kínzásokra és lakosság elleni terrorra szakosodott erőivel való együttműködés is.
A Fehér Ház több mint egy éve nem közölt érdemi megjegyzést a The Interceptnek az amerikai különleges erők hagyományos háborús övezeteken kívüli műveleteivel kapcsolatban, és konkrétan nem foglalkozott a 127e programok sorsával. Patrick Evans, a Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője a 127e hatóság hasznosságával és a kormány terrorellenes stratégiájában betöltött szerepével kapcsolatos általános megjegyzésre azt válaszolta: 'Ezek mind a védelmi minisztérium alá tartoznak'. A Pentagon és a Különleges Műveleti Parancsnokság nem hajlandó kommentálni a 127e hatóságot. 'Nem adunk tájékoztatást a 127e programokról, mert titkosak' – mondta Ken McGraw, a SOCOM szóvivője a The Interceptnek.
A 127e kritikusai arra figyelmeztetnek, hogy a váratlan katonai eszkaláció kockázata mellett világszerte egyszerre akár egy tucatnyi konfliktusba is 'belekeverhetik' az Egyesült Államokat és ezen akciók lehetséges költségei mellett eltörpülhet az a tény, hogy az egyes műveletek az alkotmány szerint törvénytelen erő alkalmazásának is minősülhetnek. Mivel a Kongresszus legtöbb tagjának – köztük a külügyek felügyeletéért közvetlenül felelős személyeknek – nincs beleszólása ezekbe, és kevés rálátása van a programok lebonyolításával kapcsolatban, a 127e-vel kapcsolatos küldetések nem kapják meg az Egyesült Államok alkotmánya által megkövetelt kongresszusi felhatalmazást – érvelt Katherine Ebright ügyvéd.
'Okkal gyanítható, hogy a védelmi minisztérium 127e partnereit használta fel a katonai erő alkalmazására vagy a megengedett önvédelemre vonatkozó engedélyek keretein túlmutató harcra' – mondta Ebright a The Interceptnek, megjegyezve, hogy a Pentagon és a Kongresszus köreiben jelentős zavart okoz az a kikötés, miszerint a 127e programokat csak engedélyezett, folyamatban lévő katonai műveletek támogatására használhatnak fel. 'Az effajta jogosulatlan erőszak alkalmazása, még ha partnereken keresztül zajlik is és nem az amerikai katonák hajtják végre, sértené az alkotmányos elveket.'
Globális proxy háború
A 127e program eredete az Egyesült Államok afganisztáni háborújának legkorábbi napjaira vezethető vissza, amikor a különleges erők és a CIA munkatársai az afgán északi szövetséget igyekeztek támogatni a tálibok elleni harcban. A Hadsereg Különleges Műveleti Parancsnoksága hamar rájött, hogy nincs felhatalmazása arra, hogy közvetlen kifizetéseket biztosítson új megbízottjainak, és kénytelen volt CIA-finanszírozására hagyatkozni. Ez arra késztette a SOCOM-ot, hogy szélesebb támogatást nyújtson az együttműködő kölföldi erőknek.
Egy korábbi magas rangú védelmi tisztviselő szerint a hatóságot először 1208-as paragrafusként ismerték, az iraki invázió kezdeti éveiben is bevetették. Végül az Egyesült Államok törvényeibe foglalták: U.S.C. 10. cím 127e.
A 127e egyike annak a számos, gyakorlatilag ismeretlen jogkörnek, amelyet a Kongresszus a Védelmi Minisztériumnak adott az elmúlt két évtizedben, amelyek lehetővé teszik az amerikai katonák számára, hogy „a háború peremterületén” és minimális külső felügyelet mellett végezzenek műveleteket.
Míg a 127e a 'terrorizmus elleni küzdelemre' összpontosít, más hatóságok megengedik az elit erőknek – köztük a haditengerészet SEAL-egységeinek, a hadsereg zöldsapkásainak és a tengerészgyalogosoknak – titkos hírszerzési és elhárítási műveletek végrehajtását vagy külföldi erők irreguláris hadviselésben való támogatását, elsősorban az ún. 'nagyhatalmi verseny' kapcsán. Áprilisban a különleges műveletek vezető tisztviselői bemutatták az új 'Jövőkép és stratégia' keretrendszert, amely a jelek szerint támogatja a 127e-koncepció folyamatos alkalmazását.
Richard D. Clarke tábornok, a különleges műveletek jelenlegi parancsnoka 2019-ben a Kongresszus előtt azt vallotta, hogy a 127e programok 'közvetlenül több ezer terrorista elfogását vagy meggyilkolását eredményezték, megzavarták a terrorista hálózatokat és tevékenységeket, és megakadályozták, hogy a terrorizmus teret nyerjen, ráadásul az eredményeket más programok költségeinek töredékéből is el lehetett érni'.
Clarke állításait nem lehet ellenőrizni. A SOCOM szóvivője a The Interceptnek elmondta, hogy
a parancsnokság nem rendelkezik adatokkal a 127e küldetések során elfogott vagy elesett amerikai katonákról.
Azt sem tudni, hány külföldi harcos és civil vesztette életét ezekben a műveletekben. Egy korábbi védelmi tisztviselő megerősítette a The Interceptnek, hogy voltak amerikai áldozatok, még akkor is, ha az amerikai csapatoknak hagyományosan az 'utolsó pillanatig fedetten és rejtetten kellett eljárniuk' a külföldi partner tevékenysége során.
A The Intercept által megszerzett dokumentumok a hatóság fontosságát emelik ki. Egy feljegyzés szerint az egyik 127e program 'az egyetlen eszköz, amely fizikai hozzáférést biztosít ezekhez a területekhez'. A helyi partnerek 'az ellenséges erők felkutatására, célok meghatározására és felszámolására összpontosítottak'. Egy másik, az Al-Kaidát és leányvállalatait célzó 127e program hasonlóképpen lehetővé tette az amerikai kommandósok számára, hogy 'harci erőt juttassanak el a korábban elérhetetlen VEO [erőszakos szélsőséges szervezet] biztonságos menedékeibe'.
A FOIA-n keresztül megszerzett egyes dokumentumokat olyan módon szerkesztették, hogy nehéz azonosítani azokat az országokat, ahol a programok zajlottak, és azokat az erőket is nehéz körülhatárolni, amelyekkel az Egyesült Államok együttműködött. Az Intercept korábban a BIR-t, vagyis a Gyorsbeavatkozási Zászlóaljat azonosította a hírhedt kameruni katonai egységeként. Az Intercept most egy másik, korábban ismeretlen partnerséget azonosított a G2 Strike Force-al, a libanoni hadsereg elit különleges egységével, amellyel az Egyesült Államok az ISIS és az Al-Kaida libanoni leányvállalatainak felszámolása során működött együtt.
A Votel megerősítette, hogy a 127e Libanonban az Oroszlánvadász kódnevet viselte. Elismerte továbbá, hogy korábban ismeretlen 127e-programok zajlottak Szíriában; Jemenben, Yukon Hunter néven. Az Egyiptomban zajló műveleteknek az Enigma Hunter volt a kódneve. Ebben az amerikai különleges műveleti erők az egyiptomi hadsereggel együttműködve vették célba az ISIS fegyvereseit a Sínai-félszigeten. Elmondta, hogy az egyiptomi katonai hírszerző szolgálat főnöke 'erős támogatást' nyújtott az Enigma Hunternek, és
az amerikai csapatok nem kísérték el helyi partnereiket az ottani harcba, ahogy más afrikai országokban ez megszokott volt.
Az Egyesült Államokban hosszú múltra tekint vissza az egyiptomi és a libanoni katonák támogatása, de az egyiptomi és libanoni erők amerikai terrorelhárító missziók végrehajtóiként való alkalmazása jelentős és új fejleményt jelentett ezekben a kapcsolatokban – jegyezte meg több szakértő.
A libanoni biztonsági helyzettel foglalkozó két szakértő megjegyezte, hogy a G2SF egy elit, titkos egység, amelynek főként hírszerzési feladata van, és nem meglepő, hogy az Egyesült Államok Különleges Műveleti Parancsnoksága a 127e programjának végrehajtása során alkalmazza az egységet, mert már korábban is erős kapcsolatot ápoltak egymással. Az egyik megjegyezte, hogy az ország biztonsági erőinek más elemeivel ellentétben ez az alakulat 'sokkal kevésbé volt átpolitizálva'.
Bonyolultabb a helyzet Egyiptomban, ahol a hadsereg évtizedek óta több milliárd dolláros amerikai segítségre támaszkodik, de ellenállt az Egyesült Államok azon erőfeszítéseinek, hogy nyomon kövesse a támogatás felhasználását. A Sínai-félszigeten szinte teljes a médiacsend, de az emberi jogi csoportok az egyiptomi hadsereg által elkövetett széles körű visszaéléseket már dokumentálták, beleértve 'önkényes letartóztatásokat, erőszakos eltűnéseket, kínzásokat, bírósági eljáráson kívüli gyilkosságokat és esetleg törvénytelen légi és földi támadásokat civilek ellen'.
'Jogos problémák merülnek fel az Egyesült Államoknak az egyiptomi hadsereg egyes egységeivel való együttműködésével kapcsolatban' – mondta Seth Binder, a Közel-Kelet Demokrácia Projektjének érdekképviseleti igazgatója. 'Az Amnesty és a Human Rights Watch átfogó dokumentációt készített arról, hogy az egyiptomi hadsereg számos emberi jogi visszaélést követett el a Sínai-félszigeten. Ezek ugyanazok az egységek, amelyekkel együttműködünk a műveletek végrehajtásában? Ez komoly aggodalomra ad okot.'
Az Egyesült Államokban működő egyiptomi nagykövetség nem válaszolt megkeresésünkre, de tavaly ősszel közös nyilatkozatukban az Egyesült Államok és az egyiptomi tisztviselők elkötelezték magukat amellett, hogy 'megvitatják a katonai műveletekben a polgári lakosságot érintő károk csökkentésére vonatkozó legjobb eljárásokat'. Nem válaszolt megkeresésünkre az iraki, tunéziai és jemeni nagykövetség, valamint a libanoni védelmi minisztérium sem.
Míg a The Intercept által megszerzett dokumentumok körvonalazzák a 127e program hatókörét, továbbra is sok minden ismeretlen marad mind a közvélemény, mind pedig a Kongresszus tagjai előtt. A jelentésekhez a legtöbb kongresszusi alkalmazott nem férhet hozzá. A programot ismerő, névtelenséget kérő kormánytisztviselő becslése szerint a Kongresszus katonai és hírszerzési bizottságaiban csak néhány ember olvashat ilyen jelentést. A Kongresszus külügyi és kapcsolati bizottságai – jóllehet elsődleges felelősségük annak eldöntése, hogy az Egyesült Államok hol áll háborúban, és hol alkalmazhat erőszakot – nem hajlandó fogadni a képviselőket. A legtöbb kongresszusi képviselő és a jelentésekhez hozzáférési engedéllyel rendelkező személyzet nem tudja, hogy milyen módon kérheti le ezeket az adatokat. 'Igaz, hogy a Kongresszus bármely tagja elolvashatja ezeket a jelentéseket, de úgy érzem, nem is tudnak a létezésükről' – tette hozzá a kormánytisztviselő.
– Úgy tervezték a rendszert, hogy megakadályozza, hogy bárki felügyeletet gyakoroljon felette.
De nem csak a Kongresszust tartják homályban a programmal kapcsolatban: a külügyminisztérium megfelelő szakértelemmel rendelkező tisztviselői sem tudnak róla. A törvény szerint a 127e művelettel kapcsolatos tervet a program végrehajtásának helye szerinti ország misszióvezetőjének alá kell írnia, de ezek a diplomaták ritkán osztanak meg részletes információkat a washingtoni tisztviselőkkel.”
„Az, hogy az állam nem tudja mi is történt, azt is jelenti, hogy nem is tudnak rákérdezni. A nagyköveteket lenyűgözték ezek a négycsillagos tábornokok, akik bejöttek az irodájukba és azt mondták: 'Ha nem hagyod, hogy ezt tegyük, mindenki meghal' – mondta a kormánytisztviselő. A DOD ezt egy kicsi, apró programnak tekinti, amelynek nincsenek külpolitikai vonatkozásai, ezért 'Csináljuk meg. Minél kevesebb ember áll az utunkba, annál könnyebb lesz a dolgunk.'”
„Sarah Harrison, az International Crisis Group vezető elemzője, aki korábban a Védelmi Minisztérium Nemzetközi Ügyvédi Irodájának főtanácsadója volt, kijelentette: 'Úgy tűnik, hogy a HASC és a SASC ellenzi a 127-echo fokozott felügyeletét. Nem hajlandók megváltoztatni a törvényt, hogy megerősítsék az állam felügyeletét, és nem osztják meg megfelelően a programmal kapcsolatos dokumentumokat a személyes [kongresszusi] személyzettel' – mondta a képviselőház fegyveres szolgálatainak bizottságának és a szenátus fegyveres szolgálatainak bizottságának rövidítéseit használva. 'Ez rejtélyes, bürokratikus kérdésnek tűnhet, de nagyon fontos a 127-echo program és az összes többi, titokban futó program felügyelete szempontjából.'
Ezek a programok tartalmaznak egy 1202. szakaszként ismert hatóságot, amely először a 2018-as honvédelmi felhatalmazási törvényben jelent meg, és 'támogatást nyújt olyan külföldi erőknek, irreguláris erőknek, csoportoknak vagy egyéneknek', amelyek irreguláris hadviselésben vesznek részt. A Kongresszus arra is felhatalmazta a védelmi minisztert, hogy 'bármely pénzügyi évben legfeljebb 15 000 000 dollárt költsön ilyen titkos tevékenységekre (USC 10. § 127f §-a , a '127 foxtrot'). Az 1057. szakasz felhatalmazása hasonlóképpen lehetővé teszi a titkosszolgálati és kémelhárító tevékenységeket a 'bizalmas, rendkívüli vagy vészhelyzeti jellegű' fenyegetésekre válaszul.
'Sok ilyen DOD által működtetett program esetében ez volt az eljárás' – mondta Stephen Semler, a Security Policy Reform Institute társalapítója. 'A különleges műveletek közössége nagyon szereti ezt az autonómiát. Nem szeretik a bürokráciát, ezért mindig kitalálják ezeket a hatóságokat és próbálják megtalálni a módját annak, hogy a műveleteiket senki se akadályozhassa meg.'
'Az a probléma, hogy az ilyen jellegű eljárásrend teljesen általánossá vált' – tette hozzá. 'Nagyobb figyelmet kellene fordítani ezekre a kiképző és felszerelő hatóságokra, legyen szó különleges egységekről vagy a DOD rendszeres szolgálatairól, mert ez egyfajta PR-barát módja a végtelen háború eladásának'.”
Nick Turse, Alice Speri kutatásai arra hívják fel a figyelmet, hogy az USA-ban évtizedes hagyományokkal rendelkezik a demokratikus ellenőrzést kikerülő „hatóságok” felállítása. Ezek szerepe a Biden-adminisztráció alatt jelentősen megnőtt, és nem lennénk meglepve, ha néhány év múlva az ukrajnai konfliktust egy politikailag ellenérdekelt amerikai fél már egy rejtett 127e programként mutatja be. Főleg, ha hasonlóan „eredményes” lesz, mint az afganisztáni kivonulás.
