Vajda Miklós: A Bilderberg csoport (1)

Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk

A NATO építményét Ernest Bevin angol politikus tervezte meg, míg az Európai Közösséget a francia Jean Monnet és hűséges tanítványa, Robert Schuman alkotta meg.

Ma már tudjuk, hogy a Marshall-segély legfőbb célja a NATO létrejöttének a biztosítása volt.

Az európai egység létrehozása azonban nemcsak gazdasági vonalon folyt. 1946. május 8-án a lengyel származású, magas rangú szabadkőműves, Joseph Retinger beszédet mondott, amelyben körvonalazta egy olyan európai föderáció megalakítását, amelyben nem lennének többé szuverén nemzetállamok.

A Joseph Retinger által elmondottak nem voltak teljesen újnak tekinthetőek, minthogy már számos elképzelés született az európai földrész, sőt az egész világ egységesítésére. A Chatham House-ban elmondott beszédét követően Averrell Harriman meghívta Retingert az Egyesült Államokba. Az amerikai beruházó bankárok, üzletemberek és politikusok – élükön Nelson és David Rockefellerrel – üdvözölték Retinger elképzeléseit. John Foster Dulles is biztosította a támogatásáról.

Az elsődleges ösztönzés az ilyen találkozók megtartására Bernát holland hercegtől származik – teljes neve és címe: Bernhard Julius Coert Karel Godfried Pieter, Hollandia és Lippe-Biesterfeld Hercege.

„…Céljuk létrehozni egy olyan rendszert, amelyben a világ pénzügyi ellenőrzése magánkézbe kerül, és amely uralni tudja valamennyi ország politikai rendszerét és az egész világgazdaságot. A világ központi bankjai feudális módon kontrollálnák ezt a módszert, a rendszeresen tartott magántalálkozók és konferenciák titkos megállapodásai alapján.” (Caroll Quigley: Tragedy and Hope)

Bernát a náci SS (Schutzstaffel) tagja volt, és a német I. G. Farben cég alkalmazottja Párizsban. 1937-ben feleségül vette Julianna holland hercegnőt, és nagyrészvényes, valamint igazgatósági tag lett a Dutch Shell Oil olajtársaságnál, a brit Lord Victor Rothschilddal együtt.

Miután a németek lerohanták Hollandiát, a királyi pár Londonba költözött. A háború után ott beszélte rá Rothschild és Retinger Bernát herceget, hogy alapítsák meg a Bilderberg csoportot. A herceg személyesen elnökölt a szervezetben 1976-ig, amikor lemondott, mert kiderült, hogy a Lockheed cégtől komoly vesztegetési pénzeket fogadott el, hogy támogassa repülőgépeinek hollandiai értékesítését.

1991 óta a Bilderberg csoport elnöke az angol Lord Peter Carrington, aki korábban miniszter és a szűkebb kabinet tagja volt, a NATO főtitkára, valamint a brit Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Királyi Intézet elnöke, mely utóbbi az amerikai Külkapcsolatok Tanácsának testvérszervezete. Carringtont a Rothschild-bankbirodalomhoz üzleti és – házasság útján – rokoni kapcsolat is fűzi.

1954-ben a Bilderberg csoport első ülésén, az ott jelenlévők meghatározták a befolyásuk alatt lévő térségek követendő gazdaságpolitikáját.

C. D. Jackson ezt jegyezte fel a találkozóról:

„Az egész új és más volt. El voltunk zárva egy erdőben, Hollandiában. Nem voltak tudósítók. A biztonsági őrök szigorú rendet tartottak az egész szállodában.”

Dr. John Coleman író, korábbi titkosszolgálati tisztviselő így ír:

„A Bilderberg konferenciát az MI6 [a brit katonai titkosszolgálat] szervezte a Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Királyi Intézet vezetésével”. Ha figyelembe vesszük az amerikai titkosszolgálati kapcsolatokat, akkor ugyanilyen jogosan állíthatjuk, hogy a Bilderberg tanácskozásokat legalábbis részben a CIA szervezi és támogatja.
 Az első találkozó „Szigorúan bizalmas” feljegyzései szerint „Ez idáig nem fordítottunk kellő figyelmet a hosszú távú tervezésre, sem egy olyan nemzetközi rend kifejlesztésére, mely túlmutatna a jelenlegi krízishelyzeten [a hidegháborún]. Ha eljött az idő, a nemzetközi ügyekről alkotott jelenlegi elképzeléseinket az egész világra ki kell majd terjeszteni”.

A Bilderberg Csoport minden egyes találkozóra új résztvevőket is meghívott és a megjelentek húsz százaléka a mai napig is új személy minden tanácskozáson.

A Bilderberg Csoport működésének íratlan szabálya az is, hogy aki valaha részt vett egy tanácskozáson, annak módjában áll, hogy magánemberként a Bilderberg-tanácskozás bármelyikén részt vett bármely személyt megkereshessen, és vele kapcsolatba lépjen.

E cél érdekében valamennyi résztvevőről listát vezetnek, és a címeket az igénylők rendelkezésére bocsátják. Ez lehetővé teszi, hogy a konferenciákon túlmenően is, a Bilderberg-tanácskozás résztvevői találkozzanak olyan magas személyiségekkel, akikkel más módon nem kerülhetnének kapcsolatba.

1954 óta a Bilderberg Csoport minden évben tanácskozik egyszer vagy kétszer. Az Irányító Bizottság természetesen gyakrabban ülésezik. A Bilderberg tanácskozásokon 50-80 személyiség vesz részt, de néha többen is. A találkozókat ugyan különböző országokban rendezik, de hasonló módon folynak le. Általában lefoglalják teljesen a kiválasztott szállodát, amelyet szigorúan őriznek. A meghívottak együtt élnek, étkeznek három teljes napon át. A fontosabb dolgokat és a jobb megértést gyakran a fehér asztal melletti beszélgetéseken érik el, s nem a formális üléseken. A tagok – különösen azok, akik minden tanácskozáson részt vesznek – az évek során szoros baráti kapcsolatot építettek ki egymással.

A Bilderberg konferenciákról készült kevés tanulmány adatai szerint fontos téma volt az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Unió elgondolásának a megvitatása. Kiemelt szerepet játszott a szabad kereskedelemre és az új gazdasági világrendre vonatkozó elképzelések körvonalazása. Ugyancsak megvitatták a résztvevők az európai közös valuta előkészítését és bevezetését. Már a hatvanas években téma volt a népeknek az átnevelése, hogy készek legyenek a nemzeti szuverenitás feladására egy nemzetek feletti bürokrácia számára.

„Az első 1954-es Bilderberg találkozó amerikai operatív bizottságának elnöke Joseph E. Johnson volt, a Rockefeller kötődésekkel rendelkező Carnegie nemzetközi békealap elnöke. 
A tagsághoz tartozott George Ball, aki a II. világháború idején Londonban szolgált a Strategic Bombing Survey (Stratégiai Bombázások Tanácsa) elnökeként. Feladata a német városok és a civil lakosság brit és amerikai bombázásának hatáselemzése volt.
Ball 1945-ben, a háború után közeli együttműködésbe kezdett Jean Monnet-val és a francia kormánnyal. Ball később kulcsszerepet játszott a Marshall tervben is”. William Egdahl: a gondolatgyárak. 59. oldal)

(Források:

• http://https//archive.org/stream/RogueAgents#page/n0/mode/2up (A linkre rákeresve a webhely nem érhető el felirat látható.)

• http://www.cryptome.org/2012/01/cercle-pinay-6i.pdf

• https://ia800209.us.archive.org/5/items/RogueAgents4thEdition/Rogue-Agents-4th-edition.pdf )

Retinger – saját szavaival – azért javasolta a Bilderberg csoport létrehozását, hogy „elősegítse az Észak-Amerika és Európa közti dialógust.” Ezt szánták a közvéleménynek.

Valójában nagyon sötét agendát hozott létre, amelybe bevonta a háború utáni Európa legreakciósabb köreit, és összekötötte őket a háború utáni Amerika leghatalmasabb oligarcha családjaival, így a Rockefellerekkel, és azok „Amerikai évszázadával”. (William Egdahl: A gondolatgyárak. 61. oldal)

A Bilderberg tanácskozásokat ma is a legnagyobb titokban szervezik, és tartják meg. Időpontjuk és a tanácskozás helyei is állandóan változnak. Ezt biztonsági okokkal magyarázzák.

A tanácskozások résztvevői a pénzoligarchia, az ipar, a kormányzatok, a kulturális és tudományos élet, a tömegtájékoztatás, valamint a szakszervezetek vezetőiből állnak. Az egyes kormányok tagjai nem mint hivatalos állami képviselők vesznek részt. A tanácskozások biztonságáért annak az országnak a kormánya felel, amelynek területén éppen megtartják a rendezvényt. A kormányok gondoskodnak a szükséges katonaságról, a titkosszolgálat közreműködéséről, mozgósítják az országos és helyi rendőri szerveket, továbbá biztosítják a szabad mozgást a magántestőröknek.