Vajda Miklós: A Rothschildok (1.)

Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk

A hatalmi piramis látható csúcsán van a Rothschild család, amely birtokolja szinte az egész világot. A FED és minden központi bank a tulajdonukban van, ők irányítják a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) és ellenőrzik az Egészségügyi Világszervezetet (WHO). A napóleoni háborúk óta ők finanszírozzák az összes háborút, a szemben álló feleket. Ők pénzelték az 1917-es oroszországi bolsevik felkelést, de Hitlert és a nácikat is. Ők adtak pénzt az IBM lyukkártya gépére, amellyel a nácik nyilvántartották a zsidókat a koncentrációs táborokban. Részesedésük volt az Exxon és az IG Farben vállalatokban, amelyek a Zyklon B gázt szállították a náciknak. A család becsült nettó vagyona 500 milliárd dollár.

Amennyiben egy ország kormánya szembeszegül a hatalmukkal, és megpróbálja megállítani őket abban, hogy átvegyék a bankrendszer felett az irányítást, akkor létrehoznak egy központi bankot az országban, amely olyan irreális kamatra kölcsönöz pénzt, amelyet soha nem lehet visszafizetni. Így az ország örökre a Rothschild bankrendszer rabszolgája marad – ahogy ez a világ majdnem összes országával történt.

Ellenkező esetben az ország vezetőjét félreállítják, vagy megölik, de előtte diktátorként állítják be. (Pl. Kadhafi, Líbia elnöke, Szaddam Husszein, Irak elnöke.) Az országot megszállják, és szilánkokra törik a fősodratú média segítségével, amely mindezt a demokrácia nagy győzelmeként állítja be. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik visszautasítják a mindenható USA petro-dollárját.

A Frankfurtból származó Rothschild dinasztia megalakulásától kezdve szoros kapcsolatban állt az illuminátusokkal. Miután Adam Weishaupt illuminátusai be lettek tiltva Bajorországban, ez az okkult háttérhatalom, amely az európai titkos társaságokat koordinálta, részben a carbonarik mozgalmává, az Alta Venditává alakult át, amelyet Karl Rothschild vezetett. A Rothschild dinasztia számos tagja tartozik „a tizenharmadik vérvonalhoz".

A titkolódzó bankárdinasztia megalapítása a német Mayer Amschel Bauer nevéhez fűződik, aki 1744. február 23-án született Frankfurtban. A város akkoriban az antiszemitizmus melegágya volt, Immanuel Kant és Johann Fichte széles körben terjesztett filozófiai tanainak köszönhetően. Mayer apja finom selyemkelmékkel kereskedett, bár ez abban az időben a zsidók számára tiltott volt.

A fiatal Mayer rabbinak tanult, a vallást, a héber jogot és az érvelést egyesítő tudományt, amely a felvilágosodás korában lett népszerűvé. Szülei halála miatt Mayer arra kényszerült, hogy otthagyja a rabbi-képzőt, és beállt inasnak egy bankházhoz.

Ott gyorsan megtanulta a szakmát, és IX. Vilmosnak, Hessen-Kassel tartománygrófja – és híres szabadkőműves – udvari pénzügyi megbízottja lett.

A dinasztiaalapító Mayer Amschel Bauer pénzkölcsönző volt Frankfurtban, majd pedig Vilmos Hesseni választófejedelem vagyonának a kezelője lett. A francia forradalmat követő háborúk során pénzügyleteivel óriási vagyonra tett szert. Mayer Amschel öt fia számára kizárólag befolyásos illuminátus családokból választott házastársat. Ugyanígy lányait is csak ranggal és névvel rendelkező illuminátus bankárokhoz adta feleségül. Az a privát politikai-pénzügyi információs szolgálat, amelyet az első Rothschildok megszerveztek, jelentősen hozzájárult pénzügyi birodalmuk kiépítéséhez. James Rothschild, a francia Rothschild ház alapítója, Európa vezető bankjává fejlesztette a párizsi Rothschild bankot. Ez a bank XVIII. Lajostól III. Napóleonig minden francia uralkodót finanszírozott. Az első tényleges nemzetközi bankházként olyan pénztranzakciókat tudtak ügynökhálózatuk és magán hírszolgálatuk segítségével végrehajtani – például a Napóleon elleni koalíció idején –, amely abban az időben, a pénz szállításának a veszélyessége miatt, ilyen transznacionális kapcsolatrendszer nélkül nem lett volna lehetséges.

Sikerült a nála csak egy évvel idősebb Vilmos bizalmába férkőznie oly módon, hogy vele együtt érdeklődött a szabadkőművesség és a régiségek iránt. Mayer régi pénzérméket kutatott fel, és jutányos áron eladta őket jótevőjének. Ha figyelembe vesszük a rabbi-képzőben folytatott tanulmányait, és azt, hogy komolyan foglalkozott régiségek keresésével, bizonyára jól érthetett az ősi misztériumokhoz.

A fiatal Mayer ügyfelei között volt a Thurn und Taxis királyi származású német család is – e család egyik kései leszármazottját kivégezték, mint az Adolf Hitlert útjára indító titkos társaság tagját. A tehetős Thurn und Taxis família futárszolgálatot üzemeltetett, mely az egész Német-római Birodalmat behálózta.

„Azért volt virágzó a vállalkozásuk, mert a piaci mozgásokról, az árakról és a fontos politikai eseményekről versenytársaik előtt szereztek értesülést” – jegyzi meg a Rothschildok életrajzírója, Derek Wilson.

Mayer korán megértette, hogy az információ -– főleg, ha minél hamarabb hozzájutnak – nagy hasznot hozhat. Ma is igaz a mondás, miszerint „az idő pénz”. Hogy a kíváncsi szemek ne tudják elolvasni a család leveleit, mindent „Judendeutsch”-ban írtak, azaz a német szöveget héber betűkkel írták le. Ez a titkosírás sok kutatót megakadályozott abban, hogy módszereiket és szándékaikat pontosan megérthessék.

Ekkoriban történt, hogy „Mayer elkezdte megteremteni azokat az alapelveket, melyeket családja később oly sikeresen alkalmazott: elsősorban uralkodóházakkal állt üzleti kapcsolatban, és annyi fiúgyermeket nemzett, hogy a családnak a sokasodó üzleti ügyei külföldön is jó kezekben legyenek” – írta az új Encyclopaedia Britannica.

Az elmúlt két évszázad európai háborúi mind hatalmi egyensúly kialakulásához vezettek. Amikor egy háború véget ért, a Rothschild ház újabb hatalmi bázishoz jutott. A pénz és a nemzetközi hitelezés kézbentartásával a Rothschild háznak sikerült a saját érdekeinek megfelelően manipulálni az európai országokat. A háborúk kimenetelét mindig eredményesen lehetett befolyásolni a szükséges pénzeszközök folyósításával, vagy visszatartásával. II. Ferenc József osztrák császár és az angol királynő bárói, illetve nemesi rangra emelte a dinasztia bécsi, illetve londoni ágát.

Ma a dinasztia tagjai és munkatársai határoznak naponta az arany áráról Londonban, és az amerikai központi bank, a Federal Reserve System (FED) részvénytöbbségének (53%-nak) tulajdonosaként ők határozzák meg az Egyesült Államok pénzpolitikáját is.

Az 1900-as évek elejétől kezdve nagyrészt a Rothschild dinasztiától és a vele együttműködő befektető bankároktól függ, hogy Európában, illetve a világ más részén hol, és mikor legyen infláció, defláció, valuta stabilitás, és konjunktúra. A Rothschild dinasztia vagyona családi alapítványban van, amelynek a vagyonmérlege nem nyilvános, de szakértők 1995-ben 7000 milliárd dollárra becsülték. Évi 5% növekedést figyelembe véve, ez a vagyon elérheti ma körülbelül a 8400 milliárd dollárt.

Sok más bank, pénzintézet, és vállalat mellett a Rothschild ház ellenőrzése alatt áll a Bank of England, IBM Ltd., Barclays, JP Morgan Bank, US-Federal Reserve, National City Bank, Standard Oil, Tokio Pacific Holding, Shell, Kuhn, Loeb and Co. és az Arrow Found Curacao.

1913. óta az Egyesült Államok kormánya nem bocsát ki pénzt, hanem ezt a monetáris felségjogot átadta a magántulajdonban lévő FED-nek. Most, ha az amerikai kormánynak, mondjuk, egymilliárd dollárra van szüksége, a FED-hez kell hitelért fordulnia.

A FED ezt a pénzt a semmiből állítja elő, és kamatra kikölcsönzi a kormánynak.

Ezért a pénzért a kongresszus engedélyével a pénzügyminisztérium egymilliárd dollár értékű kamatozó államkötvényt ad cserébe a FED-nek. Ezt követően azt az egymilliárd dollárt, (amelynek az előállítása a FED számára mondjuk ötszáz dollárba került), jóváírják a kormány bankszámláin, és az ebből fedezi az állami kiadásokat.

A kormány tehát megterhelte az amerikai népet egymilliárd dollár adóssággal, amelyért aztán kamatot és kamatos kamatot kell a lakosság adóiból fizetni. Ennek a szisztémának az eredményeként az amerikai állam adóssága hatezer milliárd dollárra növekedett 1913. óta, a vállalatok és a polgárok adóssága pedig tizennégyezer milliárd dollárra.

A FED a jogalap nélküli gazdagodás vádja ellen úgy védekezik, hogy mint privát vállalkozás a jövedelme után ő is adót fizet. Csakhogy a FED által kibocsátott fedezet nélküli pénz bekerülve a bankrendszerbe, ott tartalék pénzeszközként szolgál. Azaz a kereskedelmi bankok a kilenctized részét tovább kölcsönözhetik kamatra egy másik pénzintézetnek. Ez a pénzintézet ugyancsak tovább kölcsönözheti a kapott összeg kilenctizedét, és így tovább. Az így forgalomba került fiktív pénz után a bankrendszer kamatjáradékot szed, amely végső soron ennek a magán pénzmonopóliumnak a tulajdonosait gazdagítja.

Ezt a szisztémát jelentős részben a Rothschild dinasztia pénzügyi zsenijei alakították ki, és fejlesztették tökélyre. Heinrich Heine, a nagy német költő ezért mondta egy alkalommal:

 „A pénz korunk istene, és Rothschild a prófétája."

Több szerző is megjegyzi, hogy a család vagyona a IX. Vilmostól elsikkasztott pénzből lett megalapozva. Vilmos hatalmas összeget kapott a brit kormánytól azért, hogy hesseni katonákat kölcsönözzön harcolni az amerikai függetlenségi háborúba az amerikai telepesek ellen. Vilmos ezt a pénzt Mayernek adta, hogy fektesse be, de ő rövid lejáratra fektette be a pénzt, a hozamot arra használta fel, hogy fiát, Nathant megerősíthesse a családi bankház londoni ágának vezetőjeként. Majd a másodszori befektetésből visszafizette a pénzt, de „Nathan úgy alakította a helyzetet, hogy az óriási Rothschild-vagyon alapja ez az összeg lett” – magyarázza David Icke.

Derek Wilson életrajzíró is egyetért ezzel:

„A Hessen-Kasselből származó hatalmas pénzösszegeket átmenetileg átirányították, s így tudta beindítani banki műveleteit N. M. [Nathan szerette, ha így szólítják], aki ez által fizetőképessé és tekintélyessé vált”.

„Rothschild-ok a kezdetektől fontosnak tartották a politikusokkal való közeli jó viszonyt, mert azok nemcsak a költségvetési hiány mértékét határozták meg, de a bel- és külpolitikai irányelveket is. [...] A Rothschild-ok keze az uralkodói körökig is elért. Nathan akkor lépett először kapcsolatba a brit királyi családdal, amikor apja kiegyenlítette György régensherceg (a későbbi IV. György király) és fivérei elképesztő mértékű tartozásait” – fejtette ki Niall Ferguson életrajzíró.

A 2019. évi WJC gála résztvevői: Michael Mirilashvili (3 milliárd dollár), Moshe Kantor (4 milliárd dollár), Henry Kissinger (180 millió dollár), Ron Lauder (4 milliárd dollár), Leonard Lauder (21 milliárd dollár), Boris Lozhkin (500 millió dollár), David de Rothschild báró és Lord Jacob Rothschild. (A családi nettó vagyon becslések szerint milliárdtól 700 billió dollárig terjednek.)

Ferguson a Rothschild családnak a brit uralkodóházra gyakorolt befolyását egészen Viktória királynő férjéig, Albert hercegig és fiáig vezette vissza. A brit Rothschild-ok ezen kívül elég közel álltak a legtöbb prominens Viktória-korabeli politikushoz, például Lord John Russellhez, Lord William Gladstone-hoz, Benjamin Disraelihez, Arthur Balfourhoz, Joseph Chamberlainhez és Lord Randolph Churchillhez, Winston Churchill apjához.

Amikor Nathan Londonba érkezett, körülbelül akkor változtatta Mayer Bauer a nevét Rothschild-ra (mely szó szerint azt jelenti: vörös pajzs); az ötletet egy vörös pajzsot formázó jelvény adta, mely őseinek frankfurti otthonán függött. A névváltoztatás nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy családját megóvja az akkori Németországban egyre terjedő zsidógyűlölettől. Hogy a család még kevesebb támadási felületet nyújtson a rasszizmus számára, a Rothschild-oknak számos bejegyzett ügynöke és „fedőembere” volt, akik szerteágazó üzleti ügyeiket intézték.