Vajda Miklós: Gyilkosság a 33. fokon. A gagnoni nyomozás a vatikáni szabadkőművesség ellen
Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk
Amikor VI. Pál pápa rejtélyes kijelentést tett arról, hogy a „Sátán füstje” behatolt az Egyház szentélyébe, az egész világnak hirdetett egy tényleges igazságot.
Utólag visszatekintve, a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) – az ökumenikus zsinat, amelynek új szellőket kellett volna bevezetnie az Anyaszentegyházba – sötétebb szándékokat vezetett be, amelyek jelenlétét a Szentatya már régóta érzékelte. És egyre növekvő riadalommal.
Ebből fakad szenzációs beszéde, amelyet ötven évvel ezelőtt mondott homíliájában, amelyet egy különösen jelentős napon – 1972. június 29-én – mondott. Péter és Pál, szent ünnepén, amely egybeesett pápává koronázásának kilencedik évfordulójával is.
„Az a benyomásunk, hogy a fal néhány repedésén keresztül a Sátán füstje behatolt Isten templomába: ez kétség, bizonytalanság, kérdezősködés, elégedetlenség, konfrontáció… Úgy gondoltuk, hogy a zsinat után egy derűsebb nap virrad az egyházra. Ehelyett a felhők a viharok, a sötétség, a keresés és a bizonytalanságok napja virradt.”
Szavait az egész világon közölték a hírlapok, miközben a kommentátorok a szavai mögött meghúzódó valódi jelentét keresték. Mire utalt tulajdonképpen a Szentatya? Tudta valaki?
Ami a sátáni „füst” tényleges természetét illeti, VI. Pál pápának aggasztó gyanúi támadtak, amelyek arra kényszerítették, hogy elrendelje a teljes vizsgálatot, hogy honnan származhatnak ezek a túlvilági füstök.
Megértette a nyomozás által feltárható csúnya igazságokat és az esetleges veszélyeket is, amelyeket az okozhat. Ezért olyan magas rangú papokat keresett, akikben tudta, hogy megbízhat – kezdve egyik legközelebbi barátjával – Giovanni Benelli bíborossal, Firenze érsekével, aki viszont a kanadai származású Edouard Gagnon érsekre, a Pápai Bizottság egykori elnökére számított, (aki a kolumbiai szegényekért dolgozott,) hogy vizsgálatot indítson a vatikáni élet minden területére vonatkozóan a füst forrásának feltárása érdekében.
Óriási feladat volt, amelyet nemcsak Gagnon leleteinek természete és elkövetőik kiléte zavart meg, hanem az őt ért közvetlen fenyegetés is, mint például a szobáinak feldúlása, az irodájába való betörések, sőt a halálos fenyegetések is. Mindez arra utal, hogy a vatikáni folyosókon baljós erők léteznek.
Gagnon zárójelentésének elkészítése több mint három év magányos és fáradságos munkába telt, és egy háromkötetes dosszié lett. Mindazonáltal annak ellenére, hogy háromszor megpróbálta bemutatni kimerítő megállapításait három egymást követő pápának – akikről azt remélte, hogy egy nagyon is szükséges tisztogatást indítanak el – egyik sem vezetett eredményre.
De létezését és történetét Charles Murr atya, amerikai pap és Gagnon érsek régi barátja, végre lenyűgöző részletességgel mesélte el emlékirat formájában: Gyilkosság a 33. fokon, A gagnoni nyomozás, a Vatikáni szabadkőművesség.
Ez egy rendkívüli dokumentum. Ebben a most 72 éves Murr atya elmeséli közvetlen tapasztalatait a VI. Pál által megbízott nyomozással kapcsolatban, miután titokzatos megjegyzései a „Sátán füstjéről” felvillanyozták a világot. Murr atya beszámol az ezt követő odüsszeáról is, a hozzá kapcsolódó legfontosabb eseményekkel és személyiségekkel együtt.
Ami magát a dossziét illeti, annak tartalma megdöbbentő volt: „Jól tudtam, mit jelent ez a délelőtt a mellettem ülő nagyszerű embernek” – mondta Fr. Murr, Gagnon első kísérletéről, hogy a katolikus egyház központi római kormányának állapotáról szóló veszélyes dossziéját pápai őrizetbe helyezze. 1978. május 16-a volt.
Évekig tartó intenzív munka, nyomozás, kutatás következett, interjúk, szervezése és személyes találkozások után több száz emberrel, többnyire férfiakkal, papokkal, tiszteletreméltó tudósokkal. Edouard Gagnon érsek most konkrét válaszokat adott Pál pápa rejtélyes és nyugtalanító retorikai kérdéseire… Igen, az igénytelen francia kanadai számos aljas „falrepedést” azonosított. amelyen keresztül „a Sátán füstje behatolt” és bejutott, Isten templomába.
A tartalom a felforgatás fekete lyukát jelentette, amelyet papi szabadkőművesek követtek el – úgy tűnik, hogy mindegyikük alattomos célokra használta fel hatalmát.
Egyedül ült Gagnonnal a pápa magán dolgozószobájában, és a Szentatya gyorsan a lényegre tért: a sok tétel közül melyiket tekintette Gagnon az egyház legsürgetőbb veszélyének?
Az érsek, habozás nélkül azonnal válaszolt:
„Sebastiano Baggio bíboros egy szabadkőműves. Egy szabadkőműves, aki kinevez minden új püspököt a világon! És minden új érsek, aki metropolita széket kapott, és sokan közülük a bíborosi kalapért szavazatot garantáltak neki a következő pápaválasztáson. Szentséged megbocsátja, hogy ezt mondom, de egy szabadkőműves szervezi a következő konklávét. És minden szándék ellenére Baggio bíboros az Ön utódját fogja kinevezni.”
Gagnon azonosította Baggio bíboros legnagyobb támogatóját és politikai szövetségesét is. Nem más, mint VI. Pál külügyminisztere, Jean Villot bíboros, aki javasolta Baggiót a Püspöki Kongregáció prefektusának kinevezésére.
Gagnon érsek azt is elmondta a Szentatyának, hogy szerinte Annibale Bugnini érsek szabadkőműves volt, akit a Liturgikus Reform Bizottság élére helyeztek, amely felügyeli a római rítusú szentmisék és más liturgikus gyakorlatok reformjait, a II. Vatikáni Zsinat előtt és után. Őt még mindig meghatározó erőnek tekintik ezekben az erőfeszítésekben. Gagnonnak a Pál pápával való találkozása idején azonban Bugninit már száműzték Rómából, és pápai nunciusként Iránba küldték.
A Vatikáni Bank veszedelmes állapota is kritikus kérdés volt, amely a mai napig folytatódik a folyamatosan zajló botrányok parádéjában, amelyek még mindig a címlapokon szerepelnek, és még mindig bíborosokat érintenek.
Gagnon látogatása idejére azonban Pál pápa már csak hónapokra volt a halálától. Bár felháborította Gagnon megállapításainak tartalma, a Szentatya túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy megtegye az egyház védelméhez szükséges lépéseket. Szintén megdöbbentette – alig egy héttel korábban – közeli barátja, Aldo Moro volt olasz miniszterelnök halála, akinek megkínzott holttestét május 9-én találták meg golyókkal teletűzdelve egy autó csomagtartójában a történelmi Róma központjában. Morót március 16-án rabolták el a Vörös Brigádok terroristái, miután az olasz kormány nem volt hajlandó tárgyalni a szélsőbaloldali csoporttal. Számos fenyegetés után kivégezték Olaszország ötszörös miniszterelnökét.
Miután áttekintette a dossziét, a pápa azt mondta az érseknek, hogy vigye magával és őrizze meg, jelezve, hogy ő, a pápa nincs abban az állapotban, hogy foglalkozzon a tartalmával.
– De felség – válaszolta Gagnon. "Mit mondasz? … Ezekről az ügyekről beszélünk kell, és az emberek alig várják ezt a napot!” Az érsek ingerülten folytatta: „Egy szabadkőműves nevezi meg püspökeinket! A Vatikáni Bank az összeomlás szélén áll! A Lateráni Egyetem rektora minden évben milliókat mos ki rajta keresztül! És tovább és tovább és tovább. Saját államtitkára, a Szentatya, a legnagyobb ellenfele!”
VI. Pál pápa 1978. augusztus 6-án halt meg, így Gagnon munkássága homályban maradt, mígnem találkozhatott a pápai utóddal, I. János Pállal (Albino Luciani-velencei pátriárka). Amit 1978. szeptember 25-én meg is tett. Murr atya szerint ekkor Gagnon dossziéját az új pápa rendkívüli jelentőségűnek értékelte.
De a világ soha nem fogja megtudni, hogyan cselekedhetett volna I. János Pál, ha élt volna. Mindössze három nappal a Gagnonnal való találkozás után az új pápát holtan találták az ágyában, mindössze 33 nappal a pápaság kezdete után – ez a legrövidebb a pápai időszak a történelemben, és rengeteg megválaszolatlan kérdést hagyott hátra halálának valódi okáról.
1978. október 16-án I. János Pált a lengyel Karol Wojtyla bíboros követte, aki II. János Pál lett, és meglepte Gagnont és Murrt is azzal, hogy a jelenlegi vatikáni bíborosok mindegyikét a helyén tartotta, annak ellenére, amit a szabadkőművesekkel kapcsolatban feltártak. Ebben a „három pápa évében” sem tűnt úgy, hogy az új pápát különösebben érdekli Gagnon dossziéja, amikor azt először ismertették vele 1979. február 6-án. Ez egészen addig tartott, amíg II. János Pál ellen 1981. május 13-án megkísérelték a merényletet, amikor saját bőrén tapasztalta meg az őt körülvevő valós veszélyeket.
Azóta az összes főszereplő meghalt – Charles Murr kivételével, aki Gagnon érsek összeállításának utolsó tanúja arról, hogy a szabadkőművesség milyen károkat okozott az Anyaszentegyháznak a II. Vatikáni II. óta.
Ez ugyanaz a szabadkőművesség, amelyet 1717-ben alapítottak. Ez ugyanaz a szabadkőművesség, amelynek fő célja mindig is az Anyaszentegyház teljes lerombolása volt, bármilyen eszközzel. Bár az Alta Vendita és sok más szabadkőműves írás szerint a szabadkőművesek nem szándékoznak lerombolni az Egyház szerkezetét – csak magát a hitet, és annak megnyomorított szerkezetét.
Magát Rómát homlokzatként akarják használni az emberek irányítására, az irányításuk alatt álló pápát felhasználva, új szentmisét, új szentségeket, új teológiát létrehozni. És új tanokat, amelyek megtisztítják isteni eredetüktől, tartalmuktól és hagyományaiktól, és létrehoznak egy új világi szabadkőműves egyházat.
Mindez további kérdést vet fel. Vajon I. János Pál szándéka, hogy Gagnon érsek munkája alapján további vizsgálatot indítson a vatikáni szabadkőművesség ellen, eredményezte-e meggyilkolását? Murr nézete szerint, miután találkozott Gagnon érsekkel, és megismerte megállapításainak legfontosabb pontjait, I. János Pál késznek tűnt arra, hogy megkezdje a szabadkőművesség egyházba való gonosz beszivárgásának teljes feltárását, és megkezdje a teljes fertőtlenítést.
Soha nem tudjuk meg. Egy közelmúltbeli interjúban azonban, amelyet John-Henry Westennel, a LifeSiteNews munkatársával készített, Murr atya meg volt győződve arról, hogy fél évszázaddal Pál pápa híres kijelentése után, miszerint a szabadkőművesség már annyira előrehaladott az Anyaszentegyház struktúrájában és adminisztratív szívében, hogy nincs emberi lény, aki kiűzheti a halmozott bűncselekmények következményeit. Véleménye szerint a hatalmas károkat csak „Isten cselekedetével” lehet kivágni!
Forrás:
