Vajda Miklós: Iránytű a hazai és a globális háttérhatalom betájolásához (1)

Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk

Sokan nem látják át a saját létét is rejtegető háttérhatalom fondorlatos mesterkedéseit. Még a jól tájékozottak is nehezen igazodnak el bennük. Ám épp a globalizációnak hála, e folyamat felélénkülőben van. Mind többen képesek az összefüggések meglátásra, s merszük is van feltárására.

Annak ellenére, hogy a háttérhatalom szorgos fizetett ügynökei, futtatott megmondó-emberei, természetellenes hajlamú fullajtárjai a bőrükből bújnak ki, hogy elhitessék a világgal, az igyekezet kilátástalan; senki ne is törekedjen rá; éljen a mának, törődjön az egyéni önmegvalósításával, a világ meg hadd haladjon a maga útján. A szakmáját megszégyenítve ezt fújja a lakájsajtó is. Annak idején Deák Ferenc lényeglátón fogalmazott: „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.” E képzeletbeli paragrafus manapság azonban így hangzik: Vigyázz, nehogy igazat írj! A tömegtájékoztatás vezérei és munkásai – tisztelet a szerencsére nem kevés kivételnek – ki téveszméi védelmében, ki kényszerből, de ehhez tartja magát. Még sajnálatosabb, hogy a cselédpolitikusokra is ugyanez vonatkozik. Nem tévedünk, ha azonos késztetést feltételezünk e lehangoló összhang mögött; nevezetesen az emberiséget, s az emberiességet dölyfösen semmibe vevő háttérhatalmi mesterkedést.

Mindezt érzékelve, a közélet, a politika után érdeklődők közül is sokan inkább vonakodnak a tájékozódástól. Rosszul teszik, mert sorsszerűen parancsoló, hogy egyének, szervezetek, pártok, államok ne csak aktuálpolitikai, hanem távlati történelempolitikai tudatossággal viszonyuljanak a háttérhatalom témaköréhez, hiszen az emberiség életminősége, de lehet, hogy a léte függ tőle. A történelempolitikai tudat éppen azt követeli meg, hogy a múlt tapasztalatait, a jelen fejleményeit és a jövő céljait mindig az emberiség érdekei – esetünkben a magyar megmaradás történelmi parancsa – szempontjából értékeljük, elemezzük és döntsük el. Erre az is kényszerít bennünket, hogy a tárgyszerű elemzések, s a hazánkban szemünk előtt zajló tények cáfolhatatlanul bizonyítják, a háttérhatalom céltudatosan világuralomra törekszik a demokratikusan hatalomra került nemzeti kormányok meggyengítése, eltávolítása, vagy akár megdöntése árán is. Célja a világkormány létrehozása, az emberiség létszámának drasztikus csökkentése bármilyen eszközzel, így a társadalom-mérnökségnek nevezett új „tudomány” segítségével az engedelmes, nemzetileg elkötelezetlen, szellemileg igénytelen tömegember kinevelése. E tényekből levonandó következtetésünk – hacsak nem akarunk rabszolgasorsra jutni, élőhalottakként tengődni, avagy megsemmisítő táborban végezni – csak az lehet, hogy a háttérhatalom kezelésének problémakörét a világ sorsának, nemzeti létünknek, egyéni életünknek tudatosan a legégetőbb megoldandó napirenden tartandó kérdésévé tegyük.

Merthogy a háttérhatalom már azzá tette. E kényszerhelyzetben parancsoló kialakítanunk a háttérhatalomra vonatkozó egyéni, nemzeti, nemzetközi álláspontunkat és eljárásunkat. A sarkalló feladat történelempolitikai értelmezéséhez, az elérhető információk alapján, vázlatosan tekintsük át a háttérhatalom legalapvetőbb fogalmait, szereplőit, törekvéseit.

A mély állam

A mély állam (deep state) viszonylag új kifejezés az amerikai politikai irodalomban a háttérhatalom azon megjelenési formájára, amelyet különböző államokban más-más elnevezéssel illettek. Az ismertebbek: katonai-ipari komplexum, párhuzamos állam az államban, árnyékkormány, árnyékhatalom, háttérkormány, adminisztratív állam, hatalmi, vagy globális elit. Bár egyik sem fedi pontosan a nehezen meghatározható képződmény tartalmát. A mély államnak a fő ereje az államigazgatásba tartósan beágyazódott nem választott, hanem kinevezett minisztériumi, intézményi, pénzintézeti, hírszerzési, katonai, tömegtájékoztatási köztisztviselői kar és a pénzmágnások általában szabadkőműves kötődésű elitje. A népakarattól, kormánytól függetlenül, sőt általában velük szemben, a sajátos politikai, gazdasági, szakmai érdekei, hatalmi elképzelései szerint igyekszik befolyásolni az ország nemzetközi tevékenységét és társadalmi folyamatait. Csendben, esetenként nyíltan szabotálja a politikai vezetés működését, korlátozza mozgásterét. Történhet ez politikai és törvényhozói szervezetekben, pártokban, intézményekben, szembetűnőbben pedig a tömegtájékoztatási eszközökben. Alakzatát tekintve közigazgatási-állami természetű képződmény, tevékenysége általában az adott országra korlátozódik, de nem nemzeti, hanem, összetételére, kapcsolataira és törekvéseire nézve kozmopolita, sőt esetenként nemzetidegen. Hatalmát úgy érvényesíti, hogy sajátos érdekei védelmében szembefordul a néhány évenként cserélődő legfőbb politikai vezetés által végrehajtani kívánt változtatásokkal. Kivonja magát az állami felügyelet alól. Sem a társadalom, sem a pártok nem képesek ellenőrzést gyakorolni felette, befolyásolni sem tudják, ellenkezőleg, általában a mély állam manipulálja őket. A szabadkőműves kapcsolódása ellenére többnyire nem ölti kifejezett összeesküvés formáját, de feltérképezhetetlen, s az érdekei érvényesítésében nem kevésbé összetartó. E jelenség úgy is leírható, hogy elválik egymástól a törvényes politikai vezetés és a gyakorlatilag illegálissá szerveződött elmozdíthatatlan közigazgatási államapparátus.

A mély állam eljárása látványosan és folyamatosan megfigyelhető az USA-ban. Leköszönő beszédében már Eisenhower elnök is panaszkodott a kormányba beszüremlő láthatatlan hatalomra, amely akadályozta őt elnöki jogkörében. Több elnök is beszélt belső hatalmi csoportosulásról, amely igyekezett megkötni a kezét. Kennedy nemegyszer élesen szembe is fordult vele. Emiatt e hatalmi alakulat (egyeztetve a még inkább háttérben maradó belföldi és külföldi szövetségeseivel) meggyilkoltatta őt, s elérte, hogy az összeesküvők védelmében mintegy három emberöltőre titkosítsák a nyomozati anyagokat. A Kennedy-klán több tagja azóta is rendszeresen nem természetes halállal és idejekorán fejezi be életét. A Világkereskedelmi Központ 2001. szeptember 11-i lerombolása sem arab terroristák műve, hanem a mély államnak az Izrael-párti Chaney alelnök vezényletével, s Bush elnök tudtával elkövetett gyalázatos önprovokációja volt a közel-keleti olaj megszerzése, Izrael védelme és az általuk értelmezett demokrácia világméretű exportjának érdekében. Most pedig láthatjuk, hogy az Obama elnökségének időszakában pozíciókba került, érdekszövetségi (leginkább szabadkőműves) kötelékek alapján összetartó kimozdíthatatlan állami tisztviselők nyíltan szembehelyezkednek Trump intézkedéseivel. Steve Bannon, Trump kampányfőnöke be is jelentette, hogy Trump elnökségének egyik legfontosabb célja „az adminisztratív állam” lebontása. Addig támadták, akadályozták emiatt, hogy le kellett mondania. Legutóbb Trump és Zelinszkij ukrán elnök államtitoknak minősülő telefonbeszélgetését is a mély állam szivárogtatta ki. Nevezetesen éppen egy titkos ügynök, akinek pedig a titokvédelem alapvető feladata. Trump azonban kijelentette, ő az első amerikai elnök, akit a háttérhatalmi érdekszövetség nem képes dróton rángatni. S valóban, sok főtisztviselőt eltávolított, akik hátráltatták intézkedéseit. A harc azonban folytatódik. Hasonló akadályba ütközhet Boris Johnson angol miniszterelnök, hiszen több elődjének le kellett tennie a fegyvert az angliai mély állam előtt.

A mély állam tehát klikkesedés, érdekszövetség, maffiózó árnyékállamszerű alakulat; afféle kettőshatalom jele. Ahogy az amerikai példa is mutatja, formálisan nem lépi át nemzeti kereteket, de néha kifejezetten burkolt faji jellegű alakulat, leválthatatlan és kiváltságos. Párhuzamos hatalmi központtá növi ki magát, amit a politikai nyelvezetben a fékek és ellensúlyok olyan rendszerének nevezhetnénk, amelyet azonban – mivel, mint mély állam hivatalosan sehol nem jelenik meg, akkor sem, ha mindenhol ott van – senki nem képes módosítani, ellenőrizni. Azaz a saját ellentétévé torzul, hiszen az apparátus hivatalos rendeltetése éppen e negatív jelenségek megelőzése lenne. Erejét, tevékenységét és szereptévesztését szemlélteti, hogy az USA-ban a kongresszusi Müller-bizottság vizsgálatát összegező jelentés megállapította, nem volt orosz beavatkozás Trump elnökké választásában, ám képviselői vitatják, sőt, a közvéleményt előkészítendő, máris terjesztik, hogy az oroszok a következő elnökválasztási kampányba is be fognak avatkozni.

Sok államban van hasonló képződmény, de Izraelben gyakorlatilag nincs. Izrael diaszpórái viszont, akkor is, ha megtévesztésül időnként egymástól eltérően beszélnek, képezik más országok (különösen az USA, és – sajnos – Magyarország és néhány más állam) mély államát, háttérhatalmát, vagy szervesen kötődnek hozzá. Világosan ez is főleg az USA-ban figyelhető meg. Olyannyira, hogy komoly elemzések felvetik, hogy az USA-t amerikaiak irányítják, vagy zsidók. Avagy kimondani sem merik a félelmetes valóságot. Csurka István kimondta helyettük: „a pénz és az anyag zöme Izrael érdekében vívott értelmetlen háborúkra pazarlódik el. Az amerikai politikát a maroknyi állam lobbija tartja a markában és ebben a nagy előbb-utóbb felemésztődik.” De néhány más országban is ez már a helyzet; nekünk sem kell sehova sem mennünk, hogy példát találjunk rá.

Mivel nyilvánvalóan nem függetlenek egymástól, néhány elemzés a mély államot a nemzetközi jellegű háttérhatalom belső leképződésének, vagy államokon belüli végrehajtó szervének minősíti. (Megjelenési, működési formája országonként eltérő, nincs rá szabály. Előfordul, hogy a gazdasági hatalom független marad a politikaitól, máshol erőteljesen hatnak egymásra, egymás holdudvarai, ismét máshol akár összefonódnak, avagy a gazdasági hatalom és a változó politikai hatalom olyan helyzetbe kerül, hogy egymásra utaltságuk miatt hallgatólagos kompromisszumot kötnek). A végcéljaikat ismerve, nem lehet eleve tévesnek tartani e minősítést, akkor sem, ha tevékenységi színhelyük, összetételük és más jellemzőik alapján elkülöníthetőek. Bár kétfajtának tűnnek, összekapcsolódnak, s kétségtelenül összefüggő célokat követnek. Néha a mély államot is háttérhatalomként emlegetik. A társadalompolitikai zavar fogalmi zavarral párosul.

(folytatjuk)