VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Vajda Miklós: Miért apostoli királyok?






Többen kérték, hogy az augusztus 20-i Paláverben elmondottakat írjam le, mert olyan információkat tartalmaz, amelyekről a mai hallgatók közül csak kevesen tudnak.

Az Árpád-házi királyok szakrális királyok voltak, A szakrális uralkodó ugyanúgy gyakorolja a teljhatalmat a birodalomban, ahogy az égi Isten a világmindenségben.

A szakrális uralkodónak azonban minden lovasnép esetében igen kemény próbáknak kell megfeleljen, amivel minden kétséget kizáróan bebizonyítja az Ég Urával való kapcsolatát és népe vezetésére való alkalmasságát.

Kelet és nyugat határán kellett megtartani az országot, ezért I. István jól döntött, amikor a római kereszténységet választotta. Miért voltak apostoli királyok a magyar trón birtokosai?

Szent István apostola lett népének, de a 'szent cél' szolgálatában szigorú ura is tudott lenni. Akik megbontották a Szentháromság alkotmányát, nem számíthattak nála kegyelemre és megbocsátásra, akár magyarok voltak, akár idegenek, akár rokonok, akár alattvalók. Viszont a keresztény jövevénynépeket jó szívvel felkarolta. Ez a benső és meggyőződéses vallásosság különbözteti meg Istvánt apjától és irányítja más, magasabb célok felé. Gézánál a vallás eszköz volt a politikai hatalom kiépítésére. István a világi uralomban, a politikai hatalomban látja az égi boldogsághoz vezető eszközt. Apostola lett népének, de a szent cél érdekében erőskezű, kemény uralkodója is tudott lenni.

Zsinatot a mindenkori római pápa, a német-római császár és a magyar király hívhatott össze. De a magyar király hozzájárulása nélkül a megválasztott pápa nem volt legitim.

A mindenkori magyar király ezt a jogát a Szentkoronával együtt II. Szilveszter pápától kapta, aki a Szentkoronát küldte I. István magyar királynak. Ettől kezdve a magyar királyok apostoli királynak minősültek. (Ezt szimbolizálja a Hősök terén lévő oszlop tetején álló Gábor arkangyal, aki a Szentkoronát tartja a kezében.) Az Apostoli Király jogai közé tartozott – sok egyéb mellett a zsinat összehívása.


Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) és a konstanzi zsinat