Vajda Miklós: Szabadságunk azon múlik, hogy minél többen felismerjék az igazságot!
Amit a hazai sajtó sem mond el nekünk
Most már kétféle ember létezik:
Hűségesek, akik szelíden engedelmeskednek a Covid koronavírus fedőneve alatt bevezetett új szabályoknak; és ellenállók, akik ezt nem hajlandóak tenni.
Az Európai Unió végrehajtó bizottsága nemrég jelentette be egy olyan páneurópai digitális személyazonosító rendszer bevezetését, amit a tagállamok polgárai az egész blokkban használhatnak, és amely olyan fontos személyazonosító és hivatalos dokumentumokat fog tárolni, mint a jogosítvány, az orvosi receptek, diplomák és feltehetően az elvégzett Covid-19 tesztek és az oltási bizonyítványok.
Emellett egy elektronikus pénztárcához is kapcsolódik majd, amelyet a nagy online platformoknak el kell majd fogadniuk.
Elég könnyű elképzelni, hogy ez hogyan csúszhat ki a kezünkből.
Először is, ez egy „puha eladása” a doktrínának, ugyanis most még azt mondják nekünk, hogy nincs kényszer, hogy részt vegyünk ebben a lényegében az EU kormány által létrehozott digitális hálóban. De aztán a hurok egyre szorosabbra húzódik, ahogy az emberek kezdenek rájönni, hogy milyen kényelmetlen lehet az életük, ha nem kapcsolódnak a Mátrixhoz.
Ugyanezt a jelenséget láthattuk a közelmúltban a védőoltásokkal kapcsolatban – amelyek technikailag még mindig opcionálisak, de amelyeknek mostanra sokan egyszerűen alávetik magukat, már csak azért is, hogy elkerüljék a gondokat és a felesleges köröket, amelyek a normává válás kockázatát hordozzák azok számára, akik nem oltották be magukat a kísérleti vakcinákkal, de mégis úgy akarnak utazni és élni, mint a vírus előtt.
A (háttér)hatalomnak egyszerűen nem áll érdekében visszatérni a normalitáshoz!
Van bármi kétség afelől, hogy egyes kormányoknak – beleértve az olyan nemzetek feletti kormányokat is, mint az EU – nem áll érdekében, hogy az emberek egyszerűen, simán visszatérhessenek a normális életükhöz?
Úgy kezelik a válságot, mint egy lehetőséget arra, hogy a polgárokra erőltessék azt a furcsa, disztópikus lázálmot, amely a torz elméjük mélyén lappang.
Persze, lehetséges, hogy az EU csak meg akarja könnyíteni az életünket azzal, hogy létrehozza a saját platformját, amely lehetővé teszi, hogy feltöltsünk mindent, ami a személyazonosságunkkal kapcsolatos, a pénzünkkel együtt, és amely aztán megvalósíthatóan keresztreferenciát adhat számos napi tevékenységünkhöz, miközben vidáman szkenneljük az életünket.
De elég naivnak kell lenni ahhoz, hogy azt higgyük, hogy bármi olyat tesznek, ami nem jár számukra valamilyen jelentős haszonnal.
Az orwelli kommunista pontrendszert akarják az egész világra kiterjeszteni?
Nehéz nem gondolni a hasonlóságokra a kínai szociális credit-pontrendszerrel, amelyet elsőként, 2014-ben vezettek be. Amely egy hasonló digitális személyi igazolványból és e-pénztárcából áll, amelynek célja, hogy az utazástól kezdve a nagysebességű internetig és az egyetemi hozzáféréstől kezdve mindenhez ellenőrizze, és ha kell, megtagadja az egyének hozzáférését. Olyan "szabálysértések" alapján, mint a túl sok videojáték, a kormánynak nem tetsző posztok közzététele a közösségi médiában, pénzpazarlás olyan dolgokra, amelyeket a kormány szemétnek tart, vagy általában a kormány által nem jóváhagyott módon való viselkedés a mindennapi életben.
Ez a társadalmi kreditrendszer. Aki nem tartja be a központi direktívákat, az kevesebb kreditet kap, és így kizárja magát egyes szolgáltatásokból és kedvezményekből.
Miből gondolja bárki is, hogy nem egy ilyen digitális panoptikum leselkedik az EU csúszós lejtőjének végén? – különösen, ha Kínában pontosan így kezdődött a jelenség?
Gondoljunk csak bele, hogy az emberek félelmére játszva mennyi szabadságot tudott számos kormány szinte nulla népi ellenállás vagy akár kritikus gondolat nélkül elnyomni.
A kormányok kezdeti "két hét kell a görbe ellaposítására" óta képesek voltak meggyőzni egyes embereket, hogy
hónapokig otthon maradjanak,
kerüljék a normális szocializációt,
viseljenek maszkot a szabadban
és dörzsöljék a kezüket hidro-alkoholos géllel,
rohanjanak tömegesen haza a kijárási tilalom miatt, amely még a munkanap vége előtt kezdődik,
zárjanak be boltokat és fitnesztermeket
és siessenek beoltatni magukat kísérleti vakcinákkal egy olyan vírus ellen, amelynek a halálozási aránya elenyészően kicsi
majd sírjanak a megkönnyebbüléstől, mint egy félelempornó-szekta agymosott tagjai.
Ez most kétféleképpen fog alakulni.
A fiatalok, akik egészségügyileg, gyakorlatilag semmit sem kockáztattak, és mindent, ami a jövőjükkel kapcsolatos, most egy állami háborús hadművelethez hasonló intenzív kormányzati beavatkozás időszakaszaként élték át – beleértve a pszichológiai (PsyOp) műveleteket is.
És akárcsak a háborúban, az emberek oldalakat választottak, és valószínűleg nem fognak megmozdulni.
Vannak, akik egyre inkább függővé váltak a kormánytól, hogy az helyettük gondolkodjon, megmentse őket, megvédje őket, és életük minden területét megszabja, azzal az ürüggyel, hogy ők a mindentudó guruk, akiknek a tanácsait feltétlenül követni kell. Aki pedig nem, az egy nárcisztikus mocsok, aki nem törődik embertársaival.
A spektrum másik oldalán azok állnak, akik szerint a fent leírt emberek erényeskedő, agyatlan birkák, akik elég hülyék ahhoz, hogy valóban higgyenek a kormánytisztviselőknek és az úgynevezett szakértő tanácsadóiknak, akik a járvány kezdete óta mindent és annak ellenkezőjét is mondták és mondják most is. Szkeptikusak a korlátozások hasznosságával kapcsolatban, és elutasítják a meghozott szélsőséges liberticid intézkedések aránytalanságát. És most azt látják, hogy egyes kormányok megpróbálják olyan hosszú távon nyomon követni őket, és olyan nyomkövetési intézkedéseket bevezetni, amelyek hosszú ideig túlélhetik a világjárványt is, sőt önálló életet élhetnek.
Nincs megállás?
Orwell és a New World Order 2021, vagy a Great Reset – ahogy a piramis csúcsa eltervezte.
Forrás:
