Vajda Miklós: Trianon titkai 7. – Máig tartó nemzetgyilkossági kísérlet

Seton Watson tevékenysége

1906-ban nálunk is megjelent Seton Watson, a brit titkosszolgálat embere, aki korábban a Török Birodalomban a kisebbségeket lázította egymás ellen. Mint mondta, azért érkezett, hogy a magyarországi kálvinizmusról tervezett monográfiájához anyagot gyűjtsön.

1908-ban megjelent a könyve Londonban, de nem a kálvinistákról szólt. A címe: Racial problems in Hungary (Faji problémák Magyarországon). Majd – szerzői nevén Scotus Viator – ontotta a Magyarországról szóló lejárató tanulmányokat.

Az 1911-es könyvének a címe: Corruption and reform in Hungary (Korrupció és reform Magyarországon). 1916-ban jelent meg a German slav and magyar című munkája, amelyben Ferenc Ferdinándra hivatkozva írja:

„ A magyarok neveletlenségére vall, hogy bekéredzkedtek Európába.”

De az ellenünk fordítandó közhangulatnak vannak más forrásai is.

1919-ben Harold Nicholson, követségi titkár ezt mondta:

„Erre a turáni törzsre heves utálattal tekintek.”

Sir Eyre Crove meghatalmazott miniszter pedig a béketárgyalások alkalmával mondta:

„Ha azért, hogy Csehszlovákiának jobb közlekedési útvonalat tudjunk biztosítani, fel kellene áldoznunk néhány százezer magyart, ez ne tartson vissza bennünket.”

Miközben rossz hírünket keltették a világban, nem volt olyan párizsi lap, amelyik ne kapott volna rendszeres anyagi támogatást a cseh, román, lengyel, szerb kormánytól, amelynek fejében a magyarok általi megpróbáltatásaikról írtak.

Kiknek állt ez érdekében?

Nem valószínű, hogy a Kárpát-medencétől oly távoli helyeken csak úgy magától lángolt fel a gyűlölet a magyarság ellen. Azt valakik szándékosan gerjesztették. Vajon egy angol főnemes miért gyűlölt minket? Seton Watson miért csak Magyarország ellen áskálódott, és nem a Monarchia ellen? Kik állhattak az uszítások hátterében? Azok, akiknek érdeke volt a háború, akik mindenáron végezni akartak velünk, és ezt gondosan előkészítették, majd Trianonban részlegesen végre is hajtották.

A kérdés tehát nem az, hogy történelmi szükségszerűség volt-e a Monarchia felbomlása, hanem az, hogy az események hátterében rábukkanunk-e egy láthatatlan erőre?

Feltűnő, hogy akik 1914-ben lelkesedtek a háborúért, a kávéházakban háborúra uszítottak, majd a végén, amikor meg kellett volna védeni magunkat, nem akartak többé katonát látni. Újságok, röplapok hirdették, hogy nem szabad tovább harcolni. Kinek lehetett pénze a háború végén egy ilyen kampányra?

A nemzetközi bankárok nem kis összeggel támogatták az oroszországi bolsevikokat. Céljuk a kommunizmus világméretű győzelme volt. Kun Béla és köre kapcsolatban állt az orosz elvtársakkal, ezért nem véletlen a sok hasonlóság az oroszországi és a magyar események között. Ahogy a cári Oroszország megbukott, úgy a Monarchiának is vége volt, amikor egy szűk, de agresszív, diktatórikus kisebbség magához ragadta a hatalmat. Mindkét esetben megelőzte ezt egy polgári demokratikusnak mondott forradalom, ami azt mutatja, hogy nem a királyságot akarták eltörölni, hanem megszerezni a hatalmat. Ezután mindkét esetben terrorba kezdtek. A Szovjetunió kommunistái nélkül nálunk minden bizonnyal nem lett volna proletárdiktatúra.

A hazai bolsevikoknak honnan volt pénzük? Miért a gyűlölet a nemzet iránt? Hová lett azoknak az igazságérzete, akik korábban annyira a szívükön viselték a Monarchiában élő kisebbségek sorsát?

A magyar delegáció a békefeltételek átvétele után a francia külügyminisztérium lépcsőjén, 1920. január 13-án (kép forrása: mta.hu)

Eddigi tudásunk alapján joggal tételezhető fel, hogy a Wilson–Clemenceau összjáték célja a magyar nép fizikai megsemmisítése és a magyar államnak a térképről való letörlése volt. A már önmagában is nemzetgyilkos trianoni békediktátum után, a bolsevizmusnak, majd a román hadseregnek kitervelt ránk uszítása, az ország teljes kifosztása, a fegyverszünet után az éhségblokád fenntartása további kilenc hónapon át, a horribilis jóvátétel fizetése, mindennek következményeként a demográfiai helyzet végzetes leromlása, a gyermekhalandóság világviszonylatban példátlan emelkedése, a tuberkulózis országos terjedése jogos reményt adtak a „művelt nyugatnak” a nemzetgyilkosság végrehajtására.

Dr. Roderick MacEachon mondta az angol Lordok Házában:

„Ha a békeszerződés életben marad, megéljük, miként hal meg egy civilizált nemzet.”

A nemzetgyilkossági kísérletet technikailag, illetve adminisztratív szempontból is kellően előkészítették. A trianoni békekonferencián minden ügyet először a bizottságok tárgyaltak, ezért fontos volt azoknak a kellő megszervezése.

Az amerikai delegáció tagjai közül csak Wilson volt a franciák igényeit kielégítő mértékben magyar gyűlölő. Ezért gondoskodni kellett arról, hogy az amerikai tagok lehetőleg ne játszhassanak befolyásos szerepet a bizottságokban, vagyis sem elnöki, sem előadói szerepet ne tölthessenek be.

Franciaországot Clemenceau képviselte, de a francia küldöttek valamennyien hasonló érzelmekkel viseltettek Magyarország iránt, ezért a szereplésüktől nem kellett tartani. Minden magyar üggyel foglalkozó bizottságban a franciák töltötték be az elnöki és az előadói tisztségeket. Az egész tragikus folyamaton végighúzódik a tendencia, hogy a végső döntés a franciák kezében legyen. Ez minden esetben a legszélsőségesebb magyarellenes határozatot biztosította.

Franchet d’Esperay:

„Önök megsemmisülnek… elsősorban Magyarországot kell félretenni az útból!”

Mi ez, ha nem életveszélyes fenyegetés?

Megállapíthatjuk tehát, hogy Clemenceau mellett – akár katonai, akár polgári – szereplőnek, az egész francia nemzetnek ez volt a célja.

Európa második keresztény évezredének a végén tehát megtörtént az első genocidium kísérlet a magyar nemzet teljes kiirtására.

De nem egészen sikerült.

Hála az évszázados gyötrelmekben megedzett magyar nép hihetetlen teherbíró képességének és a lelke mélyén rejtőző, de a legnehezebb helyzetekben feltörő lelki, erkölcsi és szellemi erőnek, valamint a negyven éven át rágalmazott Horthy korszaknak, illetve miniszterelnöke, gróf Bethlen István és kormánya államalkotó képességének, amely a háború után megmaradt csonkból és a kifosztott, koldusnépből néhány év alatt ismét európai államot teremtett.

De a kipusztításunkra törő szándékok folyamatosan jelen vannak a magyarok életében.

A szintén megrendezett második világháború után a bolsevizmus is továbbvitte a magyarság kipusztításának a szándékát. Most pedig a látszólag szövetséges Európai Unió fejlesztette tovább a korábbi szándékokat.

Folytatjuk.