Vegyes verscsokor, benne talányos SZERETNÉM, HA... (Gyimóthy Gábortól)

Vegyes verscsokor

Szende, kis kérdés

Ha angolul beszélsz (ha tudsz),

magyar szókat keversz bele?

Akkor a magyar szöveged

mért van angol szóval tele?

Fájl, lájk, lízing, link, spa, random,

fícsör, prodzsekt, sztrók, hobi, 

app, show, oké, infó, komment.

Kell még tovább mondani?

Zollikerberg, 2026 VII. 16.

Az emberi nyelv

Kis barátom, elmondom most,

milyen az emberi nyelv.

Az nem – lehetőleg rövid – 

adat átadási elv.

Fél szavakból értünk, persze,

de ez csak ritkán a cél,

műalkotás a nyelv, ahogy

az ember ír, vagy beszél.

Műalkotás, melyen ha szólsz,

sajátmagadat adod,

a nyelv nem lehet silányabb,

mint nemes gondolatod!

Állatok riasztják egymást,

hogyha veszély közeleg,

azok csupán különböző,

de egyszerű hang-jelek.

Onnan indult el a nyelvünk,

beszédünk néhány szava.

Ne fejlesszd vissza a nyelvet,

ne süllyedjen le oda!

Ne egyszerűsítsd a nyelvet

úgy, hogy csak az értheti,

aki már előre tudja,

mit is akarsz mondani!

Beszédeddel olyat adsz át,

amit más még nem tudott,

legyen hát szabatos, kimért

s átgondolt a mondatod.

Tudományos értekezés,

igaz, tán ma még ilyen,

ám sokkal hebehurgyább a

beszélt nyelved ne legyen.

Ne legyen – ahogy az angol

sajnos ma már gyakran cseng –,

félszavak, rövidítések

halmazából álló szleng!

Hálószobádban se használj

beszédbeli pongyolát,

az efajta nyelvi züllést

az angolból ne vedd át!

Nem csak szóátvétel a rossz,

angol gondolatmenet,

hanem ez a divatba jött, 

nyeglén hanyag nyelvezet.

Ma már – mint Petőfi, Arany – 

nem írunk oly verseket,

ám ha tovább süllyed a nyelv,

akkor majd nem is lehet...

Ne csak nagyjából mondd el azt,

amit mondani akarsz.

A lényegen kívül fontos

részleteket mért takarsz?

Örömöd leld a szép nyelvben,

hiszen ősi hagyomány,

ezrek fejlesztették máig

s mind szorgosan valahány.

Kifejező képességed

gyakorlattal növekszik,

botor, ki alacsony szintű

nyelvvel is megelégszik.

Ha választékosan beszélsz,

nem kisebb célhoz vezet,

élvezni fogják mások is

s magadnak is élvezet...

Van egy mondás: „Ha valamit

érdemes megcsinálni,

az olyan, hogy feltétlenül

érdemes jól csinálni!”

Ez alapon, ha valamit

érdemes elmondani,

természetes, hogy akkor az

szépen kell elmondani!

Zollikerberg, 2026 VII. 18.  

Anglia-Franciaország, Világbajnokság 2026 (meccs a harmadik helyért)

Ilyen labdarúgásra várt

sok éve a közönség!

Valódi meccset láthatott;

ilyen nem volt réges-rég!

Meddő szaladgálás helyett

rúgott gólok születtek,

hálóba nem kapu előt-

ti nyüzsgésből kerültek.

Egy gól sem tülekedésből

volt a kapuba kotort;

e mérkőzés megmutatta

azt a mesés, régi kort!

Igen! Ez volt valamikor,

mit fudbalnak neveztek,

amit akkor világszerte

elterjedten szerettek.

És a 6:4-es eredmény

is valóságos csoda!

Tíz gól, ilyen Nagy Meccseken

talán nem is volt soha...

Zollikerberg, 2026 VII. 19. 

És a döntő? (Spanyolország–Argentína, 1:0)

 És a döntő? – A nagy esés!

Lehet egy gól bármily mesés,

százhúszpercnyi szaladgálás

eredményeként túl kevés!!!

Zollikerberg, 2026 VII. 20.

Mi lesz veled csoda nyelvünk?

Úgy beszélünk, ahogy írunk

s úgy írunk, ahogy beszélünk!

Más népnek nincs ennyi esze?

Nem baj, velük nem cserélünk.

Ám, ha szót vettünk át tőlük

– amint ezt már sokszor mondtam –

írásmódot kellett volna

változtatni azonnyomban!

C nélkül is mondunk mi h-t.

Achát-ban nem kell c, tehát!

S egyetlen egy m is elég

a szimmetriában. – Na hát!

Nem lenne ám ma sem késő.

Tessék ezen változtatni!

Egy hasonló hülyeségről

sikerült gyorsan leszokni.

Régi magyar filmben bizony

még sok mindent á-val mondtak,

ahol grámofonok, táxik

és Ámerikák hangzottak.

Könnyfakasztónak tűnik ma

a gyerekes erőlködés,

a nyelvünkben nem létező

rövid hangú á kiejtés...

Fogadjuk el a nyelvünket,

hisz ez nem történt meg máig!

Az idegen vesénkig hat,

sőt, néha akár a májig!

Tudom, fontos a származás,

finnugor, török, hun, szkíta?

Amely vita országunknak

egész népét harcba hítta.

De ki törődik a mával?!

Mi történik a nyelvünkkel?

Rendben sincs még réges régről

s új romlás-ár sodorja el!

Ébredjetek föl nyelvészek!

A nyelv magától nem javul!

Bár „magától” nem is romlik,

de túl sokan rontják vadul!

Tekintsetek hát ki néha

a származási vitából.

Nincsen, aki nyelvet javít,

nyelvet őriz, nyelvet ápol!!!

És mikorra kiderül majd

pontosan a származása,

eltűnik, hiszen a jelen

szorgosan a sírját ássa...

Zollikerberg, 2026 VII. 20.

Nyelvi furcsaságok (komolyan ne vedd!)

Néhány szavunk igen furcsa,

úgy tűnik, hogy félig német.

Ím a sámfa szégyen-Holz is

lehetne, ha jól megnézed.

Gyűrű-Pferd-nek is érthető

például a gyümölcs: ringló,

s Holz-isten lenne a fagott

(igaz, az nem is magyar szó...).

Az abroncs meg egyszerűen

csak így hangzana, hogy le-Wrack.

Örülj neki, hogy a versem,

eléd ily tényeket lerak.

Ámde van jónéhány szavunk,

melyek teljes fordítása,

azaz annak helyessége

is örökös vita tárgya.

S a németben – tudjuk régen –

serény szóösszetétel dúl.

Ezért lesz a mészárszékből

a sokatmondó Kalk-Preis-Stuhl.

Braut-Sommer-ra fordítható

lehetne lám az aranyár,

s a csőcselék a Rohr-List-Keil

német jelentésére vár...

Ader-mein-Winter lehetne

németül értelem szavunk,

és fűrészt mi rém könnyedén

Gras-Teil szóvá fordíthatunk...

Szavaink lefordíthatók,

erre ügyelni sosem kár.

Így lesz a sóhaj szavunkból

a németben a szép Salzhaar...

Nem tudom, hogy fűszer gyanánt

németül Grasmittel áll-e,

viszont egész biztos, hogy a

fahéj németül Holzschale...

Zollikerberg, 2026 VII. 21.

Népek, betűk, hangok

A spanyolok jópofák, mert

elképesztik a világot.

Igaz, hogy most megnyerték a

fudbal világbajnokságot,

de a h betűt nem ejtik

(vele rém mostohán bánnak),

viszont j-t, x-et s néha ők

még a g-t is mondják h-nak...!

A franciák az ábécé

nyakát csúnyán kitekerték.

Ahogy az volt réges régen,

azt a hangzást nem szerették.

Az e-t kinevezték ö-nek,

ámde azt csak néha-néha.

Ha e-t akarnak mondani,

a-i-t írnak, s ez nem tréfa.

Ott van nekik az o betű,

de – és ez szinte megható –

e-a-u-t írnak néha, mert

kellett nekik egy másik ó...

(Mindent nem fogok leírni,

az nekem is túl hosszú út.)

Ha u-t írnak, ü-t mondanak,

mégcsak véletlenül sem u-t.

O-u-t írnak s u-t ejtenek.

Mire volt jó ez a csere?

Hiszen az u-t ingyen adták,

vajon mi bajuk volt vele?

A c-t néha k-nak ejtik,

néha egyszerűen sz-nek...

E betűcseréken vajon

mi a fészkes fenét esznek...?

Bár náluk az s is sz-hang,

hacsak nem hangot cserélnek,

hisz két magánhangzó között,

hetykén kinevezik z-nek!

Nade aztán az angolok!

Észszerűséget mellőztek

s a gyönyörű ábécéből

zagyva kotyvalékot főztek!

Náluk nincsen magánhangzó

 – nem csak ritkán, hóba-hébe –,

amely nem bujkálna bele

más hangoknak a bőrébe.

A-ból e lesz, e-ből i és

az i átváltozik áj-já,

hogy lábadon biztonságban,

még véletlenül se álljá’!

És a hangzás? Legyen az a

magánhangzó bármily rangú,

rendszerint csak elmosódott,

valamilyen köztes hangú!

Németeknek – bár van ü-jük –

a szerénységet felejtik,

s mintha egy nem lenne elég,

ypszilont is ü-nek ejtik!

Az s-c-h három betű,

ennyi kell nekik az s-hez,

s a cs hanghoz kellő négy jel

betű-fölvonulást rendez:

t-s-c-h! Még szerencse

– szókincsüknek ajándéka –,

hogy a cs hang a németben

alig létezik, oly ritka.

A deutsch szóban előfordul,

az e-u ott így hangzik: aj!

Az e-i-t meg áj-nak mondják,

amitől égnek áll a haj...

Az s náluk sz, de gyakran

zengzetes z lesz belőle.

Az e néha e, néha é,

a füled ketté áll tőle!

A c-t persze c-nek ejtik,

ha azt mondják: á-bé-cé,

viszont hivatalos c-nek

kineveződött a z!

     *

Ezt csak azért mondom, öcsi

– és ettől világgá ne fuss –

mert úgy tudtad, hogy a német

ízig-vérig fonetikus...

Az olaszok meg vidáman,

latin papucs-nyelvvel élnek.

A c-t néha k-nak mondják,

néha pedig nyíltan cs-nek.

Ö-jük nincsen, ü-jük sincsen

és a h-t nem mondják ők se.

A nyelvüknek – mint már mondtam –

a latin nyelv volt az őse.

Az amerikaiak meg

– jobb, ha róluk nem beszélünk –  

míg mi az o hanggal vígan,

s meghitt békességben élünk,

azt ők gyakran a-nak ejtik,

de még rondábbat is tudnak:

Ezért mondják Hollyood-ot,

néha bizony Hálivud-nak...

Noha u betűjűk is van,

ám azt a, vagy ö-nek mondják.

Columbo hadnagy nevét ők

Kalambó hangzásra rontják.

Egyetlen egy névben belül

a-hang lett az u-ból, o-ból!

Elnézést kérek, de nekem

úgy tűnik, ez sok a jóból...

      *

Elfelejtették volna a

betűk helyes kiejtését,

vagy csak leírni nem tudják

beszélt nyelvük hangértékét???

Zollikerberg, 2026 VII. 21.

A Nagy Piramis története (és a π)

 „Nem kell nekem lovaskocsi,

jó a teve-iram is,

ezzel szemben, sírhalmomul

kellene egy piramis. 

– Szólt fáraó Keopsz, aki

akkor tán még fiatal –

Létesüljön eme gúlát

fölépítő hivatal”!

Jött a főpap, hadparancsnok

s a híres főépítész,

és ott ácsorogtak hárman

buzgalommal, tettrekész.

„Milyen legyen e piramis,

azon kívül, hogy jó nagy,

e kérdésre választ mindjárt,

főpap barátom, te adj”.

„Énszerintem mindenképpen

építsük bele a π-t!

Attól Ré, a Napistenünk

gyönyörében fölvisít”.

„Mi az a π?” – kérdé rögtön

a nagy seregek ura,

„A kör kerületének s az

átmérőnek viszonya”.

„De mitől π? Ez a betű

oly furcsa, hogy röhögök!”

„Mert így nevezik majd egykor,

talán már a görögök”.

„És az hogy’ épül majd bele 

– kérdé a nagy fáraó –,

ilyen  viszonyszámmal gúla,

vajon hogyan gyártható?”

„Egyszerű: az alap négyzet

körvonalának fele,

legyen majd a magasságnak

éppen a π-szerese”.

Megszólalt a főépítész:

„Uraim, ez marhaság!

Hogy π van az épületben,

azt nem látja a világ.

Aki nézi, annak csak egy

hatalmas, nagy épület,

s hogy ott a Napisten se lát

majd π-t, könnyen meglehet!

Ezzel szemben azt javaslom,

hiszen ez az észszerű,

legyen egy fél oktaéder,

mely mértana egyszerű.

Akkor a négy oldallapja,

mely háromszög alakú,

mindegyike szabályosan,

szép, egyenlő oldalú!

És, ha éle felől nézzük

majdan az ilyen gúlát,

szemünk a piramis csúcsán

pontos derékszöget lát.

A magasság legyen tehát

– ezt építsük majd bele –

alap-négyzet átlójának

jól megmérten a fele!”

Így kezdték el építeni,

ámde félresikerült:

laposabb lett a piramis,

s a π így belekerült...

   *

A mesémnek van alapja,

ezt bárkik elhihetik,

hiszen Keopsz piramisa,

a nagyok közt negyedik.

(Fél oktaéder lett volna

– és ezt el nem hinni kár –

a legelső, nagy piramis,

lám a „Törtfalú” is már.

Rézsűszöge a megcélzott

szögtől – és ez komoly ok –

alig tért el és a hiba

nem egészen tized fok!)

Hacsak nem a méreteket

úgy szabták meg okosok,

hogy azok π-t kimutató,

ám mesterkélt adatok...

Ki mérte meg például, a

rém fontos rézsűszöget,

amelyből a magasságot

kiszámítani lehet?

Centiméter pontossággal

megmért oldalvonal-hossz,

köbméteres kőkockáknál?

Lehetősége is rossz!

Tehát, valós méreteknél

– bár a π közel lehet –

arra, hogy ez szándékos volt,

mérget senki nem vehet!

Zollikerberg, 2026 VII. 25.

ë-zős vers

Csak, hogy ősszinte lëgyek,

a muslincák is legyek,

de hogy völgyön és hëgyën

nekik más nevük lëgyën,

mëghányták, mëgvetëtték

és új névvel nevezték.

Igaz, e név: muslinca,

a latint rég elhagyta

és hozzánk a szlávon át

be is fészkelte magát.

Rokona a moszkító,

amely ma már spanyol szó,

de a latinból ered,

könnyen fölismerhetëd.

Mind e két név (fönt és lënt),

csupán legyecskét jelent.

Kettőjük közt nincs nagy táv,

ëgyik spanyol, másik szláv.

Kicsinyítve a musca

szlávosan a muslica.

S a spanyol kicsinyítő,

az -ita, -ito képző...

Az egykori latin szó-

ból lëtt szúnyog, moscito.

Zollikerberg, 2026 VII. 27.

Jééé...

 J-t, mely nekünk mindig j volt,

egyszerűen j-nek ejtjük.

Angoloknak ezzel szemben,

dzs-nek ejteni van kedvük.

A franciák, portugálok

zs-nek ejtik – nem felejtjük. –

A spanyolok h-nak ejtik,

ez az igen furcsa elvük...

      *

Az emberi ízlés-rendszert

mérhetetlen titok rejti.

Tán van oly nép, amely a j-t

ötöd-féleképpen ejti...

Zollikerberg, 2026 VII. 28.

Évek és babérok

Testileg sajnos csak egyszer

húsz éves az ember.

Ám lelkileg húsz éves tán

hatvanig is maradhat.

Szellemileg – ha nem beteg (és él addig) –

a századik évéig is babérokat arathat...

Szomorú kérdésem viszont,

az elszaladt húsz évért,

(hogy az pótlódjon valahogy),

hány száz évig kellene

gyűjtögetni a babért...?

Zollikerberg, 2026 VII. 28. 

Az anti és az antik

Az anti és antik között

őrült nagy a különbség,

de ez persze nem új dolog,

rég tudja a magas ég.

Anti – tudjuk – ellent jelent,

oly egyszerű az egész,

így lesz antipatikusból

simán ellengyógyszerész...

S az ante sem lehet anti,

mert az is egészen más.

Ezért nem lett Hannibálból

sohasem ellenportás...

És hogy antik az anti-nak

többesszáma, tévedés!

Ám szerintem, ki ezt hiszi,

elenyészően kevés.

Zollikerberg, 2026 VII. 28.

Szavak és kalandozásaik

Kíváncsi voltam ma reggel,

honnan jön a muskátli?

Mármint a szó így, ahogy van,

hová kell beiktatni?

Muschkatl, mondja a Gúgl,

bajor-osztrák származék, 

s jön a szerecsndióból, 

ami Muskat – mondja még.

A Muskat meg a muscus-ból

(mely latin s pézsmát jelent),

merthogy muskotály illatú

e növény levele lent.

(A szerecsen szaracén volt.

Csodálkoztam a nevén:

miért tették azt a c-re? 

– nem tudja e költemény...)

Szóval, akkor a muskotály

is a latinból ered?

(És a szaga pézsma illat?

Megkérdeni sem mered...)

Igen, a német Moskatel,

moscatello származék,

mely a latin muscus szóból,

ímmár olasz toldalék.

(Fene se gondolta volna,

hogy ilyen a pézsmaszag.

Mert nem tudtam, elfogadom.

Jól van Gúgl, nincs harag!)

                  *

Na most akkor nézzük meg, hogy

ez a szép szó, pézsma,

ide melyik nyelvből jött, vagy

honnan való dézsma?

Aszongya: bisamum, s latin,

ámde héber származék,

ott basam volt (balzsamcserje).

Zajlottak a szócserék...

(Mi volt előbb: arab basám,

vagy a görög balsamon?

Még a végén összeveszünk

pézsmán és a balzsamon...)

Héber basam, bisamum lett,

arab basám, balsamum...

Héber és az arab rokon.

(Ez nekem nem csak gyanúm!)

Ámde bisamum-ból pézsma,

balsamum-ból balzsam lett!

Ki hitte volna, e két szó

egy tőből keletkezett!

                  *

Nem azt mondtuk kicsit följebb

hogy muscus pézsmát jelent?

A szómagyarázás netán,

enyhén cigányútra ment...?

Zollikerberg, 2026 VII. 29. 

Szeretném, ha (Kiegészítő megjegyzésekkel)

Szeretném, ha sok nagy ember

új életre kelne,

és a ma már megvalósult

álmaira lelne.

Avagy olyat látna, mire

akkor nem is gondolt,

mert az életében az még

utópia sem volt.

A „Relatívitás” fölött

Newton merengene. (1)

Galileit elbűvölné

a „Dzsémsz Veb” szelleme. (2)

Lilienthal beülne egy

SR-71-be. (3)

Arhimédesz a Mű-Észről

olvasna merengve. (4)

Michelangelo 3D-s

szobrokat nyomatna, (5)

Wernher von Braun egyenesen

a Holdra utazna. (6)

Kandó Kálmán fölülne egy

lebegő vonatra. (7)

Leonardo helikoptert

s drónokat kutatna. (8)

Goddard a „Sztársip” rakétát

ámulattal nézné, (9)

Ciolkovszki a rakéta

terveit fürkészné... (10)

Hannibál elefánt helyett

alagúton jönne (11)

(és megtakarított pénzén

tán tankokat venne...).

Eulert, Gausst és Neumann Jánost

a matematika

érdekelné, s hogy mi volt a

Fermat-tétel titka? (12)

És Schrödinger örömében

köpné tán a markák,

hogy majd a CERN-nél keresse

meg a híres macskát. (13)

Einstein pedig szaklapoknak

tömkellegét dúlván,

azt látná, hogy mérhető a

tömegvonzás-hullám... (14)

S azt is látná, az anyagon

nincs tömítő kupak:

bizonyított valóságok

a fekete lukak! (14)

Hubble talán bosszankodna,

miért volt oly hanyag,

hogy nem azon törte fejét,

mi a sötét anyag? (15)

És így tovább – a rengeteg,

egykori, nagy elme

élvezhetné, amit nyújt a

modern kor kényelme.

Bár már írtam ilyen verset,

ez a tárgykör örök.

Efölötti tűnődésem

folyton bennem pörög!

Mert hiszen már most sajnálom

azt, aki ma kutat,

nem láthatja folytatódni

jővőben az utat.

Holta után mivé érik

munkája gyümölcse?

Serénykedjék, vagy idejét

egész mással töltse...?

1) Newton, aki elsőként foglalkozott a tömegvonzás szabályaival, tanulmányozhatná Einstein egészen más szemszögből történő megközelítését, amelyet a Relatívitás elméletében fejtegetett.

2) Galilei, aki elsőként kutatta távcsőn át a csillagos eget (noha a távcsövet nem ő találta föl), elképedne a lehetőségektől, amelyeket – például – a James Webb űr-csillagvizsgáló használata nyújt a csillagászatban.

3) Otto Lilienthal sikló-vitorlázó repüléseivel nem csak a vitorlázásnak, de egyáltalán a repülésnek volt első úttörője. A Lockheed SR-71-es, Blackbird becenevű repülőgép  háromszoros hangsebességgel tudott repülni 25 kilométer magasan. És már 1966-ban repült, mindössze 70 évvel Lilienthal halála után! (A háromszoros hangsebesség 1 kilométer másodpercenként. A puskagolyó sebessége.) Hogy élvezte volna Lilienthal az ezzel a géppel történő repülést!

4) Ki ne ismerné Arhimédeszt a híres tételéről? De azt kevesen tudják, hogy 2200 évvel ezelőtt már feszegette a diferenciál számítás alapjait. Világos hogy érdekelné a Mesterséges Értelem, amely a matematika fejlődésének köszönheti a létrejöttét.

5) Michelangelo gyönyörű, fehér, carrarai márványból faragott csodálatos szobrokat. Ő mondta (állítólag), hogy a szoborfaragásban nincs semmi boszorkányosság, hiszen csak a fölösleget kell lefaragni, a szobor maga „már benne van a márványtömbben”. Persze, hogy érdekelné a háromdimenziós idomok (szobrok) nyomtatásának lehetősége. Csakhogy hamar rájönne a dolog bökkenőjére. A 3D-s nyomtatót számítógép vezérli. Tehát amit nyomtatni akarok, azt előbb be kell adnom a számítógépbe. Hogy adnám be – például – a Dávid szobor pontos domborulatait, amíg nincs ilyen szobrom? Ehhez tehát előtte nagyon pontos szobormodelt kellene csinálnom...

6) Wernher von Braun, akinek komoly szerepe volt az amerikaiak óriás rakétájának, a Saturn 5-nek a megtervezésében, már gyerekkorában a holdutazásról álmodozott, köszönhetően Jules Verne híres regényének. Ezért foglalkozott rakéta tervezéssel és ezért került a németek „megtorló fegyvert” fejlesztő intzetének az élére. Eltekintve attól, hogy a V2, amelyet ott fejlesztettek ki, borzalmas fegyver volt, az volt a világ első, komoly, folyadék-üzemanyaggal működtetett rakétája.

7) Kandó Kálmán sokat tett a vasutak villamosításának érdekében, mennyire tudná élvezni a mágneses téren lebegő vonaton való utazást?

8) Leonardo da Vinci rengeteg ügyes szerkezetet talált ki. Azokkal nagyon megelőzte a korát, viszont azokat – éppen ezért – akkor nem lehetett megvalósítani. Sok közülük, évszázadokig feledésbe merült, amelyeket aztán újra föl kellett találni. A helikopter-elvvel is foglalkozott. Szegény, ha életre kelne, hogy élvezné a mai, függőlegesen fölszállni tudó járműveket, készülékeket.

9) Az amerikai Robert Goddard, von Braunt jóval megelőzve foglalkozott már folyékony üzemanyagú rakéták tervezésével, de neki nem volt olyan szerencséje, hogy fölkarolta volna egy rettenetes fegyverekre éhes hatalom. Nem győzné csodálni Elon Musk Starship rakétáját, amelynek már most kétszer akkora az indulási tolóereje, mint a Saturn 5-ősé volt. Ám e rakétát még szorgalmasan fejlesztik.

10) Goddardhoz hasonlóan, az orosz Ciolkovszki is egyike a rakétafejlesztés úttörőinek. Ő nem csak a rakéták működésének elméleti alapjait dolgozta ki, hanem kimondottan űrutazásokról álmodozott. Persze, hogy oda lenne tőle, ha a mai óriás rakéták szerkezetét tanulmányozhatná.

11) Hannibál kartágói hadvezér volt és elefántokkal kelt át az Alpokon, hogy északról támadhassa meg a római birodalmat. Őt csak a csodálatos, modern alagutak miatt vettem be a fölsorolásba.

12) Nem csak a megnevezett, három nagy matematikust érdekelte, hogy mi lett a francia Fermat utolsó tételével, hanem rengeteget, kereken háromszáz éven át. Végül – talán 30 évvel ezelőtt – sikerült bebizonyítani, hogy igaza volt. Ő azt állította, hogy bár a Pitagórasz-tételben szereplő a, b, c (amelyek ott a második hatványon szerepelnek) mindegyike lehet egészszám, ugyanabban a képletben nem lehet mindhárom egészszám, ha azok ott a harmadik, negyedik, vagy bárhanyadik hatványra emelendők. Ez még nem lett volna baj, de ő egyik írásának  széljegyzeteként azt az odavetett megjegyzést hagyta hátra, hogy ezt ő bizonyítani tudja – és aztán meghalt... Persze, hogy rengeteg matematikus uszult ennek a matematikai problémának a megfejtésére.

13) Schrödinger híres macskájáról itt nem szeretnék részletesen írni, mert az nagyon hosszú lenne. Az elméleti macska kísérlettel azt akarta bebizonyítani, hogy ami a kvantumfizikában lehetséges (a „szuperpozíció”), az a valós világban (a makrofizikában) lehetetlenség. Persze, hogy őt, ha élne, nagyon érdekelnék a CERN-nél (Conseil eurpéen pour la recherche nucléaire) zajló kísérletek.

14) Einstein, egyrészt kiszámította a fekete lukak létezésének elméleti lehetőségét, de életében még nem sikerült bebizonyítani, hogy azok a valóságban léteznek is. Másrészt, kiszámította, hogy léteznie kell tömegvonzás-hullámoknak (amelyek fénysebességgel terjednek), de azok olyan gyengék, hogy – szerinte – sosem lesznek kimutathatók, mérhetők. Ma már tudjuk, hogy a fekete lukak bizony erősen valóságok, és tömegvonzás-hullámokat is sikerült kimutatni, sőt általuk olyan adatokhoz jutni, amelyek semmilyen más, csillagászati eszközzel nem lettek volna (nem lennének!) elérhetők.

15) Versem csak bohóckodik egy lehetőséggel. Edwin Powell Hubble, amerikai csillagász (noha nem ő fedezte föl) bizonyította be a Világegyetem tágulását és számítgatta annak mértékét, kiindulva a csillagrendszerek színképének „vörös-eltolódási” arányaiból. Ő még nem foglalkozott a ma annyira keresett „sötét anyaggal”, pedig a svájci származású Fritz Zwicky már Hubble halála előtt húsz évvel pedzegette ennek a titokzatos anyagnak a létezését, sőt, létezésének szükségességét. Számítgatta a tejutakban mozgó csillagok  sebességét, és rájött arra, hogy a „látható anyag” (maguk a csillagok) tömegvonzása nem elég egy tejút összetartásához, mert a csillagok olyan gyorsan mozognak, hogy a tejutak (persze a miénk is) szétrepülnének a centrifúgális erő hatására. Azóta keresnek a csillagászok, fizikusok, kozmológusok egy olyan anyagot, amiről semmi mást nem tudunk, csak azt, hogy  láthatatlan, viszont tömegvonzása van!

Zollikerberg, 2026 VII. 28.