Verzár Éva: Hívtál, székely?

A szerző Mire megvirrad (Mai székely balladák) c. kötetéből

Mesél a múlt

Hívtál, székely?

− Azt a hétszentségit s a rézangyalát neki, hogy még e’ se ég, csak szelel, pedig jól megtömém, hát jól esszegyün minden az én szerencsétlen fejemre, hogy vinné el az ördög! Az üdő se kedvez, nem lesz itt mán sem termés, sem állat, hogy Julisról ne es beszéljek. Az es, mintha fiatal kanca lenne, csak virnyákol, ha hezza érek, de ha gazdalegény közelíti meg, ojjan, mint a kezes bárány. Vinné magával azt es az ördög!

− Hívtál, székely? Itt vagyok!

− Nocsak, mán meg es gyüttél? Nem mondom, szép fekete bőrruhát attak neked ott lenn, s a pofázmányod es jól bélepte a füst a katlan mellett. Mi járatba’ vagy itt? Honnan tuttad, hogy a padkán vagyok így estére? Tőlem osztán semmit sem kaphatsz! Ojjan szerencsétlen s éppeg még szegény es vagyok, hogy rajtam kívül nincs, mit elvihetnél. Még a lelkem sem az enyim, mer úgy-e, neked az kellene. Hát a’ sincs! Elvitte azt a Julis, amikor bő szoknyája alól kivillantotta cubákját, akkor szegény János fejemnek oda lett, s vele együtt a szüvemnek s nyugodalmas életemnek.

− Becsületed maradt-e?

− Hogy a csudába ne maratt vóna, anékül garazsat sem ér a székely, mit gondolál? A’ még megvóna. Azt nem es adom oda még neked sem, ördög! Akkor inkább a víznek menyek egyenest, s ott es oda, ahol fortyog, hogy ki ne ússzak belőle, de beszéld csak a magad nyelvit, értem én azt es, még ki találna törni a hejjiből a székely szótól.

− Pénzért sem?

− Nem kell nekem pénz, mondám.

− Szép nagy ház sem lenne jó?

− A’ sem kell, van nekem egy putrim, elég az. Priccsem es benne illatos szalmazsákkal, a fejem oda le tudom egymagam hajtani. Ne es erőlködj, mondám, hogy nincs mán a világon semmim.

− Asszony kéne-e?

− Asszony? Minek nekem, hogy papoljon reggeltől estélig? Még nem ettem meszet.

− Hát a Julis kellene-e, szép házba, sok pénzzel, dunna alá, székely?

− A Julis? − Hmm... nem es tudom. Nem mondom, ő kellene, de osztán... Hmmm... mit kérnél cserébe?

− Nem sokat.

− Kicsié adnád? Azannyát, megbolondult vóna mán a pokol es? Nálatok es feje tetejire állt vóna a világ? Vagy a katlanotok ürült ki s én kellenék belé?

− Úgy valahogy, de te azt ne búsuld, a katlanok teli vannak, s zobognak is jó keményen. Csak innen, a ti vidéketekről van kevés ember, jó erős, csontos legény kellene − parázsnak.

− Abból osztán nem eszel, mer ha én lepaktálok veled, megcsinálom azt, amit kérsz, mindenáron. Tűzre engem nem vettek! Ki vele, mi lenne az, amit kérsz! Bökd mán ki!

− Semmi különös, bátyám. Csak kinyitod a szemed és a füled, ha meg velem találkozol, akkor a szájad.

− Avval nincs baj, látok es, hallok es, mondani es tudok, ha akarok, de mi az, ami téged ojjan erősen érdekel?

− Mondtam már, János, kemény csontú székely ember kellene a lenti világba, olyanok, akik itt fenn igencsak jártatják a szájukat. Azokról kéne nekem egyszer-egyszer beszélned, s jutna neked gazdaság, pénz, s Julisnak is tudom a szívéhez az utat, ő lenne az, aki megkeresne téged, még a kisujjadat sem kellene mozdítanod.

− Üsse kő, immá’ nem veszíthetek semmit, áll a bót. Osztán hogy rendezed, amit ígértél nekem?

− Hagyd csak reám! Amít ígértem, mindent megkapsz. Te meg tedd azt, amit mondtam.

− Jól van no. Julis… Julis… a’ jó lesz! Hű, még a pipám es nekidurrant! Látod-é, ördög? Hé, hova a csudába tünél? Tán csak nem a pipámot es te babonáztad meg? No iszen, hát arra es képes lennél? Ez elhúzá a csíkot avval a fekete berregő masinával. Jól menyen a dolgik, mán nem es gyalog járnak, üsse ököt meg a ménkű!

Csak eladám a böcsületem. Nem lesz így jó. Mer’ ha lesz Julis, lészen gyermek es. Ha gyermek van, becsület nékül nem nevelhetem. Valamit tenni kéne, hogy Julis es meg légyen, de a böcsület es maraggyon. Az ijjen szép cselédnek nem lehet csak úgy valamicskével kiszúrni a szemit. Főleg akkor lenne dühös az urára, ha a templomba nem ülhetne bé az első sorba, a dámák mellé. János, János, meggyüle a bajod, ha eddig nem vala! Jő majd az ördögfajzat, mondani kell osztán neki valamicskét.

− Asszony! Mennyél mán bé! Gyün az ördög.

− Gyün-e?

− Gyün, mondám.

− Hát osztán mibe van? Bőrbe?

− Nem a. Pantallóba.

− Jó, na, bémenyek, de észnél legyen kied.

− Jó napot, János!

− Aggyon Isten!

− Itt vagyok.

− Látom.

− Jöttem.

− Aha, látnék.

− Nem félsz? Jól megy sorod, a faluban mindenki szeret, van szép asszonyod, új házad a régi helyén, esténként borozgattok, kártyázgattok, barátok is mind megvannak. Nem félsz, hogy most egyszerre elveszted az egészet?

− Fél a bánat.

− Mit szólnának a gyermekeid, ha mindent megtudnának, mert ugyebár derék gyerekeid is volnának?

− Vanogat belőlik es. Ojjanok es, mind az apjik, böcsületbe nőttek fel.

− Na, holnaptól már nem lesz előttük becsületed. Látod itt ezt a paksamétát?

− Látom.

− Azt látod, mi van reá írva? Ábel János: Irományok. Fekete bőrkötésben.

− Aha.

− Ezt most viszem az Önkormányzathoz, ebből kiderül, hogyan lettél ilyen gazdag ember, miből telt, mit tettél érte.

− Vigyed.

− Szóval is elmondom mindenkinek, hogy mi lepaktáltunk.

− Mongyad, mutassad, mit bánom én!

− Honnan vagy ilyen magabiztos, öreg?

− Az eszemtől.

− Volna?

− Leve. Ada az Úr. Mer arra nem kötöttünk bótot.

− Ugyan, honnan volna, amikor hajdanán pénzért eladtad a becsületed?

− A kötésbül.

− Honnan?

− Anyámtúl.

− Bolond vagy te, öreg!

− Meglehet, de vidd csak a paksamétát, jót röhögnek majd rajtad! Mer úgy-e, nagy gondba valék akkor. Bémentem a házba, anyám épp kötögetett, s mondá magába, hogy egy szem sima, egy szem fordított. Ezt ismételgette egész áldott este. No, ez van a paksamétádba.

− Mi az ördögöt hablatyolsz itt összevissza? Itt az van, amit az emberek évek során beszéltek a rendszerről, s mi e szerint el is bántunk velük! Ezért most te leszel a felelős, engem meg felmentenek.

− A meglehet, de az eszemet csak nem attam el, a fordítottját mondám annak, amit azok montak. Aki szerette, ami vót, s nyalt magiknak, azt én megfordítám. A nyalósók, hála magiknak, el es kerültek innen. Hát most azétt borozgatunk ojjan nyugalomba, szerencsére dógos emberek maradának ebbe a kicsi fészekbe, itt a hegy alatt.