top of page

VIHARBAN (Gavallér János verse)




Gavallér János







VIHARBAN

Ments hajóim mind, zátonyra futva,

segély-kiáltoztak, s hazug zöldfaág

úszott a tengeren, ázott meztelen.

Kikötni vágyott szememből a könny.

Setét, suta árnyékölelések

ringattak, mint végtelen tenger-szörny.

Viharra, vihar jött.


Hirtelen ébredek álmaimból:


Üzenet érkezett. Szellem csengetett.

Megriadt vad, vadász észlelése,

hirtelen vészriadót rebbenő

halál-pillanat elől menekül.

Gyáván fut világgá a bizalom.

Sosemvolt hit örökké menekül.

Viharra, vihar jött.


Zuhanok újra és újra:


Gyermeket menekítő lovagként

bujdostam, évszázadokon át,

s üldözött törvényalkotó horda.

Gyilkos volt a kor, a mindenkori.

Bátor hős, magányos lovag lenni,

megmenteni, amit még lehet,

jövőbe vinni minden gyermeket.

Viharra, vihar jött.


Talán már ébren álmodom:


Sosemvolt otthonom, üldözöttként

évszázadokon át, szellem-könnyként,

a jövőért, lelki nyugalomért,

még éppen elkerülni a halált,

dicsőn átadni a hit-stafétát.

Mert hiszem, mert szeretném, szeretetben,

dicsőn átadni a hit-stafétát.

Jöjjön már a fény!


2022.01.16.

38 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page