Virág a roncstársadalomra – Benke László válogatott versei (12)

Sorozatunk az  április 24-i könyvbemutatón, a budapesti Galéria Klubban elhangzott verseket tartalmazza. A verseket előadta Benke László és Szöllősy Dávid. Házigazda volt  és a beszélgetést vezette Földesdy Gabriella kritikus, színháztörténész. A kiváló tördelés és a szép borító Benke Attila munkája. A Hét Krajcár kiadványa.

Példaadók – Tamási Lajos és Varga Domokos

Szerteszét szaggatott országban,

szerteszét szaggatott világban élek,

ahol a lelkek is szerteszét szaggattatnak.

De így is teljes emberi létre vágyom.

Az emlékezet homályos foltjain át

én is csak sejtem, sejteni vélem,

hogy valamikor réges-régen

egészben volt itt ország és világ,

a „mi rigónk” dalolt a fán,

együtt volt minden, a semmi, a lélek.

Ismertem egy-két embert

és mindegyiket isteninek néztem.

Szerettem őket. Ők is szerettek engem.

Nagy jellemükben s tetteikben éltek

és élnek bennem tovább, valahogyan.

Tudták, amit akkor én nem,

de amit sejtve, kíváncsian, félve kerestem,

hogy hol van a törhetetlen lélek,

aki segít eszmélnem, s majd engem is erőssé tesz.

Gyermeki tiszteletemben és ámulatomban

évekig dajkáltam őket a szívemben.

Tőlük lestem el a jót, tanultam, mi helyes, mi nem,

ők voltak nekem a példaadók.

Apámnál mindegyik több és kevesebb volt.

Mennyi szemérmes, bátor, férfias találkozás,

beszélgetés, sejtelem, gyötrődés,

égető kíváncsiság hajszolt és hozta el,

hogy egyik is, másik is „Barátom” lett

abban a percben, mikor a felszabadító öröm

nevetésével egyszerre mindegyik magához ölelt.