Virág a roncstársadalomra – Benke László válogatott versei (14)

Sorozatunk az  április 24-i könyvbemutatón, a budapesti Galéria Klubban elhangzott verseket tartalmazza. A verseket előadta Benke László és Szöllősy Dávid. Házigazda volt  és a beszélgetést vezette Földesdy Gabriella kritikus, színháztörténész. A kiváló tördelés és a szép borító Benke Attila munkája. A Hét Krajcár kiadványa.

 Kívül

Kívül immár minden körön

kinyitogattam börtönöm.

Ajtóm s ablakom kitárva

nézek le e szabadságra.

Akkorákat nevethetnék,

szétrepedne a messzeség.

Bánatomban szellőzködöm

rongyolódó délkörömön.

Nem nevetek. Bőségünkről

lemondtunk rég, jó kedvünkért

enyéimmel fohászkodom,

Istenünk is elszerették.

Engem ugyan nem bánt senki,

kész vagyok, ha el kell menni.

De a párom, s három fiam

ugyanaznap alázták meg

ugyanazzal:„Ki vagy rúgva,

nem dolgozhatsz, elmehettek!”

A hazugok, az alávalók

nekem nem tudnak ártani,

kiélik hát bosszújukat

megalázott gyerekeken.

Akarva vagy akaratlan

jó hazánkat alázzák meg,

népeinket, napról napra.

Kaptál munkát? Belekékülsz!

Nem dolgozhatsz? Belekékülsz!

Nagy a világ, rabszolgának

akárhová elmehettek!

S én csak állok és csak nézek

szabadon az ablakomban.

Mérgünkben és fájdalmunkban

úgy vérzünk el, mint az alkony.

Pirosból gyász-feketébe

vérzik el a népünk lassan.