Virág a roncstársadalomra – Benke László válogatott versei (6)

Sorozatunk az  április 24-i könyvbemutatón, a budapesti Galéria Klubban elhangzott verseket tartalmazza. A verseket előadta Benke László és Szöllősy Dávid. Házigazda volt  és a beszélgetést vezette Földesdy Gabriella kritikus, színháztörténész. A kiváló tördelés és a szép borító Benke Attila munkája. A Hét Krajcár kiadványa.

Akivel reggelente harmatot szedtem

Szeretem azt a jó kis gyereket, aki voltam,

akivel reggelente fényes harmatot számoltam,

szeretem őt szentkirályi mezőnkön, a Malomárok partján,

rétünk harmatos tisztaságát ökörnyállal ővele húroztam, 

csillogó fűszálakon ragyog a táj,

felkelő napom pengeti a lelkem sugaraival,

általa sugaras az én gyermeki ámulatom,

ővele vagyok a tisztaság kellős közepén,

értünk vannak a fények,

milliárd csepp harmatban csendesen őneki fénylek,

most születik öntudatom és alázatom,

szól a pacsirtás ég, szépségből bujdosik a szépség, 

élem a lelkem, élem, hogy átragyog rajtam

a zöld meg a kék, öröm aranylik hajamban,

észrevétlenül s mélyen a szívemre szívom,

Isten, a szereteted, bár a neved se tudom.

Hogyne szeretném azt a kis gyereket, aki voltam,

ővele öregedve újra gyermek lehetek mindenütt,

minden tiszta vágyakozásomban

és gondolatomban, a boldog szerelemben is,

a duruzsoló Malomárok partján, Vrácsikon,

szülőfalum mezítláb fölvert porában,

Szentkirály fényes mezején, bár nem is akartam,

nem is tudtam, mennyi termékeny szépségben látszottam,

szánthattam és vethettem ővele, aki az ekeszarvát fogta,

s ővele, aki a testvérem adta,

derékig érő fekete haját előttem kibontotta,

hogy kibonthassam magamból a csodálatot,

hát hogyne szeretném az ő fiúkat, azt a kis gyereket,

akivel  a reggeli fényben őnekik most is harmatot szedek.