Vlagyimir Putyin mint Robert E. Lee – A türelem erénye ma atomháborúhoz vezethet
Csak kicsit térek el Paul Craig Robertstől, aki ebben a vezércikkben azt sugallja, hogy a nyugati romlottság egyetemes. Úgy gondolom, hogy a romlottság egy olyan tulajdonság, amely nagyrészt arra a korrupt, bűnöző hálózatra korlátozódik, amely jelenleg a közéletünket fertőzi. A nyugati hétköznapi emberek annyit őriznek meg abból, amit én természeti értékeknek neveznék, mint azokból az értékekből, amelyeket a hétköznapi emberek mindenhol birtokolnak. Mindannyiunk számára az a kihívás, hogy felismerjük ezt a korrupt valóságot, és olyan kíméletlenül kezeljük, ahogyan az akar bánni velünk. Paul Craig Roberts több mint riasztó perspektívát állít elénk... (Marsall Ágnes fordító, Szilaj Csikó)
A cikk eredetije: Paul Craig Roberts: Vladimir Putin as Robert E. Lee
Amint azt az olvasók tudják, gyakran hivatkozom Putyin toleranciájára, vagyis türelmére és önuralmára. Csodálom Putyin türelmét, amely annak ellenére is kitart, hogy Putyin soha nem kapott érte elismerést. Az azonban aggaszt, hogy Putyin türelme nem szolgálja sem őt, sem Oroszországot. Ennek az az oka, hogy a nyugati világ már nem ismeri el és nem értékeli azt az erkölcsi kódexet, amely egykor meghatározta a nyugati civilizációt. Ma a nyugati világban csak két érték létezik: a pénz és a hatalom.
Hosszú idő telt el azóta, hogy egyetlen amerikai vagy európai katonai vezető sem mondott semmit, ami hasonlítana ahhoz, amit az amerikai polgárháború során Robert E. Lee tábornok mondott az Észak-Virginia Hadseregét alkotó katonáknak:
„Csak fegyveres emberek ellen háborúzunk, és nem állhatunk bosszút a népünk által elszenvedett sérelmekért anélkül, hogy meg ne aláznánk magunkat az emberek szemében, akiknek iszonyatát ellenségeink szörnyűségei ösztönözték, és anélkül, hogy meg ne sértenénk Istent, akié a bosszú.”
Az Uniós Hadsereg katonái közül sokan – különösen a Sherman és Sheridan tábornokok parancsnoksága alatt állók, akik gyűlölték a délieket – megerőszakolták és kifosztották a déli polgári lakosságot. Felgyújtották az otthonokat és lemészárolták az állatállományt, így a nők és a gyerekek védtelenek maradtak a téltől és az éhezéstől. Lincoln elnök emancipációs kiáltványának valódi célja az volt, hogy rabszolgalázadást szítson a Konföderációban, amely arra készteti a konföderációs csapatokat, hogy abbahagyják a háborút, hogy hazatérjenek megvédeni asszonyaikat és gyermekeiket. Ahogy Lincoln saját külügyminisztere mondta, az elnök csak azokon a területeken „szabadította fel” a rabszolgákat, ahol az uniós katonaság nincs jelen, viszont rabszolgaságban hagyta őket, ahol mi, a konföderációs csapatok irányítunk. Mivel azonban egyetlen rabszolga sem lázadozott, Lincoln erőfeszítése, hogy megerőszakolják a déli nőket és meggyilkolják a gyerekeket, kudarcot vallott.
A múlt azon éveiben, amikor az Egyesült Államokban még történészek voltak az 1619-es projekt mai propagandistái helyett, Lee türelme volt az alapja az amerikai katonatisztek körében szerzett jó hírnevének. (2019-ben volt az amerikai rabszolgaság kezdetének 400. évfordulója.) Eisenhower elnöksége idején Lee portréja még az Ovális Iroda falán függött. Az amerikai erkölcsök összeomlása mára annyira totálissá vált, hogy Robert E. Lee szobrát eltávolították a virginiai Richmondból, abból a városból, amelyet megvédett a nemi erőszaktól és a pusztulástól.
A Roosevelt és Churchill által levezényelt második világháború a civilek elleni háború volt. A brit légierőt német lakónegyedek bombázására képezték ki és használták fel. Miután Washington belépett a háborúba, az amerikai légierő ugyanezt a gyakorlatot követte. Drezda brit és amerikai bombázása az egyik legszörnyűbb háborús bűncselekmény a történelemben, csakúgy, mint a két japán város polgári lakosságára ledobott atombombák, miközben a japánok már készültek megadni magukat.
A második világháború első hónapjaiban Hitler megtiltotta a német légierőnek, hogy Nagy-Britanniában polgári területeket bombázzon. A német civilek könyörtelen bombázása kényszerítette Hitlert politikájának megfordítására.
Ha figyelembe vesszük az Egyesült Államok által a német és japán civilek ellen elkövetett hatalmas háborús bűntetteket, elképesztő, hogy ezek az emberek ma olyan szilárdan elkötelezettek Washington akarata mellett.
Idézzük fel Vietnamot, a falusiakra ejtett napalmot és Agent Orange-t – ezt az Egyesült Államok hadserege az 1961-től 1971-ig tartó vietnami háború alatt az Operation Ranch Hand gyomirtó hadviselési programja részeként használta, ami vetéléseket, bőrbetegségeket, rákos megbetegedéseket, születési és veleszületett fejlődési rendellenességeket okoz –, vagy idézzük fel a lángok elől menekülő meztelen kislány képét, a civilek könyörtelen bombázásait Irakban, Afganisztánban, Líbiában, az esküvőket, temetéseket, gyerek-focimeccseket, az ukrán neonácik ágyúzását a civilek ellen Donbászban, s mindezt az amerikai liberális sajtó támogatásával.
A Nyugat terrorral vívja a háborúit. Putyin ellenben azt mondta az orosz katonáknak, mielőtt Donbászba küldte volna őket, hogy Oroszország nem így harcol. Megtiltotta nekik, hogy nehézfegyvereket használjanak polgári területeken.
A gyáva ukrán katonaság és a neonáci Azov-gengszterek a civilek között kerestek menedéket, ahonnan úgy lőhetnek nehézfegyverekkel, hogy nem veszik célba őket az orosz nehézfegyverek.
Lee-hez hasonlóan Putyin számára a türelem erény, erkölcsi elv, amelyet nem áldoz fel a háborúért. Lee-hez hasonlóan Putyin is azt mondta a csapatoknak, hogy „csak fegyveresekkel háborúzunk”.
Putyin ragaszkodott ehhez a politikához, annak ellenére, hogy nőket és gyerekeket gyilkoló háborús bűnösként ábrázolták őt. Más szóval, Putyin nem azért korlátozta a civilekkel szembeni erőszak alkalmazását, mert elismerést várt a türelméért, hanem azért, mert ez egy erény, amelyhez ragaszkodik.
Ha valaki őszintén néz, világosan látja, hogy a Nyugat számára ez az erény nem létezik.
Az a bajom Putyin türelmével, hogy ez nemcsak nem csodálható erény már nyugaton, hanem annyira idegen a modern nyugati elmétől, hogy határozatlanságként és gyengeségként értelmezi. Következésképpen az Oroszország elleni provokációk szaporodnak és fokozódnak. Röviden, Putyin türelme a vörös vonalak átlépéséhez vezet, aminek nukleáris háború lesz a vége.
Putyin problémája egyedülálló a modern világban. A türelem erénye az, ami a világot az atomháborúba kergeti. Erényét gyengeségnek tekintik, amely ellen egyre fenyegetőbb támadásokat lehet tenni. A kérdés, hogy Putyin türelme elhozza-e az Armageddont, valós.
Ez az oka, nem pedig valamiféle vérgőzös megfontolatlanság, hogy azt mondtam: az orosz katonai erő alkalmazásának Ukrajnában félelmetesnek kell lennie, és gyorsan teljes sikerrel zárulnia ahhoz, hogy Washingtonban és Európa fővárosaiban ne lehessen a hergelés politikáját folytatni. A medve ingerlése őrült játék, amely biztos halált és pusztulást hoz.
Ha Oroszország villámháborút hajtott volna végre Ukrajnában, akkor Európa kormányai elszakadnának a NATO-tól, és nem próbálnának csatlakozni hozzá. Washington felismerné, hogy a neokonzervatívok amerikai hegemóniapolitikája rendkívül költséges volt. Lehetséges lenne, hogy a hangok egy visszafogottabb politika mellett szólaljanak fel.
Ehelyett orosz veszteségről és vereségről szóló narratívánk van, és egyetlen ország sem fél attól, hogy megsértse Oroszországot. Fegyverek, pénzek, az ukrán nácik diplomáciai támogatása árad a nyugati világból. A minap a nyugati világ fővárosának országos lapja, a Washington Post ezt írta: „A világ nem feledkezhet meg Mariupol védőiről. Ők hősök.”
A „hősök” neonáci Azov-gengszterek, háborús bűnösök gyülekezete, akik közül valószínűleg sokakat az orosz bíróságok elé állítanak háborús bűnök miatt.
Ennek a vezércikknek el kell mondania nekünk mindent, amit tudnunk kell a romlott Nyugatról. Mond ez valamit Putyinnak?
Fordította: Marsall Ágnes
Paul Craig Roberts amerikai közgazdász és író. Az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának gazdaságpolitikai miniszterhelyettese volt a Reagan-adminisztrációban. Pályafutását a Virginia Polytechnic Institute, az University of New Mexico, a Stanford Egyetem és a Tulane Egyetem oktatói feladataival kezdte. Az üzleti adminisztráció professzora és a közgazdaságtan professzora volt a George Mason Egyetemen, és a Georgetown Egyetem politikai gazdaságtan szakának beiktatója William E. Simon tanszékén, 12 évig. A Georgetown Egyetemen vendégprofesszorként felvették Jack Kemp amerikai kongresszusi képviselő közgazdasági tanácsadójának, majd Orrin Hatch amerikai szenátor közgazdasági tanácsadójaként is szolgált, és tanácsadó volt a Védelmi Előirányzatok Albizottságának munkatársaként és vezető közgazdászként az Egyesült Államok Képviselőházának Költségvetési Bizottságának kisebbségi alkalmazottainál. Ő volt az 1981-es Economic Recovery Tax Act eredeti tervezetének elsődleges szerzője. Ez idő alatt a Harper's és a The New York Times hasábjain is publikált, és a The Wall Street Journal véleményoldalának társszerkesztője volt.A cikk forrása:
Opmerkingen