top of page

Vukics Ferenc: A Delta bizonyítottan laborszökevény volt, s talán az Omikron is az...







„Ha jól értem, akinek kérdései támadnak a COVID-19 keletkezésével, a vakcinák minőségével, a korlátozások indokoltságával, a kínai biotech-kutatások szponzoraival kapcsolatban, az alufóliasisakos összeesküvés-elmélet hívő, aki viszont úgy gondolja, hogy Orbán Viktor Rómában (!) megölette – a Fidesz B-közepet amúgy folyamatosan megmozgató – ellenzéki influenszert, az csak racionális következtetést tesz. Azt hiszem, át kell hogy gondoljam a racionalitás fogalmát.

Schiffer András



Néhány hónappal ezelőtt írtam meg, hogy az elmúlt két év kutakodása során arra a következtetésre jutottam: túlságosan elapróztuk magunkat. S valójában csak három kérdésre kell választ kapnunk ahhoz, hogy ténylegesen közelebb kerüljünk mostani nyomorúságunk megoldásához:



  1. Hogyan jött létre a víru,s és honnan származik?

  2. Emberi tevékenységünk (lezárások, korlátozások, oltási programok) milyen irányban befolyásolja a vírus későbbi fejlődését? (Milyen evolúciós nyomás alá helyezzük a vírust?)

  3. A következő generációt hajlandóak vagyunk-e feláldozni ismeret- és tapasztalathiányunk oltárán?

Az Omikron megjelenésekor Bárdosi Attilának, a Göttingeni Egyetem docensének három hónappal ezelőtti szavai jutottak eszembe:


„Logikus gondolkodással és a rendelkezésünkre álló fejlett technológiával azonban ki tudnánk egyenlíteni ezt a hátrányt, de biztos, hogy nem a különböző, egoista és szubjektív szempontok alapján összeállított statisztikákkal, még akkor sem, ha lesz közöttük olyan, ami a nagy számok törvénye miatt véletlenül közel jár majd a valósághoz. Úgy tűnik azonban, hogy önzőségünk és arroganciánk határtalan, hiszen még mindig nem láttuk be hibáinkat, jóllehet egyre világosabban látható, hová vezetnek. Ha képesek vagyunk vírusokat génmanipulációval úgy megváltoztatni, hogy fegyverként bevethetők legyenek, képesek vagyunk arra is, hogy olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel őket, amiket a javunkra fordíthatunk.”


„Az evolúció fajok közötti konkurenciaharc, amiből már évmilliók, évmilliárdok óta egyesek győztesként, mások vesztesként kerülnek ki, és ez érvényes a gazdaszervezet birtoklásáért kialakult vírusok közötti harcra is. Ha egy vírusban egyszerre fölfokoznánk a fertőzési képességet, illetve a sejtekhez való kötődés affinitást, és ezzel egy időben semlegesítenénk vagy csökkentenénk betegségokozó hatását (patogenitását), feltételezhetően kiszorítható lenne vele az a mutáns, aminek patogenitása magasabb, de kötődési affinitása alacsonyabb. Az erre vonatkozó technológiát a vírusok már évmilliárdokkal ezelőtt kifejlesztették, és azóta is sikerrel alkalmazzák. Ez ma az embernek is rendelkezésére áll (lásd növényi géntechnológia). Hogy ez a manipuláció etikus-e vagy sem, azon már nem érdemes vitatkozni, mert egyrészt az első lépéseket ebbe az irányba már évtizedekkel ezelőtt megtettük, és föltartóztatni ezt a folyamatot már lehetetlen; másrészt egyre világosabbá válik, hogy egy olyan kényszerszituációba kerültünk, amit mi hoztunk létre."


Ha a „laborszivárgás-elmélet”, vagy a „szándékos kijuttatás-elmélet” igaz lehet, akkor előfordulhat, hogy a történetnek voltak olyan szereplői is, akik azzal a szándékkal készítették el az Omikront, hogy a Bárdosi Attila szerint javasolt „etikailag megkérdőjelezhető” módszerrel vessenek véget a világjárványnak. Látva azt, ahogy az egyre gyanúsabban viselkedő kormányok az Omikront fogadták, el is lehet képzelni, hogy ez történt. Hiába derült ki a dél-afrikai adatokból, hogy a gyors terjedése ellenére az új variáns viszonylag enyhébb tüneteket produkál, mindent megtettek annak érdekében, hogy az embereket tovább riogassák. Az egészségügyi hatóságok szerte a világon akadályozták, hogy az Omikron immunizálja a lakosságot.

Az utolsó pillanatokig tolják a hasztalan oltási kampányokat, és a magyar hatóságok kifejezetten tagadják, hogy az omikronos megbetegedés utáni természetes módon megszerzett immunvédelem elegendő lenne a további fertőzések elkerülése érdekében. Csak a teljes oltási sort fogadják el immunizációnak, és a tegnapi napon utasították az államigazgatást, hogy ezentúl a betegségen való átesettségre nem lehet védettségi kártyát kapni. Nem probléma már az sem, ha éppen fertőzött valaki, a vakcina akkor is beadható.

Nagyon látszik a sietség. Ha pedig mindaz, ami ma velünk történik, valamiféle „irányítás” alatt áll, akkor igenis lehetséges, hogy az Omikront egy ellenérdekelt fél „szabadította” ránk, vagy egy rosszul sikerült vírusfejlesztési „melléktermék” megint kiszökött a laborból.

Második laborszivárgás? Hagyjuk már! Az emberek belefáradtak már az összeesküvés-elméletekbe!

Minden „járványfáradtságunk” ellenére tény, hogy a laboratóriumi biológiai biztonsági incidensek sajnos elég gyakoriak. Martin Furmanski, mikrobiológiai hátterű orvos és orvostörténész 2014-ben írt néhány ilyen incidensről a Bulletin of Atomic Scientists-ben. Nézzük, mit írt az 1977-es H1N1 influenzajárványról:

„Az emberi H1N1 influenzavírus az 1918-as globális világjárvánnyal együtt jelent meg, és kis genetikai változásokat lassan felhalmozva fennmaradt egészen 1957-ig, amikor úgy tűnt, hogy kihalt… [1977-ben] ismét megjelent a Szovjetunióban és Kínában. Virológusok segítségével született újjá. A virológusok a szerológiai és korai genetikai tesztek alapján hamarosan azt sugallták, hogy az újbóli megjelenés oka egy 1949-1950-es laboratóriumi szökési esemény volt, és ahogy a genomikai technikák fejlődtek, világossá vált, hogy ez igaz. 2010-re a kutatók tényként publikálták: „A kibocsátott laboratóriumi törzs leghíresebb esete az újra feltörekvő H1N1 influenza-A vírus, amelyet először Kínában 1977 májusában, röviddel ezután Oroszországban figyeltek meg.” … 2009-ig tovább terjedt, amikor is a pH1N1 vírus váltotta fel. Az 1977-es H1N1 világjárványról és annak laboratóriumi eredetéről gyakorlatilag senki sem tudott…”

„Hogyan sikerült elérni, hogy a köztudatban nincs jelen egy olyan laboratóriumi esemény, amely 32 éven át annyi szenvedést és betegséget okozott? Talán azért, mert amikor az Egészségügyi Világszervezet 1978-ban megvizsgálta az esetet, az érintett tudósok tagadták, hogy H1N1-el dolgoztak, így a WHO arra a következtetésre jutott, hogy nem laboratóriumi szivárgásról van szó: „Nincs itt semmi látnivaló.”

Ez ismerősen hangzik? „Nincs itt semmi látnivaló.” A WHO hasonló „vizsgálatot” folytatott Vuhanban, és azt mondta, hogy a laboratóriumi szivárgás nem valószínű, annak ellenére, hogy az ellenkezőjét bizonyították. Nem számított az a tény sem, hogy olyan személy vezette a vizsgálatot (Daszak), aki maga is hasznot húzott és részese volt a wuhan-i kutatásoknak. Nem számít az sem, hogy a kutatásokat bizonyítottan Fauci támogatta, és azon sem akadt ki senki, hogy az amerikai kormányzat hagyta, hogy egy ellenérdekelt világpolitikai szereplő területén lévő labor „titkos amerikai kísérletek” folytatására szerződött. Senki sem került börtönbe, és elegendő volt annyi, hogy a demokrata többségű sajtó elhallgatta az ügyet.

Furmanski nem véletlenül írt ezekről a laborincidensekről 2014-ben. Akkoriban bizonyos tudományos körökben felkapott téma volt a funkciónyerési/-bővítési (GoF) kutatás a mindannyiunk számára jelentett veszélyek miatt.

Mi az a GoF, és mire jó? A legegyszerűbben fogalmazva, a GoF olyan kutatás, amely megpróbálja rávenni a meglévő kórokozókat, például vírusokat, hogy olyan irányba fejlődjenek, olyan tulajdonságokat szerezzenek, amelyek az emberekre nagyobb veszélyt jelentenek. Miért akarná ezt bárki is megtenni?

Nos, íme a szokásos magyarázat: Tudják, hogy bizonyos vírusok potenciálisan veszélyesek az emberre, ha mutálódnak, és állatokról emberre (és vissza) ugrálnak. A kutatók azt mondják, hogy ezekre a kutatásokra azért van szükség, mert megpróbálják megjósolni, mely vírusok, milyen események együttállása esetén mutálódhatnak a veszélyes irányba. Azáltal, hogy ők végzik el az evolúció munkáját (és igazán veszélyes vírusokat hoznak létre), csak megelőzik a bajt. A létrehozásuk után vizsgálják a tulajdonságaikat, és így felkészülnek arra az eshetőségre, hogy amikor ilyen vírusok a természetben is megjelenve veszélyeztetnék az emberiséget, gyorsabban találjanak módszereket a védekezésre.

Az a tény, hogy ezek a kutatási programok léteznek, nem vitatott. Még azok is elismerik ezt, akik nem értenek egyet azzal, hogy a SARS-CoV-2-t nagy valószínűséggel laboratóriumi szivárgás hozta létre. Sok neves tudós elfogadhatatlanul veszélyesnek tartja a GoF programokat, és évek óta próbálja rávenni a kormányokat és a nemzetközi szervezeteket, hogy tiltsák be az ilyen jellegű tevékenységet.

Tudjuk, hogy gyakoriak a laborbalesetek. Egy vírus kiszabadulhat, mint például az 1977-es H1N1 influenzajárvány idején, de az még nem okozott nagyobb bajt, mint egy természetes úton létrejött vírus. Valójában a H1N1, mivel nagyon sok idős ember volt kitéve ennek a vírusnak élete elején, és volt némi immunitása, csak a fiatalabbakat betegítette meg, de megkímélte a sokkal sebezhetőbb időseket.

2014-re tudósok százai kezdtek aggódni amiatt, hogy túl sok GoF jellegű vizsgálatot folytatnak világszerte. Lehetségessé vált, hogy a laboratóriumi balesetek meglehetősen gyakori előfordulásával egy kifejezetten az ember ellen létrehozott (biológiai fegyver) vírus laboratóriumi szökése katasztrofális világjárványt okozhat. Megalakították a Cambridge-i Munkacsoportot, és öt évvel azelőtt, hogy bármelyikünk hallott volna a SARS-CoV-2-ről vagy a COVID-19-ről, a következőt nyilatkozták az ilyen jellegű a kutatások lehetséges veszélyeiről:

„A közelmúltban a himlővel, lépfenével és madárinfluenzával kapcsolatos incidensek egyes vezető amerikai laboratóriumokban még a legbiztonságosabb laboratóriumok esendőségére is emlékeztetnek bennünket, megerősítve a biológiai biztonság alapos újraértékelésének sürgős szükségességét. Az ilyen események felgyorsultak, és átlagosan hetente kétszer fordulnak elő szabályozott kórokozókkal az akadémiai és kormányzati laboratóriumokban országszerte. Bármilyen kórokozóval való véletlen fertőzés aggodalomra ad okot. Az újonnan létrehozott „potenciális pandémiás kórokozókkal” kapcsolatos baleseti kockázatok azonban komoly új aggodalmakat vetnek fel. A veszélyes vírusok, különösen, de nem kizárólagosan az influenza, nagymértékben fertőző, új törzseinek laboratóriumi létrehozása jelentősen megnövekedett kockázatot jelent. Ilyen környezetben egy véletlen fertőzés olyan járványkitöréseket válthat ki, amelyeket nehéz vagy lehetetlen lenne ellenőrizni. Történelmi tapasztalataink azt mutatják, hogy az új influenzatörzsek, amint az emberi populációkra átterjedtek, két éven belül a világ népességének egynegyedét vagy még többet is képesek voltak megfertőzni.”

„Minden etikus kísérlet esetében a várható nettó hasznok meghaladják a kockázatokat. A potenciális pandémiás kórokozók létrehozását magában foglaló kísérleteket le kell korlátozni mindaddig, amíg el nem készül a kockázatok, a lehetséges előnyök és a kockázatcsökkentési lehetőségek mennyiségi, objektív és hiteles értékelése, valamint a biztonságosabb kísérleti megközelítésekkel való összehasonlítás.”

„Amikor csak lehetséges, a lehető legnagyobb biztonságot biztosító elveket kell alkalmazni minden olyan felelőtlen megközelítéssel szemben, amely egy véletlen járvány kialakulását okozhatja.”

Már 2014-ben tudtuk, hogy veszélyes kórokozókat fejlesztenek, és még a legszigorúbban szabályozott amerikai laboratóriumainkban is kéthetente történtek biztonsági incidensek. Ez elég esetgyakoriság ahhoz, hogy sok neves tudós megriadjon, és azonnali intézkedéseket követeljen. A fenti dokumentumot aláíró tudósok biztosítani akarták a világ biztonságát, és meg akarták akadályozni, hogy az ilyen típusú kutatások világjárványt okozzanak. Tisztában voltak azzal, hogy egy ilyen járvány súlyosabb lehet, mint bármelyik korábban látott pandémia.

Válaszul ezekre az aggodalmakra, az Obama-adminisztráció átmenetileg leállította ezt a kutatást, és a kutatások folytatását a tényleges költségek és hasznok pontos számvetéséhez kötötte. Sajnos 2017-ben az ezzel kapcsolatos félelmek elültek, és az Országos Egészségügyi Intézet engedélyezte a GoF folytatását, miközben egyik korábbi problémára sem találtak megnyugtató megoldást.

Steven Salzberg, a Johns Hopkins Egyetem orvosbiológiai, mérnöki és biostatisztika professzora 2017-ben (Forbes magazin) megírta a „NIH újra megnyitja az ajtót a szupervírusok létrehozására” című cikkét.


„A harvardi Marc Lipsitch, a Cambridge-i Munkacsoport egyik vezetője megjegyezte, hogy „nincs szükségünk arra, hogy ezeket a veszélyes kísérleteket elvégezzük.  Valójában számos más módszer létezik, hogy válaszokat adjunk ezekre a közegészségügyet érintő fontos kérdésekre. Ezek minimális biztonsági kockázattal járnak, és sokkal alacsonyabb költségeket generálnak. Mérlegeljük a GoF-kutatások folytatásának előnyeit és hátrányait: 
 
Előnyök:
- Az új kórokozók létrehozása betekintést nyerhet a vírusok és baktériumok alapvető biológiájába.
- A nehezen elpusztítható kórokozók létrehozása segíthet jobb vírus- és baktériumellenes szerek kifejlesztésében, bár léteznek már hatékonyabb stratégiák.
 
Hátrányok:
 
- A vírusok véletlenül kiszabadulhatnak, és emberek milliói halhatnak meg.
- A vírusok rossz kezekbe kerülhetnek, és emberek milliói halhatnak meg.
 
...végső következtetésként én arra hajlok, hogy az ilyen kutatásokat véglegesen be kell tiltani."

2014-ben több tucat GoF-kutatás zajlott. Átmenetileg felfüggesztették őket, mert sokan elfogadhatatlanul veszélyesnek találták őket, és a laboratóriumi biztonsági incidensek számát pedig elfogadhatatlanul magasnak találták. 2017-ben a kutatást újraindították, annak ellenére, hogy a tudósok azt jósolták, hogy „ilyen szabályozatlan körülmények között elképesztően nagy az esélye annak, hogy a vírusok véletlenül kiszabadulhatnak, és emberek milliói halhatnak meg”.

2019 őszén pedig hódító útjára indult a COVID-19, és a világ azóta sem tudott megszabadulni tőle.

A járvány kirobbanása után tovább folytatták a GoF-kutatásokat az új koronavírussal is. Teljesen logikus, igaz! Egy világjárvány alatt kutatócsoportok tucatjai a még veszélyesebb változatok kifejlesztésén dolgoznak! Egy erősen fertőző vírus eddig is rendszeresen megtalálta a kiutat a laborból, de ők folytatták a munkát. De a nyomok ott maradtak DNS-ben. Tudjuk, hogy a SARS-CoV-2 delta-változata 2021 végén szivárgott ki egy tajvani laborból. Becsületükre legyen mondva, Tajvan értesítette a világot a szökési eseményről, és vizsgálatot folytatott a történtek kiderítésére. Megállapították, hogy a szóban forgó dolgozó háromféle módon is megfertőződhetett: vagy belélegezte a vírust, vagy fertőzött kesztyűvel érintkezve fertőződött meg, vagy túl korán vette le a maszkját (a korábbi hírek arról szóltak, hogy megharapta egy egér). Erről itt olvashat a kedves olvasó bővebben:

Függetlenül attól, hogyan is történt – megtörtént. Szerencsére értesítették a világot. Persze erről egy fikarcnyi hír sem jelent meg a magyar sajtóban. Akkor ez azt jelenti, hogy mi nem tartozunk a világhoz.

A történtek fényében persze senki sem lepődött meg azon, hogy egy erősen fertőző vírus… erősen fertőző. Nagy kérdés, hogy a Delta-hullámokban meghalt emberek hozzátartozói mit gondolnak az ilyen eseményekről. Egy biztos. A dolgok jelenlegi állása szerint egyetlen kormány sem fog eljárást indítani ezek ellen az emberek ellen.

A Delta után megérkezett az Omikron. Nos – ez a változat rendkívül furcsa. Nem úgy néz ki, mintha a SARS-CoV-2 természetesen kialakult változata lenne.

1. furcsaság: A filogenetikai fa

Először is nézzük meg a filogenetikai fát (ez alapvetően a vírusok családfája). Ez a kép a Science egyik cikkéből származik:



Az x tengely az időt mutatja, a korábbi időpontok a grafikon bal oldalán, a későbbi időpontok a jobb oldalon. Az y-tengely mutatja, hogy a vírusok mennyire mutálódtak az eredeti SARS-CoV-2-höz és egymáshoz képest. Figyeljük meg, hogy az idő múlásával, a természetes mutációk előfordulásával, az eredeti SARS-CoV-2 fokozatosan változatosabbá vált. Itt láthatja a Delta-változatokat (zöld színben), amelyek az idő múlásával természetesen bővülő vírusok közé vannak beágyazva. Ez egy „ékforma” alakzatot hoz létre, és ez az, amit elvárhatunk egy vírus természetes variálódásától.

Most nézzük meg az Omicront. Ez az a piros fürt a jobb felső sarokban. Nagyon-nagyon más. Ez nagyon messze van az eredeti SARS-CoV-2 leszármazottainak „természetes” családfájától. Sőt, ha visszavezetjük a „szárát” (vagyis ha megnézzük, hol ágazott el a „családfáról”), akkor azt látjuk, hogy valamikor már 2020 tavaszán egy közös „ősből” származott el.

Szóval, hogyan történt ez? Hogyan jelent meg hirtelen 2021 novemberében, amikor „ősapja” a vírus 2020 közepén elterjedt változata volt? Hol vannak az előzményei, a rokonai a természetes változatok között? Miért nem olyan, mint a többi változat, amelyek egy jól körülhatárolható, fokozatosan mutálódó leszármazottak természetes halmazába ágyazódnak be?

2. furcsaság: A mutációk aránya

Az összes vírus fejlődése során folyamatosan mutációkat fejleszt ki. Ez az oka annak, hogy a fenti képen ez a fokozatos ék alakzat látható. A vírus idővel egyre változatosabbá válik.

Kétféle mutáció létezik. Az úgynevezett „csendes” mutációk akkor fordulnak elő, amikor a vírus RNS-ében megváltozik egy nukleotid, ami nem okoz aminosav-változást. Ez azt jelenti: a csendes mutáció semmit sem változtat a vírus működésén. Ezzel szemben az úgynevezett „funkcionális” mutációk valóban változást okoznak a keletkező aminosavban.

Az Omikronnak sok mutációja van, amint azt a fenti filogenetikai fából láthatjuk. Mivel sok „hasznos” funkcionális mutációja van, amelyek a jelek szerint nagyon sikeres vírussá teszik. Mivel bármely vírus „összetételének” változása a természetes körülmények között véletlenszerű. Ez azt jelenti, hogy sok csendes (nem fontos) változtatást lehet látni a vírus összetevőiben. Valójában a SARS-CoV-2 összes többi sikeres változata alapján a tudósok tudják, hány csendes mutációt várnak el egy új variáns megjelenése során. Az Omikron esetében közel sem találnak eleget ezekből a csendes mutációkból.

Tony VanDongentől, a Duke farmakológiai és rákbiológiájának docense azt mondja, nagyon valószínűtlen, hogy egy vírus teljesen véletlenszerűen mutálódik így. Nem látunk elég néma mutációt a filogenetikai fán. Scott Ferguson, a gyógyszerészeti tudományok doktora és a Harvard Center for Systems Biology munkatársa is egyetért a felvetéssel (amikor az s/ns arányokról beszél, a néma és a funkcionális mutációk arányát érti).

Sok más jó hírű tudós véleményét is megtalálhatjuk ezzel kapcsolatban, ha rákeresünk a Twitteren a „silent mutations omicron” kifejezésre.

3. furcsaság: Az Omikron kikerüli az immunrendszert

Bizonyára már mindenki hallotta, hogy az Omikron kikerüli az oltottak és a korábban más változatok által természetes módon megfertőződött személyek immunválaszait. Ez például azt jelenti, hogy a meglévő vakcináink és a kezelések során alkalmazott monoklonális antitesteink sokkal kevésbé hatékonyak ellene.

Phillip Buckhaults, Ph.D. molekuláris biológus és rákgenetikus a Dél-Karolinai Egyetemen. Az Omicronról a következőt mondja: „Az evolúció során három különböző terápiás monoklonális antitestet sikerült legyőzni. Ez a mostani mesterséges eljárással megteremtett evolúciós nyomás nélkül nem jöhetett volna létre”.

Valentin Bruttel, aki 2016-ban doktorált a Würzburgi Egyetemen (Németország), ahol tumorimmunológiát, autoimmun betegségek kezelését tanulta, hozzátette: „Ez nem csak evolúciós nyomás. Rendkívüli evolúciós nyomás, amely megakadályozza, hogy az antitestek nagyon rövid időn belül kötődjenek a tüskéhez. (Nagyon kevés néma mutáció, amely úgy működik, mint egy óra, azt jelzi, hogy közel 1 évig fagyott volt.) Vagy szintetikus polimutáns, vagy különböző lábadozó/vakcinációs szérumok vagy rekombináns antitestek rendkívül jól hangolt szekvenciájának jelenlétében tenyésztik. Ez a sok rezisztencia nem származhat egy vagy néhány immunhiányos betegtől, akiknek általában B-sejthiányai vannak, nem is beszélve az állatoktól, amelyek kezdetben nem is rendelkeznek antitestekkel.”

4. furcsaság: Úgy tűnik, hogy egértől származik

Valentin Bruttel egy fontos alapelvről beszél. Egy vírustól nem várható el, hogy egy csomó rezisztenciát fejlesszen ki a jelenlegi emberi antitestekkel szemben, ha az:

  • legyengült immunrendszerű beteg, mert ezekben a betegekben nincs ellenanyag

  • egy állat, mert az állatok természetes körülmények között nem rendelkeznek emberi antitestekkel.

A „mainstream” média azt akarja velünk elhitetni, hogy egy immunhiányos beteg vagy egy egér az Omikron keletkezésének legvalószínűbb „természetes” módja (bár még ha így is lenne, ez sem magyarázná meg az 1. és a 2. furcsaságot).

A jelenlegi általános narratíva szerint az Omikron egerektől származik, ezért a Zoonosis Team azt sugallja, hogy a vírus emberekről egerekre ugrott, immunitást fejlesztett ki az egerekben nem található antitestekkel szemben, és sokkal több mutációt fejlesztett ki, mint amennyit a természetben valaha is találtak volna. Aztán valami megmagyarázhatatlan okból (nagyon rövid idő múlva) az egérről emberre ugrott, és heteken belül, soha nem látott gyorsasággal megfertőzte az egész emberiséget.

Ez a magyarázat túl sok nagy kérdést hagy maga mögött észszerű, tudományosan igazolható válasz nélkül.

Azonban azt is tudjuk, hogy sok funkciójavítással kapcsolatos kísérletet végeznek humanizált egerekkel. Íme egy példa, amely konkrétan a SARS-2-vel, ACE-receptorokkal és humanizált egerekkel kapcsolatos: „A SARS-CoV-2 átjutása emberi és egéreredetű sejtekben. Az ACE2 kiválasztja az egérhez adaptált és ACE2-től független vírusokat”.



A Bruttel által leírt forgatókönyv lehet, hogy a helyes forgatókönyv, de lehet, hogy nem. Egy ilyen magyarázat inkább tűnik valóságosnak, mint az „immunkompromittált személy” vagy a „vad egér” narratíva.


Jonatan Pallesen, a genomikából PhD fokozattal rendelkező adattudós sokkal tömörebben foglalja össze az Omikron laboratóriumi szivárgási hipotézisét, mint én:





Egyáltalán, kik ezek az emberek?

Ezek mind olyan emberek, akiknek a képzettsége azt mutatja, hogy eléggé ismerik a genomokat, a mutációkat, a mikrobiológiát ahhoz, hogy tudják, „valami nem stimmel”. De nem ők azok, akiknek a megélhetése a GoF kutatási programjaitól függ.

Ők nem olyanok, mint például Peter Daszak vagy Shi Zhengli, akik egy vitathatatlanul öncélú zoonózis-hipotézist hirdettek. Ők sem közvetlenül, sem közvetve nem érintettek a kutatás finanszírozásában, mint például Fauci vagy más (amerikai, kínai, német) kormányok.

Más szóval, azok az emberek, akik a leginkább szűkszavú magyarázatokat hirdetik, akik kerülik a laboratóriumi kiszivárogtatások témáját, akik minden mást összeesküvés-elméletnek neveznek, azok érdekeltek a közvélemény ilyen irányú „terelgetésében”. Nem akarják, hogy a világ azt a következtetést vonja le, hogy ezek a vírusok egy laborból származnak. Ezek a kutatók nem akarják, hogy a világ úgy döntsön évtizedes kutatásaikról (életművükről), hogy nem mehet tovább. A kormányon lévők pedig nem akarják, hogy felelősnek találják őket egy globális katasztrófáért.

Ez mind nagyon érthető, de a kutya mindenit, 5,5 millió ember halt meg, és még mindig nincs vége. Úgy tűnik, hogy ez a veszélyes vírus már legalább háromszor lett „laborszökevény” (az eredeti SARS is többször kiszivárgott egy laborból – szerencsénkre ez a vírus sokkal kevésbé terjed, és soha nem ért világjárvány szintű tragédiát).

Valentin Bruttel szerint: „Ha egy 1000 dolláros PhD-mellékprojekt több millió embert ölhet meg, akkor véget kell vetnünk a funkciónyerésről szóló kutatásoknak, különben az végez velünk.”

Úgy tűnik, hogy az olyan emberek, mint Furmanski, a Cambridge-i Munkacsoport, Lipsitch, Salzberg, VanDongen, Ferguson, Buckhaults, Bruttel, Pallesen, Segreto és a DRASTIC kutatócsoport járnak a jó úton, nem pedig az ellenérdekelt kormányok és egészségügyi vezetők.

Erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a további GoF-kutatásokat leállítsák, és a felelősöket bíróság elé állítsák!

A cikk elejét Bárdosi Attila gondolataival kezdtem. Úgy gondolom, hogy a lezáráshoz is az ő gondolatai lehetnek a leginkább mozgósító erejűek.

„Ma már csak egyet tehetünk: ezeket a folyamatokat – az észszerűséget és a közjót szem előtt tartva – a Föld összes országát átölelő, szigorú kontroll alá vesszük, és kiírtjuk gondolataink közül a profittermelés mindenek fölött álló kényszerét, amire időközben – minden mást kizárva – a világ működésének egyetlen elengedhetetlen feltételeként tekintünk. Egy ellenséget csak azonos vagy annál hatékonyabb fegyverrel lehet legyőzni. Távolságtartással, maszkok viselésével csak átmenetileg érhetünk el valamilyen eredményt. Ezek ellenszerét a vírus eddig mindig könnyűszerrel megtalálta. Ha nem ez történt volna, ma nem lennének járványok.”


„Egy azonban biztos: hétmilliárd ember beoltása hathónaponként mindig újabb és újabb oltóanyaggal nemcsak technikailag, hanem anyagilag is kivitelezhetetlen és illuzórikus. Az oltás nagylelkűséget sugalló jelenlegi díjmentességének gyakorlata – naivitás lenne azt hinni, hogy ez igaz, hiszen az állampolgárok ezt már előre régen kifizették – a profittermelés mindent átfogó, általános érvényű célja miatt a jövőben nem lesz tovább fenntartható. Hogy milyen tervek készülnek, és azok közül melyik kerül megvalósításra, azt ugyanaz dönti el, mint eddig mindig: hogy kinek mi áll érdekében, és ki mennyi hasznot tud belőle húzni. A járvány következtében a társadalmi rétegek között amúgy is kialakulóban lévő feszültség erősödni, a polarizáció, valamint a gazdagabb és szegényebb országok ellentétje éleződni fog akkor, amikor ennek ellenkezőjére, az összefogásra lenne szükség. Ez várhatóan újabb krízisek forrása lesz. Lehet, hogy a vírust átmenetileg visszaszorítjuk, de ezzel nem szüntetjük meg a jelenlegi katasztrófa okát. Reális ismétlődésének lehetősége tovább fog fenyegetni minket, mint egy fejünk fölött lógó kard, amely bármelyik pillanatban lecsaphat ránk.”

 

Források:


 






485 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page