top of page

Vukics Ferenc: A félelem és az élelem fontosabb, mint a „demokratikus eszmék”




Jó néha kitekinteni az „atlantista” falak mögül. A világ többi része is élni akar és van véleménye a világban zajló folyamatokról. Folytatjuk barangolásunkat a világ körül. Ma egy marokkói szerző egyik tanulmányának rövidített változatával ismerkedhet meg a Tisztelt Olvasó.




Ahmed Charai a Magazine L'observateur marokkói hetilap, valamint a Foreign Policy magazin francia kiadásának kiadója. Charai Marokkó és Észak-Afrika szakértőjeként a Washingtoni Külpolitikai Kutatóintézet és a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja kuratóriumának tagja. Nemrégiben jelent meg egy írása a gatestoneinstitute.org-on, ahol azt állítja, hogy a félelem és az élelem fontosabb sok fejlődő nemzet számára, mint a demokratikus eszmék.

Ahmed Charai: Újvilági rendbontás: Mit is árul el az ENSZ Oroszországról szóló szavazása valóban a globális politikáról? (New World Disorder: What the UN Vote on Russia Really Reveals About Global Politics) címmel:

„Az orosz-ukrán háború legutóbbi csatatere az ENSZ csendes, többnyire modoros termeiben zajlott le. Ott, az ENSZ ikonikus New York-i központjában a világ szavazott Oroszország inváziójáról – felfedve a demokrácia globális támogatottságának töréseit és repedéseit. Gyakorlatilag a küldöttek elé terjesztették Oroszország felfüggesztését az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában. De minden diplomata tudta, hogy ez valójában Oroszország Ukrajna elleni támadásáról szól. A demokráciáról és az önrendelkezésről szóló konszenzus törékeny volt: mindössze 93 állam (193-ból) szavazott Oroszországnak az UNHRC-ből való eltávolítása mellett, és ezáltal elítélte a kisebb, gyengébb szomszédja elleni fellépéseit.

További 24 nemzet (köztük Kína) Oroszország mellett szavazott. A legaggasztóbb jelenség azonban az, hogy 58 ország hiányzott a szavazásról, mert nem hajlandók állást foglalni a nagyhatalmak közötti párharcban. Mások attól tartottak, hogy az energia, az élelmiszerek és a műtrágya ára tovább emelkedhet, ha a konfliktus tovább eszkalálódik (Oroszország és Ukrajna egyaránt jelentős olaj-, gáz-, búza- és műtrágyázó petrolkémiai termékek termelője – mindez létkérdés a fejlődő országok számára.). A félelem és az élelmiszer fontosabb sok fejlődő nemzet számára, mint a demokratikus eszmék.

Az amerikai és európai döntéshozóknak szembe kell nézniük egy kemény igazsággal: bár Oroszország diplomáciailag elszigetelt, nincs teljesen egyedül, és sok ország nem áll Ukrajna és annak demokratikus reményei mellett.

A kilátás a kijevi külváros romjaiból nem túl biztató. Ukrajna demokratikusan megválasztott vezetői tudják, hogy elfoghatják, megsebesíthetik vagy megölhetik őket. És azt is tudják, hogy a szankciók története, a nyugati koalíció választott fegyvere azt mutatja, hogy még mindig nem sikerül megszelídíteniük a betolakodókat. Mindezeket a tényeket ismerték persze az ENSZ küldöttei is. Valójában közvetlenül ukrán diplomatáktól hallották ezeket. De a magasröptű eszmék és az igazi kétségbeesés szavai sem hatották meg őket.


Nézzük meg közelebbről, miért döntött úgy 100 nemzet, hogy nem támogatja Ukrajnát az ENSZ-szavazáson.

Latin-Amerikában az Amerika-ellenesség egy formája a művelt osztályok körében Putyin nyílt bírálatától való vonakodásban nyilvánult meg. Ezt felerősítik a Kuba és Venezuela által hangosan terjesztett üzenetek által is.

Kína nem lát okot arra, hogy feldühítse Oroszországot, amely az olaj, a gáz és a szén egyik fő szállítója; különösen azért nem, mert a nyugati nemzetek gátolnák a Kínának éppen nagyon fontos fosszilis tüzelőanyagok termelését. Pekingben a politikai döntéshozó körök nincsenek telezsúfolva idealistákkal, döntéseik mindig önérdekűek és pragmatikusak.

Az arab vezetők elégedetlenek a Biden-adminisztrációval amiatt, hogy tavaly kivonult Afganisztánból, folyamatban lévő tárgyalásokat folytatott a fenyegető iráni rezsimmel, és laza volt a jemeni székhelyű huszi terror- és rakétatámadásokkal szemben. Az arab vezetők most először tesznek fel kérdéseket nyilvánosan az amerikai politikai rendszer fenntarthatóságáról és az amerikai külpolitika koherenciájáról.

Az iráni nukleáris dossziéval kapcsolatban Izrael, az Egyesült Államok egyik legszilárdabb szövetségese a régióban attól tart, hogy a Biden-kormány mindenáron megállapodást akar kötni az iráni rezsimmel anélkül, hogy figyelembe venné a teheráni agressziónak a térségre gyakorolt lehetséges hatását.

Ami már néhány éve alábbhagyott, az amerikai vezetők azon elkötelezettsége, hogy megvédjék, fenntartsák és előmozdítsák azt a nemzetközi rendet, amelyben az államok betartják a közös szabályokat és normákat, felkarolják a liberális gazdasági rendszereket, lemondanak a területi hódításokról, tiszteletben tartják a nemzeti kormányok szuverenitását, és demokratikus reformokat fogadnak el.

Napjaink egyre bonyolultabbá váló globális környezetben az USA csak úgy tudja elérni céljait, ha az Oroszország és Kína által támasztott kihívásokra válaszoló, összehangolt külpolitikával mutatja fel erejét. Ehhez az USA-nak szándékosan meg kell erősítenie és produktív kapcsolatokat kell ápolnia szövetségeseivel, partnereivel és más, közös érdekű nemzetekkel.

Az Egyesült Államoknak vonzó politikai, gazdasági és biztonsági alternatívákat kell kínálnia Kína befolyása helyett az indo-csendes-óceáni térségben, Afrikában és azon túl.

Ahelyett, hogy elítélné azokat a nemzeteket, amelyek tartózkodtak az Oroszország elleni szavazástól, Amerikának meg kellene értenie, miért gondolták úgy sokan, hogy a szavazástól való távolmaradás a legjobb választásuk. Ezután Amerikának világossá kell tennie, hogy továbbra is támogatja a jogállamiságot és a demokráciaeszményt, és hitelességet kell helyeznie eszméi mögé.”


 

Forrás:







432 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page