Vukics Ferenc: Angliában legkevésbé az orvosok oltatták be magukat...
Erről sem fognak írni Magyarországon! Jó, ha az ember széleskörűen tájékozódik. Az általam korábban már felemlegetett zágrábi orvos, Gordan Lauc fészbuk-oldalán olvashattam a következőket:
„Egy nagyon érdekes szöveget hozott a tegnapi The Times. Az Egyesült Királyság egészségügyi dolgozói közül legkevésbé az orvosok oltatták be magukat. A kormány elbocsátásokkal fenyegette őket, de úgy tűnik, erre a határozott jelzésre visszavonják a fenyegetést. A COVID-19 vakcinák nagyon fontos szerepet játszottak a halálesetek számának csökkentésében, és minden idős és veszélyeztetett idős, aki beoltatta magát, jó döntést hozott.
Azonban a gyermekek, fiatalok és egészségesek, valamint a COVID-19-et leküzdők védőoltásba kényszerítése olyasvalami, amire a történelem legnagyobb korrupciós botrányaként fognak emlékezni az orvostudományban.”
Első olvasásra tényleg hihetetlennek tűnt, de a horvát járványügyi szakember eddig sem beszélt a levegőbe, és természetesen a forrást is pontosan megadta.
A The Times szerint:
„Az orvosok csatlakoznak a pincérekhez, hogy visszautasítsák a Covid-oltásokat! Az egészségügyi dolgozók közül az orvosok azok, akik leginkább visszautasították az oltásokat (ők kapták a legkevesebb COVID elleni oltást).
Őket csak a fitneszoktatók, a művészek és a pincérek előzik meg ebben az összehasonlításban, akiknél az oltást elutasítók aránya a legnagyobb a társdalomban. Az Országos Statisztikai Hivatal (ONS) új adatai bemutatják a szakmánkénti oltási arányokat (év végi állapot alapján). Az adatok korai jelzést adnak arról, hogy az NHS és a szociális ellátó munkaerő mely részeit érintheti leginkább az áprilisban életbe lépő kötelező védőoltási szabály.”
Ennyi tudatlan, tökkelütött orvost, művészt, pincért és fitneszedzőt hord hátán a brit anyaföld! Nem hinném, hogy rosszabb képzést kaptak volna azok az orvosok, mint a hazaiak.
Ennyit arról, hogy az oltásokat elutasítók többsége a társadalom legképzetlenebb rétegéből kerül ki. Inkább csak emlékeztek egy Josef Mengele nevű orvos perére...
Emlékeztetőül:
A Nürnbergi Kódex tíz pontja, 1947.
A Nürnbergi Per egyik legfontosabb fejezete a nürnbergi orvosper. Az orvosper során napvilágra került (világszerte általános) hiányosságokat 1947-ben a Nürnbergi Kódex 10 pontjával kívánta szabályozni a nürnbergi hadbíróság.Persze fontos alapjog a tudományos kutatás szabadsága, de mind a vizsgálódás célja, mind a módszere és eszközei korlátokat szabnak neki. A náci orvosok a nürnbergi orvosperben még azzal védekezhettek – igaz, sikertelenül –, hogy semmilyen írott szabályt nem szegtek meg, amikor iszonyú emberkísérleteik, szelekciós gyilkosságok, elmebetegek elleni bűncselekmények és a tömeggyilkos kényszereutanázia-program miatt kellett bíráik elé állniuk. Szokatlan módon magának a büntetőítéletnek az indoklásában rögzítették azokat az alapszabályokat, amelyeket az orvosbiológiai kutatásoknál azóta – némi módosítással – mindenkinek be kell tartania. A náci rezsim számtalan förtelmes gyilkosságot követett el, és sok iszonyatos tömeggyilkosságot hajtott végre. Legtöbbjüket hidegvérűen, racionális és gazdaságossági érvekkel támasztotta alá. Ezek egyike volt a kényszereutanázia programja is, amely során mintegy 275 ezer embert, végstádiumos beteget, elmebeteget, felnőttet és gyereket pusztítottak el orvosi utasításra.
A kényszereutanáziát és eugenikát (eugenetikát) nem a nácik találták fel, és nem szükségszerűen kapcsolódott össze a fajelmélettel.
Jelentős tábora volt a nyugati világban annak a veszélyes eszmének, hogy a hozzáértő, tudós és felhatalmazással bíró embernek (és az általa működtetett jótékony államnak) van lehetősége és joga beavatkozni az evolúciós folyamatba, irányítani az emberi faj (vagy azon belül egy embercsoport) minőségének védelmét és javítását.
Elsősorban a szelektív születéskorlátozás eszközét alkalmazták. Eugenikai és fajtisztasági program keretében kényszersterilizáltak „notórius bűnözőket”, mentális és gyógyíthatatlan betegeket, köztük epilepsziásokat, alkoholistákat, melegeket és cigányokat. Ezt történt Skandináviában és az Egyesült Államokban is.
Az I. Amerikai Katonai Törvényszék véleménye a „megengedett orvosi kísérletekről”
Az érintett önkéntes hozzájárulása feltétlenül szükséges. Ez azt jelenti, hogy az alanynak jogi értelemben képesnek kell lennie arra, hogy beleegyezését adja; hogy képesnek kell lennie arra, hogy erőszak, csalás, trükk, nyomásgyakorlás, színlelés vagy a meggyőzés vagy kényszerítés bármely más formája nélkül gyakorolja ítélőképességét; hogy elegendő ismerettel és megértéssel kell rendelkeznie a kérdéses területről és annak részleteiről ahhoz, hogy képes legyen megértő és tájékozott döntést hozni. Ez utóbbi feltétel szükségessé teszi, hogy a beleegyezés megszerzése előtt az alanyt tájékoztassák a kísérlet jellegéről, időtartamáról és céljáról; az alkalmazandó módszerről és eszközökről; az észszerűen várható összes kellemetlenségről és veszélyről; valamint a részvételnek az egészségére vagy személyére gyakorolt esetleges következményeiről. A beleegyezés értékének meghatározására vonatkozó kötelesség és felelősség mindazokat terheli, akik a kísérletet megrendelik, irányítják vagy végrehajtják. Ez személyes kötelesség és felelősség, amelyet nem lehet büntetlenül másokra hárítani.
A kísérletnek olyannak kell lennie, hogy a társadalom javára olyan gyümölcsöző eredményeket hozzon, amelyek más kutatási eszközökkel vagy módszerekkel nem érhetők el. Nem lehet önkényes vagy természeténél fogva felesleges.
A kísérletet úgy kell megtervezni, és az állatkísérletek eredményeire, valamint a betegség vagy kutatási probléma természetrajzára vonatkozó ismeretekre kell alapozni, hogy a várható eredmények indokolják a kísérlet elvégzését.
A kísérletet úgy kell elvégezni, hogy elkerülhető legyen minden szükségtelen fizikai és lelki szenvedés és sérülés.
Semmilyen kísérlet nem végezhető el, ha már a kezdetektől fogva észszerűen feltételezhető, hogy az halálhoz vagy maradandó károsodáshoz vezet, kivéve a legtöbb olyan kísérletet, amelyben a kísérletező egyben kísérleti alany is.
A veszély soha nem haladhatja meg a megoldandó probléma humanitárius jelentősége által meghatározott határokat.
Megfelelő előkészítésről és megfelelő eszközökről kell gondoskodni, hogy az alanyt megvédjék a sérülés, maradandó károsodás vagy halál legkisebb lehetőségétől is.
A kísérletet csak tudományosan képzett személyek végezhetik. A kísérletet végzőknek vagy végrehajtóknak a kísérlet minden szakaszában a legnagyobb szakértelmet és gondosságot kell tanúsítaniuk.
A kísérlet során a kísérleti személynek szabadon meg kell hagynia a kísérletet, ha fizikailag vagy szellemileg olyan pontra jutott, ahol lehetetlennek tűnik számára a folytatás.
A kísérlet során a kísérletvezetőnek bármikor fel kell készülnie a kísérlet befejezésére, ha a tőle elvárt jóhiszeműség, különleges tapasztalata és gondos ítélőképessége alapján gyanítja, hogy a kísérlet folytatása a kísérleti személy sérüléséhez, maradandó károsodásához vagy halálához vezethet.
Ha emberellenes emberkísérletekről beszélünk, a legtöbbünknek Josef Mengele jut eszébe. Jó okkal. Istent alakított a haláltábor rámpáján, és ő döntötte el, ki élhet tovább, ki nem. Ő volt az, aki „vitamininjekciókkal” tette nemzőképtelenné az auschwitzi foglyokat, elsősorban zsidókat. De a laborjának volt a feladata az új gyógyszerek, vegyszerek és mérgek kipróbálása foglyokon. Szándékosan ejtettek sebeket embereken, vagy tartották őket hideg vízben, tűzben, fertőzték meg. A hírhedett ikerkísérletei során is rengeteg embert megölt és tett tönkre. Mégsem sikerült felelősségre vonni, valószínűleg Brazíliában halt meg ágyban, párnák közt.
Nehéz őt felülmúlni, de a japán 731-es egység még tán Mengelén is túltett, és éppúgy megúszták a felelősségre vonást, mint a gyilkos náci doktor. Élveboncolás, szándékosan előidézett halálos járvány, robbanóakna- és vegyifegyver-kísérletek élő emberekkel – nem ragoznánk tovább. Mindezt a tudományos megismerés, a katonai és nemzeti érdek mögé rejtett gátlástalan hatalomvágy szolgálatában.
Ebből is látható, mekkora szükség volt a Nürnbergi Kódexre, hogy a tudományt ne lehessen az ember ellen fordítani. Vagy legyünk realisták: hogy nehezebb legyen az ember ellen fordítani, és többet ne lehessen hivatkozni a korlátozó szabályok hiányára.
A nürnbergi orvosperben a megvádolt 23 orvosból 7-et halálra ítéltek, 5-en életfogytiglani börtönt, 4-en börtönbüntetést kaptak, 7-üket pedig felmentették...
Forrás:
