top of page

Vukics Ferenc: Az elit foglyul ejtése – a kínai „soft power” egyik eszköze




"It is difficult to get a man to understand something when his salary depends on his not understanding it." – "Nehéz valakinek megérteni valamit, ha a fizetése függ attól, hogy ne értse azt." Upton Sinclair

Botos Gregory Zoltán barátomtól kaptam az ötletet, hogy olvassam rendszeresen ZeroHedge-t. Itt gyorsan rá is találtam Peter Schweizer, a The Gatestone Institute egyik vendégszerőjének egy nagyon érdekes írására, amely arról szól, hogy Kína sikerének egyik fő eszköze az adott országok gazdasági és politikai elitjének „foglyul ejtése”. Évek óta figyelem a kínai változásokat és olvasom az angol nyelvű kínai lapokat. Nemrégiben egy több részes, angol nyelvű tanulmánysorozatot indítottunk egy kollégámmal, amely Kína belső kihívásainak kérdéseit vizsgálja. Próbálom megértetni a hazai nagyközönséggel, hogy a nyugati gazdasági szereplők már nemcsak gazdasági, de ideológiai függésben is vannak a kínai rendszertől.

A kapitalizmus leváltásának lehetőségeit kutató elitek szépen lassan a kínai soft power áldozataivá váltak. Tökéletesen azonosultak a Kína által hangoztatott célokkal. Ezek a vezetők úgy érzik, hogy osztoznak valamiféle közös értékekben.

A soft power fogalmának felvetése Joseph S. Nye amerikai professzor nevéhez fűződik, aki először 1990-ben megjelent könyvében, majd egyéb írásaiban, ill. egy speciálisan ennek szentelt könyvben (Soft Power. The Means to Success in World Politics. New York, 2004, Public Affairs) fejtette ki a fogalom tartalmát. A hatalomhoz kapcsolva lényegét abban a képességben jelölte meg, hogy kényszerítés vagy megvásárlás helyett vonzáson keresztül érjük el, amit akarunk. Ez a vonzás egy ország kultúrájából, politikai eszméiből és politikájából keletkezik. Befolyásolást jelent, hogy a célba vett állam, társadalom ugyanazt akarja, mint mi. A hard powertől a soft powerig terjedő spektrum a parancsolástól és kényszerítéstől az ösztökélésen, a korbács és a mézesmadzag alkalmazásán át a kooptálásig terjed, amikor a „célba vett” már nem csupán fenyegetett vagy meggyőzött, hanem szinte azonosul az elérni kívánt dologgal, támogatja, mert úgy érzi, hogy osztozik az értékeiben, céljaiban. Az 1990-es évek vége óta a kínai stratégiai elemzők, újságírók, de a legfelső vezetés köreiben is igen élénk érdeklődés tapasztalható a soft power (puha erő) kérdése iránt. Kína gazdasági és katonai erejének (kemény erő, hard power) növekedésével párhuzamosan elemzik a soft power szerepét az ország nagy stratégiájában, a békés növekedésben, a vezetés által most favorizált „harmonikus világ” létrehozásában, különböző formáinak felhasználását a külpolitikai célok elérésében


Az elit elfogása, foglyul ejtése Kína sikerének döntő eszköze.

Tekintsünk bele Peter Schweizer szóban forgó írásába:


„Miközben azt kutattam, hogy hogyan is gazdagodtak meg az amerikaiak azáltal, hogy segítettek a Kínai Kommunista Pártnak elérni azt a szókimondó célját, hogy leváltsa az Egyesült Államokat, mint a ’világ első számú hatalmát’, rábukkantam az ’elit elfogása’ kifejezésre. Ez a kifejezés a Kínai Kommunista Párt az Egyest Államokban élő befolyásos emberekkel kapcsolatos tetteit írja le.”


„Az ’elit elfogása’ különböző dolgokra utalhat, de a legfontosabb szereplők a Kínai Kommunista Párt, a kínai hírszerző apparátus és az ún. ’kvázi magánvállalkozásokban részt vevő személyek’.

Az ötlet elég egyszerű: ha pénzzel, piacokhoz való hozzáféréssel és szívességekkel elcsábítod egy másik ország elitjét, az arra készteti őket, hogy érdekeiket és Kína érdekeit összefonódónak vagy akár teljesen azonosnak tekintsék.”

„A kínaiak nem finomkodnak ebben, és nem is nagyon próbálják eltitkolni a szándékaikat. Világszerte gyakorolják, leginkább Afrikában az Öv és Út kezdeményezésük megvalósítása érdekében. A nyugati demokráciák elitjei pedig eléggé ’lágy tapintásra alkalmasnak’ bizonyultak, különösen a nem kormányzati elitek körében.”




„A Red Handed: How American Elites Are Helping China Win című legújabb könyvemet ennek a központi igazságnak a megértetésére szántam. A könyv feltárja, hogy hogyan tették az akadémiai, a pénzügyek, a sport és a szórakoztatás, valamint a technológiai szektor elitjei a magukévá ezeket a célokat, miközben Kína siralmas emberi jogi helyzete, az ipari és katonai kémkedés, és az egyre agresszívebb hangnemet megütő külpolitikai viselkedés nem zavarta őket.”


„Van olyan tényező, amely ezt a közönséges diplomáciát vagy akár azt a régi üzleti szlogent, miszerint ’a vevőnek mindig igaza van’, felülír. Ez pedig az a hatalom, amellyel csak azok rendelkeznek, akik engednek a kísértésnek. A könyv az Egyesült Államok legbefolyásosabb embereinek nyilvános tevékenységeit és nyilatkozatait vizsgálja. A Szilícium-völgy világából vannak a legtöbben: Mark Zuckerberg a Facebooktól, Tim Cook az Apple-től és Bill Gates a Microsofttól. A Wall Street világából megvizsgáltuk Ray Daliót a Bridgewater-től, a világ legnagyobb fedezeti alap befektetési társaságától, és Larry Finket a BlackRocktól. A tudományos körökből a Harvard és a Yale egyetemek tevékenységét vizsgáltuk. Felmértük a Bush család, a kanadai Trudeau család, a Pelosi család és természetesen a Biden család kínai kapcsolatainak történetét.”


„Ennek ellenére a hírek minden nap tele vannak újabb és újabb példákkal; az a mód, ahogy Kína mindezeket az embereket és intézményeket – és ezen kívül másokat is – kooptált, riasztóan hasonló, egyszerű, és még egy gyerek is könnyen meg tudja érteni a lényegét. A 30 éves oknyomozó munkám során megszoktam, hogy a héja módra viselkedő társaságok, közvetítők, banki nyilvántartások és adóbevallások végtelen rétegében kell átásnom magam, hogy felfedjem ezeket az összefüggéseket. Mégis, az általunk áttekintett emberek és intézmények, valamint a kínai kormány közötti kapcsolatok meglehetősen gyorsan tárultak a szemünk elé, miután elhatároztuk, hogy a korrupció mechanizmusát az amerikai elit kínaiak általi ’elfogásának’ szemüvegén keresztül nézzük. Ez az egyik oka annak, hogy végül azt kellett mondanom, hogy ez volt a legfélelmetesebb eredményt hozó vizsgálat, amit valaha is elvégeztem.”


„Csapdába ejtve, az általunk tárgyalt személyek mindegyike megtagadná szerepét abban, hogy tevékenységével és kapcsolataival hozzásegítette Kínát az amerikai tőkepiacokhoz, az amerikai katonai és megfigyelési technológiához vagy az amerikai politikai döntéshozatalhoz. Mindegyik azt mondaná, hogy ő csak kereste az üzleti lehetőségeket, amelyeket a kínai piac kínált nekik, mert ez a tőkések dolga. Azt állítanák, hogy az általuk vezetett vállalatok valójában nemzetközi vállalatok, és mint ilyenek, kötelesek a lehető legsemlegesebb álláspontot képviselni az amerikai külpolitikával kapcsolatban.”


„Nem mindegyikük olyan pimasz ezzel kapcsolatban, mint a Srí Lanka-i születésű Chamath Palihapitiya, milliárdos kockázati tőkés és befektető, aki egy múlt heti interjúban Kína saját ujgur polgárai ellen elkövetett népírtással kapcsolatban csak annyit mondott legyintve, hogy ’senkit sem érdekel’. És még ő sem annyira beszédes, mint a Facebook-os Mark Zuckerberg. Egy 2015-ös állami vacsorán a Fehér Házban, amikor Hszi Csin-ping kínai elnököt látogatták meg, a világ harmadik leggazdagabb embere elvitte kínai származású, hét hónapos terhes feleségét, hogy mutassák be Xinek, és az asszony azonnal furcsa kéréssel fordult a kínai vezetőhöz. Mit szólna, ha a Xi kínai nevet adnánk a születendő gyermeküknek? A kommunista diktátort megdöbbentette a kérés, és udvariasan visszautasította, azzal magyarázva, hogy ’túl nagy felelősség’ lenne egy ilyen nevet egy teljesen idegen környezetben egy gyermekre ruházni.”


„Ők sem olyan nagymenők, mint Ray Dalio, aki 2017-es könyvében, amely az Alapelvek címet viseli, ’személyes hőséről’, Wang Qishanról írt. ’Minden alkalommal, amikor Wanggal beszélek – ájult el Dalio –, úgy érzem, közelebb kerülök az egyesítő kód feltöréséhez, amely feloldja az univerzum törvényeit.’ Wang a Kínai Kommunista Párt második leghatalmasabb embere, és Hszi végrehajtójaként vált ismerté. Az Economist ’Kína legrettegettebb emberének’ nevezte. De ez Dalio-t nem hatotta meg.”


„Az Apple Computers egy másik nagyszerű példa. Szinte mindent Kínában gyártanak, amit a cég értékesít. Az iPhone a telefonok kínai piacának több mint 23 százalékát birtokolja. Az Apple-t többször is vádolták azzal, hogy részesült a kínai ujgurok kényszermunkájából, amit a cég állandó jelleggel tagad. De amint azt egy technológiai befektető nemrég a Vanity Fairnek mondta: ’Ha Te vagy az Apple, és 20 évet töltöttél infrastruktúra kiépítésével Kínában, nem tudsz olyan egyszerűen egy gombot megnyomni, és a teljes infrastruktúráját Indiába költöztetni. Az újjáépítés és az ellátási láncod kiépítése újabb 10-15 évig tart. Jelenleg egyszerűen nem hiszem, hogy van más választásuk.’"


„Természetesen az Apple vezérigazgatója, Tim Cook is jelen volt egy exkluzív találkozón a Microsoft seattle-i központjában, ahol a technológiai titánok még a 2015-ös állami vacsora előtt találkoztak Xi-vel. Amikor Xi belépett a szobába, egy mennydörgés után Cook a kollégája felé fordult, és megkérdezte: ’Érezted, hogy a szoba remegett?’ A feltevésünket az élet más területén is visszaigazolni látjuk. Senkinek sem kellett volna megdöbbennie azon, hogy LeBron James kosárlabdázó egy másik NBA-csapat vezérigazgatóját szidta, amiért az a Twitteren a hongkongi demokratikus tiltakozások kínai elnyomásáról írt. James milliós jogdíjakat keres a mezekért és más, a nevét és képmását viselő tárgyakért Kínában. Nyilvánvalóan most már a külügyek szakértője is, és a Houston Rockets akkori GM-jét, Daryl Moreyt is képes leszidni, mert ’vagy félretájékoztatták, vagy nem igazán tájékozott a helyzetről’ a kínaiakat illetően.”


„A kínai kommunisták azonban ezt nem várják el a partnereiktől. Van egy gyakori kifejezés a mandarin nyelvben, ami nagyjából így fordítható: ’A sok segítség, egy kis rossz szájjal (szidással) is járhat.’ A kifejezés azt érzékelteti, hogy a gyakorlatias kínaiak tudják, hogy barátaiknak időről-időre kritizálniuk kell Kína lépéseit. De mindaddig, amíg ezek a barátok Kína érdekeit előmozdítják a fontos dolgokban, méltóképpen figyelmen kívül hagyják ezeket a megnyilvánulásokat.”


„Nancy Pelosi képviselőházi elnök keményen bírálta Kínát az emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatban. A kongresszusi tagságának első ciklusában 1991-ben a Tienanmen téren találta magát, és bátran kibontott egy transzparenst a következő felirattal: ’Azoknak, akik meghaltak a demokráciáért Kínában’. A feldühödött kínai rendőrség lefoglalta a transzparenst. ’Elkezdtem futni’ – emlékezett vissza Pelosi. ’A sajtót rosszabbul kezelték, mert kameráik voltak, és őrizetbe vették őket.’ Azóta ő is fejlődött. Férje, Paul azóta több millió dolláros szerződéseket kötött Kínával mint a kínai befektetési piac úttörőjének számító Matthews International Capital Management partnerbefektetője.

Már két éve blokkolja a Kongresszus erőfeszítéseit a COVID vírus eredetének kivizsgálásában. Mivel a bizonyítékok nagy része a vírus laboratóriumi kiszivárgásának lehetőségére utalt Vuhanban, Pelosi megparancsolta a Kongresszus demokratáinak, hogy ne működjenek együtt az ügy kivizsgálására irányuló erőfeszítésekben.”

Ahogy sejtettük.

Ha pedig valaki egyszerűen nem érti, hogy a hivatalos szerv, a politikus, az üzletember nem érti a legnyilvánvalóbb dolgot sem, akkor ne ijedjen meg, nem ő őrült meg. Csak meg kell tanulnunk: „Nehéz valakinek megérteni valamit, ha a fizetése függ attól, hogy ne értse azt.”

Köszönöm ZeroHedge! Jó kezdés volt!

 

Forrás:




















677 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page