Vukics Ferenc: Kína szerint az ukránoknak be kellett volna tartani a Minszki Egyezményt
Wang Yi külügyminiszter szerint a feszültségek folyamatos fokozódása a minszki egyezmények végrehajtásának kudarcával függ össze.
1993-ban a donbaszi szénbányászok sztrájkba kezdtek, amit Lewis Siegelbaum történész úgy írt le, mint „a Donbasz régió és az ország többi része közti küzdelem”. A sztrájkolók egyik vezetője azt mondta, a donbasziak azért szavaztak a függetlenségre, mert azt akarták, hogy a hatalom a helyiekhez, vállalkozásokhoz, városokhoz kerüljön, és nem centralizált hatalmat, ami Moszkvából Kijevbe költözött.
A sztrájk után, 1994-ben, a független Ukrajna első parlamenti választásaival egyidőben véleménynyilvánító népszavazást rendeztek a Donyecki és Luhanszki területeken. A kérdések közt szerepelt, hogy az oroszt Ukrajna egyik hivatalos nyelvévé kellene-e tenni, hogy legyen-e közigazgatási nyelv a két területen, hogy Ukrajna alakuljon-e föderációvá, és szorosabb kapcsolatokra van-e szükség a Független Államok Közösségével. A szavazók közel 90 százaléka igennel válaszolt ezekre a kérdésekre. Egyik feltétel sem valósult meg: Ukrajna nem föderalizálódott, az ukrán maradt az egyetlen hivatalos nyelv és a Donbasz nem kapott autonómiát.
2014-ben a harcok kirobbanása után annak érdekében, hogy a kelet-ukrajnai konfliktus ne eszkalálódjon, végül a harcokban érintett felek 2014 szeptemberében a belorusz fővárosban, Minszkben aláírtak egy tűzszüneti megállapodást az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) felügyelete mellett. Azonban ez nem tartott ki sokáig, 2015 januárjában kiújultak az összecsapások. Bár az érintettek – Oroszország, Ukrajna és az EBESZ – képviselői megint találkoztak Minszkben, nem jutottak dűlőre. Eredményt csak a német–francia kezdeményezésre létrejött második minszki megállapodás hozott 2015 februárjában.
Ebben az azonnali tűzszünet mellett – többek között – olyan kitételeket találunk, mint hogy szét kell választani az ukrán hadsereget és a szakadár fegyvereseket egy 30 kilométeres ütközőzónával, a nehézfegyverzetet ki kell vonni, a túszokat, hadifoglyokat el kell engedni, a külföldi fegyvereseket ki kell vonni, és újra be kell vezetni a határellenőrzést. Volt azonban két olyan eleme is a megállapodásnak, amely a mai napig szúrta a kijevi vezetés szemét.
Az egyik, hogy párbeszéd indul a helyi választások előkészítéséről, illetve Donyeck és Luhanszk térségének jövőbeli státuszáról. A másik pedig az volt, hogy 2015 végéig el kell indítani az ukrán alkotmányreformot, különös tekintettel a decentralizációs folyamat végrehajtására. Ez utóbbi leegyszerűsítve azt jelentette, hogy valamilyen alkotmányban is rögzített formában, de tudomásul kell vennie Kijevnek a két térség önállósodási törekvéseit. A decentralizálás megfogalmazást azért használták, mert Kijev számára elfogadhatatlan lenne a föderalizálás kifejezés.
Peking „aggodalmának” adott hangot az ukrajnai helyzet alakulása miatt, amikor Oroszország bejelentette, hogy elismeri a donyecki és a luganszki köztársaságot.
Wang Yi kínai külügyminiszter keddi telefonhívásában amerikai kollégájával, Antony Blinkennel azt mondta, hogy a legújabb változások a 2015-ös minszki megállapodás végrehajtásának folyamatos sikertelenségéhez kapcsolódnak, amely ütemtervként szolgált a Donbass szakadár régióinak Ukrajnába történő békés újraintegrálásához.
Hétfőn Oroszország független egységként ismerte el a két magát kikiáltó köztársaságot. Moszkva szerint Kijev megtagadta a Minszki Jegyzőkönyv szerinti kötelezettségeinek teljesítését, és nyilvánvalóan elutasította, hogy tárgyalásos megoldásra törekedjen lázadó régióival, indokolta a lépést.
Vlagyimir Putyin elnök a szakadár köztársaságokat szuverén nemzetként ismerte el, hogy orosz csapatokat telepítsenek a területekre, hogy megvédjék őket az ukrán erők esetleges katonai akcióitól.
A vezető kínai diplomata szerint Peking álláspontja Ukrajna kérdésében továbbra is következetes. "Minden ország jogos biztonsági aggályait tiszteletben kell tartani, és be kell tartani az ENSZ Alapokmányának alapelveit" – mondta Wang.
Arra kért minden érintett felet, hogy
„működjenek visszafogottan, ismerjék el a biztonság oszthatatlansága elvének érvényesülésének fontosságát, könnyítsenek a helyzeten, és párbeszéddel és tárgyalásokkal oldják meg a nézeteltéréseket”. Oroszország azt állítja, hogy az Egyesült Államok vezette katonai blokk Ukrajnát vette célba katonai eszközeinek telepítése miatt, és ezt elfogadhatatlannak tartja.
Az Egyesült Államok és szövetségesei elutasították Oroszország azon javaslatát, hogy moratóriumot vezessenek be a NATO-bővítésre, és csökkentsék az amerikai erők katonai jelenlétét a kontinensen. Ehelyett azzal vádolták Moszkvát, hogy agressziós háborút tervez Ukrajna ellen. Kijev külföldi támogatói fejlett fegyverekkel telerakott szállítógépeket repítettek Ukrajnába, azt állítva, hogy szükségük van rájuk az ország Oroszország elleni védelméhez. Moszkva szerint a szállítmányok nyilvánvalóan az ukrán hadsereg képességeinek fokozását szolgálta, amelynek végső célja a lázadók elleni támadó műveletek voltak.
Forrás:
Bohdan Krawchenko: Social change and national consciousness in twentieth-century Ukraine. Macmillan (1985). ISBN 0333361997
Don Harrison Doyle: Secession as an International Phenomenon: From America's Civil War to Contemporary Separatist Movements. University of Georgia Press, 286–287. o. (2010). ISBN 0820330086
Oliver Schmidtke: Europe's Last Frontier? New York: Palgrave Macmillan, 103–105. o. (2008). ISBN 0-230-60372-6
Kataryna Wolczuk. The Moulding of Ukraine. Central European University Press, 129–188. o. (2001). ISBN 9789639241251
Hiroaki Kuromiya. Freedom and Terror in the Donbas: A Ukrainian-Russian Borderland, 1870s–1990s. Cambridge University Press, 12–13. o. (2003). ISBN 0521526086
Euroregion Donbass. Association of European Border Regions. [2018. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva].
"Donets Basin" (Donbas), pp.135-136 in: Historical Dictionary of Ukraine. Ivan Katchanovski, Sablon:Iw2, Bohdan Y. Nebesio, Myroslav Yurkevich. Lanham: The Scarecrow Press, Inc., 2013. 914 p. ISBN 081087847X
