Vukics Ferenc: Quebec pénzbüntetés fizetésére kényszeríti az oltatlanokat
„Azt vártam, hogy egy a kormányzat és a nép közötti harcot találok. Egy állam kebelén harcoló két népet találtam: nem elvek, hanem fajok harcát. És azt észleltem, hogy meddő lenne a törvények vagy az intézmények javítása, hacsak nem sikerül megszüntetni azt a halálos gyűlölködést, ami most franciák és angolok ellenséges részére választja szét Kanada lakóit.”
Lord Durham, 1839
Lassan egy hete lesz, hogy Emmanuel Macron francia elnök a Le Parisiennek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a végletekig ki akar szúrni az oltatlanokkal és megkeseríteni az életüket. Macron azt mondta, hogy bár nem fog „erőszakkal oltani”, azt reméli, hogy az oltás beadatására ösztönzi az embereket azzal, ha „a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a társadalmi életüket”. „Nem fogom börtönbe küldeni az oltatlanokat” – mondta, hozzátéve, hogy emiatt „azt kell mondanunk nekik, hogy január 15-től nem mehettek étterembe, nem mehettek kávézni, nem mehettek színházba, nem mehet moziba”.
„Tényleg a végletekig ki akarok szúrni velük” – mondta Macron.
Gondolom ezen kijelentések után a francia nyelvterületeken élő poltikusok nem akartak lemaradni a „gall kakas” mögött. Ők is akartak egy nagyot kukorékolni.
2015-ben négy előadást tartottam Kanadában, és volt alkalmam az Ottawa-i látogatásom alkalmával eljutni Quebec-be. A tartomány közel 8 millió lakosának majdnem 80 százaléka francia anyanyelvű, 95 százaléka pedig beszéli is azt. A bevándorlók miatt azonban legalább annyi angol szót lehet hallani Montréal vagy Québec City utcáin sétálva, mint franciát. Az Óvárost járva nehéz elképzelni, hogy nem Európában vagyunk. Minden épület tökéletes állapotban van. A Haute-Ville (felső város), a Basse-Ville-ben (alsó város) megtekintése felér egy időutazással. Ajánlom mindenkinek a Dufferin-teraszon való korzózást. Az itteni Château Frontenac és a Citadella elképesztően elegáns és „óvilági”.
1995. október 30. napján este nemcsak Kanada, hanem jóformán az egész világ lélegzet-visszafojtva figyelte az állam egyik tartományában, a francia ajkú Québecben aznap tartott népszavazás eredményéről szóló tudósításokat. A referendum tétje – annak ellenére, hogy a voksolás csupán egy provinciát érintett – egész Kanada számára roppant nagy volt: nem kevesebb, mint az, hogy hogyan alakul a kanadai föderáció további sorsa. A szövetségi állam keretein belül marad-e a Kanada többi része által örökké elégedetlennek bélyegzett, magát „eltérő társadalomnak”, a tartomány lakóit pedig önálló nemzetnek tekintő Québec, vagy elindul a függetlenség útján. Québec maradt, de vele együtt a különbségek is.
A voksolást követő, szinte percről-percre más végeredményt előrejelző, végig hallatlanul izgalmas szavazatszámlálási procedúra a TV5 műholdas adó jóvoltából Magyarországon is figyelemmel kísérhető volt, így magyar idő szerint úgy hajnali két óra körül már az is kiderülhetett, hogy – bár a voksok összesítése során komolyan felsejlett egy ellentétes eredmény lehetősége is – a szavazók 50,6 %-a (ismerős „demokratikus szavazás” volt) végül az unióban maradás mellett voksolt.
A szoros eredmény azt mutatja, hogy a tartományi szeparatisták szerint a játszmának még koránt sincs vége. Annál is kevésbé, mivel a népszavazási kampány során az akkori szövetségi kormányfő, Jean Chrétien által a Québec igényeit is kielégítő alkotmányreform mihamarabbi véghezvitelével kapcsolatos ígéretek megvalósítása még várat magára.
Magyar vendéglátóim és barátaik a látogatásom során arról beszéltek, hogy a tartomány lakói műveltebbnek és „okosabbnak” tartják magukat az ország többi lakójához képest. A Kanadáról szóló hazai híreken „nevelkedve” meglepődve tapasztaltam, hogy itt is milyen sokan dolgoznak feketén, számla nélkül és hányan rettegnek attól, hogy a nyugdíj majd semmire sem lesz elég. A helyiek véleménye szerint a politikusok semmivel sem különbek az óhaza „hóhányóitól”. Ugyanúgy korruptak, a maffia ott is az útépítésekből és a nagy kormányzati beruházásokból nyúlja le az adófizetők pénzét. Magasak az adók, és ezért nincs is igazán verseny a szolgáltatók között. Minden nagyon drága, de nem ez a legnagyobb probléma. Ha az ember vásárolni akar valamit, akkor fizetéskor derül ki, hogy csak a nettó árakat tüntették fel cetlin. Fizetéskor még hozzácsapják az ilyen-olyan adót (ráadásul ez Québecben a legmagasabb a tartományok közül). Az oktatásról az volt a véleményük, hogy elsősorban arra törekszik, hogy a különböző képességű embereket egy szintre hozza, de a tehetséggondozás nem annyira az erősségük.
Ez bizony azt eredményezi, hogy a kanadaiak sokkal hajlamosabbak a „csordaszellemre”, mint a szomszédos USA individualista lakói.
Így volt ez a világjárvány során is. A szomszédos országhoz képest jóval szigorúbb szabályokat vezettek be, ráadásul nemrégiben az omikron COVID-19 vírusvariánsra tekintettel Kanada – a COVID-19 járvánnyal kapcsolatos hatályos beutazási rendelkezéseket kiegészítve – ideiglenesnek szánt beutazást korlátozó pótlólagos intézkedéseket vezetett be. Itt viszonylag magas az átoltottság, de mivel ezek az oltóanyagok nem akadályozták meg a járvány terjedését, ezért a kormányzat itt is az oltatlanokat kiáltotta ki bűnösnek.
Francois Legault miniszterelnök kedden, egy nappal a tartomány közegészségügyi igazgatójának hirtelen lemondását követően (na vajon mivel is nem érthetett egyet?) bejelentette, hogy
a COVID-19 elleni védőoltást megtagadó felnőtt quebeceiek „jelentős” pénzbüntetést fognak fizetni felelőtlen magatartásuk miatt.
„Az oltakozással való szembeszegülés miatti büntetés a maga nemében az első lenne Kanadában, és azokra a be nem oltott lakosokra vonatkozna, akik nem rendelkeznek egészségügyi felmentéssel” – mondta Legault montreali újságíróknak. Az „egészségügyi hozzájárulásra” azért van szükség, mert bár a felnőtt québecieknek csak a 10 százaléka nincs beoltva, de az intenzív osztályon kezelt betegek körülbelül felét ők teszik ki.
„Azt hiszem, ez most méltányosság kérdése a lakosság 90 százalékával szemben, akik áldozatot hoztak – azt hiszem, tartozunk nekik ezzel a fajta intézkedéssel, mert nagyon nagy gondot okoznak az egészségügyi rendszernek".
Még nem határozták meg a büntetés mértékét, valamint azt, hogy hogyan és mikor alkalmazzák.
Dominique Anglade, a liberális ellenzék vezetője azt mondta, hogy Legault csak azért sietett a bejelentéssel, hogy elvonja az emberek figyelmét más történésekről.
„Semmit sem hallottunk gyermekeink biztonságos visszatéréséről az iskolába, a több és pontosabb gyorsteszekről, a műtétek újrakezdéséről. Ez csak egy ’füstshow’ volt, amelyből hiányoztak a részletek.”
Dr. Horacio Arruda hétfőn este lemondott közegészségügyi igazgatói posztjáról, miután a québeci kormányt az ellenzék és a szakértők folyamatosan bírálták a COVID-19 legújabb hullámának kezelése miatt. Quebec egészségügyi ellátórendszere úgy sem bírja COVID-19-betegek rohamosan növekvő számát, hogy korlátozásai (pl. éjszakai kijárási tilalom) a legszigorúbbak közé tartoznak az országban.
A múlt héten Quebec bejelentette, hogy kibővíti az oltóanyag-útlevél-rendszert azáltal, hogy megköveteli az oltás igazolását az ital- és dohányboltokban. Christian Dube egészségügyi miniszter azt mondta, hogy az útlevél további kiterjesztését fontolgatja a bevásárlóközpontokra és a testápoló szalonokra.
Raisa Berlin Deber, a Torontói Egyetem egészségpolitikai professzora elmondta, hogy szerinte a kanadai egészségügyi törvény értelmében védhető az oltatlanokra kivetett adó. „Ha azonban a kormány úgy dönt, hogy az oltatlan emberektől díjat számít fel az egészségügyi ellátásért, az már egy másik történet.".
Ha a Legault beváltja ezt a fenyegetését, akkor Quebec csatlakozna több európai országhoz, amelyeknek hasonló terveik vannak.
Görögországban a 60 év felettieknek január 16-ig kell beadniuk az első adag oltást, vagy havi 143 dolláros pénzbírságot szabtak ki.
Ausztria egészségügyi minisztere a múlt hónapban bejelentette, hogy a kormány akár 3600 eurós (4000 dollár) pénzbírságot is kiszab azokra, akik figyelmen kívül hagyják a koronavírus elleni védőoltásra vonatkozó előírást, amelyet februárban kívánnak bevezetni minden 14 éves és idősebb lakos számára.
Olaszországban az 50 éves és idősebb lakosokat kötelező beoltani, és február közepétől azoknak, akik ezt nem teszik meg, akár 1600 eurós (1800 dollár) pénzbírsággal is sújthatják, ha belépnek a munkahelyükre.
Németországban Saarbrücken városa színes karszalag viselési rendszert vezet be a beoltott és felépült egyének számára, hogy megkönnyítse a szigorú zárolási szabályok szerinti vásárlást azok számára, akik a koronavírus-korlátozások értelmében ezt megtehetik.
Hasonló elképzelések idehaza is léteznek. Székely Sándor, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom (ISZOMM) országgyűlési képviselője november végi határozati javaslatában az oltatlanok időszakos megbírságolására tett javaslatot. Ennek eredetileg az az elképzelés is része volt, hogy a gyermeküket be nem oltó „felelőtlen szülőket”, a be nem oltott gyermekük után is bírságolják meg. Ennyit a nagyívű a párt által megalkotott „Kádár János Terv” szociális érzékenységéről és a tudományos megalapozottságáról. Székely képességeiről azért annyit érdemes megjegyezni, hogy a szavazások során elvéti a helyes gombot (bénázásai miatt többször is a kormánypártokkal együtt szavazott).
Források:
Comentários