top of page

Vukics Ferenc: Summázatunk – Hat jellemző különbség a természetes és az oltási immunitás között







Abban az időben, amikor az Egyesült Királyság kormánya és a média azt az álláspontot hirdette, hogy a legtöbb COVID-fertőzött ember nem volt beoltva, a tekintélyes Lancet folyóirat csendesen felfedte, hogy valójában az esetek 89%-a az oltottak közül került ki. Ha a számokat lakosságarányosan tovább bontjuk, akkor is megállapítható, hogy a média és a kormányok által erőszakolt állítás kétszeresen is hazugság volt. A biostatisztikával foglalkozó független szakértők hasonló, elferdített és egyenesen valótlan állítást azonosítottak világszerte. Miközben mindenért az oltatlanokat szerették volna felelőssé tenni, még az oltási programok eredeti célját; a veszélyeztetett csoportok védelmét sem sikerült megoldani.

Erről írja Dr. Letoha Tamás kutatóorvos:

„2008-ban a Harvard Egyetem két epidemiológusa, Cohen és Lipsitch ’A mérsékelt fertőzéskontroll paradoxona’ című klasszikus, bár az elmúlt két évben erőteljesen elhallgatott művében a következőket írták:

»Azoknál a kórokozóknál, amelyek súlyosabb megbetegedéseket okoznak az idősebb gazdaszervezetek körében, az átvitelt korlátozó beavatkozások paradox módon növelhetik az idősebb populáció betegségterhét. Annak a kockázatának csökkentése, hogy egy közösség minden tagja ki legyen téve egy kórokozónak, azzal jár, hogy megnő a fertőzések előfordulásának átlagos életkora. Az idősebb korban nagyobb megbetegedést okozó kórokozók esetében az expozíciót csökkentő, de nem megszüntető beavatkozások paradox módon növelhetik a súlyos megbetegedések számát azáltal, hogy a fertőzés terhét az idősebbekre hárítják.«

„Az elmúlt 2 év intézkedései, így a lezárások és a vírus transzmissziót megszüntetni képtelen nem sterilizáló vakcinák nem a kockázati csoportokra fókuszáló használata pedig a SARS-CoV-2 vírusterhét az idősekre tolták át.

Vajon miért kerültek a nyugati népegészségügy fenti alapelvei kidobásra? Kinek mi volt a célja a nyugati civilizáció szándékos bedöntésével? Ez az igazi kérdés. A többi szinte csak másodlagos.”

Ha ennyire nem sikerült a nagy hangon hirdetett célokat elérni, akkor érdemes visszatérni a „kályhához”.

„Az emberiségnek soha nem volt olyan sürgős feladata, mint most a koronavírus elleni széles körű immunitás megteremtése. Valójában, ha vissza akarunk térni a normális kerékvágásba, biztonságos, hatékony vakcinát kell kifejlesztenünk. Több milliárd adagot kell készítenünk, el kell juttatnunk a világ minden pontjára, és mindezt a lehető leggyorsabban kell megvalósítanunk.” – Bill Gates, GatesNotes, 2020. április 30

Gates 2020 áprilisi blogjának három kulcsfontosságú eleme volt:

1) széles körű immunitás szükségessége,

2) egy biztonságos és hatékony oltóanyag kifejlesztése,

3) az oltóanyagok tömeges és gyors alkalmazására.

Foglaljuk össze, hogy mit is sikerült ebből megvalósítani!

A COVID-19 elleni törekvések kudarcot vallanak a „széles körű immunitás” megteremtésében. A vakcinák szűk spektrumú és rövid életű immunitást biztosítanak, amely rosszabb, mint a SARS-CoV-2 fertőzést követően szerzett robusztusabb, tartósabb és szélesebb alapú immunitás.

Az egészségügyi hatóságok, az oltóanyag-gyártók és a mainstream média által továbbra is szajkózott „biztonságos és hatékony” COVID „oltóanyagok” illuzórikus állításának mindenhatóságát mára már tanulmányok százai cáfolják.

Mára már elsöprő bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az oltások nem akadályozzák meg az átvitelt (a hagyományos vakcinák elsődleges célja), ráadásul a legkevésbé éppen a legfertőzőbb omikron változatnál.

Bizonyító erejűek azok a tanulmányok is, amelyek szerint a legmagasabb fertőzési arányt folyamatosan a legnagyobb átoltottsággal rendelkező országokban találják és az oltások által biztosított megelőzés hatékonysága is csökken.

A vakcinák alkalmazása során nagy a súlyos kimenetelű mellékhatások (kórházi kezelés és a halálozás) kockázata. A lakosság jelentős részénél jelentkeztek ilyen mellékhatások.

Szinte minden országban megfigyelhető, hogy az esetek többségét egyáltalán nem jelentették. A hatóságok egyáltalán nem foglalkoztak azzal, hogy az oltások jelentős mértékben megzavarják a szervezet természetes immunválaszait (itt, itt és itt).

Kétségtelen, hogy a világ bizonyos részein sikerült rövid idő alatt viszonylag nagy tömegeket beoltani, de például Afrikában jelenleg csak a lakosság 11%-a van „teljesen beoltva a COVID ellen”.

Ezen túlmenően nem volt tudományos alapja annak sem, hogy ilyen nagyszámú embert mindenféle előzetes vizsgált nélkül kitegyenek egy kísérleti vakcina veszélyeinek.

Az oltatásnál csak a gyorsaság és a mennyiség számított, semmi más!

Nem figyelt senki az oltásra kerülő emberek fertőzöttségi állapotára (nem tesztelték az oltásra érkezőket, éppen beteg embereket is oltottak), korábbi egészségügyi helyzetére, az egyes oltások mellékhatásaival kapcsolatos fogékonyságára vagy korábbi fertőzésekkel miatt kialakuló természetes immunválasz tartósságára.

A génkezelési eljárásokon alapuló „vakcinák” miatt megváltoztatták az oltóanyagokra vonatkozó korábbi fogalmakat és elkezdték tagadni a természetes immunreakciók hatásosságát.

Az intramuszkuláris COVID-19 injekciók és a természetes immunitás összehasonlítása

Először vizsgáljuk meg, hogy mi történik akkor, ha valaki megfertőződik SARS-CoV-2-vel. Azok, akik erről többet szeretnének tudni, azok olvassák el az „Immunológiai trendek” című cikket.

Íme az egyszerűsített magyarázat:

Feltételezve, hogy a vírus áttöri a légúti nyálkahártya fizikai és kémiai akadályait, a vírus közvetlenül a nyálkahártya alatti hámsejtekben lévő ACE2 receptorokhoz kötődik. Ezután behatol a hámsejtekbe, majd átveszi az irányítás a sejt reprodukciós rendszerében (a riboszómákban), újratermeli magát a sejten belül (az endoplazmatikus retikulumban), „újracsomagolja magát”, majd „érett” állapotban kiszabadulnak a sejtből. 
	Ezután behatolhatnak a test más sejtjeibe, míg egyesek a légutakon keresztül kiszabadulva potenciálisan megfertőzhetnek másokat, mások a gyomor-bél traktusba tartanak, ahonnan a végbélnyíláson keresztül távozhatnak.
	A fertőzés mértéke számos tényezőtől függ, beleértve azt is, hogy mekkora a vírusterhelés, és hogy az immunrendszer veleszületett és a fertőzésre reagáló, alkalmazkodásra képes része mennyire képes a fertőzés megakadályozására, felszámolására.
	Egy kevésbé közismert tény, hogy a mikrotubulusok (aktin filamentumok„citoszkeletonok”) összetett tömbje vesz részt a tüskefehérjék virionokká – teljes, fertőzőképes vírus, mely a burokfehérjébe (capsid) csomagolva a vírus genomot (DNS vagy RNS) is tartalmaz – történő összeállításában és szállításában a replikációs ciklus során. 

1. Az intramuszkuláris oltások nem váltanak ki sterilizáló immunitást a felső légutakban

Ha a felkar deltoid izomzatába mRNS-t (Pfizer vagy Moderna) vagy adenovírus vektort (AstraZeneca, Janssen, Sputnik) fecskendeznek be, néhány nap késéssel a szervezet elkezdi termelni a SARS-CoV-2 eredeti wuhani törzsében található tüskeproteint. Magyarán a szervezetet ráveszik arra, hogy maga termelje meg azt az anyagot, ami ellen a saját immunrendszere majd reagálni fog.

Ez azt is jelenti, hogy minden olyan szövetet, szervet az immunrendszer támadni fog, ahol ez a „behatolóra utaló anyag” termelődni fog. Ez sejtpusztulást okoz a szervezetben.

Minél többször oltanak be valakit, annál többször zajlik le ez a folyamat. Mivel a szervezetben több helyen is termelődhet ez a tüskefehérje, ezért nagyon fontos szerveink is veszélyeztettettek lehetnek. Ezek között vannak olyanok (mint pl. a szív), amelyek nem képesek regenerálódni.

Az oltás beadása és a tüskefehérje termelődésének megkezdése közötti átmeneti időszakban a szervezet csak az új „behatolóval” foglalkozik, ezért nem képes egy éppen már zajló másik fertőzés kiküszöbölésére.

A folyamat további megértéséhez meg kell értenünk az immunglobulinok szerepét is.


Az immunglobulinok kulcsszerepet játszanak a szervezet immunrendszerében. Olyan fehérjék, amelyeket immunsejtek, az úgynevezett plazmasejtek termelnek. Baktériumok, vírusok és egyéb mikroorganizmusok, illetve a szervezet által káros antigénként felismert anyagok megjelenésére válaszul termelődnek. 
	Néhány napon belül ezek a tüskefehérje elleni antitestek (kezdetben) az IgM-szint (a szervezet fertőzés esetén először IgM antitesteket termel, amelyek rövid távú védelmet nyújtanak) növekedését váltják ki, amelyet hamarosan az IgG vált fel. (Ez szintén fertőzéskor termelődik, ez az immunglobulin biztosítja a fertőzések elleni hosszú távú védelmet, megakadályozza az újrafertőződést. Szintje néhány héttel a fertőzés kezdete után kezd emelkedni és hosszú távon jelen van szervezetünkben) 
	Ez a folyamat az emberi szervezetben zajlik, de nincs hatással a tüskefehérje ellen dolgozó IgA-ra (vérben, nyálban, könnyben, a légutak és a gyomor-bélrendszer által termelt nedvekben és az anyatejben található meg, biztosítja a fertőzések elleni védelmet a szervezet nyálkahártya felületein). Az IgA a légúti hámsejtekben termelődik a légúti nyálkahártya közvetlen közelében. Ez a nyálkahártya-felület a levegőben terjedő SARS-CoV-2 normál belépési pontja.

Az oltottak esetében egy kóros állapot jön létre az IgG- és az IgA-titerek között, amely nem fordul elő természetes úton szerzett fertőzést követően. Ez a kóros állapot az egyik oka annak, hogy az oltott emberek még mindig sok vírust terjeszthetnek (továbbíthatnak) másoknak.
Ezért fordulhat elő több esetben az a lehetetlen állapot, hogy egyes esetekben a vírus fő terjesztőivé az oltottak válnak.

Pl. a beoltott egészségügyi személyzet, amelyet nem teszteltek a munkavégzés során, mivel hibásan azt feltételezték, hogy nem terjeszti a fertőzést. Valójában az egészségügyi dolgozók a fertőzés terjesztőivé váltak, miközben a legvédtelenebb csoportokkal (idősekkel, betegekkel) foglalkoztak.

2. Az intramuszkuláris oltások olyan immunitást váltanak ki, amely gyorsan gyengül, míg a természetes úton szerzett immunitás erősebb és tartósabb

Ez vitathatatlan, már a delta változatnál is így volt. Az oltások biztosította gyengülő immunitás arra késztette az egészségügyi hatóságokat, hogy „emlékeztető oltásokat” hajtsanak végre, de az omikron esetében még az emlékeztetők is alig vagy egyáltalán nem befolyásolták a fertőzés átvitelét. Az oltások kezdetén az új eljárástól egyfajta „szupehumán immunitást” vizionáltak a gyógyszergyártók, és ezért is nyilatkozta a Semmelweis Egyetem rektora az oltásokról, hogy „Közelebb áll az igazsághoz, ha azt mondom, hogy örök életre, mint az, hogy újra kell ismételni”.

Alig több mint egy éve történt, hogy a világ egyik legbefolyásosabb orvostudósa, Dr. Eric Topol, a Ragon Institute, Harvard és MIT munkatársa, Dennis Burtonnal (Scripps) a Nature Medicine-ben azt írták, hogy „izgatottak vagyunk szuperhumán SARS-CoV-2 immunitás miatt, amelyet az új COVID-19 oltások ki fognak váltani”.

A cikk azzal zárult, hogy a tudósok optimizmusukat fejezik ki azzal kapcsolatban, miszerint egy oltóanyag (vagy vakcinák) „a természetes fertőzéssel elértnél jobb immunválaszt” adnak. Egy évvel később alaposan újra kell kalibrálni ezt az állítást. Ma Burton és Topol kilátása „tudománytalan fantasztikumnak” tűnik.

A gyógyszergyártók arra törekedtek, hogy az új koronavírussal kapcsolatban a természetes immunitás hatásmechanizmusait ne nagyon kutassák. A harmadik fázisú vizsgálatok befejezése után, az oltatlan kontrollcsoportot azonnal beoltották, így nem lehetett következtetéseket levonni azzal kapcsolatban, hogy milyen valódi különbségek is alakulhatnak ki hat hónap elteltével az oltott és az oltatlan csoportok között.

Egy, a gyógyszergyártók által megrendelt korai tanulmány azt sugallta, hogy a COVID-fertőzésből felépült egyének 36%-a szerológiailag nem reagál.

Ezen állítás miatt a kutatók egy része még azoknál a fertőzésen átesett emberekről is óvatosan nyilatkoztak, akik elegendő antitestet termeltek. Azt mondták, hogy ennek az immunválasznak a 6 hónapon túli tartóssága továbbra sem ismert, ezért nem szabad rá hagyatkozni. Azóta több száz kutatási tanulmány cáfolta ezt az állítást. Ezeket a tanulmányokat dr. Paul Alexander, Peter McCullough és mások, a Brownstone Institute webhelyén összegyűjtötték.

A Szilaj Csikón mi is ismertettük azon tanulmányok egy részét, amelyek elsöprő erejű bizonyítékot szolgáltatnak a természetes úton szerzett immunitás kiváló robusztusságára és tartósságára.

Prof. Marty Makary és munkatársai a Johns Hopkins Egyetemen kimutatták, hogy a SARS-CoV-2 fertőzésen átesettek vérében (99 % esetében) majd két évvel a fertőzés után is a teljes vírusburok – azaz nemcsak a tüskefehérje, de a nukleokapszid régiók ellen is védelmet biztosító– specifikus antitestek mutathatók ki. Ez eddig a legnagyobb időszakot felölelő kutatás.

Ez azt jelenti, hogy szemben az oltásokkal, amelyek 3-6 hónap után elvesztik hatásosságukat, a természetes fertőzés utáni védelem még évekig megfelelő.

Ennek ellenére nálunk oltási igazolványra akarják cserélni a védettségi igazolványt, ami stílszerűen azt is jelenti, hogy

a nagyobb és hosszantartóbb, a fertőzést kevésbé terjesztő állapotot egy rövidebb idejű, a járványt fenntartó, az immunrendszert leépítő mechanizmusra akarják cserélni.

3. Az intramuszkuláris oltások a SARS-CoV-2 eredeti wuhani törzsének tüskés fehérjéjével szemben adhatnak megfelelő mértékű immunitást, de a vírus jelenleg keringő formáival szemben (mint az omikron vagy a delta) nem

A jelenleg alkalmazott oltások egy már nem keringő változaton alapulnak. Az omikron sikeresen kikerüli az oltások és a fertőzésen átesettség által kiváltott immunválaszt. A gyártók válasza az mRNS-be vagy DNS-be kódolt antigén frissítése lenne. Állandóan azt hallhattuk, hogy ezek az új oltóanyagok azért is jók, mert „heteken belül” az új variánsokhoz lehet majd őket igazítani, de ehhez képest azt tapasztaltuk, hogy a nyáron a delta ellen ígért vakcina sem érkezett meg. A napokban a Moderna omikron ellenni vakcinája is elbukott a teszteken. A Moderna legalább nekilátott. A gyógyszergyárnak már volt próbálkozása béta variáns oltással is, és az szintén hasonló eredményeket adott majmokon, majd embereken is.

A „mindenható” Pfizer is ezen erőlködik.

Albert Bourla, az amerikai gyógyszergyártó cég vezérigazgatója január 11-én azt nyilatkozta, hogy márciusra elkészül a Pfizer az új koronavírus omikron variánsa ellen optimalizált oltóanyaga. A gazdagabb országok azonnal rendeltek is a még nem is létező vakcinából.

Orbán Viktor nemrégiben kijelentette, hogy Magyarország kilenc és fél millió, kifejezetten az omikron variáns ellen fejlesztett Pfizer vakcinát rendelt. A dolog „pikantériája”, hogy ezeket hazánk csak 2022 második félévében és 2023 elején fogja megkapni. Ez pedig felveti annak lehetőségét, hogy a vírus mutációs képessége miatt ennek a „reményteljes bevásárlásnak” a hozadéka ugyanolyan haszontalan lesz, mint a mostani oltóanyagok omikron elleni teljesítménye.

Eközben a Valneva francia vakcinagyártó már létező, az omikron ellen is hatásos vakcinájára eddig csak a tőzsde reagált. A Valneva részvényeinek az árfolyama az egekbe szökött, miután a cég bejelentette, hogy az oltóanyaga a koronavírus omikron változata ellen is védelmet nyújt – írta a Reuters. Az inaktivált víruson alapuló oltóanyag a vállalat közleménye szerint a kombinált 1. és 2. fázisú vizsgálatok során az eredeti és a delta változattal szemben is a kutatásban részt vevők 100 százalékánál hozott létre hatásos antitesteket, míg az omikron variánssal szemben ez a szám 87 százalék volt. Az inaktivált víruson alapuló oltóanyag a vállalat közleménye szerint a kombinált 1. és 2. fázisú vizsgálatok során az eredeti és a delta változattal szemben is a kutatásban részt vevők 100 százalékánál hozott létre hatásos antitesteket, míg az omikron variánssal szemben ez a szám 87 százalék volt.

Közben a Sinopharm is egy új, fehérjealapú vakcinát fejlesztett az omikron ellen, amelyet emlékeztető oltásként lehet beadni. Egy vizsgálat szerint a vakcina harmadik oltásként nagyobb védelmet adott az első két Sinopharm-oltás után az omikron-variáns ellen, mint egy harmadik dózis a korábban beadott oltóanyagból. A Sinopharm NVSI-06-07 nevű emlékeztető oltását az Egyesült Arab Emírségekben már jóvá is hagyták. Itt a korábbi Sinopharm oltások beadása után gyakorlatilag egy éve nincs járvány.




Az ember azt gondolná, hogy a magyar hatóságok legalább olyan oltóanyagot kellene, hogy rendeljenek, amely már létezik és a vele kapcsolatos adatokat meg lehet ismerni. Ehelyett csak a Pfizeren van a hangsúly, amelynek az új oltóanyagot nem is kell engedélyeztetnie.

Ugye nem gondoljuk, hogy ehhez köze lehet annak, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének férje (Heiko von der Leyen) a Pfizer tulajdonban lévő Orgenesis biotechnológiai vállalat orvos-igazgató székében landolt.

Tekintettel arra, hogy az omikron sokkal kisebb kockázatot jelent, mint elődei, nehezen képzelhető el, hogy mondjuk hathavonta fel kellene vállalnunk ezeknek az új oltóanyagoknak az egyre inkább ismert rövidtávú, vagy egyáltalán nem ismert hosszútávú mellékhatásait.

4. Az intramuszkuláris oltások által okozott terhelés (sejtpusztulás) nem korlátozódik a deltoid izomra, ahogyan azt az oltási programok korai időszakában elhitették velünk

Az a nézet, miszerint a nyirokcsomókból származó antigénprezentáló sejtek vonzódnak a deltoid izom azon területéhez (ahol a B-sejtek ezután sterilizáló antitesteket termelnek), ahova az oltóanyagot injektálták, a legtöbb kutatót alaposan meglepte. Ennek az az oka, hogy

már korábban is köztudott volt, hogy átfogó immunválasz csak a szervezet nyirokrendszerének (beleértve a nyirokcsomókat és a lépet) bevonásával hozható létre,

ezt a pontot a BMJ-ben már korábban tisztázta a londoni George's Hospital vezető professzorainak egy csoportja.

Dr. Byram Bridle kanadai immunológus a kísérleti oltóanyagokat gyártó cégek fő célpontjává vált, amikor elsőként nyilvánosságra hozott egy japán tanulmányt, amely az oltóanyag szervezetben lévő eloszlását vizsgálta. Ez az anyag szerepelt abban a Pfizer-dossziéban, amelyet a sürgősségi felhasználás engedélyezése előtt benyújtottak a főbb gyógyszerszabályozó hatóságoknak, hogy azok felülvizsgálják őket. Ez azt jelentette, hogy

a gyógyszerszabályozók már az engedélyek kiadása előtt teljes mértékben tudatában voltak annak, hogy az mRNS-oltások tartalma a keringésbe került, és olyan szervekbe is eljutott, mint a lép, a petefészkek, a szív és az agy.

Ez jelentős ellentétben áll azokkal a közegészségügyi üzenetekkel, amelyek azt sugallják, hogy a teljes immunreakció az injekció beadásának helye közelében, a deltoid izomban ment végbe.

5. Az intramuszkuláris oltások sokkal nagyobb mértékben függnek a B-sejtes IgG antitesteken keresztüli immunitás kiváltásától, mint a veleszületett immunitástól vagy a T-sejtektől

Függetlenül attól, hogy egy adott oltás (közvetlenül az izmokba juttatva) a tüskeprotein antigént termelő szervezeti sejtekre támaszkodik (mRNS, pl. Pfizer, Moderna; vagy adenovírus vektortípusok, pl. AstraZeneca, Janssen, CovidShield), vagy fehérje alegység típusú vakcina (pl. Novavax vagy inaktivált vírustípus, pl. Sinovac), a szervezet immunrendszere reagál az invázióra.

A nyilvánosságnak kínált narratívában figyelmen kívül hagyják a veleszületett immunrendszer szerepét – azt a rendszert, amely azonnal reagál az invázióra.

Ha a fertőzés természetes rendjére összpontosítunk, akkor egyértelműen látható, hogy a természetes rendszerek mindent megtesznek az ellen, hogy a vérkeringésünkbe és szerveinkbe ezek a kórokozók bejussanak. Ezt tanulta meg a légutak ragadós nyálkahártya rétege évezredek során (lásd a fenti 1. pontot), ahol egy sor fizikai és kémiai akadály próbálja megakadályozni a kórokozók bejutását.

Ha ezeket a korlátokat áttörik, a következő védelmi vonal a természetes gyilkos sejtek, makrofágok (M1, M2), monociták, veleszületett antitestek és más sejtek skálája, amelyek megpróbálják inaktiválni a kórokozót a nyálkahártya közvetlen szomszédságában lévő epiteliális rétegben.

Ezek a sejtek valamivel kevésbé specifikusak, de még mindig képesek tanulni valamit a betolakodóról a mintafelismerő receptorokon keresztül, amelyek érzékelik a kórokozóhoz és az általa okozott károsodáshoz kapcsolódó különböző molekuláris mintákat.

Itt is megtapasztalhattuk, hogy mennyire félremagyarázták a valóságot. Az oltási kampányok elején azt mondták, hogy az enyhe tünetekkel átesett személyek nem is szereznek védettséget a betegséggel szemben. A veszélyeztetettséget tekintve ez éppen fordítva van.

Azok az emberek, akiknél átmeneti vagy enyhe betegség alakult ki, általában a hatékony veleszületett immunitásra támaszkodnak. Azok az emberek, akik közepesen súlyos vagy akár súlyos betegségben szenvednek, ott a veleszületett immunitás kudarcot vallott, és a szervezet utolsó védvonalára kell hagyatkozniuk. Ez az immunrendszerük adaptív karja, amely speciális T-sejtekre és B-sejtekre támaszkodik a rendkívül specifikus, de késleltetett immunválaszok elindításához vezet.

A közvélemény számára felhívták a figyelmet a B-sejt-semlegesítő antitestekre, de keveset vagy semmit sem mondtak nekik a veleszületett immunitás döntő szerepéről.

Az immunrendszer „mindent felügyelő” munkáját megzavarhatják az új oltóanyagok (genetikai kezelések), amelyek befolyásolják a szervezet azon képességét, hogy napi rendszerességgel felszámolják az éppen létrejövő rákos sejteket.

Ez a feladat nagymértékben függ a CD4+ és CD8+ T-sejtektől.

Nemcsak hogy a rákos betegek azok, akik jellemzően nem reagálnak hatékonyan a T-sejt-reakcióra. A vérrákos betegek szervezete, szemben a szilárd daganatokkal, nem is vált ki megfelelő semlegesítő antitest választ (lásd itt és itt).

Amikor a nyár végén lemondott az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) két vezető tudományos munkatársa (Marion Gruber és Philip Krause) arra hivatkoztak, hogy a Biden-adminisztráció a gyógyszerlobby hatására rossz döntéseket hoz koronavírus-oltásokkal kapcsolatban.

Kifogásaik egy részét tudományos publikációban hozták nyilvánosságra, amelyet a világ egyik vezető orvosi lapjában, a The Lancetben tettek közzé.


„Az immunvédelem fokozása megfelelő lehet néhány olyan személy számára, akiknél az elsődleges oltás amelyet itt az egyes oltások eredeti egy- vagy kétadagos sorozataként definiáltak – esetleg nem indukált megfelelő védelmet, mint amilyenek az alacsony hatásfokú vakcinák befogadói vagy az immunhiányos betegek (bár azok, akik nem reagáltak határozottan az elsődleges oltásra, szintén nem reagálnak megfelelően az emlékeztető oltásra sem). Nem ismert, hogy az ilyen immunhiányos egyének több előnyt kapnának-e ugyanazon vakcina vagy egy másik vakcina további adagjából, amely kiegészítheti az elsődleges immunválaszt.”


„…vállalhatatlan kockázatok jelentkezhetnek, ha az erősítő oltásokat túl hamar vagy túl gyakran vezetik be. Különösen igaz ez olyan vakcinákkal kapcsolatban, amelyeknek immunközvetített mellékhatásai lehetnek…”

A természetes úton szerzett fertőzések utáni erősebb immunválasz oka részben abból a tényből fakad, hogy az immunrendszernek mind a 29 fehérjére kell reagálnia,

amikor ki van téve a vírusnak, szemben az oltásokkal járó egy darab tüskefehérjével. Az egy vagy több antigén fehérjének kitett T-sejtek átalakulnak naiv T-sejtekből effektor (gyilkos) T-sejtekké, és olyan memória-T-sejteket hagynak maguk után, amelyek képesek elvégezni a feladatukat, ha ismét ki vannak téve ugyanazt az antigént expresszáló kórokozónak.

Az a tény, hogy az oltások által szerzett immunitás mértéke az oltás beadása után 10-20 hét múlva jelentős mértékben lecsökken, és sokan újrafertőződnek és többször megbetegednek, azt bizonyítja, hogy a T-sejt-memória nem fejlődik jelentősen a COVID-oltást követően, vagy túl specifikus ahhoz, hogy megfeleljen az új változatok okozta betegségeknek kihívásainak.

És mi van akkor, ha az első expozíció az oltás által biztosított tüskefehérjével, és nem pedig a jelenleg keringő vírussal kapcsolatban zajlik le? Az immunmemória bevésődése az első expozíciótól nagy mértékben függ, ami azt jelenti, hogy kevésbé lesz hatékony a kórokozó egy másik változatával való harc során – ezt a jelenséget „eredeti antigénbűnnek” (original antigenic sin) nevezik.

Most térjünk vissza az immunrendszer média által favorizált sztárszereplőjéhez – a semlegesítő antitestekhez. Lehet, hogy ők a leggyorsabban reagáló részei az immunrendszernek, ha ki vannak téve a oltás hatóanyagának, de még mindig nem tudják teljesen sterilizálni a SARS-CoV-2-t, amely hetekkel az oltás után bekerül a szervezetbe. Emlékezzünk arra is, hogy a tüskefehérje ellen dolgozó antitestek adott küszöbértékének jelenléte nem sokat mond arról, hogy mennyire lesz hatékony egy személy immunitása, mivel ez olyan dolgoktól függ, mint például az, hogy a kórokozó melyik változata lesz az, amelynek az ember később ki van téve, és hogy ezek az antitestek magas vagy alacsony affinitásúak-e.

Marion Gruber és Philip Krause így írtak erről:


„Még ha a humorális immunitás is gyengülni látszik, a semlegesítő antitest csökkenése nem feltétlenül jelzi az oltóanyag hatékonyságának időbeli csökkenését, az enyhe betegség elleni vakcina hatékonyságának csökkenése pedig nem feltétlenül a súlyos betegség elleni (jellemzően magasabb) hatékonyság csökkenését. Ez a hatás annak tudható be, hogy a súlyos betegségek elleni védelmet nemcsak az antitestválaszok közvetítik, amelyek egyes oltások esetében viszonylag rövid életűek lehetnek, hanem a memóriaválaszok és a sejtközvetített immunitás is, amelyek általában hosszabb életűek.”

6. A COVID-19 oltások felébreszthetik az autoimmunitás alvó sárkányát

Ennek veszélyeire figyelmeztetnek a kutatók egy világkampány során. Egyre több kutatást végeznek ezen a nyugtalanító területen. Ez a probléma ma már egyre nagyobb gondot okoz. Tekintettel a környezeti kiváltó tényezők fontosságára, nagyon valószínű, hogy

az autoimmun kockázat fokozódik az expozíció gyakoriságához képest, ezért figyelembe kell venni mindenkit, akinek erre hajlamos vagy fennálló autoimmun betegsége van.

Nem megkerülhető speciális vizsgálatok elvégzése akkor, ha valaki azt fontolgatja, hogy rendszeresen aláveti magát az oltásoknak.

Meglepődtem, hogy ezen ismeretek ellenére a jelenleg klinikai fejlesztés alatt álló 140 COVID-19 oltóanyagnak csak 8%-a intranazális – ezzel szemben 84%-uk intramuszkuláris.

Az intranazális vakcinák ugyanazon a bejutási útvonalon osztoznak, mint a légúti vírusok, és nagyobb valószínűséggel indukálják ugyanazt a veleszületett és adaptív immunválaszt, mint a természetes fertőzések.

Akkor pedig már megint a nagy kérdés: MIÉRT? Miért mindig az észszerűtlen megoldásokra esik a választás az észszerűek helyett?

 

Forrás:




















611 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page