Vukics Ferenc: Tervek a kárpátaljai magyarság kimenekítésére – Magyar támadástól tartanak az ukránok

–

A háttérben zajlik a Magyarok Országos Gyűlésének szervezése Ópusztaszeren, de a lehetőségek adta kereteken belül folyamatosan figyeljük a körülöttünk zajló eseményeket. Hazánkban is egyre inkább érződik a háború mentén körvonalazódó válság. Mindenki egyre inkább tisztába van azzal, hogy a korábbi életünknek vége van. Pedig a háború és az embargók valódi hatásainak „fekete levese” igazán csak az ősz folyamán ér utol bennünket. Mindaz, amit ma tapasztalunk, csak a „bevezetés”, az elkövetkező nehézségekre való felkészülés során.

Az országnak mozgósítania kell testi, lelki és szellemi erőforrásait, hogy elkerüljük a háborúba sodródást, a polgárháborús állapotokat és a magyar gazdaság teljes összeomlását.

A „magyar hétköznapok embere” számára a legfontosabb érték nem a korlátlan fogyasztás, az ideológiáknak való végletes megfelelés, hanem a család és a közösségek biztonsága. Az emberek döntő többsége képes nagyon komolyan meghúzni azt a bizonyos nadrágszíjat annak érdekében, hogy a családtagjai számára a legelemibb biztonságot megadja. „Túlfogyasztásunk” egy luxemburgi, vagy egy közép-afrikai életszínvonalhoz képest viszonylagos,

de a lelkünk mélyén pontosan tudjuk, hogy egy átlagos magyar háztartásban élő ember a Föld lakosságának leggazdagabb 10%-ába tartozik, mi is azok közé tartozunk, akik feléljük a jövő erőforrásait.

Egy válságokkal teli időszakban a „nagyhatalmaknak és állítólagos szövetségeseiknek” igazán el kell gondolkodniuk azon, hogy az adott országok politikai stabilitása megmaradjon és a magatartásuk kiszámíthatóvá váljon. Ennek ellenére példátlan politikai válságsorozat rázza meg a világot. Egymás után buknak meg az országok kormányai, és van olyan európai állam, ahol már ebben az évben az ötödik kormány várja a beiktatását.

A „permanens háborúban” érdekelt erők végigviszik a programjukat. Ennek eredményeképpen a legutóbbi választásokon „megsemmisült” ellenzék megint mozgolódik, és újból „amerikai sorminta” mellett aktivizálódik.

Már a választás előtt kaptam egy üzenetet tőlük, miszerint azt az üzenetet kell eljuttatni az emberekhez, hogy ha az Orbán-kormányzat marad, akkor az EU nem ad több pénzt, és a „megélhetési válságot” a jelenlegi miniszterelnök nem tudja megoldani, mert „ő okozta”. Ugye, hol vagyunk az akkori megélhetési válsághoz képest manapság?!

Láthattuk, hogy az Egyesült Államokban hogyan is lett hirtelen „Putiflation” a „Bidenflation”, és ennek mintájára (saját politikai innováció továbbra sincs) már ők is „Orbánflációról” beszélnek. Úgy tesznek, mintha a magyar miniszterelnök igazgatta volna eddig a világ politikai és gazdasági történéseit, és a sajátos „kitett magyar gazdaság” függetleníthetné magát a világ történéseitől.

Az ellenzék „utcai erőlködésére” érdemes lesz odafigyelni, mert a háború eszkalálódásának legjobb módszere, ha a háborús térség szomszédos országaiban egyre súlyosabb belpolitikai válságot idézünk elő.

A magyar mindennapok sajátossága, hogy a parlamenti politikától a biztonságpolitikai elemzőkig van egy réteg, amelynek tagjai kettős, hármas állampolgársággal rendelkezve, valójában csak „szolgálati feladatokat” végeznek el, és nem tartoznak a magyar közélethez.

Én egyáltalán nem tekintem őket „árulóknak”, hiszen azok csak akkor lennének, ha valamikor is elköteleződtek volna ennek az országnak a sorsa mellett. Egyszerűen csak egy másik csapatban játszanak. Ez a mai élet velejárója. Az információs műveletek (PSYOPS) a körülöttünk lévő világ szerves részévé váltak, ha eredményesen akarunk dolgozni, akkor számítanunk kell a hatásaival. Felesleges gyűlölködni azon, hogy a másik csapat játékosa nekünk lő gólt. Csak azok bosszankodnak ezen, akik egy krónikus „színvakság” következtében nem látják a csapatok mezeinek megkülönböztető jegyeit, és „azt hiszik”, hogy a „sajátunk” lő állandóan „öngólt” a kapunkba.

A döntő részben nyugati szolgálatok ilyen mértékű részvétele a magyar politikában azért is meglepő, mert látható módon ezek a műveletek nem az amerikai, a brit vagy a német „nemzeti érdekek” mentén nyilvánulnak meg. Akkor könnyebben lennének értelmezhetők. Az adott ország történetét, gazdasági, politikai céljait ismerve számunkra is könnyen értelmezhetővé válnának a célok és a módszerek. Az a bizonyos „háttérhatalom” már eddig is erőteljesen befolyásolta az egyes országok vezetői rétegének összetételét, tehát

azt gondolnák, hogy teljes az „összhang” a kormányzatok és az országok szolgálatainak cselekedetei között, de jól láthatóan nincs így. Elképesztő megtapasztalni, hogy ezek az amúgy állítólag kormányzati ellenőrzés alatt álló szervek rendszeresen „kibeszélnek” a kormányzati kommunikációból.

Politikusok, ügynökök, és katonák „függetlenítik” magukat állítólagos szakmai vagy politikai közösségüktől, és jól láthatóan egy teljesen más érdek szerint cselekszenek. Arra figyelmeztetnék mindenkit, hogy bár az ellenzék egyes csoportjainak képviselői (természetesen nem mindenkire igaz) „középfokon beszélnek magyarul”, ez még nem azt jelenti, hogy a magyar közélet részét képeznék.

Most, amikor az emberek talán legfontosabb dolguknak azt tartják, hogy kiszámolják, vajon a kedvezményezett fogyasztók közé tartoznak-e, a magyarság egy része a teljes megsemmisüléssel néz szembe. Az, ami velük történik, az előfutára lehet a mi későbbi sorsunknak. A kárpátaljai magyarok már eddig is kegyetlenül megszenvedték a 2014 óta elkövetkezett időszakot, de jelenleg a teljes felszámolódás irányába tartanak. Az emberek egy része már évek óta külföldre menekült annak érdekében, hogy meg tudjon élni. Ezek egy része és a végig otthon maradottak nem szakadtak el szülőföldjüktől, ott képzelték el a további életüket. A háború óta közülük is sokan gondolták úgy, hogy a családjaikat biztonságba helyezik. A hadköteles korban lévő magyar férfiak nem hagyhatják el Ukrajnát és sokan közülük így nem tudják eltartani családjaikat, sokan pedig már hónapok óta bujkálnak az ukrán hatóságok elől.

Tegnap Szijjártó Péter magyar külügyminiszter kijelentette, hogy van forgatókönyv arra az esetre is, ha ki kell menekíteni a kárpátaljai magyarokat.

„Ha helyszín kell a béketárgyalásokhoz, akkor ebben nyitottak vagyunk, amint azt rögtön a háború kitörése után már egyszer felajánlottuk. Ugyanakkor továbbra is befogadjuk a kelet felől érkező menekülteket” – közölte Szijjártó Péter.

Szijjártó Péter is részt vett a C5 (Ausztria, Szlovénia, Csehország, Szlovákia és Magyarország) tanácskozásán Budapesten. A miniszter az újságírók kérdéseire válaszolva megismételte, hogy Magyarország érdeke, hogy mielőbb béke legyen, mert akkor el lehet kerülni azokat a veszélyes forgatókönyveket, amelyek ahhoz készültek, hogy mit lehet tenni a Kárpátalján élő 150 ezres magyarság kimentése, megvédése érdekében. „Ha a front esetleg közeledik Ukrajna nyugati feléhez, az az eddigieknél jóval nagyobb biztonsági kockázatot jelent esetünkben” – tette hozzá. A külügyminiszter úgy látja, továbbra is olyan politikát folytat a kormány, hogy minimális esélye legyen annak, hogy Magyarország belesodródjon a háborúba. Szijjártó szerint az Európai Unió hozott már elég szankciós döntést, de most már inkább arra kellene fókuszálnia, hogy miként lehetne mielőbb tűzszünetet elérni, idővel pedig békét kötni. ”Nálunk is készültek háborús vészhelyzeti forgatókönyvek, a magyar katonaságnak a határvédelemből való kivonása is részben erről szól” – mondta a külügyminiszter. Azt a külügyminiszter is elismerte, nem valószínű, hogy az ukrajnai háború rövid időn belül véget érne.

Az helyzet romlására könnyen rávilágíthat az a tény is, hogy az USA Ukrajna elhagyására szólította fel polgárait.

„A biztonsági helyzet Ukrajna-szerte továbbra is feszült és kiszámíthatatlan az orosz katonai támadások, az országban zajló aktív harci cselekmények és a bizonytalan biztonsági feltételek miatt. Az Egyesült Államok nagykövetsége arra kéri USA polgárait, hogy ne utazzanak be Ukrajnába, az Ukrajnában tartózkodókat pedig, hogy azonnal hagyják el az országot a magánhasználatra rendelkezésre álló szárazföldi közlekedési lehetőségekkel, ha biztonságosan megtehető”.

Az amerikaiakat arra is felszólították, hogy „kerüljék az emberek gyülekezőhelyeit és a szervezett eseményeket, mivel ezek az orosz hadsereg célpontjává válhatnak Ukrajnában bárhol, beleértve annak nyugati régióit is”.

Korábban Jurij Svitkin, az orosz Állami Duma képviselője kijelentette, hogy az orosz hadseregnek csapást kell mérnie az Egyesült Államok Kijevi Nagykövetségére, valamint a kormányzati negyedre a HIMARS rakéta-sorozatvetők Ukrajnának történt átadása miatt. Közben több nyugati elemző is arra hívta fel a figyelmet, hogy az USA és a „mindenre hajlandóak koalíciója” katonai beavatkozást tervez annak megakadályozására, hogy az ukrán ellenállás összeomoljon.

Az USA, az Egyesült Királyság, Lengyelország, Litvánia, Észtország, Lettország, Kanada, Ausztrália egy kiszélesedő konfliktust sem tart elképzelhetetlennek. A korábbi „repüléstilalmi zóna” kierőszakolása is egy ilyen közvetlen beavatkozási lehetőség volt, most pedig az Ukrajnában rekedt gabonára hivatkozva akarnak műveleteket indítani a Fekete-tengeren. A „mindenre hajlandóak koalíciójának” „tengeri folyosó” létrehozására irányuló tervei mellett mindent megtesznek annak érdekében, hogy a sajtóban elfojtsák az egy ilyen művelet veszélyeire figyelmeztető véleményeket.

A közelmúltban, a globális élelmiszerválság veszélye miatt, amelyet az Ukrajnából és Oroszországból származó gabonaexport csökkenése súlyosbított, újabb kezdeményezések láttak napvilágot az Egyesült Államokban és szövetségeseinél, hogy használják fel a haditengerészetet annak biztosítására, hogy az ukrán gabona biztonságosan kijusson a kikötőkből. A repüléstilalmi zónára vonatkozó követelésekhez hasonlóan ezeket az elképzeléseket is humanitárius nyelvezetbe csomagolták. A valóságban azonban egy ilyen művelet rendkívül kockázatos és valójában az Egyesült Államok által vezetett katonai akcióhoz vezetnek.

A javaslat változatait Litvánia külügyminisztere, James Stavridis admirális, Wesley Clark tábornok és Jack Keane tábornok, Elissa Slotkin demokrata párti vezető, valamint a Boston Globe és a Wall Street Journal szerkesztőbizottsága terjesztették elő.

Bár ezek a javaslatok részleteikben eltérőek, mindegyik a humanitárius beavatkozás retorikájára hivatkozik az akció igazolására és legitimálására. A Wall Street Journal azt kéri, hogy az Egyesült Államok vezette haditengerészeti akciót „humanitárius műveletként tervezzék meg és állítsák be”. Stavridis „humanitárius gabonaküldetésnek” nevezte tervét, míg Slotkin egyszerűen „humanitárius kíséretet” kért. A Boston Globe „emberi jogi missziónak”, a litván külügyminiszter pedig „nem katonai humanitárius missziónak” nevezte javaslatát.

A legszembetűnőbb, hogy a litván külügyminiszter és a Wall Street Journal is „a hajlandók koalíciójaként” emlegette az ebben a feltételezett haditengerészeti kíséretben részt vevő nemzeteket. Ez egy furcsa választás, tekintve, hogy ez a kifejezés az Egyesült Államok Irak elleni háborújához kapcsolódik. A kifejezés a Bush-adminisztráció törekvésének elnevezése volt, amely többoldalú legitimitást akart biztosítani a nemzetközi jog által nem igazolható az illegális inváziónak.

Az ukrán haderő állapotáról elég kevés megbízható adatunk van. Az orosz hadvezetés azt állítja, hogy az ukrán hadsereg 70 000 katonát veszített a háborúban, ami a sebesültekkel együtt legalább 200 000 fős veszteséget jelent. A mi számításaink szerint ez kb. 49 000 elesett katonát és 110 000 sebesültet jelent.

Hanna Maljar védelmi miniszterhelyettes a Facebook közösségi oldalon kifejtette, miért nem hozza nyilvánosságra az állam egyelőre az elesett védők számát.

„A számokat nem közölhetjük, de a folyamat tart. Nem könnyű. Az embereket bánat érte. A családok körülményei eltérőek. Igyekszünk egyfelől kifogástalanul közelíteni formai szempontból, ugyanakkor humánusan. Hogy akkor miért nem nevezték még meg hivatalosan a halálos áldozatok teljes számát? Ennek oka a hadiállapot alatti katonai szükségszerűség. Ez olyan információ, amelyet az ellenségnek nem szabad tudnia, mert a katonai szakemberek számos következtetést vonhatnak le ezekből az adatokból, és felhasználhatják ezeket az információkat az elemzéshez és tervezéshez. Éppen ezért a hadiállapot végéig ez az információ zárt, és nem hozható nyilvánosságra” – közölte a miniszterhelyettes.

Kárpátalján a helyi lapok naponta közlik az ottani elesettek számát. Bár a korábbi ruszin lakosság „ukranizálódása” szinte teljesen befejeződött a fiatalok körében, ennek ellenére nem csak a magyarok nem érzik magukénak a háborút.

Szele Tamás egyszerűen csak „Nariskin-tervnek” hívja azt az általa orosz propagandának minősített „lehetetlen népmesét”, miszerint Ukrajnát Lengyelország, Románia és Magyarország (török támogatással) fel fogják darabolni. Csakhogy ez a „népmese” kezd az orosz külpolitika egyik legmeghatározóbb mítosza lenni. Szele szerint

„a huszonegyedik században a területszerzés inkább átok, mint áldás: békeidőben, jól működő gazdaság esetén semmi előnye, háborúban meg főleg csak a költség van vele. De ettől még az orosz sajtóban nem hogy csitult volna, inkább erősödött az 'álnok szomszédok' legendája, akik Ukrajnára ácsingóznak. Jó, hát a propagandistáknak is meg kell élni valamiből, viszont ha elég sokat mondják a magukét, a közbeszéd részévé válik a legnagyobb lehetetlenség is.”

Az azért érdekes, hogy az ukrán hatóságok a legtöbbször erre a „lehetetlen népmesére” hivatkozva zaklatják a Kárpátalján élő embereket, és a nyugati média is rendszeresen közöl híreket a „megbízhatatlan magyarokról”. Ezek szerint a teljes ukrán médiát, a legnagyobb nyugati lapokat az „orosz propaganda” irányítja? Nem hinném. Ez megint csak a jelenségek „leegyszerűsítése”, ami igazából egy másik, ellenkező irányú propaganda része.

Ma reggel Maxim Buzsanszki ukrán országgyűlési képviselő Telegram-csatornáján úgy értelmezte a magyar külügyminiszter szavait, hogy fennáll a veszélye annak, hogy Magyarország katonákat küldhet Kárpátalja területére a magyar lakosság védelméért.

A szélsőségesen nacionalista, de ezek szerint mégis az „orosz propagandát” erősítő Buzsanszki szerint az ukrán külügyminisztériumnak magyarázatot kellene követelnie arról, hogy ki és hogyan tervezi a „százötvenezer ukrán magyar megmentését Ukrajna területén”. Továbbá azt is javasolta, hogy Kijev hívja fel Budapest figyelmét Szijjártó szavainak összeegyeztethetetlenségére Ukrajna szuverenitásának tiszteletben tartásával kapcsolatban. A politikus úgy gondolja, ez közvetlen utalás az 1939. szeptember 17-i eseményekre, amikor a Szovjetunió tudatta a magyar kormánnyal, hogy tiszteletben tartja Magyarország határait, majd ezen a napon a szovjet hadsereg átlépte a lengyel határt.

Sajnos már csak kb. nyolcvanezer magyar maradt Kárpátalján. Az ukrán hadi és belpolitikai helyzet romlásával előfordulhat, hogy szükség lesz egy kimenekítési tervre, de azzal tisztában kell lenni, hogy a mostani ukrán vezetés még a magyarok kimentését is „deportálásnak” fogja tekinteni, mint annak a kétmillió ukrajnai orosznak az estében, akik a háború elől Oroszországba menekültek. Ezek egy részével kapcsolatban valószínűleg igazolható a „kényszeráttelepítés”, de a többség saját elhatározásából döntött úgy, hogy biztonságosabb helyen várja ki a háború végét. Az „oroszbarát szeparatisták” és az ukránok is ugyanazt csinálják. A családtagokat kimenekítik az országból, amíg a férfiakat nem engedik ki az általuk ellenőrzött területről.

Ráadásul azok a nők, akiket 2022. október 1-től kezdve katonai nyilvántartásba vesznek, csak a területileg illetékes toborzóközpont parancsnokának külön engedélyével utazhatnak külföldre. Ez pedig már „szinte mindenkire” vonatkozik majd.

Október 1-től a következő szakmákban tevékenykedő nőket kötelezik arra, hogy jelentkezzenek a katonai nyilvántartásba-vételre:

• kémikus, kémiai technológus, mérnök, biológus

• telekommunikáció, rádiótechnika

• számítógépes mérnök, számítógépes szakember, informatikus, rendszerellenőrző, kiberbiztonsági szakember, mikro- és nanotechnikai szakember, automatizálás és számítógépbe integrált technológiákkal foglalkozó szakember

• méréstudomány és információs méréstechnika

• földtudományi szakember, földrajz, fizika és csillagászati szakember

• élelmiszer-technológiákkal, állati termékek feldolgozásával foglalkozó szakember

• katonai csapatok ellátásával, fegyverekkel és katonai felszerelésekkel, könnyűipari technológiával foglalkozó szakember

• fizikoterápiával, ergoterápiával, egészségügyi és pszichológiai rehabilitációval, közegészségüggyel, fizikai rehabilitációval, ipari farmakológiával és higiéniával foglalkozó szakember

• fogorvos, egészségügyi dolgozó, nővér, gyógyszerész, egészségügyi diagnosztikával és kezeléssel foglalkozó szakember

• orvosbiológiai mérnök, biotechnológus és biomérnök

• állatorvoslás és állategészségügyi szakértő

• számvitel és adózás, marketing, menedzsment, vállalkozás, közgazdaságtan, pénzügy, bankügy és biztosítás terén dolgozó szakemberek

• kiadóban és nyomdában dolgozók

• pszichológusok, szociális munkások.

2010-óta készítettem a tanítványaimnak olyan harcászati feladatokat, amelyben egy lehetséges, a keleti határt ért támadáshoz kapcsolódtak. Az ukrán kormányzat nem fogja megengedni a magyarok és különösen a hadköteles korú férfiak „kimenekítését” az országból. Ez azonban már nemcsak külpolitikai „adok-kapokhoz” vezethet, hanem konkrét háborús veszélyhelyzethez is.

Az „árulókra” alaposan „érzékenyített” ukrán közvélemény válasza, a hatóságok cselekedetei, az ukrán szélsőségesek provokációi, az esetleges „orosz ráerősítés” következtében erőszakos cselekmények törhetnek ki Kárpátalján, és ez hatással lehet a keleti országrész biztonságára is.

Ezzel kapcsolatban folytatjuk tovább elemzésünket az „Ukrajnai háború – A számunkra legkedvezőtlenebb változat” c. cikkünkben. Ne feledjük, hogy ha erre a változatra sor kerül, a „magyarországi ellenzék” megint egy tőlünk független műveleti feladat érdekében fog dolgozni, és kapva kapni fog minden alkalmon, hogy még súlyosabb válságba taszítson minket.