Vukics Ferenc: „Vágyvezérelt” hírszolgáltatás – Szabadcikk

Így álltak a harcoló felek tegnap délután. Az egyik fél szerint. Óriási a különbség a másik fél állításaihoz képest. A nyugati és az ukrán híradások ellenére továbbra sem Moszkva alatt folynak a harcok. A helyzet tisztázásában csak néhány katonai és biztonsági elemzőn lehet felfedezni a szakmaiság nyomait, a többség teljesítménye, felkészültsége szégyenteljes. A „magyar” szakértők nagy része továbbra sem tud megkülönböztetni egy gyalogsági harcjárművet egy harckocsitól, egy megkerülést az átkarolástól, a rajtaütést a lesállástól, mégis éjjel nappal telezümmögik a tévét, a rádiót és „vágyvezérelt módon” elemeznek. Elképesztő tudatlanságokat hordanak össze-vissza. Bár ne tennék. Mivel az információk nagyon szűrve és „nyögvenyelősen” jutnak el hozzánk, lehet tévedni, rossz következtetést levonni. A „celeb” szakértők többsége annyira világtalan ehhez a témához, mintha virágkötő tanfolyamra jártak volna az egyetem és a doktori iskola helyett. Az impakt faktor, a Hirsch-index, a pályázati támogatások, a külföldi biztonsági fórumokra való meghívások világában nagyon oda kell figyelni, hogy semmi konkrétat ne mondjanak ki. Ez a jobbik eset, mert amikor azt látjuk, hogy a „szakértő” konkrétan gyűlölködik és dühöng a kamerák előtt, akkor az is az eszembe jut, hogy a szerkesztőknél is elmentek otthonról.

Dr. Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértőt, az Israel Democracy Institute kutatóját hívom segítségül, hogy jobban megértsük a helyzetünket. Az ő személye, remélem, mindenki igényeit kielégíti:

„Én azt hiszem, hogy az európai közvélemény és az európai véleményformálók félelmetesen felkészületlenek arra, hogy feldolgozzanak egy ilyen konfliktust. És akkor látjuk ezeket a csapongó véleményeket, a kapaszkodást azokba a hírekbe, vagy álhírekbe, hogy az orosz hadsereg nincs Putyin mellett, meg tüntetések vannak, meg lázadás van, meg a gazdaság összeomlik holnap reggel, meg nincs benzin meg az ehhez hasonló dolgok. Ezek tulajdonképpen vágyálmok, ahelyett, hogy hideg fejjel vizsgálnánk meg, hogy mi is történik tulajdonképpen. Ezek között teljesen legitim aggodalmak is vannak, de ezek a dolgok nem hat nap után következnek be. Legyünk egy pillanatra realisták. Az iraki háborúban az amerikaiaknak és a szövetségeseknek két hétbe került, amíg elérték Bagdadot. Mi most a háború hatodik napján vagyunk és Kijev közelében vannak az oroszok… Én azt hiszem, hogy kicsit türelmetlenek vagyunk… Én azt hiszem, hogy teljesen elvesztettük az időérzékünket a háborúkkal kapcsolatban. Itt az ideje lenyugodni és higgadtan szemlélni ezt az egészet.”

Ugyancsak ő – mint az Israel Democracy Institute kutatója – mondja:

„Teljes egészében az ukrán narratívát halljuk, és azt tudjuk, amit az ukrán fél akar tudatni velünk. Ennek van egy igen komoly veszélye. A nyugati közvélemény, a nyugati média, a véleményformálók olyan irányba befolyásolhatják a politikusokat, hogy az nem feltétlenül felel meg a kialakult helyzetnek Ukrajnában, és szerintem egész félelmetes meglepetések várhatnak ránk, hogyha ezen nem változtatunk valamit.”

„Szerintem a fő veszély nem is abban van, hogy normatív szinten kit támogatunk, kinek szurkolunk a lelátóról, hogy megnyerje a háborút. A fő probléma az, hogy ha állandóan azt sugallják nekünk a hírekből, amit Ukrajnából kapunk, hogy az orosz hadsereg milyen inkompetens, mennyire nem haladnak előre, csak problémáik vannak, akkor veszélyesen téves következtetéseket tudunk ebből levonni. Az én félelmem evvel kapcsolatban az, hogy Európa alvajárva tulajdonképpen egy háborúban találhatja magát Oroszországgal, azért mert követtünk egy bizonyos narratívát. Ez nem egy új eset lenne. Megtörtént velünk az iraki háborúban. Jött az iraki ellenzék, elmesélte nekünk, hogy Szaddam Husszein milyen borzalmakat készít elő és mi megtámadtuk Irakot, és a végén kiderült, hogy nincsenek atomfegyverek. Nagyon-nagyon veszélyes, amikor csak az egyik oldalról táplálkozunk hírekkel és információkkal.”

„A magyarországi főáramú sajtó a New York Times-nak és a Washington Post-nak a Google-másolatai… teljesen egytálételből táplálkozunk mindannyian, és ez egy nagyon veszélyes helyzetet teremt.”

A Crvena Zvezda szurkolói a Glasgow Rangers elleni mérkőzésen az elmúlt évek háborús bűncselekményeire emlékeztették a világot. Szerintem zseniális, mert az UEFA nem tudja őket szankcionálni ezért. Az élőkép alatt énekelt dalt sem lehet kritizálni.

Дайте миру шанс! – Give Peace A Chance! – Дайте світлу шанс! – Őrizd a Békét! "All we are saying is give peace a chance." (John Lennon – Paul McChartney) Montreal, 1969. május 31. – Queen Elizabeth Hotel (Room No.1742) https://www.youtube.com/watch?v=LnkRJ4yHxbk

Korea 1950, Guatemala 1954, Indonesia 1958, Cuba 1961, Vietnam 1961, Congo 1964, Laos 1964, Brazil 1964, Dominican republic 1965, Greece 1967, Argentina 1976, Nicaragua 1981, Grenada 1984, Phillipines 1989, Panama 1989, Iraq 1991, 2003, Republic of Srpska 1995, Sudan 1998, Yugoslavia 1999, Afghanistan 2001, Yemen 2002, Somalia 2006, Libya 2011, Syria 2011... https://www.youtube.com/watch?v=gO3oJJJTF4E