Vukics Ferenc: Valóban Oroszország a nyugati szankciók igazi célpontja?
Kit Knightly, az OffGuardian szerzője a napokban egy érdekes írást tett közzé azzal kapcsolatban, hogy az emelkedő olajárak, energia- és élelmiszerválságok kapcsán felvetődik a kérdés: lehet, hogy ennek a gazdasági háborúnak az IGAZI célpontja valójában nem Oroszország, hanem a nyugati gazdaság és azon belül az USA?
Az kétségtelen tény, hogy az orosz gazdaságot nagyon megviselte, amikor az Egyesült Államok 2014-ben – a Krím egyoldalú annektálása után – megtiltotta az amerikaiaknak, hogy orosz bankokkal, olaj- és gázipari fejlesztőkkel és más vállalatokkal üzleteljenek. A becslések szerint a nyugati országok által akkor bevezetett szankciók évente ötvenmilliárd dollárba kerültek Oroszországnak. Az orosz kormány már saját központi banki digitális valutát fejlesztett ki, és úgy kereskedhetnek más országokkal a digitális rubellel, hogy nem kell dollárt vagy dolláralapú váltópénzt használniuk. Így adott a lehetőség a vállalkozások számára, hogy észrevétlenül kereskedjenek orosz gazdasági szereplőkkel.
Zsákutcába visznek a március óta tartó szankciók és ellenszankciók Moszkva és Brüsszel között. Ez mindkét félnek érzékeny veszteségeket okoz éppen akkor, amikor az euróövezet gazdasági kilábalása megtorpant. A szankciókból adódó károk az elemzés szerint nem elsősorban az exportkorlátozások miatt, sokkal inkább az unió és Oroszország közötti bizalomvesztés okán vezetnek gondokhoz hosszú távon, és teszik sérülékenyebbé minkét nagyhatalom gazdaságát. Oroszország az unió harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere, az orosz áruk itt találnak a legnagyobb piacra az Egyesült Államok és Kína után. Sokan úgy gondolják Európában, hogy az USA feláldozza Ukrajnát, Európát és Afrikát annak érdekében, hogy mentse a „bőrét” a kialakuló új gazdasági válságban.
Orbán Viktor egy héttel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy „nem lehet úgy békét teremteni, hogy olyan szankciókat alkalmaznak, amelyek jobban fájnak nekünk, mint az oroszoknak. Márpedig ha a szankciókat kiterjesztik az energiára, az a helyzet áll elő, hogy a magyar gazdaság elviselhetetlen nyomás alá kerül, miközben az oroszoknak ez feltehetően meg sem kottyan.”
Vajon mi is sikerült eddig az „orosz gazdaságot megroppantó” tervekből?
Ha megnézzük az árfolyamokat, akkor azt láthatjuk, hogy az orosz rubel már elkezdett kilábalni a nyugati szankciók okozta zuhanásból, és már majdnem a háború előtti szinten van.
Klint Ehrlich amerikai külpolitikai elemző kijelenti: „a szankciókat a rubel értékének összeomlására tervezték és most jól látható, hogy ez a szándék kudarcot vallott”.
Kit Knightly szerint a szankciókról a legjobb esetben is annyit lehet csak elmondani, hogy
„feleslegesek voltak, de ha jobban a dolgok mélyére tekintünk, akkor látjuk, hogy elképesztően kontraproduktív hatást értek el. Nem mintha az USA/EU/NATO nem tudná, hogyan kell megnyomorítani a gazdaságokat. Évek óta éheztették Kuba, Irak, Venezuela és sok más ország lakosságát. Ebben ők a profik.”
„Most vitatkozhatnánk azzal, hogy Oroszország nagyobb, fejlettebb gazdaság, mint ezek az országok, és ez igaz is, de az USA-nak és szövetségeseinek már korábban is sikerült elég drasztikusan ártani az orosz gazdaságnak. Még 2014-ben, a Krím 'annektálása' után a nyugati szankciók szelídek voltak a közelmúlt példátlan intézkedéseihez képest, de döntő jelentőségű volt, hogy az USA nagymértékben növelte saját olajtermelését, majd még abban az évben (John Kerry amerikai külügyminiszter látogatását követően) Szaúd-Arábia is így tett. Az OPEC többi tagjának – elsősorban Venezuela és Irán – tiltakozása ellenére a szaúdiak elárasztották a piacot olajjal. Ezeknek a lépéseknek az eredménye az elmúlt évtizedek legnagyobb olajáresése volt – a 2014 júniusi hordónkénti 109 dollárról 2015 januárjára 44 dollárra esett.”
„Ez teljes recesszióba sodorta Oroszországot, és Putyin vezetése alatt először csökkent Oroszország GDP-je. Aztán Szaúd-Arábia két évvel ezelőtt, állítólag az Oroszországgal való versengés részeként, ismét elárasztotta a piacot olcsó olajjal. Tehát a Nyugat tudja, hogyan ártson Oroszországnak, ha valóban akarja – az olajkitermelés növelésével, a piac elárasztásával és az ár csökkentésével.”
„Most az USA ezúttal növelte olajtermelését? Felszólították-e öböl menti szövetségeseiket, hogy ugyanezt tegyék? Egyáltalán nem. Valójában egy gyönyörű narratíva látszik kirajzolódni akkor, amikor az Egyesült Államok azt állítja, hogy 'képtelen' növelni olajtermelését a 'Covid okozta' 'személyzethiány' miatt. Hasonlóképpen, Szaúd-Arábia sem tölti fel az olajpiacot, hanem szándékosan emeli az árakat.”
„Igen, jelenleg, amikor a nyugati szövetségesek egy állítólagos gazdasági háborúba 'keveredtek' Oroszországgal, a korábbi 'eljárásrend' ellenére az olaj ára szárnyal, és továbbra is emelkedni fog.”
„Ez jó hír az orosz gazdaság számára, olyannyira, hogy akár kárpótolhatja a brutális szankciók okozta károkat. Az olaj magas ára és annak hangoztatása, hogy 'ne hagyatkozzunk Putyin gázára' vagy 'orosztalanítsuk' energiaellátásunkat, kétségtelenül milliók kerülhetnek át a 'zöld' technológiába.”
„Ezek a nyugati szankciók más orosz exportot is megcéloznak, beleértve a gabonát és általában az élelmiszereket. Oroszország nettó élelmiszerexportőr, vagyis több élelmiszert exportál, mint amennyit importál. Ezzel szemben Nyugat-Európa sok országa importált élelmiszerekre támaszkodik, beleértve az Egyesült Királyságot is, amely élelmiszerellátásának több mint 48%-át importálja.”
„Ha Európa nem hajlandó orosz élelmiszert vásárolni, annak az a nettó hatása, hogy Oroszországnak van élelmiszere… a Nyugatnak pedig nincs.”
„És csakúgy, mint az olaj esetében, a növekvő élelmiszerárak inkább segítik, mint hátráltatják az orosz gazdaságot. Vegyük például a búzát, amelyből Oroszország a világ legnagyobb exportőre. Ennek a búzának a túlnyomó részét nem is adják el nyugati országokba – hanem Kínába, Kazahsztánba, Egyiptomba, Nigériába és Pakisztánba –,
így még szankciók sem vonatkoznak rá. Ennek ellenére a szankciók és a háború valójában csaknem 30%-kal megemelte a búza árát. Ez jó az orosz gazdaságnak.”
„Eközben a CNN szerint az Egyesült Államok 2023-ra valószínűleg teljes recesszióba kerül, Franciaország élelmiszerutalványokon gondolkodik, és a világ országaiban várhatóan megkezdik az üzemanyag-korlátozó intézkedések bevezetését.”
„Tehát a Nyugat által, állítólag
az ukrajnai invázióra válaszul bevezetett, átfogó Oroszország elleni szankciói nem a kitűzött célt szolgálják
– az orosz gazdaság letörését –, hanem felfelé hajtják az olaj árát, potenciális energia- és élelmiszerhiányt okozva a nyugati társadalmakban, és súlyosbítja a 'járvány' okozta 'megélhetési költségek' válságát.”
„Ilyenkor mire is gondoljon az ember?
Mindig óvakodnunk kell mindenkitől – egyéntől vagy intézménytől –, akinek cselekedetei véletlenül éppen az ellenkezőjét érik el a nagy szavak által hangoztatott célnak. Ez egy egyszerű szabály. Ezt betartva éltünk eddig.
Emlékezzünk csak, hogyan is írta le Orwell a háború fogalmának fejlődését az 1984-ben:
'A háború, látni fogjuk, ma már pusztán belügy. A múltban minden ország uralkodó csoportjai, bár felismerték közös érdekeiket, és így korlátozták a háború pusztító erejét, mégis harcoltak egymás ellen, és a győztes mindig kifosztotta a legyőzötteket. A mi korunkban egyáltalán nem harcolnak egymás ellen. A háborút minden uralkodó csoport a saját alattvalói ellen vívja, és a háború célja nem a területfoglalások végrehajtása vagy megakadályozása, hanem a társadalom szerkezetének érintetlenül hagyása.'„Emlékezzünk csak vissza, hogy 'ötven év legrosszabb élelmiszerhiányát' jósolták a Covid következtében, de ez soha nem valósult meg! Hasonlóképpen a Covid-hoz energiakimaradásokat és áramkimaradásokat tapasztalunk.
Az Egyesült Királyság 'benzinválságról' szóló civakodásától eltekintve valójában soha nem érkeztek meg az 'igazi válság'. De most mégiscsak felénk tart – háború és szankciók miatt. Csak összehozták!
Az élelmiszerárak emelkedése, a fosszilis tüzelőanyagok kivezetése, az életszínvonal csökkenése, a 'megújuló energiaforrásokba' öntött közpénz egy nagyon ismerős program részének tűnik, nem igaz?”
„Függetlenül attól, hogy mit érzünk Putyinnal, Zelenszkijjel kapcsolatban, hogy mit is gondolunk a háborúról vagy az ukrán nácikról, itt az ideje, hogy szembenézzünk egy hatalmas elefánttal a szobában.”
Fel kell tennünk a kérdést: mi is pontosan ezeknek a szankcióknak a valódi célja?
És hogy lehet az, hogy ilyen tökéletesen illeszkednek a nagyszerű Great Reset-hez?
Forrás:
