Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (160) ‒ Ukrajna NATO-tagsági álmának halála
- dombi52
- 2 nappal ezelőtt
- 3 perc olvasás
Ted Snider:
Ukrajna NATO-tagsági álmának halála
Ukrajna NATO-tagsági álmának halála
Ted Snider az Antiwar.com, a The Libertarian Institute, a Responsible Statecraft és a The American Conservative munkatársa.
Ukrajna NATO-tagsági álma halott. Meglepő módon nem az ukrajnai csatatéren, sem az Oroszországgal folytatott tárgyalásokon halt meg. A Fehér Házban írt, az amerikai nemzetbiztonsági elképzeléseket ismertető, a Kongresszusnak küldendő dokumentumban halt meg.
Az Amerikai Egyesült Államok 2025-ös nemzetbiztonsági stratégiája, kelte 2025. november, december 4-én került nyilvánosságra. A biztonsági stratégia, amely nem feltűnően, fanfár nélkül, a régiókról szóló, „Európa nagyságának előmozdítása” című részben, és nem is az ukrajnai háborút tárgyaló részben szerepel, csendesen kijelenti a következő prioritási politikát:
„A NATO-t mint folyamatosan bővülő szövetséget kifejező képet meg kell szüntetni, és a valóságban is meg kell akadályozni.”
Ez a tizennégy szó úgy tűnik, véget vetett egy álomnak, amely már amúgy is csak az életben tartásra törekedett.
Ez a politikai prioritás kifejezésre jutott Trump 28 pontos béketervének 7. pontjában, amely kimondja, hogy
„Ukrajna beleegyezik abba, hogy alkotmányában rögzíti, hogy nem csatlakozik a NATO-hoz, a NATO pedig beleegyezik abba, hogy alapokmányába felveszi azt a rendelkezést, hogy Ukrajnát a jövőben nem fogadják be”.
Mivel a 2008-as bukaresti NATO-csúcstalálkozón először ígérték meg, hogy Ukrajna és Grúzia „a NATO tagjává válik”, az álom irreális volt. Nem vette figyelembe Ukrajna, a NATO vagy Oroszország valódi kívánságait, és nem vette figyelembe a NATO és Ukrajna által már korábban tett ígéreteket sem. A bukaresti csúcstalálkozó idején
az Egyesült Államok talán szerette volna, ha Ukrajna NATO-tag lesz, de az ukrán lakosságnak csak 20%-a támogatta ezt.
1990-ben és 1991-ben, a hidegháború végén, a NATO megígérte Gorbacsovnak és a Szovjetuniónak, hogy a NATO nem terjeszkedik tovább kelet felé. De nem csak a NATO ígérte meg, hogy nem avatkozik be Ukrajnába, hanem Ukrajna is megígérte, hogy nem lép be a NATO-ba.
Az 1990-es ukrán államiság nyilatkozat IX., „Külső és belső biztonság” cikke kimondja, hogy Ukrajna „ünnepélyesen kijelenti szándékát, hogy állandóan semleges állam lesz, amely nem vesz részt katonai blokkokban...”.
Ezt az ígéretet később Ukrajna alkotmánya is rögzítette, amely Ukrajnát semlegességre kötelezte, és megtiltotta, hogy bármilyen katonai szövetséghez csatlakozzon, beleértve a NATO-t is. Moszkva nemrég emlékeztetett arra, hogy Oroszország „1991-ben, a függetlenségi nyilatkozat alapján elismerte Ukrajna szuverenitását”, és hozzátette, hogy a nyilatkozat egyik legfontosabb pontja [Oroszország] számára az volt, hogy Ukrajna nem csatlakozik semmilyen katonai szövetséghez.
Ukrajna alkotmányát csak 2019-ben, öt évvel az Egyesült Államok által támogatott puccs után módosították úgy, hogy az minden jövőbeli kormány számára kötelezővé tette a NATO-tagságra való törekvést. A módosítást sem szavazással, sem népszavazással nem fogadták el. Abban az időben Ukrajnában a NATO-tagság támogatottsága alig érte el a 40%-ot.
Hogy ez a módosítás visszavonható, és hogy Ukrajna hajlandó lenne erre, azt a háború kezdetén ukrán tisztviselők, köztük Volodimir Zelenszkij elnök jelezték. A háború kezdetén Zelenszkij azt mondta, hogy „megértette, hogy a NATO nem áll készen Ukrajna befogadására”.
2022 márciusában azt mondta:
„Évek óta halljuk, hogy állítólag nyitva áll az ajtó [a NATO-tagság előtt], de most azt halljuk, hogy nem léphetünk be. Ez igaz, és ezt el kell ismerni.”
2022 áprilisában, a háború kezdete után, a közvélemény-kutatások szerint az ukránok csak 24–39%-a akart NATO-tagságot.
Akkoriban az Isztambulban megkötött ideiglenes megállapodás tartalmazta, hogy „Ukrajna megígéri, hogy nem törekszik a NATO-tagságra...”. A tervezet állítólag előírta, hogy Ukrajna alkotmányában rögzítsék az „állandó semlegességet”.
Ukrajnát az Egyesült Államok saját politikai okokból eltérítette erről az útról, többek között azzal az „alapelvvel”, hogy Ukrajnának joga van szövetségeket választani, és a NATO-nak joga van terjeszkedni.
December 14-én Zelenszkij ismét úgy tűnt, hogy beletörődik abba, hogy Oroszország nem fog lemondani arról a követeléséről, hogy Ukrajna soha ne csatlakozzon a NATO-hoz. Kijelentette, hogy hajlandó feladni Ukrajna NATO-tagság iránti igényét cserébe a NATO 5. cikkéhez hasonló biztonsági garanciákért. Zelenszkij ezt „a mi részünkről kompromisszumnak” nevezte.
De nem valószínű, hogy Oroszország a NATO-országok 5. cikkhez hasonló garanciáit jobban elfogadná, mint az 5. cikk garanciáit.
Ukrajna azon joga, hogy saját szövetségeit válassza, amely soha nem volt összhangban a NATO-szerződés azon kijelentésével, hogy egy államot „az összes meglévő tag egyhangú megállapodásával lehet felkérni a csatlakozásra”, most az új nemzetbiztonsági stratégia által végleg elvetésre került.
Sem Oroszország, sem az Egyesült Államok nem fogja engedélyezni Ukrajna NATO-hoz való csatlakozását.
Tehát itt az ideje, hogy megakadályozzuk további ukránok halálát ennek a szellemnek a kedvéért. A semlegesség egy olyan engedmény, amelyet Ukrajnának el kell fogadnia.
Korábban már elfogadta, és azóta is hajlandó elfogadni. És már nincs más választása sem.
Az ukránoktól elvárni, hogy tovább harcoljanak valamiért, amit az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonsági stratégiája szerint soha nem kaphatnak meg, lelkiismeret-furdalást okoz. Ha Ukrajna európai „partnerei” ragaszkodnak ehhez, az csak a háború folytatását szolgálhatja.
