Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (237) ‒ Az azonos neműek házasságát a bíróságok viszik a jogrendbe

The European Conservative, Filip Łapiński:

Az azonos neműek házassága a bíróságokon keresztül csúszik be a lengyel jogrendbe

https://europeanconservative.com/articles/analysis/same-sex-marriage-creeps-into-polands-legal-order-through-courts/

Filip Łapiński egyetemi oktató, kommentátor és pedagógus, aki a „Polska Wielki Projekt” (Lengyelország, a Nagy Projekt) alapítványnál dolgozik, egy konzervatív és hazafias gondolkodóközpontnál Varsóban, Lengyelországban.

Az ügy újabb példája annak, hogy az EU jogi eszközöket vet be arra, hogy ideológiai változást kényszerítsen egy vonakodó tagállamra.

A lengyel Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság (NSA) március 20-i ítélete első pillantásra technikai kérdésnek tűnhet, de jelentőségét tekintve ennél sokkal nagyobb. Azzal, hogy elrendelte egy másik EU-tagállamban kötött azonos neműek házasságának elismerését a lengyel anyakönyvekben, a bíróság új fejezetet nyitott a házasság, a szuverenitás és az európai jog körüli lengyel vitában. A döntés formálisan nem vezeti be az azonos neműek házasságát a lengyel jogba, de a gyakorlatban bírósági úton bevezeti az ilyen kapcsolatokat a jogrendszerbe, anélkül, hogy erről demokratikus törvényhozási döntés született volna.

Az ügy egy lengyel azonos nemű párra vonatkozott, akik 2018-ban Németországban kötöttek házasságot, majd később visszatértek Lengyelországba. Amikor a lengyel anyakönyvi hivatalnál kérték házasságuk elismerését, a hivatal elutasította kérelmüket. Ezt a döntést a közigazgatási bíróságok is megerősítették, hivatkozva a lengyelországi házasságot meghatározó alkotmányos és törvényi keretre, valamint arra, hogy nincs jogalap az ilyen kapcsolatok nyilvántartásba vételére.

Fellebbezés esetén azonban a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság előterjesztette a kérdéseket az Európai Unió Bíróságának (CJEU).

2025 novemberében a CJEU megállapította, hogy Lengyelországnak kötelessége elismernie az ilyen házasságokat az összes uniós polgár jogai alapján, különös tekintettel a magán- és családi életre, valamint a szabad mozgásra.

Ezt az ítéletet követően a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság úgy döntött, hogy a közigazgatásnak be kell jegyeznie a pár jogi státuszát.

A bíróságok érvelése sokatmondó. Az indoklás szerint a lengyel alkotmány 18. cikke – amely szerint a házasság, mint férfi és nő közötti kapcsolat, a Lengyel Köztársaság védelme és gondoskodása alá tartozik – nem feltétlenül zárja ki más kapcsolatok elismerését.

Más szavakkal, a házasság alkotmányos védelmét nem az alternatív kapcsolatok elleni akadályként értelmezik, hanem csupán a hagyományos kapcsolat garanciájaként. Az EUB azzal érvelt, hogy egy ilyen házasság elismerésének megtagadása indokolatlan diszkriminációt és az európai jogrend által garantált jogok korlátozását jelentené. Így a diszkriminációmentesség tág elve elsőbbséget kapott a házasság lengyel alkotmányos meghatározásával szemben.

Ezért bír a döntésnek messze túlmutató jelentősége a korlátozott közigazgatási hatályán. Sem az EUB, sem a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság nem nyilvánította ki, hogy Lengyelországnak belföldön legalizálnia kell az azonos neműek házasságát. 

Mégis, a külföldi házasságok elismerésével mindkét bíróság gyakorlatilag egy alternatív úton bevezette az azonos neműek házassági státuszának egy formáját a lengyel jogrendbe.

 Egy olyan kérdést, amelyet egy demokratikus rendszerben parlamenti jogalkotás és alkotmányos érvelés útján kellene megoldani, ehelyett bírósági-közigazgatási értelmezésen keresztül alakítanak át –

ez a juri-krácia működésének szembetűnő példája, mivel a demokratikus folyamatokat felváltja a liberális bírói erkölcsi aktivizmus,

amely az emberi jogok és a szupranacionális kötelezettségek tág értelmezésére hivatkozik.

A konzervatív reakció Lengyelországban nem késett.

A Konföderáció vezetője és a Szejm alelnöke, Krzysztof Bosak elítélte az ítéletet, amely szerinte nemcsak az Alkotmánynak, hanem az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság és maga a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság kialakult joggyakorlatának is ellentmond.

Véleménye szerint

az EUB-nak nincs felhatalmazása a lengyel állam számára fenntartott alkotmányos kérdések újradefiniálására, és azok a bírák, akik alávetik magukat ilyen külső nyomásnak, elhanyagolják a lengyel alkotmányos rend iránti kötelességüket.

Bosak a bíróság hibájának törvényi korrekcióját szorgalmazta, és azt, hogy az EUB ítéletét

azok közé a számos európai ítéletek közé sorolják, amelyeket a tagállamok nem hajlandók végrehajtani, ha azok túllépik a szerződéses határokat.

Ugyanakkor éppen ez teszi az ítéletet olyan veszélyessé konzervatív szemszögből. Gyakorlati hatásai a bírósági döntéseken, a közigazgatási gyakorlaton és a formális jogalkotás szintje alatti végrehajtási rendeleteken keresztül érvényesülnek. Ez azt jelenti, hogy azokat nem lehet egyszerűen elnöki vétóval megakadályozni, és a lengyel jobboldal jelenleg rendelkezésére álló intézményi eszközökkel sem könnyű visszafordítani.

Ebben az értelemben az ítélet nemcsak a parlamentet kerüli meg, hanem a szokásos fékek és ellensúlyok rendszerét is, amelyeken keresztül a politikai ellenállás általában kifejezésre jutna.

A Jog és Igazságosság képviselőinek egy csoportja közben felkérte az Alkotmánybíróságot, hogy vizsgálja meg, vajon a polgári állapot nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket valóban úgy lehet-e értelmezni, ahogyan azt az NSA most tette. 

Érvelésük egyértelmű: ha a közjogban lévő kétértelműség elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye a külföldön kötött azonos neműek házasságának elismerését, akkor ezt a kétértelműséget az Alkotmánybíróságnak a 18. cikk egyértelmű értelmezésével kell megszüntetnie. A cél az, hogy megszüntessék azokat a kiskapukat, amelyeken keresztül az azonos neműek közötti kapcsolatok adminisztratív leple alatt közvetett elismerést nyerhetnek.

Még ez sem oldhatja meg a kérdést. Donald Tusk kormánya alatt az Alkotmánybíróság ítéleteit figyelmen kívül hagyták vagy nem tették közzé azzal az indokkal, hogy a bíróság egyes részei állítólag nem megfelelően vannak összeállítva. Ez azt jelenti, hogy még ha a Bíróság a konzervatív álláspont mellett is dönt, egy ilyen ítélet inkább csak elmélyítheti a lengyel jogrend meglévő kettősségét, ahelyett, hogy megoldaná a vitát.

A gyakorlati következmények már láthatók. A lengyel állami társadalombiztosítási intézmény, a ZUS, már bejelentette, hogy eleget tesz a döntésnek, és elismeri az ilyen házasságból fakadó biztosítási jogokat. 

A családnyilvántartási rendszerben is technikai módosításokra lesz szükség, mivel az nem arra lett kialakítva, hogy két férfit vagy két nőt házastársként regisztráljon. Ami egyedi közigazgatási ügyként indult, ezért az állami apparátus egészében eljárások, adatbázisok és végrehajtási rendeletek módosítását fogja igényelni.

A hosszabb távú következmények még ennél is jelentősebbek.

A lengyel azonos nemű pároknak most már egyértelmű ösztönzőjük lesz arra, hogy külföldön házasodjanak össze, majd hazatérve kérjék az elismerést. Az LGBT-szervezetek máris pontosan ilyen lépésre buzdítanak.

Amint ez a folyamat normalizálódik, a liberálisok várhatóan azzal érvelnek majd, hogy az azonos neműek közötti kapcsolatok gyakorlatilag máris részét képezik a lengyel jogrendnek, és a törvénynek egyszerűen csak lépést kell tartania a társadalmi valósággal. Ez a jól ismert „szalámitaktika”: először jön az elismerés kivételes, határokon átnyúló esetekben, majd a bürokratikus normalizálás, végül pedig az a kijelentés, hogy a formális intézményesítés csupán a már meglévő helyzet kiteljesedése.

Nem meglepő, hogy a baloldali európai parlamenti képviselő és melegjogi aktivista, Krzysztof Śmiszek történelmi jelentőségűnek minősítette a döntést, ünnepelve azt, amit ő „az első két férfi közötti  lengyel házasságnak” nevezett.

Ezért nem szabad a verdiktet csupán egy kisebb adminisztratív kiigazításnak tekinteni. Inkább egy csendes, de következményekkel járó áttörésként kell értelmezni. Sem a lengyel alkotmányt, sem a házassági törvényeket nem módosították hivatalosan, de egy fontos küszöböt mindazonáltal átléptek. Ahogyan más nyugati országokban is, ahol a bíróságok a választók vagy a törvényhozók akaratától függetlenül hajtották végre a jogi-kulturális átalakulást, a bíróságok ismét a liberális változás preferált eszközeként léptek fel, így a konzervatívoknak nehéz küzdelem vár rájuk, ha a jövőben vissza akarják fordítani ennek hatásait.

A helyzetnek szélesebb politikai jelentősége is van.

A lengyel jobboldal számára az ügy újabb példaként szolgál arra, hogy az EU jogi mechanizmusokat használ fel arra, hogy ideológiai változást kényszerítsen egy vonakodó tagállamra. 

 Ez a felfogás tovább fogja mélyíteni a lengyel jobboldalon növekvő euroszkeptikus hangulatot, és még inkább megerősíti azt a meggyőződést, hogy

Brüsszel és Luxemburg nem a szerződéses jog semleges őrzői, hanem aktív résztvevői Európa kulturális konfliktusainak.

Ha a konzervatívok a jövő évi választások után visszatérnek a kormányba, ez a kérdés az EU intézményeivel folytatott szélesebb körű konfrontáció további elemévé válhat. Ami ma a polgári nyilvántartásról szóló közigazgatási határozatnak tűnik, holnap a Lengyelország és az Európai Unió közötti kapcsolatok újabb fontos vitapontjává válhat.