Vukics Ferenc válogatása a nemzetközi sajtóból (287) ‒ Mi értelme egy amerikai katonai bázisnak Lengyelországban?
Responsible Statecraft:
Mi értelme van egy állandó amerikai katonai bázisnak Lengyelországban?
Egy tartós amerikai katonai jelenlét felbosszantaná Moszkvát, anélkül, hogy Washingtonnak vagy Varsónak bármilyen nyilvánvaló előnye származna belőle.
Írta: Łukasz Gadzała, aki szerkesztő és újságíró az Onet.pl-nél, Lengyelország legnagyobb hírportálján, ahol a nagyhatalmi politika és az amerikai külpolitika szakértőjeként dolgozik.
Amikor Oroszország 2022-ben megszállta Ukrajnát, az Egyesült Államok közel 5000 katonát vezényelt Lengyelországba, megduplázva az ott már állomásozó létszámot. Az erősítést főként Lengyelország délkeleti részére, az ukrán határ közelébe küldték, és feladatuk az volt, hogy elriasszák az oroszokat a további agressziótól.
Varsó üdvözölte a lépést, de a bizonytalanság továbbra is fennállt: a katonákat rotációs alapon, nem pedig állandó jelleggel vezényelték oda. Most Lengyelország, amely büszke arra, hogy Európában az Egyesült Államok leghűségesebb szövetségese, többet akar.
Hónapok óta folynak tárgyalások a balközép kormány és a jobboldali elnöki adminisztráció között a Trump-adminisztrációval egy állandó amerikai katonai bázis létrehozásáról Lengyelországban. Cezary Tomczyk lengyel védelmi miniszterhelyettes nemrég kijelentette, hogy a döntés „küszöbön áll”, és legkésőbb decemberben meg kell hozni, míg Elbridge Colby, a védelmi minisztérium politikai ügyekért felelős államtitkára leírta, hogy „folyamatban van az amerikai erők Lengyelországban való állandó állomásoztatásának lehetséges lehetőségeinek feltárása”. Stanisław Wziątek, egy másik lengyel védelmi miniszterhelyettes szerint a tervezett támaszpont akár 5 000 további katonát is befogadhatna.
A tárgyalások részleteiről kevés információ áll rendelkezésre, de Lengyelországban nagyok az elvárások.
A kormány a Trump-adminisztráció döntését annak próbájának tekinti, hogy hajlandó-e további nyomást gyakorolni Oroszországra.
Az elnöki adminisztráció ki akarja használni Karol Nawrocki elnök jó kapcsolatait Donald Trump elnökkel, hogy egy állandó amerikai katonai támaszpont formájában szívességet szerezzen.
Mindkét fél hatalmas csalódást élne át, ha az Egyesült Államok végül elvetné a projektet.
Van azonban okunk azt hinni, hogy a régóta várt támaszpont nem annyira döntő fontosságú Lengyelország biztonsága szempontjából, mint azt a varsói tisztviselők szeretnék hinni.
Már maga az a tény, hogy a Lengyelország és az Egyesült Államok közötti tárgyalások hónapok óta elhúzódnak, arra utal, hogy – legalábbis a Fehér Házban – alig érzékelhető a sürgősség, és hogy az orosz támadás veszélye Lengyelországra nézve nem áll közvetlenül fenn.
Lengyelország számára ez egyértelmű jelzésnek kell lennie arra, hogy biztonságának kulcsa sem az amerikai csapatoknak a területén való felhalmozásában, sem pedig Trump kegyeinek elnyerésében rejlik – aki bármikor meggondolhatja magát –, hanem inkább egy függetlenebb gondolkodásmód felvételében, amely nagyobb politikai rugalmasságot és a saját katonai potenciálra való fokozottabb összpontosítást tesz lehetővé.
Orosz fenyegetés, amerikai visszavonulás
Igaz, hogy az orosz drónok és vadászgépek rendszeresen repülnek a lengyel határ közelében, és alkalmanként megsértik a lengyel légteret. Az is igaz, hogy Oroszország – Donald Tusk lengyel miniszterelnök szerint – szabotázs-akciókat hajtott végre Lengyelországban. De nincs komoly jel arra, hogy Moszkva be akarna vagy tudna törni Lengyelországba.
Még ha Oroszország le akarná is igázni Lengyelországot, szem előtt kell tartani, hogy 2022 óta több százezer orosz katona sem tudta áttörni a frontvonalakat a Donbaszban, egy olyan régióban, amely több mint 600 mérföldre fekszik a lengyel–ukrán határtól.
Az sem nehéz belátni, hogy Lengyelország lerohanása egyáltalán nem lenne értelmes lépés Vlagyimir Putyin orosz elnök számára abban az időszakban, amikor reménykedik abban, hogy megállapodásra jut Trump-tal.
Az amerikai–lengyel tárgyalások lassú ütemének oka a Trump-kormány Nemzetbiztonsági Stratégiája.
2025 eleje óta az Egyesült Államok elsősorban a kötelezettségvállalásainak csökkentésére és az amerikai katonai jelenlét leépítésére összpontosít Európában, nem pedig annak megerősítésére.
Decemberben a Pentagon várhatóan befejezi az amerikai erők európai helyzetének felülvizsgálatát, és a legvalószínűbb eredmény a kontinensen állomásozó csapatok létszámának csökkentése lesz.
Valószínű, hogy a lengyelországi állandó támaszpont tervét is elvetik, vagy legalábbis félreteszik. Végül is ez összhangban állna a Pentagon „NATO 3.0” koncepciójával, amelynek célja a hagyományos elrettentés felelősségének az európai szövetségesekre való áthárítása.
Természetesen fennáll annak a lehetősége is, hogy a Fehér Ház továbbra is kitart a lengyelországi állandó támaszpont mellett.
Ez valószínűleg a kormányon és a Kongresszuson belüli „sasok” rövid távú győzelmét jelentené, akik nagyobb nyomást akarnak gyakorolni Oroszországra. Másfelől ez Trump gesztusa is lehet Nawrocki felé, aki szintén nacionalista, és akit Trump bőkezűen dicsér. Akárhogy is legyen, a lengyel tisztviselőknek nem szabad azt hinniük, hogy egy ilyen döntés kifejezetten Lengyelország biztonsága iránti aggodalom miatt születne.
Ideje sebességet váltani
Ezeket a körülményeket figyelembe véve a lengyel tisztviselőknek szokatlanabb és nyitottabb szemléletmóddal kellene gondolkodniuk országuk biztonságáról.
Lengyelország egy dinamikus, gyorsan fejlődő gazdaság, amelynek a prosperáláshoz három dologra van szüksége: fizikai biztonságra, politikai stabilitásra és magas szintű beruházásokra.
Komoly kockázatot jelent azonban, hogy a határon túl húzódó, „örökké” tartó háború, az Oroszország és Európa közötti egyre növekvő feszültségekkel párosulva, jelentősen megnehezíti e célok elérését.
Egy ilyen borús forgatókönyv bekövetkezésének valószínűsége annál is nagyobb, mert Lengyelország ma már úgy véli, hogy az Oroszország és a Nyugat közötti konfliktus elkerülhetetlen, és saját biztonságát kizárólag katonai eszközökkel tudja biztosítani.
Varsó jelentős összegeket fektet be katonai felszerelésekbe, miközben a kormány magas rangú tisztviselői kijelentik, hogy Európa legnagyobb hadseregét akarják felállítani. Lengyelország védelmi költségvetése a GDP 5%-ához közeledik, és szinte mindenhol hallani a „ha békét akarsz, készülj a háborúra” szlogent.
Az a tény azonban, hogy ez a militarizáció az ukrajnai feszültségek enyhítésére és a háború befejezésére irányuló, európai vezetésű diplomáciai erőfeszítések teljes hiányában zajlik, nem csökkenti, hanem éppen növeli Lengyelország sebezhetőségét.
A varsói tisztviselők talán nem így látják, de az Európa és Oroszország közötti kapcsolatok egyre inkább az úgynevezett biztonsági dilemmába sodródnak, amely egy olyan nemzetközi kapcsolatokon alapuló elmélet, amely arra a megfigyelésre épül, hogy az egyik fél védelmi felkészüléseit az ellensége szinte elkerülhetetlenül támadó szándéknak tekinti.
A biztonsági dilemmának az a lényege, hogy semmilyen mennyiségű további felszerelés vagy csapat nem tudja egyik felet sem biztonságosabbá tenni. Amint a lefelé irányuló spirál elindul, a dolgok nagyon könnyen kicsúszhatnak az irányítás alól. És pontosan ez történik jelenleg.
Hogyan nézhetne ki tehát egy új megközelítés a lengyel biztonság terén?
A belátható jövőben az Egyesült Államokkal való katonai partnerség továbbra is a lengyel külpolitika alapköve marad, de Varsó szempontjából hiba lenne a végtelenségig az amerikai felszerelésre és biztonsági garanciákra támaszkodni.
A jelenlegi geopolitikai környezetben Lengyelországnak bölcs lépés lenne felgyorsítania saját hadiiparának fejlesztését, különösen a drónok, az automatizálás és a mesterséges intelligencia területén. Ez ellenállóbbá tehetné az országot az Oroszország hibrid műveletei által jelentett fenyegetéssel szemben, illetve bármely más jövőbeli fenyegetéssel szemben.
De mindenekelőtt Lengyelországnak fel kell ismernie, hogy sürgősen be kell fektetnie egy aktív és rugalmas diplomáciába, amelynek célja az ellenségeskedés és a feszültségek csökkentése azzal az országgal szemben, amelyetől a leginkább tart.
Ez nem lenne könnyű feladat, és nagy valószínűséggel eleinte nem hozna konkrét eredményt. De
ez sokkal körültekintőbb út lenne, mint kétségbeesetten keresni az Egyesült Államok állandó támogatását egy olyan időszakban, amikor az USA visszavonul Európából.
