Washington egyoldalúan eltörli a korábbi „vörös vonalakat” (Vukics Ferenc jegyzete)

„A bölcs ember belátja, vannak határok, és elfogadja, amikor nincs tovább.”

Az elmúlt napokban a legtöbb kérdés azzal kapcsolatban érkezett hozzám, hogy a Patriot-rendszer mennyiben képes megváltoztatni a háború menetét. A kérdésfeltevés „természetesen” továbbra is a „csodafegyverekbe vetett hitből” és a háború további kiszélesedésének lehetősége miatti félelemből táplálkozik.

Az emberek többségével nehéz megértetni, hogy a háborúban alkalmazott fegyvereknek egy közös rendszert kell alkotni a harc eredményes megvívása érdekében, és itt az egyes részterületeken tényleg vannak „hatékony eszközök”, de „csodafegyverek” nincsenek. A „technika csodáiba” vetett nyugati hitünk vezetett oda bennünket, hogy elképesztő mennyiségű pénzeket költöttünk, teljesen reménytelen konstrukciókba.

A haditechnikai eszközök képességeiről nemcsak az oroszok szoktak hazudni. A nyugati kormányok is inkább a hadiipari komplexum és a pénzügyi vezetői elit által közösen, folytatólagosan elkövetett „korrupt műveletekben” voltak érdekeltek. A nagypolitikának eszébe sem jutott katonai szakértőket vagy haditechnikai mérnököket kérdezni az egyes eszközök harci hatékonyságával kapcsolatban.

A bizottsági meghallgatásokon olyan karrierista főtisztek és tábornokok vettek részt, akiket a gyártók készítettek fel „szakvéleményük” előadására.

Andrew Cockburn amerikai szakértő így ír erről a B-21-es bombázó kapcsán:

„Tekintettel arra, hogy a korábbi, radaroktól elrejtettnek hirdetett rendszerekről, például az F-22 és F-35 vadászgépekről kiderült, hogy mégiscsak láthatóak, különösen a több évtizeddel ezelőtt használt alacsony frekvenciájú radarrendszerek számára, a kilátások nem túl reménykeltőek. Azt azonban tudjuk, hogy a fejlesztés a lopakodás legfontosabb tulajdonságával mégiscsak rendelkezik: az erre fordított összeg láthatatlan az adófizetők számára.”

A háború sok minden, de ritkán demokratikus. Sőt, ahogy James Madison figyelmeztetett,

a háború eredendően antidemokratikus. Megerősíti a tekintélyelvű erőket, és hozzájárul a hatalommal való visszaélés lehetőségeinek megteremtéséhez és a korrupcióhoz.

Ahogy az orosz-ukrán háború folytatódik, és nincs egyértelmű megoldás a láthatáron, Ukrajna egyre többet szenved, miközben a kiterjedés esélye is nő.

Lassan már megszokottá válik, hogy miközben a Pentagon újabb és újabb ellenőrzésen bukik meg, a kongresszus még többet akar költeni "védelemre".

Ahhoz azonban, hogy „többet költhessenek”, gyakorlatilag fel kell számolniuk a korábbi vörös vonalakat, és folyamatosan bővíteniük, szélesíteniük kell az Oroszországgal vívott proxyháborút.

A kubai rakétaválság óta a nukleáris háború kitörése soha nem volt olyan fenyegető, mint most. Az amerikai uralkodó osztály Ukrajnát emberi faltörő kosként igyekszik felhasználni Moszkva "meggyengítésére", miközben ezzel készül fel egy nagyobb, jövőbeli háborúra, "egy igazi nagy háborúra" Kínával. A „BLM-őrület” idején egy amerikai tábornok azt írta, hogy ha nem keresnek azonnal egy könnyen azonosítható külső ellenséget, akkor Amerika önmagát pusztítja el. Egy nagy háborúhoz azonban Amerikát is át kell alakítani, mert jelenlegi formájában alkalmatlan igazán nagy konfliktusok menedzselésére, tehát alapvető érdekük a háború elhúzódása.

Az amerikai nukleáris erőket felügyelő parancsnok egy múlt heti haditengerészeti konferencián baljós figyelmeztetést adott ki azzal, hogy az ukrajnai háborút "bemelegítésnek" nevezte az eljövendő "nagy" előtt.

"Ez az ukrajnai válság, amelyben most vagyunk, ez csak a bemelegítés" – mondta Charles Richard haditengerészeti admirális, az amerikai stratégiai parancsnokság parancsnoka. "A nagy még csak ezután jön. És nem fog sokáig tartani, közben pedig olyan próbatételek elé kerülünk, amilyenek már [régóta] nem voltak."

Richard figyelmeztetése azután hangzott el, hogy az Egyesült Államok közzétette új nukleáris helyzetértékelését (NPR), amely megerősíti, hogy az amerikai doktrína lehetővé teszi a nukleáris fegyverek első bevetését.

A felülvizsgálat szerint az amerikai nukleáris arzenál célja "a stratégiai támadásoktól való elrettentés, a szövetségesek és partnerek biztosítása, valamint az amerikai célok elérése, ha az elrettentés kudarcot vall".

A The New York Times nemrégiben egy cikket közölt, amelyben azzal dicsekedett, hogy Ukrajnát "fegyverek tesztpályájaként" használják, és az az „üzemmód” hogyan is segíti a "nyugati szövetségeseket" a rendszerek finomhangolásában.

A NYT szerint erre a jövőben megvívandó háborúk miatt van szükség, többek között a Pekinggel vívott háborúkhoz.

Connor Freeman a Libertarian Institute külpolitikai szerkesztője szerint az USA egyoldalúan számolja fel a korábban olyan gyakran emlegetett „vörös vonalakat”.

„A Fehér Ház, a NATO, a kongresszusi vezetés, a Külügyminisztérium és a Pentagon hónapok óta arra bátorítja Kijevet, hogy támadja meg a Krímet, amely történelmileg 1783-ig visszamenőleg Oroszországhoz tartozott, és amelyet többször is megvédtek katonailag a krími háborúban és a második világháborúban. Moszkva 2014-ben visszacsatolta a Krímet, hogy megvédje egyetlen egész évben üzemelő melegvízi kikötőjét és a szevasztopoli haditengerészeti támaszpontot, az orosz fekete-tengeri flotta otthonát. A bekebelezés az Egyesült Államok által támogatott Majdan puccsot követte, amelynek során erőszakos neonáci csoportok kaptak felhatalmazást Kijevben.

Ami még rosszabb, hogy a Pentagon állítólag "hallgatólagos jóváhagyást" adott Kijevnek a támadásokhoz, amelyek nagyjából 300 mérföldre Oroszország belsejében történtek.

Washingtonban "komolyan fontolóra vették" a nagy hatótávolságú fegyverek, "rakéták és vadászbombázók biztosítását, amelyeket még hatékonyabb csapásokhoz lehetne használni Oroszországon belül". Kijev több csapást is végrehajtott a félszigeten Oroszország februári inváziója után, amelyek csúcspontja a Krímet az orosz szárazfölddel összekötő Kercsi híd októberi teherautó-bombázása volt. Az Egyesült Államok politikája szerint "a Krím Ukrajna".

A kormányzat pontosan tudta, hogy a háború e kiterjesztése Oroszország részéről komoly válaszlépéseket fog eredményezni az ukrán nép kárára. Megtorlásként Moszkva megkezdte a polgári infrastruktúra elleni masszív stratégiai bombázó hadjáratát, amely megtizedelte az elektromos hálózatot, és ukrán civilek milliói maradtak fűtés, áram és víz nélkül a fagyos télen. Bár Oroszországon belül számos olyan helikopteres, drónos és egyéb, Ukrajnából indított támadás történt, ahol civilek voltak a célpontok, mint például a Darya Dugina újságírónő ellen Moszkva külterületén elkövetett brutális autóbombás merénylet, a múlt heti támadások messze a legveszélyesebbek. "A korábbi csapások sokkal közelebb történtek a közös határhoz, és nem vettek célba nukleárisan alkalmas stratégiai bombázókat.”

A Timesnak nyilatkozó amerikai védelmi források által kínált öngyilkos indoklás szerint, mivel Oroszország eddig csak polgári célpontok pusztító hagyományos bombázásával válaszolt az ilyen jellegű akciókra, igazán nincs ok az aggodalomra, hiszen Oroszország nem használt válaszul atomfegyvert, és nem támadott meg NATO tagállamot. Milyen megnyugtató magyarázat!

Korábban már többször megjegyeztem, hogy amint múlnak a napok, úgy kerülünk egyre mélyebbre a „nyúl üregébe”.

Miközben néha a szavak szintjén úgy tűnik, hogy van esély a békére, a cselekedetek szintjén azt tapasztaljuk, hogy ebben a „proxy háborúban” minden szereplő a „nagy megmérettetés” irányába viszi a konfliktust.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár nemrégiben elismerte, hogy attól fél, hogy valami "szörnyen rosszul sül el, és kitörhet egy teljes körű háború a Nyugat és Oroszország között”.

"Attól tartok, hogy az ukrajnai háború kicsúszik a kezünkből, és egy nagyobb háborúvá fajul a Nato és Oroszország között" – mondta Jens Stoltenberg egy interjúban arra a kérdésre válaszolva, hogy mitől tart a legjobban a télen. Az NRK norvég műsorszolgáltatónak pénteken azt mondta, hogy bízik abban, hogy egy ilyen forgatókönyv elkerülhető, de a veszély fennáll. "Ha a dolgok rosszul mennek, akkor borzalmasan rosszul is elsülhetnek".

Van egy amerikai mondás, miszerint „ne számítsunk megértésre egy olyan embertől, akinek a fizetése múlik azon, hogy ne értse azt, amit mondunk”.

Mihajlo Podoljak, az Elnöki Hivatal vezetőjének tanácsadója szerint szó sem lehet békéről és Ukrajna HIMARS-okból, Leopardokból és Marderekből álló delegációt küld majd tárgyalni az oroszokhoz.

Egy hónappal ezelőtt Podoljak kijelentette, hogy „a Nyugatnak le kell döntenie a legmodernebb fegyverek ukrajnai szállítására vonatkozó tabukat”.

„Patriot? Leopard? ATACMS? Az Oroszországi Föderáció minden kritikus infrastruktúra elleni támadása, amely ukránok millióit hagyja áram és víz nélkül, fel kell oldaniuk a tabukat a szövetségeseknek a modern típusú fegyverekkel kapcsolatban.” A büntetlenség önkényt szül – mutatott rá. „Az agresszornak minden következő lépésekor éreznie kell annak az árát.”

A lengyel rakétaincidens után Dmitro Kuleba, Ukrajna külügyminisztere Anthony Blinken amerikai külügyminiszterrel folytatott beszélgetésében elmondta, hogy eljött az idő, hogy átadják Kijevnek a Patriot légvédelmi rendszert:

„Köszönetet mondtam az Egyesült Államoknak a legfontosabb védelmi segítségért, és hangsúlyoztam, hogy fel kell gyorsítani a légvédelmi rendszerek Ukrajnába történő szállítását. A NASAMS rendszerek már bizonyították hatékonyságukat. Meg vagyok győződve arról is, hogy eljött a 'Patrióták' ideje”.

John Kirby a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának kommunikációs vezetője ezt követően kijelentette, hogy Ukrajna szuverén döntése, hogy a megkapott fegyvereket hol és mikor használja fel:

„Az Egyesült Államok soha nem bátorította Ukrajnát arra, hogy támadást intézzen orosz terület ellen, de a megkapott fegyverek felhasználásáról Ukrajna hoz döntést.”

John Kirby hangsúlyozta, hogy orosz területek elleni támadáshoz nem Washington látta el eszközökkel Ukrajnát. Hozzátette: a közelmúltbeli támadásokról szóló jelentésekkel kapcsolatban az Egyesült Államok nem nyilatkozik, az ukrán katonai műveletekkel kapcsolatos nyilatkozatot meghagyja Ukrajnának.

“Ez az egész háború a szuverenitás kérdései körül forog, és azt Oroszországgal szemben mi tiszteletben tartjuk, és amikor egy fegyverrendszert adunk nekik (Ukrajnának), akkor afelett ők rendelkeznek; ukrán döntés, hogy hol használják, hogyan használják, mi ezt tiszteletben tartjuk”.

Kirby mondatait árnyalja, hogy Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter közben bevallotta, hogy egyes országok titokban fegyverekkel segítik Ukrajnát.

„Partnereink nemcsak saját fegyvereiket adják át, hanem harmadik országokból is vásárolnak, majd Ukrajnába szállítják. És bár ezek a harmadik országok nyilvánosan azt mondják, hogy nem szállítanak fegyvert hazánknak, mégis segítenek. A legtöbb harmadik ország a nyilvánosság előtt azt nyilatkozza, hogy nem szállít semmit, azonban minden a színfalak mögött történik.”

Néhány héttel korábban Olekszij Danilov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) titkára egy interjúban kijelentette, hogy Oroszországnak halvány fogalma nincs arról, milyen fegyvereket kap titokban Ukrajna a partnereitől. Danilov hangsúlyozta, hogy jelenleg nem lehet minden nyugati támogatásról beszélni.

"Ennek is eljön majd az ideje. És akkor, ha a partnerországok azt mondják, hogy lehet nyilvánosan beszélni erről a támogatásról, akkor Ukrajna is elmondja. Elmondhatom, hogy az oroszok el sem tudják képzelni, mi vár rájuk a győzelmünk után, amikor meghallják, milyen fegyvereket adnak nekünk a partnereink”.

Ezek a kijelentések pedig azt jelentik, hogy közben Ukrajna kaphatott olyan fegyvereket is, amelyek képesek nagy mélységben csapást mérni az orosz létesítményekre.

Közben a „minden lében kanál” Lettország politikai vezetése kijelentette, hogy Ukrajnának szabadon kellene támadnia oroszországi katonai célpontokat is.

„Ukrajnának szabadon kellene támadnia az Oroszországon belüli katonai célpontokat, miközben elhárítja a kritikus infrastruktúrája elleni támadásokat. Engedélyeznünk kellene, hogy az ukránok fegyverekkel támadhassanak rakétaállásokat vagy repülőtereket, ahonnan ezeket a műveleteket indítják"

– mondta Edgars Rinkevics lett külügyminiszter a NATO külügyminisztereinek bukaresti találkozója alkalmából adott interjúban. A szövetségeseknek "nem kell félniük" az eszkalációtól.

Korábban Lengyelország Patriot rakétavédelmi rendszereket akart adni Ukrajnának, de Németország blokkolta a szállítást. Mariusz Blaszczak lengyel védelmi miniszter „csalódott” volt a német ellenkezés miatt, ami miatt nem tudta Nyugat-Ukrajnába telepíteni a Patriot-rendszereket.

A lengyelek eleinte elutasították a német felajánlást, ezután pedig Ukrajnába akarták telepíteni a Patriotokat. Ezt a kérést utasította el később a német védelmi minisztérium.

Előrebocsátom, hogy Lengyelország 2018-ban és 2022-ben is vásárolt Patriot-rendszereket, de ezeket a gyártó amerikai vállalatok még mindig nem tudták leszállítani, miközben van olyan szerződés, ami azóta lejárt. Ezt követően Pat Ryder dandártábornok az amerikai védelmi miniszter szóvivője kijelentette, hogy az USA a műveleti képzésekre is kiterjeszti az ukrán haderő tagjainak nyújtott támogatást. Ez azt jelenti, hogy parancsnokokat és törzstiszteket is fognak képezni Kijev számára.

A Politico szerint ne számítsunk arra, hogy hamar véget érhet a háború.. A lap által megkérdezett tisztviselők úgy vélik, Ukrajna és Oroszország egy lehetséges patthelyzet felé tart, és egyik fél sem látja előnyösnek a béketárgyalások kezdeményezését. Az okok sokrétűek. Amint írják, Vlagyimir Putyin túlságosan mélyen benne van már a háborúban, hogy változtasson taktikáján, hiszen ez akár a leváltását is eredményezhetné.

„Emellett a nyugati fegyverek folyamatos szállítása is biztosítja, hogy a motivált ukránok tovább harcolhassanak. Eközben jelenleg egyik félnek sincsenek meg a gyors győzelemhez szükséges erőforrásai, de mindketten látnak lehetőséget arra, hogy az elkövetkező hónapokban teret nyerjenek. Ez évekig tartó, halálos kimenetelű harcot jelenthet az európai földön – ami mélyreható kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy Európa hogyan alakítja át gazdaságát.”

Néhány napja szóba került, hogy az USA Patriot rakétarendszereket készül Ukrajnának szállítani. A fősodratú sajtóban máris megjelentek a diadalittas nyilatkozatok, miszerint ez az ukrán infrastruktúra elleni támadások végét jelenti.

A Reuters szerint az ukrán katonákat valószínűleg Németországban képeznék ki a légvédelmi rendszerek használatára. Azt mindenki elismerte, hogy a Patriotok küldése jelentős kiszélesedést jelentene a háború jelenlegi állapotában, mivel a rakétákat az egyik legfejlettebb amerikai gyártású légvédelmi rendszernek tartják. A rendszerek általában hiánycikknek számítanak, mivel számos amerikai szövetséges részéről nagy az igény rájuk. Lengyelország 2018 óta nem kapja meg az általa rendelt fegyvereket. Amerikai tisztviselők a Reutersnek elmondták, hogy a bejelentés már csütörtökön megtörténhet, és a döntés már csak Lloyd Austin védelmi miniszter, a Raytheon korábbi igazgatósági tagjának jóváhagyására vár.

Oroszország korábban figyelmeztette a NATO-t, hogy ne küldjön Patriot-rendszereket Ukrajnába, és a lépést az amerikai háborús szerepvállalás kiterjesztésének tekintené.

Dmitrij Medvegyev, az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese azt mondta, hogy az Ukrajnába küldött Patriot-rendszerek és a NATO személyzet "fegyveres erőink legitim célpontjaivá válnának".

Miután a Washington Post arról számolt be, hogy a Fehér Ház Patriotokat készül küldeni Ukrajnának, Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője azzal fenyegetőzött, hogy

Oroszország nem fog habozni, hogy bombázza-e az amerikai Patriot-rakétaütegeket, ha azokat Ukrajnába telepítik.

Míg Washington korábban elutasította a nagyobb hatótávolságú fegyverekre vonatkozó kéréseket, mivel aggályosnak tartotta, hogy az ukrán erők mélyen orosz területen belüli csapásokra használhatják azokat, az amerikai tisztviselők most egyre kevésbé aggódnak a konfliktus kiterjedése miatt.

A logisztikával és a kiképzéssel kapcsolatos bonyodalmak továbbra is problémákat okoznak a Patriot telepítése során. Kelley Vlahos, a Quincy Institute munkatársa kifejtette:

„A Patriot kiképzése körülbelül hat hónapig tart. Az amerikai hadseregben a rendszer folyamatos ellenőrzéséhez és irányításához egy több mint 90 katonából álló oktató állományra van szükség, ami érzékelteti, hogy mennyire összetett a rendszer. Minden egyes rendszer költsége körülbelül 1 milliárd dollár, a rakétákat nem számítva.”

A védelmi minisztérium még dolgozik a terveken, hogy miként képezzék ki az ukrán csapatokat a Patriotra – írja a Post, amely megjegyzi, hogy a rakéták 2023 nyaráig nem biztos, hogy eljutnak a harctérre.

A Patriot rakéták várható amerikai szállítása valamelyest erősítheti az ország légvédelmét, de szakértők szerint a harctéri hatás korlátozott lesz.

Ian Williams, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának rakétavédelmi projektjének munkatársa szerint a Patriot-rakéták "messze nem jelentenek ezüstgolyót" az alacsonyan repülő cirkálórakéták és drónok ellen.

Williams szerint azonban ezek a rakéták csupán egy újabb védelmi réteget jelentenek Ukrajna jelenlegi rendszerein belül. Az eszközök védelmet nyújtanak azok ellen a rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták ellen, amelyeket nyugati tisztviselők szerint Oroszország később Iránból szeretne megszerezni. "A többszintű védelem hasznos, amikor ilyen összetett légitámadásokkal kell szembenézni" – mondta az AFP-nek. Emellett a lépés határozott üzenetet küld Moszkvának és az európai szövetségeseknek is, hogy Washington kész támogatni Kijevet a legfejlettebb fegyverekkel az orosz megszállók elleni harcban.

Mi az a Patriot rendszer?

A Raytheon által gyártott MIM-104 Patriot egy föld-levegő rakétarendszer (SAM), amelyet eredetileg magasan repülő repülőgépek elfogására fejlesztettek ki. Az 1980-as években módosították, hogy a taktikai ballisztikus rakéták jelentette új fenyegetésére is választ tudjon adni. A Patriotok az első Öbölháborúban bizonyítottak az iraki orosz gyártmányú Scudok ellen. A Patriot-rendszerek teljesen mobil ütegekben készülnek, amelyek tartalmaznak egy parancsnoki központot, egy radarállomást, valamint indítóállásokat.
 
Az indítóállások egyszerre négy darab PAC-2 rakétát tudnak kezelni, amelyek 160 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek, vagy 16 darabot az újabb PAC-3-asból, amelyek hatótávolsága 40 kilométer, de mivel fedélzeti radarral is rendelkeznek, jóval nagyobb pontosságúak régebbi társaiknál. 
 
Az ukrán légvédelem az oroszok alacsonyan repülő cirkálórakétái és a Shahed-136 drónok ellen számos különböző rövid hatótávolságú légvédelmi rendszert használt, köztük orosz gyártmányú Buk és S-300-asokat, régi generációs amerikai gyártmányú Hawk rakétákat, valamint szövetségesek, például Németország és Olaszország modern SAM-rendszereit.
 
Két amerikai NASAMS-rendszer októberi érkezése segített az orosz rakéták és drónok támadásaiból származó károk korlátozásában; a jelentések szerint 100 százalékos hatékonysággal találták el a beérkező célpontokat.

A modern SAM-rendszerek indítóállványai és rakétái azonban rendkívül szűkösek. Az USA például jövő év végéig nem tud újabb NASAMS-okat küldeni Kijevnek. Ez legalább egy év védtelenséget jelent Kijevnek. Oroszország várhatóan nem fog „szolidaritási szünetet” tartani az ukrán infrastruktúra elleni támadások során.

Williams szerint Ukrajnának "nagyobb kapacitásra, mennyiségre van szüksége" a légvédelem hatékonyságának növeléséhez. A Patriot "lehetővé teszi számukra, hogy egy kicsit jobban rétegezzék a védelmüket".

A Patriots legnagyobb értéke a magasan repülő taktikai ballisztikus rakéták elleni védekezés. Árnyalja a képet, hogy Oroszország nem sok ballisztikus rakétát használt az Ukrajna elleni háborújában, de ez megváltozhat, ha megérkeznek az iráni eszközök. A Patriotok nagyon hatékonynak bizonyultak Szaúd-Arábiában a Jemenből kilőtt iráni tervezésű ballisztikus rakéták ellen.

Cirkálórakéták és drónok ellen a Patriotok korlátozott értékkel bírnak, mivel radarrendszerük csak a horizont 120 fokos részét fedi le, szemben a NASAMS 360 fokos lefedettségével. "Az Ukrajnában tapasztalt környezetben, ahol a fenyegetések több irányból is érkezhetnek, vagy több radarra, vagy több ütegre van szükség" – mondta Williams.

Ha az USA Ukrajnának a nagyobb hatótávolságú PAC-2-t adja, akkor a valószínű célpont a jelenlegi cirkálórakéta- és drónfenyegetés lesz – mondta. A PAC-3-asok azt jelzik majd, hogy a ballisztikus rakéták állnak a középpontban.

Williams szerint az Egyesült Államok által szállított elemek száma először valószínűleg csak egy vagy kettő lesz. A kiképzés időbe telik, és az amerikai erők nem rendelkeznek tartalék rendszerrel. Lehet, hogy Washingtonnak ki kell csalogatnia ezeket az elemeket annak a 17 ország készletéből, amelyik jelenleg rendelkezik ezzel a rendszerrel.

Aztán az a kérdés, hogy hová helyezzék el őket: egy-egy elem egy várost vagy egy erőművet meg tud védeni, de egy nagy területet nem. "El kell dönteni, hogy mit fogunk megvédeni. Fontossági sorrendet kell felállítani. Ez a rendszer nem fogja megvédeni az egész országot" – mondta Williams.

A másik korlátozó tényező a költség: egy Patriot rakéta ára körülbelül 3 millió dollár, ami háromszorosa egy NASAMS rakéta árának.

Ami végül is azt jelenti majd, hogy ha létrejön az üzlet, akkor Ukrajna háromszor drágább rakétákkal lőheti le majd az Oroszok „filléres” támadó eszközeit.

Véleményem szerint nem is erről van szó. A rakétákat némi átalakítással Oroszország ellenni precíziós támadásokra fogják használni, és majd azt mondják, hogy Tu-141-esekkel hajtották végre. Az eredmény pedig ugyanaz lesz, mint amit a krími híd megtámadása óta látunk.: Oroszország még keményebben fog fellépni, az ukrán nép még jobban fog szenvedni, a gyártók és a hitelezők pedig a valaha volt legnagyobb nyereséget fogják elkönyvelni, miközben a nagy „társadalomátalakítók” a háborús helyzetre hivatkozva dolgoznak a „demokrácia halálán”.

2021-ben, amikor egy államcsíny- és merényletkísérletet lepleztek le Fehéroroszországban, Putyin aszimmetrikus, gyors és kemény választ helyezett kilátásba azokkal szemben, akik felégetik az összes hidat az országával való kapcsolatukban.

„Azok, akik provokációkat szerveznek Oroszország ellen, úgy meg fogják azt bánni, ahogyan már régóta nem bántak meg semmit. Remélem, hogy senkinek nem jut eszébe Oroszország viszonylatában átlépni az úgynevezett vörös vonalat. Azt, hogy ez hol fog húzódni, azt minden egyes esetben mi magunk fogjuk meghatározni”.

Remélem mások is emlékeznek arra, hogy ezek a szavak a világ legnagyobb nukleáris arzenálját birtokló ország vezetőjének száját hagyták el.