Z. Tóth Csaba: A „jövő emléke”: III. Béla bizánci Szent Koronája
Z. Tóth Csaba tanulmánya
A Szilaj Csikó nyitóoldalán ajánljuk tisztelt Olvasóink figyelmébe a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület folyóiratát. Darai Lajos, Magyar Őstörténet rovatunk vezetője pedig a folyóiratból kínál hétről hétre olvasnivalót.
MAGYAR TÖRTÉNELEM
Z . T ó t h C s a b a ( P é c s)
A „jövő emléke”: III. Béla bizánci Szent Koronája
„Senki el ne vegye a te koronádat.”
Ján. Jel. 3,11, az Angyal levele a Filadelfia-közösséghez
„Pannonia nem veszítheti el angyal adta koronáját.”
Képes Krónika, 192.
„Hosszú az út a kehelytől az ajakig”, tartja a régi mondás, mely a nyilvánvaló dolgok, a goethe-i „nyílt titkok” felismerésének időigényességére utal, arra, hogy gyakran hosszú időbe telik, míg tudatosítjuk, ami – a szemünk előtt van... Így van ez a magyarság fénylő, régi kincsével, az „agg” kora, megviseltsége ellenére is egyedülálló szépségű, fenséges Szent Koronánkkal, melyet legutóbbi hazatérte, 1978 óta a kutatók és a nagyközönség élénk érdeklődése övez, s amely az 1990. évi történelmi sorsfordulónkat követően, végül az Ország Házába került 2000- ben.
Hosszú és viszontagságos volt az útja Magyarország Szent Koronájának is, amíg a múlt félhomályából, a kelet-nyugati, eszmei, történelmi viharokból kibontakozva a tudomány asztalára került, és közelről is vizsgálhatóvá vált a keletkezésének titkait kutató szakemberek, mérnökök és ötvösök számára, akik lényegében kiegészítették a sokáig csak fotók, leírások alapján tájékozódó, de az igazságot mégiscsak jelentősen megközelítő történészek és művészettörténészek elemzéseit. Az 1978 előtti1 kutatások szerint a két részből, bizánci, görög feliratos abroncskoronából, ill. a hasonlóképpen bizánci stílusú, de latin feliratos keresztpántból álló Korona egyik része sem lehetett István királyé, hanem I. Géza (1074-77) és VII. Dukász Mihály bizánci császár (1071-78), majd a 12. századi, szorosabb bizánci-magyar kapcsolatok révén III. Béla (1172-1196) és I. Mánuel Komnenosz bizánci császár, I. László királyunk unokája (1143-1180) idején készülhetett a ma látható, végleges alakjában. Dukász Mihály fiát és öccsét is Konstantinnak hívták, gyermekfiát meg is koronázta, tehát társcsászár volt, így őt ábrázolhatja idealizált formában a Szent Korona Konstantin-képe (Bíb. Konst. nem lehet, mert őt mindig szakállal ábrázolták). A török fenyegetés miatt (1071, Manzikert) a császár küldhetett koronát Gézának a hadiszövetségért cserébe, és Skylitzes is említi a „králész Turkíasz” elnevezést , mely a Korona Geobitzász-képén szerepel, ill. László herceg „látomása” szerint „angyal” hoz Gézának koronát, ami határozottan utalhat a 11. századi bizánci korona-küldésre.
(…)
